Viselkedjünk?
Dr. Szilvássy László: Viselkedjünk!
Tessedik Főiskola, Szarvas, 2000

Amikor kezünkbe kerül egy új kiadvány, könyv, több kérdés vetődik fel. A témaválasztás, a mondandó és az időszerűség egyaránt. Dr. Szilvássy László - kilencedik - legújabb munkájának külső borítólapján ez áll: "VISELKEDJÜNK!" Ám munkájának a címe: "Tudni illik, hogy mi illik". Érdekes, mégis helyénvaló ez a megoldás, mert ahhoz, hogy viselkedjünk, tudni illik, hogy mi illik. Ezért használtam tudatosan a kérdőjelet.

A témaválasztás időszerű, és külön öröm számomra, hogy a Tessedik Főiskola vállalta a kiadást. Ma a XXI. századra várva, már elvárható, hogy a jól képzett szakember legyen szakmai felkészültsége mellett kulturált, viselkedése ezt fémjelezze. Ez a kiadvány hasznos lehet, ha ehhez segítséget nyújt.
Ez a kis könyv olvasmányosan és közérthetően - általában helyes kiemelésekkel - adja közre az etikett legfontosabb tudnivalóit. Az "etikett" (francia-német) több jelentésű szavunk az emberi kapcsolatokról, mely régen az udvari szertartásokat foglalta össze, az illemszabályok összességét, a társadalmi érintkezés formáinak rendszerét is jelenti. Jelentek meg ebben a témakörben jegyzetek és könyvek a forrásmunkáknál felsoroltakon túl is. Ennek a kis könyvnek az is az egyik értéke, hogy ha nincs elég idő az elolvasására, az adott helyzetben elég csupán a tartalomjegyzéket fellapozni, és a megjelölt helyen megtaláljuk azt, amire éppen kíváncsiak vagyunk.

Akár vitatkozni is lehet a 36. oldalon található alcímmel: "A közlés külleméről". Nem hibás a szóhasználat, de fölöttébb szokatlan, mert (a Magyar Értelmező Szótár szerint) a "küllem" valakinek, vagy valaminek esztétikai szempontból tekintett megjelenése. A köznyelvben inkább az állattenyésztésben ismert ez a szóhasználat, a tenyésztett állatnak a fajtára jellemző külsőjét jelenti. Túlságosan egyéni itt a küllem szóhasználat, a forma, vagy a stílus jobban illett volna ide. Ez egyéni véleményem, és semmit nem von le a munka pozitív értékeiből.

Helyénvaló a szerző mondandója, amit az "Előszó" bevezetőjében rögzít. Van egy megállapítása, amivel vitatkoznék: "Olyan korszakba jutottunk, amikor már fontossá válik, hogy figyeljünk egymásra." Ma talán éppen az ellenkezője tapasztalható! A folytatás viszont igaz, mert reális, jogos igényt fogalmaz meg: "... tanuljunk kulturált hangot használni és illedelmesen viselkedni, a civilizált életmódnak ezek mind alapvető ismérvei."

Van alapvető igazság abban, hogy egymás megbecsülését, tiszteletét a családban kellene kezdeni, megtanulni. Csakhogy jól tudjuk, hogy a családok belső helyzete, mentálhigiénés klímája széles skálán mozog, szociális és egyéb problémák terhelik. Nagyon sok gyermek él ingerszegény környezetben. Az iskola az, amely a sokféle felfogást koordinálja, és helyes irányban továbbfejleszti. Ez a kis könyv ehhez a munkához akár segédanyagként is jól szolgálhat. Erre nemcsak az osztályfőnöki óra ad alkalmat, hanem más szaktárgyak is, főleg a magyar és a történelem.

Az is igaz, hogy amit a család és az iskola felépít, azt az utca és a legkülönbözőbb társasági alkalmak egy pillanat alatt lerombolhatják. Ahol a könnyedség és az éppen divatos modoron túl a trágárság a sikk és megengedett, ott a helyes társadalmi érintkezés, az etikett normái nem érvényesülhetnek. Ilyen pedig van!

Nem szükséges "kivesézni" dr. Szilvássy e munkáját, el lehet fogadni, hogy hiányt pótol, rövid és közérthető. "Nem csak a fiataloknak" ajánlja, úgy gondolom, hogy mindenki haszonnal forgathatja.
Az etikett a korok változásával együtt változik, és nem mindig előnyére. Ez a kis könyv ajánlás, és a nagykorú egyetemi- és főiskolai hallgatók számára is hasznos lehet. Ezt a lehetőséget biztosította a Tessedik Sámuel Főiskola, amikor ezt a munkát felkarolta és kiadta.

Molnár László