Roszik Zoltán
A szarvasi III-as számú artézikút-társaság története

A századforduló időszakában még nem létezett egységes víz- és csatornahálózat, mint napjainkban. Az igény és a lehetőség azonban megvolt erre, még az olyan kis vidéki településeken is, mint Szarvas. Ezeket a közműveket, akkoriban magántársaságok hozták létre és működtették. Egy ilyen társaság létrejöttét, működését követi nyomon e tanulmány.

A társaság megalakulása

Szarvason 1912-ben már két artézikút-társaság működött, de ezek a társaságok nem tudták az új jelentkezőket befogadni. Több egyéb fúrt kút is volt a településen, de ezek kis mennyiségű vizet szolgáltattak. Artézi kutakat 1885-től működtettek Szarvason, 1912-ig hatot fúrtak.

Papp István ügyvéd megkezdte egy, az előzőektől független kúttársaság szervezését. Előzetes felmérések elvégzése után 1912. május 11-én szétküldte a meghívókat a másnapi alakuló közgyűlésre azoknak a személyeknek és intézményeknek, akik jelezték esetleges részvételi szándékukat. A meghívottak között voltak a város jeles személyei, mint Benka Gyula, vagy Mázor Elemér, illetve fontos intézmények, mint a Főgimnázium, a Polgári Leányiskola, vagy a Hitelbank szarvasi fiókja.

A gyűlésen Papp István ismertette, hogy milyen feltételek mellett kezdi el a munkálatokat, és mik a feltételei a társaság megalakulásának. Ahhoz, hogy megkezdjék a munkákat, minimum harminc jelentkezőnek kellett lennie, akiknek 380 koronát kellett fejenként befizetniük. Ezért cserébe a megbízott vállalkozó, Csordás József kútfúró mester vállalja, hogy minden házba percenként öt liter tiszta vizet fog eljuttatni a fúrás befejezése után nyolc nappal. A kifizetést csak akkor kell végrehajtani, hogyha harminc napig zavartalanul működik a kút.

Ezeket a feltételeket harminc jelentkező elfogadta és tudomásul vette. Május 23-án megkötötték a szerződést Csordás József vállalkozóval, de a munkákat ismeretlen okokból nem végezte el.

A kutat végül valószínűleg Kenéz Tamás fúrta 1913. április elején. Egyik adatra sincs biztos támpont, mert a vállalkozóval nincs semmilyen írásos szerződés, csak egy felkérés Kenéz Tamás részéről 1913. május 22-éről és június 11-éről, hogy akik még nem fizették ki a 380 pengőt, sürgősen tegyék meg. Ebből lehet feltételezni, hogy Kenéz Tamás volt a kivitelező. A kutat a Kossuth út és a Deák Ferenc út sarkán fúrta ki. A kút és a csőhálózat lefektetéséről az április 9-ei közgyűlésről lehet tudni, ahol a munkák eredményeiről beszélgettek.

A kút fúrása olyan sikeres volt, hogy április 15-én már egy második kút fúrásáról tartottak közgyűlést. Ez a későbbiekben nem valósult meg.

Érdekes azonban a társaság hiányosan fennmaradt ügyszabályzata, ami az új tagok felvételéről és a társaság működéséről szól. A továbbiakban az lehetett a társaság tagja, aki kifizette a 380 koronát, vagy olyan telekrészt vásárol, ahol elvégezték a vízvezeték bekötést. Fontos, hogy az esetleges új tagok fogadják el a társaság szabályait. Pontosan megfogalmazták a társaság ügyei intézésének mechanizmusát. Évente minimum egy gyűlést tartanak január második vasárnapján. A társaság vezetőit pedig három évre választják meg azzal a kikötéssel, hogy felmenthetők és elmozdíthatóak. A vezetőség az elnökből, alelnökből, pénztárosból, ügyészből állt. Döntést csak a szavazatok egyharmadával lehetett hozni.

Ezzel a dokumentummal lezárult a társaság létrehozásának korszaka. Ezt követően nem maradt fenn dokumentum 1922-ig a társaság működéséről.

A társaság további működése

1922-től újból rendszeressé válnak a dokumentált iratok a társaság életében. Ettől kezdve folyamatosan nyomon követhetjük a kúttársaság életét.

Az első fontosabb dokumentumból megtudhatjuk, hogy meghalt a társaság alapítója és első elnöke, dr. Papp István Utóda dr. Mázor Elemér lett, aki továbbiakban intézte az ügymenetet.

Ettől az időszaktól kezdve már gondok merülnek fel a vízellátással kapcsolatban. A kifolyó víz mennyisége, ugyanis nem érte el az eredeti szerződésben foglalt percenkénti öt litert. Ezen kezdetben úgy kívántak segíteni, hogy elhatározták, csak a kúttársaság tagjai használhatják a vizet, ami feltételezi, hogy mások is használták. Annak, hogy mások is használták a kifolyó vizet, az lehetett az oka, hogy a lakások tulajdoncseréjénél vagy megosztásánál az új tulajdonos, vagy tulajdonosok nem léptek be a társaságba.

A társaság egyre többet foglalkozott a vízellátás kérdésével. Első gyakorlati lépésként elhatározták, hogy minden tagnak saját költségén újra kell köszörültetni a csapokat az elfolyás megakadályozása végett. Pénzalapot hoztak létre az esetleges javítási, felújítási munkákra, amire először 1926-ban került sor. Ekkor a társaság megbízta Prónay József vállalkozót a csövek mosatásával, amit rendben el is végzett. A vízellátás javult valamelyest, de 1927-ben úgy lett a társaság tagja Somogyi Lajos és dr. Grosz Jenő, hogy az új tagok sem voltak elragadtatva a belépéstől, s a társaság is fanyalogva fogadta ez új vízfogyasztókat, de kénytelenek voltak elfogadni a helyzetet, mert megosztott telekrészről volt szó.

1929-től kezdve egyre gyakrabban kellett fellépni a túlzott vízfogyasztók ellen, akikre panasz érkezett. Ettől az évtől megtiltották a társaság tagjainak, hogy ivás és főzés céljain kívül másra is használják a kifolyó vizet. Más célokra csak este 10-től hajnali 4-ig lehetett használni.

A vízhiány problémája egyre égetőbb lett, s ezt nem tudták megoldani. Elsősorban adminisztratív intézkedésekkel próbáltak megoldást találni, habár tisztában voltak a probléma lényegével, amit az 1930. szeptember 20-i közgyűlés is mutat. Megállapították, hogy a kút elöregedett, azaz kimerült, és a csövek állapota és mérete sem megfelelő. A megoldás Ponyiczky Kálmán mérnők szerint az lenne, hogy víztornyot építenek, vagy új kutat fúrnak 500-600 méteres mélységre. A közgyűlés elhatározta, hogy megvizsgálják majd az új kút fúrásának a lehetőségét.

Októberben az elnökség felhívta a tagok figyelmét a szivattyúval történő víznyerés megfelelő alkalmazására. Felhívta a figyelmet a szivattyú tiszta vízzel való feltöltésének fontosságára közegészségügyi szempontok miatt. A felhívás nyilvánvalóvá teszi, hogy egyesek már csak szivattyúzással tudtak elegendő vizet nyerni a hálózatból.

1931-ben lemondott a társaság elnökségéről Dr. Mázor Elemér, aki Békéscsabán kapott közjegyzői állása miatt nem volt képes ellátni feladatát. Helyét ideiglenesen Podani János pénztáros vette át, aki 1934-ig töltötte be a megbízott elnöki posztot. (1931-től csak egy dokumentum maradt fenn 1934-ig)

Kísérlet a kút helyrehozatalára

1934. május 19. a kúttársaság fontos közgyűlést tartott. Először megválasztották az új elnökséget, mert mint a dokumentumból kiderül, az elmúlt két évben még csak közgyűlést sem hívtak össze. Ennek a feladata Podani János alelnöké lett volna, de ő ezt nem tette meg ismeretlen okokból. A közgyűlés rögtön két elnököt is választott Ribárszky Pál és Ponyiczky Kálmán társelnök személyében, aki több dokumentumba szerepel mint szakértő. Ezen a közgyűlésen is ismertette javaslatait a vízszolgáltatás helyreállításáról. Szerinte, az egyik lehetőség, hogy csatlakozni kell a másik két kúttársasághoz, - akik szintén vízellátási problémákkal küszködnek - s velük közösen fúrni két új kutat. A másik lehetőség "…egy mélyebb rétegekig hatoló teljesen új kút fúratása". Ennek költségét 16000 pengőben határozták meg. A költségeket javaslata szerint úgy teremtsék elő, hogy vegyenek fel 25 új tagot 500 pengő befizetése mellett, s akkor a jelenlegi negyven tagra kb. 100 pengő befizetés jutna. Így saját erőből oldanák meg a problémát. A társaság ezt a javaslatot fogadta el.

A fejenkénti 100, illetve 500 pengő jelentős összeg volt akkoriban, hiszen egy közalkalmazott havi fizetése 200 pengő körül volt. Az összeg előteremtése nagy anyagi áldozatot követelt tehát mindenkitől, az új tagok pedig a község módosabb rétegéből kerülhettek csak ki.
Az elhatározást azonban nem követte tett, sőt a 1936. szeptember 20-ai közgyűlésen "gazdaságilag kedvezőbb időre" elhalasztották a beruházást. Ezzel tulajdonképpen beismerték, hogy nem tudják a jelenlegi forrásokból megvalósítani nagyra törő terveiket.

A későbbiekben a társaság a napi ügyeket intézte. 1937-ben megszavazták a tagonkénti 6 pengő befizetését a "kútfenntartási alap növekedésére", illetve elkészítették a társaság bélyegzőjét.

1941. december 21-én tartott közgyűlésen Ribárszky elnök bejelent, hogy a kút az 1917-es 76 liter/perchez képest jelenleg csak 23 liter vizet ad percenként. Ez a kút kimerülését jelenti. A rendbehozatalához két vállalkozó jelentkezett, Prónai József (nevének írása forrásonként változott, hol y-al, hol-i-vel szerepel), és Misán János. A társaság Misán János sokkal kedvezőbb ajánlatát fogadta el, aki vállalta, hogy csak akkor kell a teljes összeget kifizetni, ha sikerül elérni a percenkénti 25 litert. Abban az esetben, ha ez nem sikerülne, csak 420 pengőt kell fizetni az elvégzett munkáért, ha sikerül elérni ezt a mennyiséget, akkor 1200 pengőért.

Misán János 1942. január 13-án kezdett hozzá a tíznaposra tervezett munkához. A vállalkozás azonban kudarccal végződött. Nemhogy nem tudta növelni a vízmennyiséget, hanem az addigi vízmennyiség is megszűnt, mert a víztartó réteg beomlott, és szürke agyagon kívül mást nem tudtak a felszínre hozni. Mivel nem sikerült helyreállítani az eredeti állapotot sem, így január 22 én leállították a munkálatokat, és kifizették Misán Jánost.

A január 24-ei közgyűlésen ismertették a tagokkal a fennálló állapotokat, s elmondták, miért nem sikerült a kút helyrehozatala. Megoldási javaslatként egy olyan kút fúrását javasoltak, amelyik 530 méter mélységig lenne lefúrva, és percenként 150-250 liter vizet adna. A költsége azonban 26000 pengő körül lenne, s ez a háborús körülmények között kivihetetlennek tűnt. Ennek ellenére a társaság elhatározta, hogy megpróbálkozik a megvalósításával.

A következő közgyűlésen eldöntötték, hogy megkezdik a munkákat, és a költségek csökkentése érdekébe pedig tíz új tagot vesznek fel fejenként 1200 pengő kifizetése ellenében. A jelenlegi tagok 400 pengőt fizetnének. Ezen a közgyűlése mondott le korára hivatkozva Ribárszky Pál, akinek a helyét az addigi társelnök Ponyiczky Kálmán vette át.

Ezzel ért véget az 1913-ban fúrt kút sorsa. Az új kút üzembe helyezése immár szükségszerűvé vált, mert megszűnt a vízellátás. A kúttársaság nem szűnt ugyan meg, de egy új korszak kezdődött a társaság életében, ami sok munkával, magas költségekkel járt a háborús időkben. Ez azonban már egy új fejezetet kíván.

A kút helye a Deák Ferenc utca - Kossuth Lajos utca sarkán