Kálmán Attiláné
A gyalogakác
(Amorpha fruticosa)

A gerléket susogva hívja,
- ne maradjon néma a táj.
Lomblelkét virágfürtbe nyitja,
hogy édesebb legyen a nyár.
(Váci Mihály: Akác)

Az ámorfa vagy kinincs néven ismert cserje rendszertanilag a kétszikűek törzsébe (Dicotyledonopsida), a hüvelyesek rendjébe (Fabales) és a pillangósvirágúak családjába (Fabaceae) tartozik. Hazája Észak-Amerika keleti és délkeleti része, ahol mintegy 15 amorpha faj él.

Az Európában 1724 óta ültetett növény 3-4 méter magasra is megnövő, de többnyire csak embermagasságú, terebélyes, gyors növekedésű. Fekete paraszemölcsű, szürke vesszői egyenesek, felállók vagy kifelé hajlók, végükön gyakran az előző évi termés maradványai láthatók.

Fiatal hajtásai bordásak, zöldek vagy sárgásbarnák, puha szőrösek, később kopaszok. Spirálisan elhelyezkedő, kicsi, bogárhátú rügyei barnák, szárhoz simulók, gyakran kettő áll egymás felett.

Az akácéhoz hasonló, 10-30 cm-es levelei 11-15 levélkéjűek, melyek 2-4 cm hosszúak, egyszerűen, páratlanul szárnyaltak, rövid nyelűek, kerülékesek, mindkét végükön lekerekítettek, hegyük szálkában végződik. A levéllemez felül kopasz, sötétzöld, fonákján kissé szőrös, szürkés, mirigyesen pontozott. A fiatal magcsemetéknek kezdetben egy, majd három, később 5 levélkéjük van, és csak 5-6 ízköz után kezdenek a fajra jellemző sok levélkéjű leveleket hozni. A viszonylag vékony levelek fokozott érzékenysége ellenére jól tűri a páraszegény, szennyezett levegőt.

Mint a legtöbb melegigényes, későn kihajtó növény, június-augusztusban virágzik. 10-20 cm hosszú, sötét-liláskék, sokáig nyíló virága nem pillangós, a párta részaránytalan. A szirmokból csak a feketéslila, göngyölt vitorla van meg, a csésze harang alakú, 5 fogú. A sárga porzók a vitorlából hosszan kiállnak. Az illatos virágok kicsik, ágas, felálló, sűrű, hosszú fürtökben nyílnak. Fehér virágú változata az Amorpha fruticosa 'Albiflora'.

Kicsi, zöldes, majd barna, bibircses felületű, kétmagvú, kissé hajlott hüvelytermése késő őszig szedhető. A fénylő, sárgásbarna, tojásdad magokat télen száraz helyen tárolják. Szaporítása ritkán fásdugványozással vagy hajtásdugvánnyal történik, gyakrabban fagyok utáni, forrázott magvetéssel gyorsan és jól kel. Egy év alatt akár 80-100 cm-re is megnő. A fiatal hajtásokat az elágazódás érdekében célszerű júniusban visszavágni. Fénykedvelő, de félárnyékban is jól érzi magát.

Bárhol megél, de enyhe fagyérzékenysége miatt a be nem érett hajtások károsodhatnak. Igénytelenségét kihasználva korábban mezővédő erdősávokba, tűzvédelmi pásztaként vasútvonalak mellé telepítették, vízmosások megkötésére, facsoportok lezárására használták, és az öntözetlen parkokban sem ismeretlen. Jó szárazságtűrő, de homokos talajon, míg el nem éri a talajvizet, öntözést igényel. Épülettörmelékkel feltöltött területeken pionír növényként előkészíti a talajt a később telepítendő, értékesebb és igényesebb növények részére. Egyesével vagy kisebb csoportokba a tavaszi telepítés végén ültetik.

A dísznövényként behozott, az ember tudatos tevékenysége által kultúrába fogott növény agresszív terjedésével és növekedésével napjainkra teljesen elvadult, és igen veszélyes gyomnövénynek számít. Házi kertekbe, parkokba ma már telepítése nem javasolt. Nem csak a természetvédelmi területeken, hanem egyéb kultúrkörnyezetben is irtása, visszaszorítása feltétlenül szükséges. Az Arborétumban nem kívánatos növénynek minősül, irtása nem kis gondot jelent.


A gyalogakác
(Amorpha fruticosa)