Közelítés Kántor Zsolt újabb verseihez
Kántor Zsolt: Amit birtokolni vélsz
Békéscsaba, Tevan Kiadó, 2000

Megpróbálok közelíteni Kántor Zsolt újabb verseihez, amelyeket az Amit birtokolni vélsz című, a Körös Könyvtár sorozatban megjelent kötetében olvastam. Megpróbálok, és örülök az első sikeremnek: mindjárt az első oldalon a Jézus Krisztus Szarvason egy lényegében nem, de azért mégis más költőt mutat. Leginkább úgy mondhatnám, hogy egy játékos Kántor Zsoltot, aki lelkéből fakadóan cselekszik, és dióhéjakba tett, papírgombócokká gyúrt igeverseket úsztat a Körösön, remélve, hogy valaki megtalálja és elolvassa azokat. A vers záróképe olyan szelíden szép, hogy megemeli az egész, kedves játékot, fel a város fölé talán, ahol úgy ragyognak azok a papírgombócos igeversek, mint szeretetre hívó csillagok. Mert ami "történik", ott a versszöveg végén, az is Kántorra jellemző: egy vakációzó kisfiú szedegeti ki a dióhéjakat, és elolvasva az üzenetet, odakiált a költőnek:"te is ahhoz imádkozol akihez én?" És elfut, válaszra sem várva. Ennyi. Azt hiszem, kitűnő megérzés tette ezt a verset a könyv elejére, hangütésnek is (én hárfafutamnak hallom), hangulatindítónak is; meg névjegynek is, ahogy mondani szokás, de hát Kántor Zsoltot nem kell bemutatni a versszerető és versértő olvasóknak.

Ha jól emlékszem, amikor az új könyv bemutatója volt a Megyei Könyvtárban, Kántor megjegyezte, hogy ez a legkedvesebb könyve az eddig megjelentek közül. Írja is a hátsó borítón: "Ezek a versek jelzik, hogy számomra a tapasztalat tárgyaként hozzáférhető dolgok nemcsak az .érzékileg adott világ jelenségeit jelentik. Ezáltal a beszéd, a logosz, azaz az ige és a vers mindig többet mond annál, mint amit kifejez." Végül is ez a két mondat tökéletesen megmagyaráz, hozzáférhetővé tesz mindent. Első helyen a verseit, azok tartalmát (ha mondhatom így), ezáltal egy változó-formálódó költői világ szerkezetét, látványát, a hely szellemét, ahol a versek (is) átlépnek a virtuálisból a naturálisba, azaz megszületnek.

Persze, felesleges túlírni a dolgokat; és Kántor Zsolt (jó értelemben) egyszerűsödő költészete is erre hív fel. Meg kell mondanom itt, ezen a helyen, hogy Kántor versei már pályaindulása szakaszaiban is közel álltak hozzám, még akkor is, ha voltak, akik nem rajongtak érte, bonyolultnak találták, ami nem volt igaz. Nagy előnyének látszott már akkor is, most még inkább, hogy a költészet, ami általa hozzánk érkezik, a lélek különleges tájairól jön, hozza a "felidézés metaforáit", a Poggyász című versében például az örökös távollétről, az utazás végtelenített reklámszatyrairól, miközben az a kérdés: "Értelmet kap-e egyszer a fáradozás?" Lehetetlen lenne végigutazni a kötet versein, a leírt szó nem is helyettesítheti az olvasói élményt, melyben a legtisztábban tűnik elő egy verscsokor értéke, értelme, hatása és ereje. Mondjuk arról, hogy mi tesz életvidámmá? Hogy nem a "mindent a szétmarni, ami nem érték" kritikai realizmusa, és nem a "teóriák", "hanem a spirituális erő, ami a végtelenben kering ". Hogy aztán éppen itt, ebben a versben írja le, hogy mi ez az erő, hogy nem más, mint a szeretet, kíváncsiság: (Július: ösztön hava.) A címadó vers pedig, az Amit birtokolni vélsz mintha kimondana valami iszonyatosan fontosat: "ide-oda dobál a szellemi Iapjárás, de ennek inkább áldozata vagy mint lovasa, rajtad ül, amit uralni, birtokolni vélsz."

Tehát az élet megint csak harc, mint volt bármikor? Megint csak küzdelem a "szellemi lapjárás" kiszolgáltatottsága ellen, az önmegvalósításért? De az is miféle? Honnan jön, és elmegy-e valahová, hogy választ hozzon arról, ahogy Kántor írja: "minden, minden jó, csak élet, élet legyen". (Gang, hintaló, teázás.) Aztán a kötet 13. oldalán olvasom (értékítéletem szerint, ami csak egy a sok közül) legszebb versét, az apai szeretet (kapcsolat, élet-lényeg) apoteózisát, az Észrevételeket. S abban a gyermeki érzést; amikor egy műtétecske után a költő fia (a költő versében) azt mondja: "egyszercsak emlékszem, hirtelen rámtört a nyugalom; itt van apa; nem hagyja, hogy baj legyen ". Nehéz így szóra bírni a részletet: az egész versszöveget kell elolvasni, és többször is, amíg meg nem állapodik a lelkünk mélyén.

Mert azért van más is ebben a verseskönyvben. Valami másféle világ, mint ami volt eddig Kántor Zsolt verseiben, valami másféle nyugalom, ami addig; valami másféle álom is, ami addig; ahol "A titok mindig arrébb megy/ ahová be tudsz jutni, onnan megszökik". (Rokka) Lehet kutatni, vajon merre lesz a tovább? A válaszra újabb versekig, egy újabb kötetig kell csak várnunk. A költő majd tudósít, onnan is.

Sass Ervin                
(Megjelent a Békés Megyei Nap 2001. március 10-i számában.)