Körös-szög
Szerk.: dr. Kőváry E. Péter
CEBA Kiadó, 2000

A Magyarország kisrégióit bemutató, 107 kötetre tervezett, nagyszabású vállalkozás 3/5. köteteként igényes, tartalmas, szép könyvet vehet kezébe az olvasó.

Mindenekelőtt a Körös-szög kistérség földrajzi név igényel magyarázatot, s idézek a kötet általános bevezetőjéből: A Körös-szögi kistérség elnevezést hiába keressük a korábbi gazdasági, földrajzi, közigazgatási szak-irodalomban, a térképeken, hiszen a közelmúltban keletkezett fogalom. 1996 óta létezik, történelmi hagyományai nincsenek. 1996-ban Gyomaendrőd és Szarvas város, Békésszentandrás, Csabacsüd és Kondoros nagyközség, Hunya, Kardos és Örménykút község önkormányzatai alapították meg a Körös-szögi Kistérségi Területfejlesztési Társulást. A Körös-szögi kistérség egyébként megfelel a régi szarvasi és gyomai járások területének.

A Beköszöntőben a Társulás elnöke, Hetényi István, Szarvas Város Önkor-mányzatának alpolgármestere ismerteti a társulás céljait, a kistérségi gázprogram megvalósítását, az idegenforgalom fejlesztését, a munkanélküliség enyhítését, s a Körös- holtág rekonstrukciójá, mellyel az itt élő 50 000 ember és az idelátogatók életét kívánják komfortosabbá tenni.

A térség országgyűlési képviselője Domokos László tájékoztatja az olvasót, hogy a 2000. évi költségvetési törvény végre Békés megyét is a kiemelten támogatandó megyék közé sorolta, mely jelentős többletforrást eredményez a megyének és a kistérségnek. A többlettámogatás további felzárkózási lehetőséget teremt. Településenként utal a legfontosabb feladatokra, egyebek között a belvízveszély megszüntetésére, az ivóvíz-, a szennyvíz-, a telefon-, az úthálózat, valamint a turizmus fejlesztésére, az új munkahelyek megteremtésének szükségességére. E feladatok egy részét a települések nem képesek önállóan megoldani, ezért is szükséges a térségi összefogás.

A térség általános bemutatása keretében dr. Kutas Ferenc tekinti át a térség földrajzi helyzetét, történetét, néprajzát, éghajlatát, vízrajzát, növény- és állatvilágát. A részletes adatokat tartalmazó anyagból megismerhetjük a kistérség infrastruktúráját, gazdasági életét, a mezőgazdaság és az ipar ezredfordulós jellemzőit, a tudomány, a művelődés és a sport helyzetét, valamint a fejlesztési lehetőségeket.

Ezt követően a szerzők (Józsa Mihály, Keserű Zsuzsa, Molnár Lajos és Tatai László) részletesen bemutatják a térség településeit, azok jellemző adatait, történetüket, gazdasági és kulturális helyzetüket.

Szintén dr. Kutas Ferenc tollából részletes, gyakorlatias idegenforgalmi kalauzt tartalmaz a kötet a legfrissebb adatokkal. Bemutatja a térség látnivalóit, kirándulási lehetőségeit (autós-, kerékpáros-, gyalog- és vízitúrák), valamint a vendéglátóhelyeket és a Dél-alföldi Regionális Idegenforgalmi Bizottság tevékenységét, melynek elnöke Babák Mihály Szarvas város polgármestere.

A kötet cikkeit angol és német nyelvű fordítások vagy kivonatok teszik a külföldiek számára is könnyen használható kézikönyvvé.

A könyvet a kisrégió közszolgáltató és gazdasági szerveinek adat- és címtára zárja le.

A munka nem mentes néhány kisebb pontatlanságtól, hibától. Pl. Szarvas hektárban közölt bel- és külterületét tévesen adták meg, eltérően a négyzetkilométerben megadott helyes adattól (53. oldal). A Szarvasi Krónikának nem 13, hanem 14 száma jelent meg eddig (64. oldal). A gyomaendrődi településmonográfia szerint Gyomán 1877-től működött járásbíróság (81. oldal), ugyanakkor 1910-ben a település a Békéscsabai Járásbíróság illetékességi területéhez tartozott, s a Gyomai Járásbíróság 1921. október 15. napján kezdte meg működését. Bár a kötet sajtóhibáktól szinte teljesen mentes, néhány nevet pontatlanul tüntettek fel (pl. Terstyánszki 65. oldal - helyesen Tersztyánszky, vagy Mihályfi 140. oldal - helyesen Mihálfi).

Az általános bevezető és a településmonográfiák közötti átfedések nehezen küszöbölhetőek ki, azonban a szerzők közötti jobb együttműködéssel csökkenthető lett volna az ismétlések száma (pl. a Körös szabályozásra vagy a helyi sajtóra vonatkozó adatok stb.). Még egy téves adat ismételt közlésére is sorkerült. Az általános bevezető tévesen megállapítja, hogy Szarvas az 1848-ban kapott városi rangját a környező területek leválása miatt 1872-ben elvesztette (23. oldal). Közelebb áll a történeti hűséghez, de szintén pontatlan a szarvasi városismertető azon megállapítása, hogy Szarvas 1872-ben a növekvő adóterhek miatt mondott le városi rangjáról (57. oldal). Szarvast a "felelős magyar minisztérium" 1848 májusában ismerte el rendezett tanácsú városnak, majd a szabadságharc bukása után az abszolutizmus korában a népképviselet nem működött, az 1860. évi októberi diplomával megindult alkotmányos fejlődés adta lehetőséggel Szarvas nem élt, s hasonlóan elmulasztotta a település képviselőtestülete a községek rendezéséről szóló 1871. évi XVIII. törvénycikk alapján a rendezett tanácsú várossá alakulást "a község kedvezőtlen anyagi helyzetére" való hivatkozással 1872. március 30-án, bár a nagyközség vezetése előszeretettel használta a városi jelzőt.

A kötetet térképek, valamint remek, néha művészi (pl. 24. és 26. oldal) fotók gazdagítják, kár, hogy olykor a képaláírások nem elég konkrétak, nem jelölik meg a felvétel helyszínét. A kondorosi evangélikus templomot ábrázoló kép aláírása tévesen katolikus templomként tünteti fel.

A könyv a Közép-európai Üzleti Szövetség Ceba Kiadója gondozásában jelent meg széleskörű támogatással, a nyomtatás pedig a Gyomai Kner Nyomda magas színvonalú munkája.

Dr. Molitorisz Pál