Válogatott után váltogatott versek
Kántor Zsolt: Szövegfonatok. Tevan Kiadó, Békéscsaba, 1999

A versek talán szebb ketrecet érdemeltek volna, ahogy talán Kántor Zsolt is szebbet érdemelne - írtuk közel két éve ezeken a lapokon a Szarvason élő, Békéscsabán dolgozó költő, Kántor Zsolt Félregombolt égbolt című, 1997-ben megjelent kötete kapcsán. Akkor új és válogatott verseit adta közre a szerző könyv formájában a Móra Kiadónál, most, néhány hónapja pedig "váltogatott" versei jelentek meg a Tevan gondozásában. A két kötetet kézbe véve megállapítható: az új könyv, a Szövegfonatok "ketrece" mindenképpen szerencsésebb, a kötetet jó kézbe venni, s ez - piaci viszonyok között - nem elhanyagolható szempont (a borítót Szereday Ilona grafikusművész tervezte).
De mi az, hogy "váltogatott versek"? - talán ez az első kérdés, ami fellapozva a könyvet az olvasóban felmerül. A válasz feltehetően egyszerű, hiszen az új, kötetben eddig még nem szerepelt darabok, illetve a régi versekből álló válogatás felváltva kapott helyet most a kötet versciklusában. Versciklusában, merthogy az új Kántor-könyv meglepetést is tartogat az olvasóknak: az első részben négy rövid novella is helyet kapott, ami - annak ellenére, hogy jól elkülönül a nagyrészt szabadverseket tartalmazó ciklustól - szerves részévé válik a könyvnek, s ez még szigorúan csak a formai, illetve a műfaji sajátosságokat figyelembe véve sem meglepő, elég csak arra gondolnunk, hogy a költészet és a próza határvonala a század eleje óta homályossá, vitatottá vált.

A Szarvasi Krónika tavalyi utolsó számából ismerni véltem Kántor Szövegfonatok című versét, ami úgy kezdődik: "Gyöngyök, kagylók: hiábavaló dolgok." A címadó darabot az új könyvben is fellapoztam, s most egy más verset találtam alatta: "Minden reggel újszülött az ember..." - olvastam a kezdősort, ami ilyen módon - a szerző feltehetően nem "előre megfontolt szándékával" - számomra dupla üzenetet hordozott. Aztán persze megtaláltam a "Gyöngyök, kagylók"-at is, az új könyvben Pillanattorlódás címet kapta a vers. Mindezt csak érdekességként említem, s hogy mennyire képlékeny és változó a vers, ahogy - mondjuk - Kukorelly Endrénél is találni más-más szövegváltozatokat, "szövegfonatokat."

Ha az új könyv kapcsán egy mondatban kellene megfogalmazni, Kántor Zsolt költészete merre halad, azt mondhatnánk: az eddig is jelentős szerepet játszó metafizikai gondolkodásmód továbbra is számottevő, de míg korábban sokszor kételkedő/vitatkozó a természetfelettiről való versbeszéd, most eltolódni látszik a feltétlen felé, Kierkegaard kategóriáit kölcsönvéve - akinek a költő Kék szótövek című kötetében egy egész ciklust szentel - Kántor az esztétikai és az etikai után a vallási stádiumba lépett.

Kiss Ottó                 

(Megjelent a Békés Megyei Nap 1999. november 6-i számában.)
"Cseppenként hull alá a csend"