Lelkes Pál
A szarvasi tanyasi iskolák története
5. rész: 1890-1909

A tanítók javadalmazása

Az 1890-es években az állam egyre nagyobb gondot és figyelmet fordított mind a népoktatás fejlesztésére, mind a tanítóság anyagi helyzetének javítására, fizetésének rendezésére. Ugyanakkor fokozottabb törődésre szorította a nem állami iskolafenntartókat is. Erre vallanak ez irányú rendeletei, mint amilyen az országos tanítói nyugdíj módosítása tárgyában kiadott 1891. évi XLIII. törvény, amely végleg rendezi a tanítói nyugdíjakat, s amelynek kapcsán a főszolgabíró felhívja az egyházat a tanítói nyugdíjra, az iskolás gyermekek után fizetendő 15 krajcár kiváltására. Ugyancsak a tanítók helyzetének javítását célozta és mozdította elő az 1893. évi XXVI. tc., amely szerint az iskolafenntartók biztosítani tartoznak a tanítóiknak a törvényben meghatározott járandóságait.

Hónapokig tartó vitákat váltott ki a szarvasi ev. egyházközség presbitériumában a Megyei Közigazgatási Bizottság 278/897. számú, a tanítói ötödéves korpótléknak az államtól igénybe veendő segélye kérdésében hozott határozata, amely a tanítók fizetésének öt évenként 10 %-kal való emelésére vonatkozott. A szarvasi egyházközség presbitériuma az 1897. április 8-án tartott gyűlésén Áchim András lelkész indítványára kimondta, hogy a tanítói ötödéves korpótlékot a szarvasi ev. egyházközség ez időre a legjobb akarata mellett sem fogadhatja el. Egyrészt azon oknál fogva, mert iskoláinak szaporításáról kell gondoskodnia, amire a közigazgatási bizottság által is szoríttatik, ami nagyobb kiadást igényel, másrészt az egyházi felsőbb hatóság ezen ügyre vonatkozó intézkedését bevárni kötelességének ismeri el.

(Archív fotó Megyeri Éva tulajdonában.)
Az Örményzugi iskola tanulói az 1933/34-es tanévben. Középen Megyeri György tanító

Az 1897. évi április 29-én megtartott presbitériumi gyűlésen újra napirendre kerül a tanítói ötödéves korpótlék kérdése, amikor is az egyház felügyelője felhívja a presbitérium figyelmét, hogy az előbbi presbiteri gyűlés ez ügyben hozott határozatának semmi kézzel fogható értelme nincs. Az egyház a felsőbb hatóság által is fel volt szólítva: fizeti-e a tanítói korpótlékot, vagy az állam segélyét veszi igénybe. Határozottan kell felelni: igen vagy nem? Miután egyes presbiterek nyilatkozataiból azt látja, hogy nagyon könnyen hajlandók az államsegélyt igénybe venni - ami elég szomorú, a protestáns szellem meglazulására, csökkenésére vall, el nem mulasztja őket figyelmeztetni, gondolják meg, miszerint ezáltal az egyházi autonómia csorbát szenved. Erre hosszabb tárgyalás után a presbitérium a múlt gyűlésen hozott azon határozatot, mely szerint a tanítói korpótlékot nem veszi igénybe, oda módosította, ezt határozatilag kimondja: hogy a tanítói korpótlék elnyerésére, tekintetbe véve azt, miszerint az egyház nagy és tetemes kiadásai mellett fizetni nem képes, igénybe veszi az államsegélyt, érte a minisztériumhoz folyamodik, s megbízza az igazgató-lelkészt, hogy a tanítói ötödéves korpótlékra jogosult tanítókat mostani kimutatásával összeírván, a nekik járó korpótlék összeg kiírásával a folyamodványt az egyház nevében az illetékes helyre felterjessze.

Az 1898. március 31-i presbiteri gyűlésen újra előkerült a tanítói korpótlék ügye azzal, hogy a püspök és az esperes is felhívja az egyháztanácsot, hogy a korpótlékért minden egyes tanító után folyamodni kell az államhoz. Az 1898. szeptember 2-án az ötödéves tanítói korpótlék ügyével kapcsolatosan az igazgató-lelkész bejelenti, hogy a minisztérium az összes iratokat visszaszármaztatta azzal a válasszal, miszerint azt fedezet hiányában nem adhatja meg, mire az egyház az 1898. október 29-i presbiteri határozat alapján újra az államhoz fordul a korpótlék kiutalásáért.

Úgy látszik, hogy végül az állam mégis magára vállalta az ötödéves tanítói korpótlék kiutalásának a kötelezettségét, mert az 1901. január hó 4-i presbiteri gyűlésen az igazgató-lelkész jelentette, hogy az Állampénztár Paulenda János, Laurenczy János és Filyó György tanítók részére az ötödéves korpótlékot utalványozta.

(Archív fotó Jancsó Mihály tulajdonában.)
A Szentandrási úti iskola tanulói 1924-ben. A tanító: Roszik János

A tanítóság érdekvédelmét szolgálta az ev. esperesnek 1896. szeptember 8-án érkezett az a rendelkezése is, mely előírta, hogy hivány minden tanító részére kiállítandó, s abban pontosan megjelölendő a tanító javadalma, valamint a tanító jogai és kötelességei. Ugyancsak a tanítóság biztonságérzetét volt hivatva erősíteni az egyház által a tanítók részére megadott az a lehetőség, hogy szabadon választhattak: megmaradnak-e a termény-járandóságok mellett, avagy fizetésük pénzben való kiutalását választják.

Mivel ebben az időben a tanyai iskolák valamennyiében már okleveles tanítók működtek, az 1898. évi augusztus 9-én az egyházi iskolák átvizsgálására kiküldött megyei bizottság már csak az iskolák hiányos felszerelését és az iskolák zsúfoltságát tehette kifogás tárgyává, és hívta fel az egyházat azok mielőbbi pótlására. A község által átvett 3 tanyai iskolában a hittantanítás még nem volt rendezve, azért az egyház vezetősége a községi iskolák hatósághoz intézett átiratában arra kérte a községi iskolaszék vezetőségét, hogy ezekben a tanyai községi iskolákban - tekintve az illető iskolakör lakosságának evangélikus vallású voltát - lehetőleg evangélikus tanerőket alkalmazzon, és kötelezze őket az evangélikus hittan ingyen való tanítására. Amint az a későbbi időkben kitűnt, az egyik kérést, nevezetesen az iskolákban evangélikus tanerők alkalmazását, a község teljesítette, de a tanítók (Kürtössy József és Trnvoszki Márton) a hittan ingyen való tanítását nem vállalták.

Hiába fordult az egyház a megyei közigazgatási bizottsághoz azzal a kéréssel, hogy a nevezett tanítókat a hittan ingyen való tanítására kötelezze, a megyei bizottság a tanítóknak adott igazat, és az egyház kénytelen volt a tanítók részére bizonyos tiszteletdíjat biztosítani a hittantanításért.

Egyházi vagy községi iskolák?

A községi iskolák hatósága újra azzal a kérdéssel fordult az egyház vezetőségéhez, határozza meg, milyen feltételek mellett venné át a három tanyai községi iskolát, és építené fel a még szükségeseket. Az egyház hivatkozással a sok iskolájának fenntartási terhére, sajnálatának kifejezése mellett úgy határozott, hogy egyelőre képtelen az iskolaépítés terheit vállalni. Így a tanyai iskolák túlzsúfoltságának megszüntetése érdekében még szükséges iskolák építésének a feladata a községre hárult.

(Archív fotó Megyeri Éva tulajdonában.)
Ezüstszőlői gyerekek. Háttérben az iskola épülete

Az 1900. évi szeptem-ber 19-i presbiteri gyűlésen újra napirenden szerepelt az Ószőlői iskola zsúfoltsá-gának a kérdése, ahol 202 a tanulók száma. Mint már szó esett róla, az Ószőlői iskola zsúfoltságát nagyban növeli az, hogy a szomszédos Rózsási községi iskola körzetében lakó szülők is csaknem erővel az Ószőlői iskolába járatják gyermeke-iket. Ennek a helyzetnek a megszüntetése végett a presbitérium már előbb megbízta a tantestület tagjait, mérjék fel a két szomszédos iskola területét, és pontosan, házszám szerint jelöljék meg és határozzák meg körzetüket. A tantestület a megbízásnak eleget téve ezen a gyűlésen terjesztette elő javaslatát, amelyet a presbitérium köszönettel el-fogadván utasítja az ószőlői tanítót, hogy az újonnan készített beosztást szigorúan tartsa be, s ezentúl a szomszéd Rózsási községi iskola körze-téből ne vegyen fel tanulókat.

A Sápszky-tanyai iskola tanulói 1947/48-ban. Tanító: Dankó Pál. (Archív fotó Dankó Pál tulajdonában.)

Mezőtúr tanácsának 1506/900. számú átiratára, amelyben a Túlakörösi iskolában ismétlő iskola szervezésére szólítja fel a szarvasi evangélikus egyházat. A presbitérium hivatkozva az 1868-ban megjelent népoktatási törvény azon szakaszára, amely iskolák szervezését a községek feladatává teszi, kimondja, hogy a tetemes kiadásai miatt, amelyek az eddigi iskolái fenntartásával terhelik, az ismétlő iskola megszervezését nem vállalja.

A gondterhes időben felemelő hatással köszöntött be 1901. évi február 13-án az egyház gazdasági bizottságához Csabacsüd-puszta lakóinak és Kita András csabacsüdi lakosnak a Csabacsüdön építendő iskolára felajánlott telek és 1600 korona összegű nagylelkű adománya. Mi sem természetesebb, hogy a szarvasi ev. egyházközség örvendetesen fogadta a szép felajánlást, és elhatározta, hogy a felajánlott adomány felhasználásával s a még szükséges költségeket az egyházközség pénztárából fedezve, az iskolát mielőbb felépíti és a jövőben gondoskodik a fenntartásáról. Utasítja a gazdasági bizottságot és az egyházi gondnokot, hogy tegyen meg minden intézkedést annak érdekében, hogy az iskola még az év nyarán elkészüljön. Az iskola valóban még abban az évben, 1901. évi október hó 1-jén megnyílt. Első tanítójául 1901. augusztus 19-én Brachna Gábor szarvasi születésű okleveles tanítót választották meg, és fizetését 400 korona készpénzben és 38 q búzában állapította meg a presbitérium.

A következő évben, 1902. április hó 28-án a szarvasi ág. hitv. ev. egyházközség a felső egyházi hatóságok rendeletére az összes tanyai tanítók hiányait rendezte. A külső tanyai tanítók hiványai a következő járandóságokat tartalmaznak:
1./ Szabad lakás, kert és a hozzátartozó föld,
2./ 400 K, azaz Négyszáz korona készpénz évnegyedenként előre fizetve,
3./ 38 q, azaz: Harmincnyolc métermázsa búza negyedévenként előre fizetve.
Rendszeresítve különböző időben, jóváhagyva az egyházmegye 1895. évi augusztus hóban megtartott közgyűlése jegyzőkönyvének 37. pontja és 15. alpontja szerint.

A hiványok 1-12-ig számozottak, élvezőik ez alkalommal a következő tanyai tanítók voltak:
1. Kóczy Mihály megválasztva 1892. szeptember 11-én
2. Filyó György megválasztva 1896. július 12-én
3. Laurenczy János megválasztva 1898. december 11-én
4. Rohoska Béla megválasztva 1899. augusztus 6-án
5. Rohoska Géza megválasztva 1899. augusztus 6-án
6. Chován Jolán megválasztva 1900. augusztus 19-én
7. Huba Jenő megválasztva 1900. augusztus 19-én
8. Gyuris Mátyás megválasztva 1901. augusztus 19-én
9. Rohoska Jenő megválasztva 1901. augusztus 19-én
10. Jánovszky György megválasztva 1901. augusztus 19-én
11. Hanó János megválasztva 1901. augusztus 19-én
12. Brachna Gábor megválasztva 1901. augusztus 19-én
Az egyháztanács az egyenként felolvasott 1-12. számú külső iskolai tanítók hiványait azon megjegyzéssel egyetemben, miszerint a búza súly szerinti kiszolgáltatása az egyháztanács 1899. évi október 23-án tartott gyűlés jegyzőkönyvében hozott határozat s az egyházmegye 1899. évi november 20-i közgyűlés jegyzőkönyvének 12. pontjában foglalt jóváhagyása alapján eszközöltetik (addig ugyanis a búzajárandóság nem súlyban, hanem őrmértékben: köbölben volt meghatározva), és hogy a tanítók kötelesek a helyi ágostai hitvallású evangélikus egyházi hivatalnokok özvegy-árva segélyegyletbe tagokul belépni (hiványban bevezetve), megfelelőnek mondja és találja. Felkéri az igazgatólelkészt, hogy a hiványokat a felügyelő által is aláírva az ev. egyházmegyei hiványkönyvbe való bejegyzés céljából az esperesnek beküldje.

Megjegyzés:
Ez az írás a Lelkes Pál hagyatékában lévő "A szarvasi tanyai elemi népiskolák története" című tanulmánynak 5. részlete. Az előző, 4. része a Szarvasi Krónika 8. számában található. Folytatását a következő számunkban közöljük.

(Archív fotó Dankó Pál tulajdonában.)
A Kita-tanyai iskola harangjának szentelése 1925-ben