Első kötet - túl a nyolcvanon
Darida Sámuel: Életem története
Szarvas, 1999

Ha azt a szép kort viszonylag jó egészségben megéri valaki, akkor is korlátokat szab számára az élet. Az, amit a szarvasi Darida Sámuel tett 87 évesen, alighanem egyedülálló: saját életrajzát írta meg, és adta közre könyv formájában, Életem története címmel.

Darida Sámuel nem író, soha nem is foglalkozott írással. Bognármesternek tanult, sportolt, játékvezető volt, s élte a kétkezi dolgozók mindennapi életét. Egyben azonban különbözött a többiektől: följegyezte életének eseményeit. Nyugdíjasként ezeket ötvözte emlékeivel, és könyvvé formálta. Bemutatóját a Városi Könyvtárban a tartották.

- Rendkívüli irodalomtörténeti pillanat ez a mai, egyszeri és megismételhetetlen. Itt áll mellettem régi jó barátom, Samu bácsi, Darida Sámuel, aki írt egy könyvet - kezdte a bemutatót Szenes János, a kötet gondozója.

- Rendhagyó a műfaja, nem határozható meg. Senki más nem tudta volna megírni, csak Darida Sámuel. Beletette szívét lelkét - zárta bevezetőjét, s rendhagyó kalandozásra hívta meg a jelenlévőket.
A szerző meghatottan, könnyekkel a szemében köszönte meg hallgatóinak, hogy eljöttek. Ezután az est házigazdája kérdéseire idézte fel emlékeit. Közben elhangzott Samu bácsi két verse is, mert - mint ahogy megtudtuk - azt is írt, eddig 111-et.

- Az életem kész regény - szokták mondani az emberek. Darida Sámuel ezt most egészen komolyan elmondhatja magáról.

Hogy érdekes regény-e, azt majd olvasói döntik el.

(Megjelent a Szarvas és Vidéke 1999. novemberi számában.)

Kutas Ferenc