|
Ki kicsoda?
Szarvasiak Izraelben
A zsidóság élete és tevékenysége Szarvason
Szarvas újratelepítése, 1722 után nem sokkal előbb görög, majd zsidó
kereskedők jelentek meg a településen, akik fontos szerepet töltöttek
be a lakosság ellátásában. Dr. Neuman Jenő kutatómunkája alapján tudjuk,
hogy létszámuk és a település életében betöltött szerepük fokozatosan
nőtt. A kereskedelem mellett szerepet vállaltak az iparban, a közéletben,
a jog, az orvoslás és a pénzügy területén. Közösségbe szerveződtek, s
hitéletük szerint ortodox és neológ csoportra oszlottak. Ehhez létrehozták
templomukat (zsinagóga) és iskolájukat is. Szarvas több nemzetiségű, különböző
felekezetű település. Lakossága mindig toleráns volt egymás iránt. A második
világháború alatt azonban a fasizmus belenyúlt e békességben élő lakosság
életébe is. A háború okozta károk az emberéletben jelentek meg a legjobban.
Szarvasi katonák és munkaszolgálatosok százai estek el a Don-kanyarban,
a szarvasi gettóba tömörített zsidóság elhurcolásával e népesség nagy
része mártírhalált halt német koncentrációs táborokban. Zsinagógájuk leégett,
iskolájukat az enyészet pusztította, majd ezek lebontása után lakótelep
nőtt ki parcelláikon.
A II. világháború után
1945 után Szarvas lakossága visszavárta minden fiát. Fájdalmasan vette
tudomásul, hogy nagyon sokan nem tértek, nem térhettek vissza. Családok
százai gyászoltak. A szarvasi zsidóság közül nagyon kevesen tértek vissza.
Zömük elpusztult, egy részük megmenekült ugyan, de szétszóródott a nagyvilágban.
A hazatértek közül pedig sokan - elvesztvén közösségüket - új hazát kerestek
Izraelben. A II. világháború szarvasi áldozatainak összeírására, a megemlékezésekre
50 éven át nem volt lehetőség. A rendszerváltás után született meg az
az emlékpark és emlékhely az Ótemplom melletti téren, ahol a haranglábon
elhelyezett szögek tartalmazzák a felkutatott II. világháborús áldozatok
neveit. (A névsort a "Szarvasi Krónika" 9. számának 93-97. o.
tartalmazza. A nevek száma: 750). Ezt az emlékművet 1995-ben avatták fel,
azóta minden évben ide zarándokolnak az emléküket őrző, tisztelő utódok.
Tövében szinte mindig van friss virág.
"Ki kicsoda?"
Az életben maradt szarvasi zsidókról sokáig nem voltak információink.
Néhányan látogatóba "hazatértek", de számukról, új hazájukról
teljes képünk nincsen. A "Ki kicsoda Szarvason" c. kiadvány
szerkesztésekor vetődött fel, hogy róluk is írni kellene, ők is Szarvas
polgárai voltak, innen származnak. Schlesinger Magdolna Izraelben élő
magyar származású volt szarvasi lakostól tudtuk meg, hogy 1999-ben találkozót
szerveztek az Izraelben még élő, volt szarvasi zsidók. Kivándorlásukkor
még fiatalok voltak, ma már az idős korosztályhoz tartoznak. Ezért is
szerettek volna legalább egymással találkozni, s visszaemlékezni. Az így
szerzett információk alapján, levelezés útján próbáltunk anyagot kapni
e találkozó résztvevőiről, hogy őket is bemutassuk, s a szarvasiak között
tarthassuk nyilván. Az alábbiakban őket mutatjuk be úgy, ahogy írnak önmagukról,
illetve egymásról. Legyen ez kiegészítője az általunk szerkesztett "Ki
kicsodának".
A találkozó szervezőjének levele
E sorok írója Bárdos Péter (Shlomo), aki szervezte az itt élő szarvasi
zsidók találkozóját. Az ötlet már évek óta forog a fejemben és végre sikerült
megvalósítani. A találkozón, ami a "Judith" nevű magyar cukrászdában
lett megtartva, 27 személy vett részt. Sajnos sokan nem tudtak eljönni
különböző okok miatt, öregség, betegség, stb. Bevallom, hogy a találkozó
létrehozására egy kis "egoizmus" is közrejátszott, ui. csak
így tudtam minél több kedves barátot, ismerőst, az életem szép szarvasi
szakaszából viszontlátni.
A rend kedvéért azt is be kell valljam, hogy nem születtem Szarvason,
és "gyökereim" sincsenek ott. Öcsödön születtem, és ott éltünk
generációkon keresztül. Ennek ellenére engem sok minden kötött Szarvashoz.
Ezt a kapcsolatot három fázisra tudnám felosztani.
Az első a negyvenes években kezdődik, amikor unokanővérem, Ági (szintén
öcsödi) Szarvasra ment férjhez, Ungár Sándorhoz (később, mint fiatal özvegyet
dr. Gerő Pál vette el). Nővérem, Magda, szintén Szarvason ment férjhez
dr. Szőlősy Pálhoz. Ebben a periódusban, ami 1944-ig tartott, évenként
néhányszor eljutottam Szarvasra. Minden "utazás" nagy örömmel
és izgalommal járt. Nekem Szarvas egy várost jelentett, ahol minden van,
amiről nálunk Öcsödön csak álmodni lehetett. Uszoda, gőzfürdő, strand,
szálloda, liget, vasút és nem utolsó sorban a Vajda Péter Gimnázium, ahol
több öcsödi diák (közöttük bátyám is), mint "bejáró" tanult.
A második fázis már nem volt öröm, mert nem "önkéntesen" mentünk,
hanem csendőri kísérettel vittek be Szarvasra 1944 tavaszán (én pont 12
éves voltam), a szarvasi gettóba, ahol néhány hetet töltöttünk. Ezután
jött a deportálás.
A harmadik periódus valamikor 1945-1946 telén kezdődött, ami szép, de
nagyon rövid volt. Gimnáziumi tanuló (bentlakó), sok jó barát, kamaszkor,
első szerelem, diákbálok, csónakázás a Körösön, biciklizés a ligetben,
ingyen menés a Frecska moziba, stb. Egyszóval, nagyon szerettem ezt a
várost, és ma is szívesen odalátogatok, bár elég ritkán.
1948-ban volt egy bizonyos "kivándorlási láz", aminek több
objektív oka volt, de ma 68 évesen, az átélt élményekre visszatekintve,
a fő ok az volt, hogy a vészkorban kegyetlenül kitépték magyar (szarvasi)
gyökereinket. Kerestünk egy (régi), új hazát, ahol nem leszünk megtűrtek,
és ha mi nem is, de legalább gyermekeink gyökeret vernek.
A találkozó résztvevői
A találkozó hangulatát jól illusztrálja az a levél, melyet Schlesinger
Magdolna írt őszinte közvetlenséggel, és akinek közbenjárása döntően befolyásolta
az életrajzi anyagok összegyűjtését és megküldését számunkra. Több évtizedes
barátsága Megyeri Györggyel és családjával tette lehetővé a Szarvasi Krónika
kapcsolatfelvételét velük. Ő így ír: "A héten volt egy szarvasi találkozó,
kb. 30-an voltunk. Többek között olyanok is, akiket 50 éve nem láttam.
Pl.: Gross doktor fiát, a Gabit, Weiss Gyurit, akinek Magda nevű testvére
a szarvasi aggok házában élt. Az öcsödi származású Bárdos Misit nem ismertem
meg. Olyan öregek némelyek. Sajnos a "lányok" nagy része már
özvegy. A viszontlátás öröme mellett az élet szomorú része is képviselve
volt. De nagyon örültünk egymásnak, és nem éreztem magam ráncosabbnak,
mint a többség. 50 év nem gyerekjáték, de akivel csak 10-15 éve találkoztunk,
az is felvett egy pár kilót, unokákat "szült" és ápol. Kevesen
közülünk ugyan, de nagy karriert csináltak. Pl.: Keszt doktor Béla fia
az izraeli írószövetség elnöke, Arany János és Petőfi héberre fordítása
csak kis része műveinek. Schlesinger csirkeüzletesnek (a piacon volt az
üzlete Szarvason) a fia atomtudós. Unokabátyám prof. Klein Jenő a "Bár-Ilán"
nagy egyetemen vezeti a zsidó történelem, biblia és az asszír ónyelv tanszékét.
Klein Tibi öccse agronómus, előadja az egész világon a gyümölcsök keresztezése
által tapasztalt tudását. (A szarvasi gazdasági iskola küldöttsége is
meglátogatta.) Na és voltunk mi, egy pár "diplomás" tintanyaló
gazdasszony, én, a fodrász, tanárnő, ny. autóbuszsofőr, stb. Avval váltunk
el, hogy még mindig érdekesek vagyunk egymásnak, legközelebb meghívjuk
a külföldön élőket is."
Egy másik levelében felsorolja a jelenlévőket: "Bárdos Péter kereskedő.
Keszt Jáoz Péter költő és író. Schlesinger Anna gimnáziumi angol tanárnő.
Frecska Edit orvosné. Schwartz Hedvig gyermekotthon vezetője. Singer Pali
autóbuszsofőr. Grósz Gábor elektromérnök. Guttmann Dávid autószerelő üzem
tulajdonosa. Guttmann Lea családanya. Lőwinger Edit falun élt, tehenészete
volt. Klein Katalin gyermekruha üzlete van. Rózsa Ágnes telefonközpontban
dolgozott. Schönvald Laci ny. iskolaigazgató. Rozenberg Josna gyémántkereskedő
és - csiszoló. Bárdos Misi kereskedő. És én. Persze majdnem mindenki házastársával
volt, sőt, voltak akik gyermekeiket is elhozták."
Életutak
A szerkesztőség kérésére a találkozó résztvevői közül sikerült néhányat
életrajzuk megírására vagy megírattatására késztetni. Ők is a szarvasiak
nagy családjából származnak. Azok, akik tudnak még magyarul írni, saját
magukról írnak. Akik már nem, azok héber önéletírását Mose Schönvald fordította
magyarra.(Köszönet érte!)
Gáti (Grósz) Gábor
Izraelben: Yehuda Gat
Özvegy, két gyermeke van, az egyik Izraelben, a másik az USA-ban él.
Született 1929-ben Szarvason. Édesapja dr.Gáti (Grósz) Jenő orvos, közel
fél évszázadon keresztül praktizált Szarvason. Édesanyja Donner Magda.
1947-ben érettségizik kitüntetéssel a szarvasi gimnáziumban, majd elkezdi
tanulmányait a Budapesti Műegyetem gépészmérnöki karán. 1949 tavaszán
elhagyja Magyarországot, és kivándorol Izraelbe. Először egy kibucban
(mezőgazdasági település) dolgozik, majd 1950-ben bevonul az Izraeli Haditengerészethez,
ahol eleinte fűtő egy hajón, később pedig mint műszaki tiszt szolgál.
Leszerelése után gépésztisztként dolgozik a kereskedelmi hajózásban.
Hét évi kihagyás után folytatja egyetemi tanulmányait, 1960-ban megszerzi
a gépészmérnöki diplomát (cum laude) a Haifai Műegyetemen. ("Technion").
Ezután mint asszisztens dolgozik az egyetemen, és megszerzi a "Master
of Science" tudományos fokozatot.
1965-ben belép az Izraeli Villanytársasághoz, ahol a fejlesztési és kutató
osztályon dolgozik mint mérnök, később mint csoportvezető.
Az 1970-es évek elején megbízzák a Villanytársaság környezetvédelmi és
energia - hatásfok ellenőrzési osztályának megszervezésével és vezetésével.
Ebben a beosztásban működik nyugdíjba meneteléig, 1996-ig. Mint osztályvezető
főmérnök felelős volt többek között a vállalat hőerőművei és más egységei
környezetvédelmi feladatainak koordinálásáért, új hőerőművek és más létesítmények
környezetvédelmi engedélyeinek megszerzéséért és az ehhez szükséges tanulmányok
elvégzéséért.
Rosenberg Joél (Gyula)
Rosenberg Joél (Gyula) egyik közismert személyisége volt a második világháború
előtti kereskedelmi életnek Szarvason. Bőr- és cipészkellék üzlete a Piac-tér
és Kossuth Lajos utca sarkán lévő házában a legfontosabb bolt volt ebben
a szakmában. A Rosenberg família kiterjedt család volt Szarvason. Gyula
bátyjának, Rosenberg Ignácnak rőföskereskedése volt a Szent István (mai
Béke) utcában a Matók-fényképészet mellett. Egyik nővére ugyancsak a Szent
István utcában Löwy Salamon fatelep-tulajdonos felesége volt, egy másik
Weinberger Herman kereskedőé.
Egy harmadik nővér férje Steif sírkőfaragó volt, de ez a család a harmincas
évek elején elköltözött Szarvasról. Rosenberg Gyula az orthodox zsidó
hitközség keretében fontos tisztségeket töltött be, többször volt a hitközség
elnöke. Fiaival együtt meggyőződéses cionisták voltak, és legidősebb fia
még a háború kitörése előtt vándorolt a Szentföldre, egy másik fia mindjárt
a felszabadulás után. Őket követte az apa a család többi tagjaival, és
Haifán telepedett meg. Egy miskolci borszakértővel társulva nyitottak
egy szeszfőzdét, mely eleinte pálinkaféléket és likőröket gyártott. 1951-ben
átvettek egy üres gyárépületet a Kármel Hegy déli lejtőjén fekvő Binjamina
városkában, és ott borpincészetet is nyitottak. A cég neve "Eliáz"
volt. Egy angliai bank betársult (a vezérigazgató felesége magyar származású
volt), és finanszírozta a cég fejlesztését úgy, hogy az "Eliáz"
Izrael harmadik legnagyobb szeszesital-termelője és -exportőre lett. Rosenberg
igyekezett magyar és erdélyi bevándorolt zsidókat alkalmazni. (Egy időben
dolgozott nála Schönvald Kálmán, aki Szarvason kereskedő és kocsmáros
volt.) Voltak "magyar" specialitások, mint magyar típusú borok,
vagy valódi szilvórium és diópálinka. (A magvaváló szilvát és a zöld diót
a galileai Miron faluból szerezték be, melynek magaslati levegője lehetővé
teszi a szubtrópusi Izraelben ezeknek a fáknak a termesztését. Ebben a
faluban egyébként három szarvasi eredetű család is él).
Az "Eliáz" komoly gazdasági sikernek számított, míg az 1960-as
évek elején a főrészvényes bank Angliában pénzügyi válságba került, és
kénytelen volt befektetéseit eladni. Az új tulajdonosok kitették az előző
igazgatóságot, így Rosenberg is kényszerült elhagyni a vállalatot, melyet
alapított. A cég azóta többször cserélt gazdát, védjegyet, és ma más név
alatt működik, gazdasági jelentősége is nagy mértékben csökkent. A Rosenberg
családnak ma már semmi kapcsolata sem maradt a binjaminai szeszesital
vállalattal. Rosenberg Joél - Gyula - elhunyt Haifán az 1966. évben.
Prof. Jacob Klein (Jenő)
Születtem Szarvason, 1934. május 19-én.
Apai nagyapámnak, Klein Jakabnak (akinek nevét kaptam) fűszerüzlete és
kocsmája volt a mai Deák Ferenc utcában. Anyai nagyapám Klein Henrik egy
neves észak-erdélyi rabbicsalád sarja, az orthodox hitközség keretében
lévő "chéder" (hagyományos vallási és bibliai tanulmányok) oktatója
volt. (Nem volt rokona másik nagyapámnak.) Apám, Árpád, kereskedelmi érettségije
után a König tollas exportcég főkönyvelője volt, anyám, Adél, varrónő.
Csak az elemi első három osztályát (1941-44) sikerült tanulnom az orthodox
zsidó elemiben. Mivel Szarvason csak 10 éves koromig éltem, nem voltam
teljes tudatában a politikai és szociális katasztrófának, aminek a zsidó
közösség áldozata lett, így szülővárosomból csak a kellemes emlékek maradtak:
a fürdés és a csónakázás a Körösön nyáron, korcsolyázás télen, játékok
a ligetben, a nyári uszoda, ahol apám úszni tanított, biciklizés a mellékutcákban,
és a többi. Az elvégzett három elemi eredményeként máig beszélek, olvasok
és írok magyarul. Sajnos a boldog szarvasi gyermekkor kegyetlen véget
ért: 1944 nyarán anyámmal és Tibor öcsémmel (valamint apám húgával és
sógornőjével) Ausztriába lettünk deportálva. Ott senyvedtünk kényszermunka-táborokban,
a Bécs közelében fekvő Oberwaltersdorfban, majd Bad Vöslauban, éhség és
terror volt osztályrészünk, amíg 1945 tavaszán a Vörös Hadsereg elhozta
a felszabadulást. Apám sajnos nem volt velünk. Őt bevitték munkaszolgálatra,
és azóta nem láttam. Két nagybátyám tanúsága szerint Mauthausen koncentrációs
táborban vesztette életét, két hónappal a felszabadulás előtt.
Szarvasra visszatérve megtudtuk, hogy apám nem él, és anyám elhatározta,
hogy kivándorolunk a Szentföldre. Öcsémmel együtt felvettek a Deszken
létesített gyermekfaluba, anyánk mint varrónő a gyerekek ruháinak gondozásával
lett alkalmazva. 1946 telén indultunk az illegális útra. Néhány hónapot
Zágrábban kellett várni, míg helyünk lett a "Kneszet Jiszráél"
rozoga bevándorlóhajón. Haifa közelében az angolok feltartóztatták a hajót,
és utasait erőszakkal Ciprus szigeti fogolytáborba száműzték. Csak további
kilenc hónap elmúltával, 1947 telén kaptuk meg végre a bevándorlási engedélyt.
A következő éveket öcsémmel együtt a Ráánáná város melletti "Kfár
Bátjá" gyermekfaluban töltöttük. Itt végeztem az elemit és a középiskolát.
Katonai szolgálatom után a Rámát Gán-i "Bár-Ilán" egyetemre
iratkoztam be. A budapesti eredetű prof. Pinchász Árci (Landler Péter)
tanácsára az ó-keleti nyelvekkel kezdtem foglalkozni. 1961-ben kaptam
meg a M. A. képesítést a bibliai tudományokból.
1962-ben Philadelphiába (USA) utaztam tanulni a doktorátusra. Az 1962-1968-as
években sumérológiát és asszirológiát tanultam az University of Pennsylvania
- Department of Oriental Studies keretében, speciálisan sumér nyelvet
és irodalmat a világhíres sumérológ Samuel Noah Kramernél. Hazatértem
1970-ben, és attól kezdve mind e mai napig a Bár-Ilán Egyetem "bibliai
tudományok karán" és a "héber, valamint a sémita nyelvek karán"
a bibliai tudományok és az asszíriológia professzora vagyok. Több mint
tíz éven át a "Samuel Noah Kramer Institute of Assyriology"
elnöke voltam. Négy éven keresztül dolgoztam mint társ-kutató a "Sumér
Nagyszótár" szerkesztésében a Pennsylvania Egyetemi Múzeum keretében.
Részt vettem a "The Israel Society for Assyriology and Ancient Near
Eastern Studies" megalapításában, és két éven át elnöke voltam. Tudományos
munkaköröm elsősorban a sumér és az akkád nyelvű szépirodalom (mítoszok,
eposzok, "zsoltárok" stb.) kutatása. Kiadtam két könyvet a "Sumér
Királyhimnuszok"-ról, valamint nagyszámú tanulmányt a sumerológia
és asszirológia terén.
S. Sifra neves izraeli költőnő együttműködésével kiadtam egy monumentális
antológiát a sumér és akkád szépirodalomról héber köntösben, "Bájámim
Hárchokim Háhém" ("Azokban a távoli napokban"- Az ős-keleti
irodalom héber antológiája) címmel. A könyvet kitüntették a Tsernichovszky
- díjjal, mely a legmagasabb izraeli pályadíj műfordításokra. Ezen kívül
szerkesztője voltam a "Biblia Világa Enciklopédia" (World of
the Bible Encyclopedia) két kötetének. Feleségem, szül. Áhuvá Mintz, szintén
ért magyarul. Két felnőtt fiunk van.
1981 óta baráti és tudományos kapcsolatban vagyok Komoróczy Géza professzorral,
aki az Eötvös Lóránd Tudományegyetem asszirológiai tanszékének vezetője,
és tagja a Magyar Tudományos Akadémia judaisztikai tagozata direktóriumának.
Jelenleg a Bár-Ilán Egyetem Bibliatudományi Karának a dékánja vagyok.
Prof. Jicchák Klein (Tibor)
Született Szarvason, 1937. szeptember 24-én. Még nem volt 7 éves, mikor
a szolnoki gettóból Ausztriába deportálták, anyjával és Jákov (Jenő) testvérével.
Édesapja Klein Árpád, aki a König tollas exportcég könyvelője volt, a
munkaszolgálatban vesztette életét. A felszabadulás után visszatérve Magyarországra
bátyjával a Deszken létesített gyermekfaluban töltött egy évet, majd anyjával
és testvérével Jugoszlávián keresztül illegálisan próbáltak a "Kneszet
Jiszráél" hajó fedélzetén a Szentföldre jönni. Az angolok elfogták
a hajót, és a bevándorlókat egy ciprusi táborba szállították. 1947 szeptemberében
szabadultak a táborból, és jutottak végre Izraelbe. Bátyjával a Ráánáná
város melletti "Kfár Bátjá" gyermekfaluba kerültek, Jicchák
itt kezdett, először életében (10 éves korában) rendes iskolába járni.
Kfár Bátján végezte az elemi és a középiskolát, majd bevonult katonának
1955-ben. Katonai szolgálata idején már végzett mezőgazdasági munkát Szedé
Élijáhu és Száád kibucokban, szabadulása után pedig mezőgazdasági oktató
volt egy galileai földművelő-ipari szakiskolában.
1958-ban kezdte meg főiskolai tanulmányait a jeruzsálemi egyetem mezőgazdasági
fakultásán Jeruzsálemben és Rechovoton. Hogy megkeresse a tandíjat és
megélhetési költségeit, ugyanakkor mezőgazdaságtant tanított a "Givát
Washington" tanítóképzőben, nem messze Rechovottól. Megszerezve a
B. Sc. Diplomát 1961-ben, állást kapott mint felelős, a gyümölcsfatermelés
- kísérleti részlegben, a Wulkáni Mezőgazdasági Központ Gilát-i körzeti
kísérleti állomásán.
1964-ben folytatta tanulmányait. 1965-ben M.Sc. és 1969-ben Ph.D. a Michigan
State University U.S.A. Ezek után még másfél évig "Post Doctorate"
az University of Minesota egyetemen.
1971 szeptemberében tért vissza Izraelbe a Wulkani Intézetbe, ahol kutatómunkát
végez a gyümölcsfák táplálása és öntözése terén. Időközben az 1982, az
1988 és az 1995-ös években a kaliforniai Dawis Egyetemen volt vendégkutató,
időszaki szabadsága keretében.
1984-ben, amerikai kutatókkal közösen, megkapta "az év legjobb kutatómunkája
közzétételének" kitüntetését az Amerikai Hoticulturális Egyesület
és az Amerikai Gyümölcstermelők Szervezete részéről.
Részt vett számos tudományos kongresszuson és három nemzetközi szakkongresszus
megszervezésében is. Közzétett több mint 80 szakmunkát. Feladatai körében
szakcikkek referense több izraeli és nemzetközi folyóiratban és tagja
az Izraeli Földművelésügyi Minisztérium azon bizottságainak, melyek megfogalmazzák
a kormány terveit az öntözés és a rokonproblémák terén. Az 1991-1994.
években a Wulkani intézetbeni munkáján kívül tudományos igazgatója is
volt a Jehuda és Somron körzetek kutató és fejlesztő munkálatának.
Lakik Rechovotban, nős, négy gyermeke van.
Jelenlegi feladatköre: a gyümölcsfák nemesítése és molekuláris genetika
szakosztály - (Department of Fruit Breeding and Molecular Genetics) igazgatója
a Wulkani Központ Gyümölcsfatermesztési Intézetében.
Prof. Tuvija Schlesinger (Tibor)
I. Életrajzi adatok
Született Szarvason, 1935. augusztus 27-én. Édesapja Schlesinger Salamon
kiváló talmudtudós volt - édesanyja Rózsi, Fischer sárvári orthodox rabbi
leánya. A család a Lehel utcában lakott. Schlesinger Salamonnak kis fűszerüzlete
volt a mai Szabadság utcában Nagy Sándor papírkereskedése mellett. A felesége
vágott baromfit árult a "kis piactéren" az Árpád Szállóval szemben
(abban az időben el volt tiltva a zsidó rítus szerinti marha- és birkavágás).
A Schlesinger família kiterjedt család volt Szarvason. Nagyapja egyik
testvérének fatelepe volt, mások termény- és heremag-bevásárlással foglalkoztak.
A nagyapának, Rafaelnek, aki "Rómás bácsi" néven volt közismert,
rövidárú-üzlete volt a főutca végén. Segített neki "Bubi", apja
legfiatalabb öccse. Az akkor még hajadon nagynéni Szárá, (becenevén "Csóri")
kis fűszerüzletet vezetett az "Újportákon" (a mai Dózsa György
u. - Csicsely u. sarkán). Tuvija a család harmadik gyermeke volt, két
leány, Judit és Klári után. Őt követte másfél évvel később öccse, Móric.
Kilencéves koráig nyugalmas volt élete. A szülők dolgoztak az üzleteikben,
a gyerekek jártak az orthodox templom melletti iskolába.
1944 tavaszán minden megváltozott. Az apát, Schlesinger Salamont behívták
munkaszolgálatra, melyből többé nem került haza. Bajtársai tanúsága szerint,
akik a munkásszázadban együtt voltak vele, meggyilkolták a keretlegények
a halálmarsban, az osztrák-magyar határon, röviddel a háború befejeződése
előtt.
1944 májusában a szarvasi zsidókat beterelték a gettóba. Tuvija családjával
eleinte a Körös-parti Bolza-kastélyban volt, azután a zsidó templom melletti
utcában, ahol minden házba több családot zsúfoltak össze. Pár hét múlva
átszállították őket a szolnoki téglagyárba. Ott bezsúfolták a marhavagonokba.
A Schlesinger család, (az anya, Tuvija és testvérei, nagynénjei és a nagyszülők)
szerencsére Ausztriába kerültek a Bécs melletti Neunkirchenbe. 1944 december
elején elvitték őket Bergen-Belsenbe. Amikor kezdték kiüríteni a tábort,
a családot Theresienstadtba szállították. Ott szabadította fel őket az
orosz hadsereg, néhány nappal, mielőtt a háború hivatalosan véget ért.
Nem sokkal Szarvasra való visszatérésük után tudomásukra jutott a családapa
balsorsa. A visszatértek közül sokan kezdtek készülődni, hogy életüket
egy zsidó országban folytassák. Tuvija édesanyja is áldását adta, hogy
gyermekei a Szeged melletti Deszk kastélyban (nem messze Szarvastól…)
a Bné Ákivá cionista ifjúsági mozgalom által felállított gyermekotthonban
készüljenek fel az elvándorlásra.
Az anya közben feleségül ment özvegyen maradt sógorához, Stein Mordecháj
rabbihoz, akinek felesége, Rózsi nővére, és négy gyermeke Auschwitzban
pusztult el. Esküvőjük után ők is Deszkre jöttek, és csatlakoztak a gyermekotthon
személyzetéhez.
Néhány hónap elteltével megkezdődött az illegális vándorút a Szentföld
felé. Először átszöktek Jugoszláviába, majd onnan még vagy négyezer társukkal
a "Kneszet Jiszráél" nevű "törvénytelen bevándorló"
hajón. A Szentföld partjának közelében angol csatahajók feltartóztatták
őket, és az összes utast a Ciprus szigetén lévő táborokba száműzték. Itt
ismét hosszú hónapokat töltöttek míg rájuk került a sor, a hivatalos bevándorlási
kvóták keretében 1947 vége felé léptek Izrael földjére.
Az anya és férje először a Haifától délre fekvő Kfár Hároe faluban lakott,
majd Stein Mordechájt megválasztották rabbinak a Tibáriás melletti Házorim
faluba (melynek lakosai között sok a magyar anyanyelvű).
Utána egy időben ezt az állást Sáchár Hajnal rabbi töltötte be, akinek
szülei Szarvasról jöttek Izraelbe.
A Schlesinger gyermekek a Ráánáná város melletti Kfár Bátjá gyermekfaluba
kerültek. Itt végezte be Tuvijá az általános iskolát, olyan jó eredménnyel,
hogy felvették a közismerten szelektív "Midrásiját Noám" középiskolába.
1954-ben érettségizett humánus-judaisztikai irányzaton. Ezután egy évet,
a Rámát Gánban lévő "Szlonim" Jesivában tanult, majd bevonult.
Katonai szolgálatából leszerelve megkezdte egyetemi tanulmányait.
1958-ban megházasodott. Felesége, szül. Eszter Deutsch pedagógiai szakon
szerzett egyetemi képesítést. Működött mint tanítónő és iskolaigazgató.
Két fiuk és leányuk szintén akadémiai végzettségűek.
Tuvijá jelenleg a Betlehem közelében lévő Efrát város lakója.
II. Egyetemi tanulmányok
1957-1961 "Héber Egyetem" Jeruzsálem
Tanulmányok az első (B.A.) és a második (M.A.) egyetemi fokozatra. A "Tézis"
a "szilárd
halmazállapot fizikája"
(Solid State Physics) szakköréből: Color Centers in Alkali Halid Crystals
1965-1969 "Technikum" Haifa
Doktorandus. Disszertáció a "szilárd halmazállapot fizikája"
szakköréből, kutatómunka
"Quantum Properties of Thin Metal Fims" terén. 1969-ben "Doctor
Scientium"
III. Munkakörök
1960-1961 szerkesztő a Tudományos Fordítások Intézetében, Jeruzsálem
1962-1963 az Izraeli Egészségügyi Minisztérium fizikusa, Jeruzsálem
1964-1969 doktorandus és segédelőadó a Technikumban, Haifa
1969-2000 fizikus a Sugárzásbiztonsági Szakosztályon "Soreq Kutató
Központ"
1969-1972 sugárzásbiztonsági felelős akadémikus
1972-1975 a sugárzásbiztonsági osztály igazgatóhelyettese
1974-1992 a rádióizotópok kiképzési központjának igazgatója
1980- a sugárzásvédelmi részleg főnöke (Head, Health Physics Domain)
IV. Tudományos szaktevékenység
Több mint harmincéves munkája folyamán a "Soreq Kutató Központ"
keretében foglalkozott tudományos kutatással, valamint tudományos szolgálatok
kifejlesztésével az orvosi fizika és a sugárzástól való védelem terén.
(Medical Radiation Physics and Radiation protection). Tevékenységének
témája: módszerek kidolgozása a radioaktív készítmények dosiometriájára
(Dosiometry of Radiopharmaceuticals) melyek a medical imaging céljára
szolgálnak.
Párhuzamosan foglalkozott adminisztratív és gyakorlati felügyeleti szisztémák
kidolgozásával, melyek biztosítják az emberek megvédését ionizáló és nem-ionizáló
kisugárzások okozta károsulásától (protection against ionising and non
ionising radiation). Ezenkívül oktatási hálózat felállításával, mely szakkiképzést
nyújtson orvosi és paramedikus személyzetnek, akik radioaktív módszerekkel
foglalkoznak a diagnosztika és a gyógyítás folyamatán.
A felsorolt központi célok megvalósítása folyamán tevékenykedett többek
között az alanti projektek terén:
- Országos kiképző intézet megtervezése és felállítása a "Soreq Kutató
Központ" keretében 1974-ben, mely szakoktatást nyújt a sugárzási
módszerek kihasználása és a sugárkárosulás elleni védekezés terén, a Nemzetközi
Atomenergiai Ügynökség hozzájárulásával.
1974-től 1992-ig igazgatója volt ennek az intézetnek.
- Indítványozta országos szabványlaboratórium felállítását a sugárzási
dozimetria terén (SSDL - Secondary Standard Dosimetry Laboratory)
Ez a laboratórium elsősorban olyan mérőeszközök beszabályozásával foglalkozik,
melyek képesek pontosan felbecsülni a szükséges besugárzási adagolást
a radioterápiai kezelések folyamán. 1978-ban sikerült prof. Schlesingernek
az Izraeli Egészségügyi Minisztériummal karöltve és a Nemzetközi Atomenergia
Ügynökség segítségével felállítania ezt az intézetet.
- Megfelelő módszerek kidolgozása a radon gáz felmérésére és széleskörű
vizsgálatok lebonyolítása a radon előfordulásának felderítésére a 80-as
évek elején. Permanens tevékenység a radon-veszély felbecsülésére, valamint
módszerek és szervezetek kifejlesztése a radon kimérésére.
- Adminisztratív és gyakorlati módszerek kidolgozása (az Izr. Munkaügyi
Minisztérium részére), melyek biztosítják a felügyeletet a sugárveszélyes
munkahelyeken dolgozók védelmét szolgáló intézkedésekre.
- A megfelelő teória kidolgozása, és az alapokmányok megszerkesztése az
Izraeli Villanytársaság részére a kőszénsalakot tartalmazó építési anyagokból
eredő sugárveszéllyel kapcsolatban. (A salak gazdag természetes radioaktív
anyagokban.)
- Módszerek kidolgozása az orvosi kivizsgálás, vagy kezelés alatt álló
paciensek sugárveszély elleni védelmére (protection of the patient in
medical exposure), és 1993 óta folytatólagos tevékenység az általa ebben
az ügykörben javasolt törvény meghozatalára.
- Az Izraeli Sugárvédelmi Egyesület tagja 1973 óta, és elnöke 1977-től
kezdődőleg, hat kádencióban.
- A Nemzetközi Sugárvédelmi Szervezet (IRPA) tanácsának tagja (1977-1992)
és alelnöke (1977-1980).
- Mint az ENSZ Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (IAEA) és az ENSZ Egészségügyi
Világszervezet (WHO) szakbizottságainak tagja, részt vett a sugárvédelem
1982-es és 1995-ös nemzetközi szabványának és "a lakóházakban a radon
elleni védelem rendszabályainak (1992)" kidolgozásában.
- Tanácsadó az IAEA küldöttségében a Fülöp-szigeteken (1980 és 1981) és
Brazíliában (1996).
- IAEA és más nemzetközi, valamint izraeli alapok ösztöndíjával több kutatómunkát
végzett angliai és amerikai egyetemeken rákos daganatok radioaktív jód
és "Yttrium 90" általi kezelése tárgyában.
- Részt vett és előadott tudományos kongresszusokon Izraelben és a világ
minden táján.
- 1996-ban előadást tartott Budapesten a KFKI Atomenergia Kutató Intézetben:
"Sugárzó anyagokkal foglalkozók és a rákveszély" témáról.
- Eddig közzétett szakmunkáinak lajstroma, u.m. értekezések, kutatások
összefoglalója, "textbooks", szakcikkek izraeli és külföldi
tudományos folyóiratokban, stb. -több, mint 260 dolgozatot tartalmaz.
Mose Schönvald (László)
Szarvason, a II. kerület 497. számú házban született 1874-ben König
Mór, és 1900-ban második leánya, Margitka. Miután Margitka 1921-ben Schönvald
Kálmánné lett, abban a házban szülte meg 1925-ben László fiát, aki ma
Izraelben, az ugyanabban a házban 1909-ben elhunyt nagyapja után, a Mose
nevet viseli (Mór-Mozes-Mose). Az apa, néhai Schönvald Kálmán ugyan Mezőtúron
született, de családjáról már az 1700-as évekből maradtak feljegyzések
Szarvason. A Tessedik u.-Szt. István (mai Béke) utca sarkán álló házban
a családnak fűszerüzlete és kocsmája volt (míg a zsidóktól el nem vették
a kocsmaipar-engedélyeket).
László a négy elemit néhai Berget Jenőnél a zsidó iskolában végezte, majd
a Vajda Péter Gimnázium tanulója lett. 1940-ben, a IV. osztály után a
budapesti Országos Izraelita Tanítóképző Intézetben folytatta tanulmányait.
Mikor 1944 márciusában az SS átvette a hatalmat Magyarországon, a Keleti
pályaudvaron tartott razzián letartóztatták, és több ezer más zsidóval
internálták Kistarcsára. Ők 1944. április 29-én az első magyarországi
deportáltak lettek Auschwitzban. Innen alsó-sziléziai koncentrációs táborokba
került. 1945. május 9-én az éhhalál küszöbén szabadította fel a Vörös
Hadsereg. Csak miután visszatért Magyarországra tudta meg, hogy szülei
is (akik Ausztriába voltak deportálva) átvészelték a háborút. Az ő rábeszélésükre
visszament a Tanítóképzőbe, hogy befejezze az V. osztályt. 1946 őszén
felvették Budapesten a Cionista Szövetség égisze alatt működő héber tannyelvű
Tarbut iskolába tanítónak. 1949-ben sikerült kivándorolnia Izraelbe. Mint
okleveles tanító, aki jól beszélt már héberül, mindjárt kapott állást
a Haifától keletre fekvő Szdé Jákov faluban. 1950-ben szülei is kijöttek
Izraelbe. Abban az évben áthelyezték Affula városba, 1957-ben a felső
- galileai Cfátra. Igazgatói, pedagógiai munkakörén kívül a tanító szakszervezetben
is tevékenykedett mint körzeti titkár és az országos választmány tagja.
Sok továbbképző tanfolyamon vett részt. Egyetemi képesítését a Bár-Ilán
egyetemen szerezte a bibliai tudományok és a világtörténelem szakokban.
(Képesítő tanulmányát Nagy Szulimán szultánról írta, eddig hatott ki egykori
szarvasi történelemtanárának, néhai dr. Nádor Jenőnek befolyása.) 1977-ben
áthelyezést kapott az Északi Tankerület Tanfelügyelőségére Nazaretbe,
mint a tanulmányi sikereket analizáló szakosztály vezetője. Ebben a beosztásában
megtervezett és végrehajtott egy nagyszabású kutatómunkát a judaisztikai
tantárgyakban elért tanulmányi sikerekről. További munkaköre az un. "Jóléti
Projekt" keretében volt. Projekt, mely főleg a nem nyugati-kultúrájú
országokból bevándorolt családok gyermekei előmenetelének serkentését
szolgálja a zsenge kortól az érettségiig, és a nevelés minden keretének
bekapcsolásával. Ennek a szakosztálynak a keretében működött nyugdíjaztatásáig.
A nevelés terén kifejtett tevékenykedéséért megkapta a tanítószervezet
1992-es évi "Jákir Háchinuch Hádáti" kitüntetését.
1957-ben vette feleségül a Nagytapolcsányból származó Kulka Nechámá tanítónőt,
(ma már ő is nyugdíjas) akinek apja és nagyapja is tanítók voltak a Felvidéken.
1961 óta Cfát városában laknak. Leányuk tanárnő Jeruzsálemben, egyik fiuk,
aki rabbi, szintén a nevelés terén működik a Golán-fennsík egyik községében.
Másik fiuk Tel-Aviv mellett tervező a High-Tech szakmában.
Zeév Weisz (György)
Nevem Weisz György, de még ma is csak Weisz Gyurinak hívnak. A Weisz
név mai napig is eléggé ismert Szarvason, hiszen Weisz Magdi néni ott
élt. A Donner-fatelep, majd a Tüzép vezetőhelyettese volt. Múlt év (2000)
végén halt meg és én részt vettem Szarvason a temetésén.
Szarvason születtem, ahogyan édesanyám is, aki a híres Wiegner szállodás
és vendéglős családból származik, akik az Árpád Szálló vezetői voltak.
Tehát nővérem és édesapám is szarvasiak voltak, és sírjaik is együtt vannak
a szarvasi temetőben.
1949-ben érkeztem az "Acmaut" nevű izraeli hajóval Haifára.
Az első naptól kezdve mint vasesztergályos szakember nem csak hogy jó
jövedelemhez jutottam, hanem mint fémszakembert a haifai Technion Műegyetem
is befogadott. Ezt az itt addig szinte ismeretlen, de életbevágóan fontos
szakmát tanítottam csaknem 30 évig, különböző "Ort" szakmai
iskolákban folytattam tanári tevékenységemet. 1978-ban az államelnök által
adományozott u.n."Izrael" kitüntetésben részesültem nevelői
munkámért. Három évvel ezelőtt mentem volna teljes nyugdíjba, de mint
önkéntest behívtak egy haifai kórházba segíteni öregek és betegek ápolásában.
Ezen levelem írása napján részesültem az Izraeli Egészségügyi Minisztérium
"kiváló önkéntesi" kitüntetésében. Ha még megérem és egészségem
engedi - közeledve a 80. évemhez -, igyekszem munkámat befejezni.
Mose Schönvald zárszava
Az első világháborúban az angol hadsereg elfoglalta a törököktől az
akkori Palesztinát. Az angol kormány megígérte, hogy ott Nemzeti Otthont
létesít a zsidók részére. Ezzel új és rendszeresebb fejezet nyílt a már
előzőleg megkezdődött zsidó bevándorlásban ebbe az országba, folyamat
mely harminc év elmúltával Izrael állam kikiáltásához vezetett. A világ
minden tájáról összegyűlt "hazatérők" közül nem hiányoztak a
szarvasi zsidó közület képviselői sem.
Már a 20-as évek elején letelepedett egy kibucban (kollektív település)
a szarvasi Glázer Béla, feleségével, aki a szarvasi neolog izr. hitközség
rabbihelyettesének, Kelemen Albertnek a leánya volt. A harmincas évek
közepén követte őket a Rotter család, akik az első világháború idején
költöztek Szarvasra, és kézimunka előnyomdájuk volt a Dörnyei - házban.
(Valaha létezett ilyen foglalkozás is.)
A vészkorszak szörnyű élményei következtében a túlélők nagy része jutott
arra a meggyőződésre, hogy elérkezett az idő visszatérni az ősök földjére.
Az országhatárok, vagy az angol hatóság bevándorlási tilalma nem képezett
akadályt. Úttalan utakon, rozoga bárkákon özönlöttek az "illegálisok",
köztük sok szarvasi zsidó is. 1948 után, a független Izrael állam megalakulásával
kitárultak a kapuk.
Ma joggal állíthatjuk, hogy a Szarvasról más országokba távozott zsidók
oroszlánrésze Izraelben találta meg új hazáját.
Az elmúlt fél évszázad alatt ezek az emberek jól beilleszkedtek az itteni
életbe, mely természetesen sokban különbözik előző életformájuktól. Voltak,
akik itt is folytatták előző foglalkozásukat, mások átképezték magukat
a körülményeknek megfelelően. Így például sok volt szarvasi választotta
a mezőgazdaságot hivatásául, főleg magyarországi vagy erdélyi bevándorlók
által alapított kibucok vagy mosávok (egyéni kisgazdaságok kooperatívája)
keretében. (Köztudomású, hogy a földművelés Izraelben csak névleg emlékeztet
arra, amit 50 évvel ezelőtt Szarvason ismertünk. Itt a mezőgazdálkodás
a tudományosságig belterjes, és a klíma ugyanabban az évben több termést
tesz lehetővé. A tehenészetekben 10.000 liter az évi átlagos tejhozam.)
Mások a kulturális vagy a gazdasági élet egyéb terén működnek (vagy működtek,
amíg életben voltak).
Van három rabbi, vannak akadémikusok, többen pedagógusok, tisztviselők,
egyesek itt is a kereskedelem terén találták meg a helyüket, és természetesen
családanyák /ma már nagy-, sőt dédanyák/. Egykori szarvasiak találhatók
az ország minden részén: az északi határ csücskében fekvő Seár Jásuvtól
az Izrael legdélibb városáig, a Vörös Tenger partján épült Élátig. De
a többség a nagyobb városokban lakik, mint Jeruzsálem, Haifa, Tel-Aviv
és peremvárosai: Petách Tikvá, Bné Brák, Rechovot, stb.
Kulturális téren szerepel a Szarvason is jól ismert Itámár Jáoz-Keszt,
költő és műfordító, jelenleg az Izraeli Írószövetség elnöke. Nővére, Marica,
tulajdonosa az egyik legjelentősebb izraeli szépirodalmi könyvkiadónak.
A tudományos világban prof. Tuvija Schlesinger fizikus, prof. Jacob Klein
asszirológus, a Bár Ilán egyetem bibliatudományi karának dékánja, öccse
prof. Jicchák Klein agronómus-kutató vannak az élvonalban. Ők gyermekkorukban
értek Izraelbe, de ma már lassan elérték, vagy túlhaladták a nyugdíjas
kort. A szülők, már akinek annak idején túlélték a szülei a világégést,
sajnos az elmúlt fél évszázad alatt kihaltak. Már az itt született "második
nemzedék" is javakorban van, és állíthatjuk, hogy hasznos polgárai
Izraelnek, amellett hogy tudatában vannak, honnan származnak szüleik.
Szerkesztette: dr. Búzás László
|
|