Dr. Szilvássy hatodszor!
Dr. Szilvássy László: Szarvas a rendszerváltás éveiben. Szarvas, 1999

A magát "amatőr helytörténésznek" deklaráló dr. Szilvássy László nyugalmazott mezőgazdasági kutató újabb munkájával jelent meg "Szarvas a rendszerváltás éveiben 1989-1991" címmel. A szerző helytörténeti kiadványnak nevezi művét.

Minden helyi, helytörténeti kiadványt érdeklődéssel forgatok, mint olyan ember, aki Szarvas elmúlt 50 évének elég jó ismerője vagyok. Kezemben az esztétikus külsejű kiadvány, amit felütve - egy kis zöld cetlin - magyarázó megjegyzéssel láttak el. Magammal is vitatkozom, hogy a címben szereplő szóhasználat (rendszerváltás), miért nem egyezik meg a belül következetesen használt, - általam helyesnek tartott - szóhasználattal (rendszerváltozás).

Másokkal együtt az a véleményem, hogy a "rendszerváltás" és a "rendszerváltozás" nem teljesen szinonim kifejezés, más-más tartalmat takar. Az utóbbi azért helyes, mert a rendszerváltozás nem máról-holnapra történik, valósul meg. Hosszabb folyamat, amit a társadalom akár egy évtized alatt dolgoz fel, él meg.

Mindez önmagában nem minősíti a kiadványt. Az olvasást azzal kell kezdeni, hogy ez merész vállalkozás: nincs még meg az érzelmi töltéstől független, reális megítéléshez szükséges történelmi távlat. A könyv igazából nem is csupán a rendszerváltozásról szól, hanem a megjelölt három év történéseit foglalja össze, annak sokszor egymástól teljesen független eseményeit. Talán a legnagyobb érdeme az lehet, hogy ezt a "három évet", a maga történéseivel az olvasó kezébe adja. Egyértelműen ez a szerzői szándék, amit szívós búvárkodás fémjelez. Az is igaz, hogy a város életéből felvillantott képek nagy részének semmi köze a rendszerváltozáshoz, a szöveg a történések felsorolása kronológiai sorrendben, eseménynaptár. Az eseménynaptár szóhasználatot nem szántam negatív minősítésnek, mert aki konkrét nézőpont mentén a helyi politikai pártok alakulásáról, a társadalmi közélet, a gazdaság, a kulturális élet kérdéseiről akar képet formálni, azt elérheti.

Ami az "Általános bevezető, előzmények" fejezetet illeti, orientálást szolgáló résznek tekintem. Érdekes és helyenként egyéni megközelítésű. Az országos képet így is fel lehet fogni, de másként is. Értékesnek tartom a reális megítélésre való törekvést, tartja az arányokat, nem tagadja az MSZMP reformszárnyának döntő szerepét a békés rendszerváltozás előzményeiben és folyamatában. Az "Ellenzéki Kerekasztal", ez ezt követően alakuló pártok szerepét nem egyoldalúan mutatja be.

A helyi viszonyokról tett sommás megítéléssel - a nyolcvanas éveket illetően - lehet vitatkozni. Azt a megközelítést talán el lelhet fogadni, hogy a városi párt és tanácsi szerv, "stabilan őrködött a mozdulatlanság felett", de ez legfeljebb a politikát illetően lehet igaz. A gazdaság és az intézményrendszer nem vegetált, a lehetőségeknek megfelelően fejlődött. Már akkor jól érzékelhető volt a másként gondolkodók - az akkor minősítés szerint reformkommunisták - térnyerése helyben is.
Nagyjából igaz az 1985-ös országgyűlési választásokat megelőző időszak megítélése, mert valóban nyílt szembenállás történt, ami akkoriban nem volt szokásban. Az akkor fiatal Zvara Róbert nem véletlenül és nem előzmények nélkül "dobta be" Fekete János nevét. A Szarvas Barátainak Köre berkeiben határozott előkészület folyt 10-12 ember részvételével, és e körnek volt a tagja Zvara Róbert is. Az MSZMP akkori első titkára érezhette ezt, mert magához kérette dr. Tóth Lajost, a hazafias Népfront helyi elnökét, és próbálta rávenni, hogy a hivatalos jelöltek nevének elhangzása után ne kérdezze meg, van-e más javaslat. Ő ezt nem vállalta, és figyelmeztette a szervezőket, hogy a kérdést csak egyszer fogja feltenni, ezért azonnal reagáljanak. A várt eredmény nem maradt el, lehet ezt akár a rendszerváltozás "szarvasi előhírnökének" is tekinteni.

Fekete János választási stábjának egyik tagjaként a részleteket is ismerem. Fekete János őszinte tisztelőjének tartom magam ma is. Az akkori viszonyok közötti képviselői erőfeszítései egyedülállóak és eredményesek voltak. Azt azonban vitatom, hogy Vrbovszky György félreállításában jelentős része volt. Az igaz, hogy nem vette őt komolyan ez a kitűnő európer, "az eléje kitett apró buktatókat" mosolyogva lépte át, időként még jól is szórakozott rajta. A Megyei Pártbizottság kapott tájékoztatást. A Baráti Kör ezzel Laurenczy Jenőt bízta meg. Amikor érezték, hogy Vrbovszky György tevékenysége ellenérzéseket vált ki, presztizsveszteséghez vezet, nyugdíjazták.

Az őt követő fiatal szarvasi dr. Sonkoly János alapvetően más irányvonalat követett, ő volt "az új idők, új szele" a város politikai életében. Ki merem jelenteni, hogy modern baloldali nézetei már akkor az európai szociáldemokrácia irányába mutattak.

Mindent egybevetve nehéz lenne megmondani, hogy az események kronológiai felsorolásából mit kellett volna kihagyni, és mit kellett volna belevenni.

Ennek a helytörténeti kiadványnak a helyét és értékét a hasonló kiadványok sorában nehéz most elhelyezni. Ezt majd az idő és az olvasók értékítélete fogja minősíteni, a helyére tenni. A képmelléklet tartalma nem rontja a kiadvány értékét akkor sem, ha feltehető a kérdés, hogy néhány kép mit keres a sorban. (Minőségük viszont nem felel meg a mai kívánalmaknak.)

Van a könyvben néhány "bölcs mondás" is, de talán csak a helyet tölti ki. A mondandó megszívlelendő, de jó lett volna tudni, hogy ki mondta, honnan származik, netalán közmondás.

Tisztelem a szorgalmat és a bátor igyekezetet. Tudom, hogy a szerző számít bíráló megjegyzésekre is. Mindent lehet bírálni, de emellett az értékeket is észre kell venni. Ezt a kiadványt a sorok között is olvasni tudó, érdeklődő olvasók figyelmébe ajánlom. Ha a tartalmat illetően vita alakul ki, azt mutatja hogy olvasták, tehát a szerző tiszteletre méltó erőfeszítése nem volt hiábavaló.

(Megjelent a Szarvas és Vidéke 1999. áprilisi számában.)

Molnár László