In memoriam
Bessenyei Antal festőművész
(1920-2001)

Nem Szarvason született, s 1984 óta már nem is lakott Szarvason. Amikor pedig itt élt, inkább csak az értelmiségiek köre és kollégái ismerték. Pedig negyed századon át köztünk élt és alkotott. Jellegzetes alakja volt a városnak: vörös haja, szakálla, villogó szemüvege, sétabotja kissé misztikussá varázsolta azok előtt, akik közelről nem ismerték. Mintha az Ezeregyéjszaka meséiből lépett volna ki. Abból a világból, amelyet megfestett.

Vasutas családból származott. Édesapja Erdélyben teljesített szolgálatot, de Békés megyéből nősült. Így kerülhetett vissza a család Trianon után erre a tájékra. Tanítóképzőt végzett és Képzőművészeti Főiskolát, s nyugdíjazásáig művésztanárként dolgozott. Neves mesterektől tanult. Tanára volt Gerlóczy Gedeon, Csontváry felfedezője, Ferenczy Béni és Kisfaludy Stróbl Zsigmond. Általános iskolában tanított, majd megyei szakfelügyelő lett. 1959-ben hívták meg Szarvasra a szerveződő felsőfokú óvónőképzőbe tanárnak. 1984-ig tanított Szarvason.

Az oktató munka mellett központi helyet foglalt el életében a festészet. 1969-ig kiállításokat, alkotótáborokat szervezett. A 60-as években fordult az érdeklődése a törökvilág felé. Közel 20 éven át festette török tárgyú képeit. Munkájából 52 festményből álló sorozat született.

Témájához tanulmányokat folytatott a muzulmánok világában. Itt talált rá másik jellegzetes témájára, az Ezeregyéjszaka világára. 26 festmény foglalkozik a Távol-Kelet mesealakjaival, mesevilágával. E tanulmányútjai során került közel Szindbádhoz, a mesebeli hajóshoz. Mesés utazásit 16 képben álmodta újra. Török tárgyú képeit ma Szigetvár városa őrzi.

Még két sorozata született Szarvason, mindkettőt a környék tanyavilága ihlette. A zsugorodó múlt és Az élet árnyékában élők című sorozataiban a tanyavilág pusztuló tárgyi emlékeit és szegénységben élő embereit örökítette meg.

Tanári munkájának tapasztalatai nyomán született meg a Praktikus ábrázolás című jegyzete majd könyve, amely hat kiadást ért meg. Készített olyan krétát, amely nem fogta be a gyerekek kezét. Felfedezte a gyermeki alkotó munka számára a természet tárgyait: a gallyakat, a terméseket, a maga számára a fatörzseket. Ezekből készített műalkotásokat, gyermekjátékokat.

1989-ben Hévízre költözött, és nagyszerű otthont és műtermet teremtett magának Magdolna asszony segítségével, aki egész életében segítő társa volt. Ma is fájdalommal emlékszik arra, hogy - elmondása szerint - a térítés nélkül a városnak felajánlott sorozatát nem fogadták el, csak egyes darabjait kérték és állították volna ki. Ehhez nem járult hozzá.

Nyugdíjasan is tevékeny életet élt. Rendezte alkotásait, összegyűjtötte és rendezte publikációit és a róla megjelent írásokat. Munkásságát három város ismerte el. Szarvason megkapta a Szarvas Városáért, Szigetváron a Szigetvárért kitüntető címet, Hévízen a Pro cultura címmel tüntették ki.

Kutas Ferenc            
(Megjelent a Szarvas és Vidéke 2001/16. számában.)