Hetet - egy csapásra!
Dr. Szivássy László: Gróf Bolza Géza és kastélya. Szarvas, 1999

Talán nem is illik egy recenziónak ilyen - formabontónak tűnő - furcsa címet adni, ám ennek oka van. Dr. Szilvássy László elismerésre méltó aktivitását dicséri, hogy rövid hat év alatt, - első kiadványának megjelenése óta - hét helytörténeti, ismeretterjesztő kiadvánnyal gazdagította Szarvas helytörténeti irodalmát. Talán minden bírálat szubjektív véleményt takar. Az egyes kiadványok témaválasztásán, fajsúlyán, a helytörténeti kiadványok sorában elfoglalt helyén lehet vitatkozni, bár hasznosságukat az idő és az olvasottság fogja igazolni.

Munkái közül talán ez a legszerencsésebb témaválasztás. Most megjelent, mértéktartóan szerény, megjelenésében mégis figyelmet érdemlő munkája a "Gróf Bolza Pál és kastélya" méltó emléket állít a Bolza családnak. Két különösen kiemelkedő tagja gróf Bolza József és gróf Bolza Pál olyan maradandó értékeket hozott létre Szarvason, hogy ez már önmagában is indokolja a megemlékezést. Sikerült hű képet alkotni a már számos kiadványban szereplő család tagjairól. Ilyen összefoglaló munkáról nincsenek konkrét ismereteim.

Ez az olaszból jó magyarrá vált család sokban elütött az arisztokratákról alkotott hagyományos - sokszor negatív - vélekedéstől, és talán a "nagyokhoz" hasonlítható. El lehet mondani, hogy érzékenyek voltak környezetük társadalmi, kulturális és szociális problémái iránt. Ha valaki ezt a megállapítást csak az általánosságban mindenkiről elmondható közhelynek vélné, olvassa el ezt a kiadványt. Nem kell itt megismételni a család tagjainak pozitívumait, az érdeklődő olvasó megszerezheti a szükséges ismereteket.

Mégis kiemelést érdemel - mert eredménye ma is látható - gróf Bolza József támogatása, amit a Mezőberényi Evangélikus Főgimnázium megszűnéssel fenyegetett intézményének Szarvasra telepítése érdekében felajánlott. 1833. június 3-i levelében jelentős támogatást helyezett kilátásba. Ígéretét tett követte: az 1834. január 7-én keltezett alapítólevéllel, amikor az iskola számára biztosította adományának szabad felhasználását, hogy Tessedik régi iskolája épületében megnyithassa kapuit a Szarvasi Evangélikus Főgimnázium, melynek jogutóda ma is elismert iskola.

Tessedik Sámuel tervei, elképzelései öltöttek testet később, amit gróf Bolza József támogatásával Balla Mihály uradalmi főmérnök "az áttekinthetetlen kanyargós összevisszaságban elterülő tűzveszélyes falvak helyett, egyenes, széles és száraz utcákból álló települést" tervezett. (Több mint 200 évvel ezelőtt hangoztatta a vízelvezető árkok szükségességét! Sajnos manapság láthattuk hiányuk és elhanyagoltságuk tragikus következményeit.)

Gróf Bolza Pál - sok magyar arisztokratához hasonlóan - elkölthette volna a pénzét Bécsben, vagy akár Párizsban! De ő Szarvason alkotott olyan botanikus kertet - a mai Arborétumot -, ami városunk egyik nevezetessége, és vonzza a látogatók ezreit, akik a "Pepi-kertben" gyönyörködhetnek.

Ide kívánkozik az a - talán mellékesnek tűnő, de figyelmet érdemlő -- történet, ami jó harminc évvel ezelőtt esett meg. A Moszkvai Akadémia egy idős professzora tett látogatást az Arborétumban, ahol dr. Kovács Gábor kalauzolta. Elismerő szavai közben többször feltette a kérdést, "A kert megalkotójának hol a szobra"? A kitérő válaszok után, távozóban "lecövekelt" a kapunál, és választ várt kérdésére. A válasz akkor nem lehetett más, mint hogy az akkori politikai felfogásba nem illett bele, hogy arisztokrata szobrot kapjon. Az orosz professzor fel volt háborodva, és ma már elmondhatjuk, hogy igaza volt.

Gróf Bolza Pál emberi magatartására a mértéktartó, udvarias, szívélyes közvetlenség volt a jellemző. Magam ezt meg tudom tapasztalatból erősíteni, gyerekként a nyári szünetben dolgoztam a "Pepi-kertben", amikor - 1941-ben - Misák Jenő főkertésszel sétálva néhány szót váltott velünk, és többek között nekem is megsimogatta a fejemet. Akkor gyerekként úgy éreztük, hogy tiszteli azokat, akik dolgoznak.

A kastély és kertjének bemutatása korrekt. Valóban Szarvas nyugati kapujának dísze volt a két kastély. Az egyik - Bolza Géza kastélyának lebontása után - ma is az, a Mezőgazdasági Főiskolával és az Óvóképző Főiskola (volt gimnázium) épületével egyetemben. Talán támogatandó az az elgondolás - nézzék el nekem, hogy itt vetem fel -, hogy a Bolza-kastélyban legyen a Tessedik Sámuel Főiskola Központja, mert így lenne méltó helyben, egyben megóvható lenne a veszélyeztetett műemlék. (A körülmények folytán feldarabolt ÖKI "elférne" az új irodaépületben.)

A képmellékletek a kiadvány pozitív részét képezik, leszámítva a nyomdatechnika fogyatékosságából adódó képminőséget. (talán a 62. oldalon lévő kép aláírása lehetett volna más, hiszen a kút belsejét képező betongyűrű, nem látható.)

A "Gróf Bolza Pál és kastélya" című, külsejében szolidan ízléses, tartalmában figyelemre méltó munkát jó szívvel ajánlom az érdeklődő olvasók figyelmébe! E munka mondandója és a mások által is több helyen és alkalommal kifejtett reális kívánságoknak szeretnék itt is hangot adni:

1. Gróf Bolza Pál minden feltételnek megfelel, hogy posztumusz - egy adott évfordulóhoz, alkalomhoz kapcsolódva - megkapja a "Város Díszpolgára" címet.

2. Megérdemelné, hogy nevét utca (sétány) megőrizze! A kastély "hátsó bejáratánál" lévő rövid utcarész nem méltó megemlékezés.

3. Ha valaki, hát gróf Bolza Pál szobrot érdemelne Szarvason, hiszen több "szerényebb névnek" van szobra a városban. Helye lehetne a kastély parkjában, esetleg a Pepi-kertben, méltó helyen.

(Megjelent a Szarvas és Vidéke 1999. októberi számában.)

Molnár László