Ozveny času...
Belelapozva már az első oldalakon találkozhatunk a könyv legjellemzőbb vonásával: kétnyelvű. Juraj Dolnozemský, magyarországi szlovák költő alkalmi verse köszönti az iskolát, egy lappal később az intézmény igazgatója az olvasót. A szlovák anyanyelvűek saját nyelvükön olvashatják az iskola ötvenéves történetét, Dankó Pál és Frankó Pálné munkáját. Dankó Pál a múltba, Frankó Pálné a közelmúltban tekint vissza, és ír a máról is. Ha valaki nem tudja a nyelvet, néhányat lapozva magyarul is olvashatja az ötven év alatt megtett utat. Nagy út volt, amit megtettek, amíg az egykori Bárány Vendéglő épületéből eljutottak a mai, tágas, világos épületbe; de nagy út volt a szó másik jelentésében is. A fotókon ünnepélyes öltözetben, komoly tekintettel néznek az olvasóra az iskola első diákjai. Középen - jellemző kordokumentum 1949/50-ből - Rákosi Mátyás képe. Az iskolatörténetet a tanárok, az egykori és mai diákok emlékei. követik; mindegyikből árad az iskola iránti szeretet. Irodalmi kísérleteket is tartalmaz a könyv: verseket, elbeszéléseket. Írnak az iskola diákjai a szabadidő eltöltésének lehetőségeiről: tartalmasan tölthetik idejüket a tanulók. A szöveges részt az egykori igazgatók arcképcsarnoka zárja. A kötet legnagyobb értékei a dokumentumok, amelyek jól egészítik ki a szöveget. A kezdetektől napjainkig böngészhetjük az egykori és a mai tanárok és tanulók neveit, nézegethetjük az osztályképeket. Ami szinte példátlan: az ötven év minden diákjának neve bekerült a kiadványba. A gazdag archív képanyagot mai, színes fotók zárják. Nemcsak emlék lesz ez a könyv, hanem a múlt hiteles tanúja az utókor számára. Kutas Ferenc
|
||