Jókai Mór
(Részlet)

I. Jókai betegsége és halála

1904. május 5-én, csütörtökön már kora reggel nyugtalankodni kezdett a súlyos beteg Jókai, s a feleségét, Nagy Bellát arra kérte, hogy nyisson ablakot, mert friss levegő után vágyódik. Amint a szoba levegője kicserélődött, a beteg felélénkült és felült az ágyában. Aztán felhúzta a zsebóráját, kenyeret szeretett volna enni, de ezt az orvos nem engedte meg. Amit a beteg fegyelmezetten tudomásul vett.

A délelőtt tartott konzíliumon az újságíróknak dr. Stricker házi főorvos kijelentette, hogy a tüdőgyulladás ugyan javulóban van, de az influenza változatlanul dühöng, ezért nem kizárt egy második komplikációnak a bekövetkezte. Éppen ezért 12 g-os chinin-adagokat kapott a beteg és szenegafőzetet kámforral. Étkezésül pedig csak teát és levest.

A szokásos délelőtti vizsgálat után a beteg bágyadtabb lett, s csendben elaludt. A hosszabb ideig tartó nyugodt alvását, nyugodt ébredés követte azzal az óhajjal, hogy rák- vagy halpástétomot szeretne enni. Természetesen ebből se lett semmi, illetve csak erőleves és egy pohárka "Szamorodni". Ezeket jóízűen elfogyasztván a feleségével beszélgetett, s kérte: "Bellám, kedvesem, add ide A lőcsei fehérasszonyt, hadd olvassam át, most úgyis ráérek." Az olvasásból azonban csak lapozgatás lett, mert néhány pere múlva a beteg elszenderedett. Délben ismét jóízűen fogyasztotta el a húslevesét, és nyomban elaludt. (A lőcsei fehérasszonyt színre szerette volna vinni.)

Délután csöndben, nyugodtan feküdt Jókai az ágyában. Most már a felesége és a kezelőorvosa egy pillanatra sem távoztak mellőle: ekkor kezdődött a krízis. (...)