Dr. Búzás László
Dr. Tóth Lajos
a neveléstudományok kandidátusa
élete és munkássága

Ma már tudjuk, hogy jelentős személyisége volt a városnak, központi szereplője ahelyi tudományos és közéletnek. Távozása óta csend veszi körül emlékét és hagyatékát. Halálának 10. évfordulója alkalom arra, hogy áttekintsük életét és munkásságát. Iskola-teremtő pedagógus, közíró, kiváló tehetségű szervező, tudós kutató, közéleti személyiség volt. Szellemi hagyatéka feltáratlan és feldolgozatlan: sok-sok megírt és megjelentetett tanulmány, értékelő cikkek, anyaggyűjtése során készült másolatok, kész vagy félkész kéziratok, tervek, melyeket már nem volt módja megvalósítani. Ezeket felesége kincsként őrzi. Gyűjteményébe betekintve látható, hogy halálával nemcsak a családot érte nagy veszteség, hanem Szarvas városát is: a pedagógusokat, a kutatókat, a közéleti embereket.

Életútja

1923. február 16-án született Szendrőn (Borsod megye). Édesapja Tóth Lajos bányász volt, édesanyja Béres Margit. Elemi iskoláit szülőhelyén, gimnáziumi tanulmányait Miskolcon végezte. Tanítói oklevelet Egerben szerzett 1943-ban. Ettől az évtől állt a nevelés, a közoktatás szolgálatába. Először Szeghalmon kezdett tanítani, majd Dombegyházán lett kántortanító, 1951-től igazgatóhelyettes. 1946-ban kötött házasságot Rankl Jolán tanárnővel. Gyermekeik közül Lajos egyetemi doktor, agrármérnök, Gábor orvos, jelenleg tisztifőorvos, Nándor zeneiskolai tanár. Közben képezte magát: a szegedi Tanárképző Főiskolán, majd az ELTE-n (1957) szerzett magyar-történelem szakos tanári diplomát. 1952-ben megbízta a Békés Megyei Tanács a Mezőkovácsházi Állami Gimnázium megszervezésével, s ennek első igazgatója lett. Innen emelték ki, s bízták meg a Hazafias Népfront megyei titkári teendőinek ellátásával. Kétéves kitérő után, 1956 júliusától ismét a közművelődés területére került. Kinevezték a Békés Megyei Tanács Művelődési Osztálya vezetőjének. Igen nehéz időszakban képviselte és irányította a megye oktatási-közművelődési tevékenységét. 1959. ápr. 30-ig állt a Művelődési Osztály élén. Május 1-jétől kinevezést kapott az újonnan létrehozott Szarvasi Felsőfokú Óvónőképző Intézetbe, az igazgatói feladatok ellátásával bízták meg. Nyolc évet töltött az intézménynél, ahol ő alakította ki a tanári és óvónői testületet. Meghívta a megye legkiválóbb tanárait, s olyan színvonalú oktató-nevelő munkát, kutató és publikációs tevékenységet végzett és végeztetett, hogy elismerten a szarvasi képző lett az ország legismertebb óvónőképzője. Szervezőmunkájának eredménye lett az új kollégiumi épület és a tanári lakás is.

A kép jobb szélén a miskolci diák

Mezőkovácsházán

Nemzetközi kapcsolatok kiépítésén is dolgozott. Bulgáriában a burgaszi óvónőképzővel és tanáraival alakított ki kölcsönös szakmai és baráti találkozókat. Előkészítette Újvidéken és Léván is óvodákkal és magyar nyelvű pedagógusképzőkkel a kapcsolatokat. A Szarvasi Óvónőképző helyt adott távoli országok képviselőivel történő találkozóknak. Még ghanai delegáció is járt Szarvason és vendéglátójuk a szarvasi képző volt. Ruzicskay festőművész barátjaként és tisztelőjeként támogatta kiállításait, népszerűsítője volt alkotásainak. A Ruzicskay-házba látogató külföldi vendégek fogadásán rendszerint ott volt.

Szervezője és rendezője volt több alkalommal a magyarországi óvónőképző intézetek tudományos üléseinek. Saját intézeti előadóin kívül a legnevesebb országos hírű és külföldi előadók meghívásával is emelte a rendezvények nívóját, színesebbé tette ezeket.
1967-ben áthelyezéssel került a Tessedik Sámuel nevét viselő Felsőfokú Mezőgazdasági Technikumba. 1970-ben - a Felsőfokú Technikum Főiskolai Karrá történő fejlesztésekor - főiskolai docens, később tanszékvezető tanári beosztást nyert. Itt dolgozott nyugdíjba vonulásáig (1988).

Az okányi iskola avatásán

A Mezőgazdasági Főiskolán fontos feladatának tartotta a Tessedik-hagyomány kutatását, és általában a pedagógiai légkör ápolását. Ilyen célzattal szervezett és rendezett magas színvonalú hallgatói vetélkedőket, előadásokat, kiállításokat. Pedagógiai munkássága ötvöződött az agrárszakemberek képzésével, a mezőgazdaságban dolgozó jövendő szakemberek nevelésének szolgálatával. E munkahelyén tagja volt a Főiskolai Kar Tanácsának, a Nevelési és Közművelődési Bizottságnak (elnök). Tíz éven át szerkesztette a Főiskolai Kar Tudományos Közleményeit. Irányítása alatt 19 szám jelent meg. A hivatástudatra nevelés fontos kérdéseiről írt több ízben a Körösparti Gazdászéletben, de a nagyobb térséget átfogó Debreceni Agrártudományi Egyetem Pedagógiai Kutatócso-portjának Közleményeiben is.

Nyugdíjas éveiben sem mondott le sokoldalú tevékenységéről. A város lett érdeklődésének munkaterülete. A legtöbbet a Hazafias Népfront megújításáért fáradozott, és a Szarvasi Krónika c. folyóirat létrehozásáért. Halála váratlan volt. Elkészített írásai közül még halála után is publikálni lehetett néhányat. Félbemaradt akadémiai doktori tanulmánya, melynek tárgya "A mezőgazdasági szakoktatás pedagógiai tartalmának alakulása 1867-től napjainkig". A Szarvasi Krónika 2. számát megszerkesztette, nyomdába adta, de megjelenését már nem érte meg. Halála előtti estéjén kézzel írt üzenete a Krónika szerkesztőihez szólt. 66 évet élt.

Munkássága

A tudományos kutató

Első írásai 1956-tól jelentek meg. Rövidebb nevelésügyi cikkeivel ekkor elsősorban a Körös Népe c. kiadványban találkozunk. Hamarosan a neveléstörténet lett kutatási területe. Szakmai felkészültségének és érdeklődésének ez felelt meg. Nem aprózta el írásait, gondolatait, hanem belemerült és mélyre ásott kutatási területén. Több éves szorgalmas munkával a nagy jelentőségű szarvasi pedagógusokat, oktatási szakembereket mutatta be.
Első jelentős kutatási területe Benka Gyula élete és munkássága volt. A neves szarvasi pedagógus a XIX-XX. század fordulójának meghatározó személyisége. Dr. Tóth Lajos "Benka Gyula munkássága és a szarvasi nevelőképzés százéves története" c. munkájában mutatta be tevékenységét. (1965). Könyvéből megismerhetjük Benka Gyula életét, iskolaszervező munkáját, pedagógiai és pedagógia írói munkásságát. A szerző ebben -Benka Gyula pályájához kapcsolva - áttekintést ad a helyi pedagógusképzés százéves történetéről is.
Ezt követte 1969-ben "Krecsmarik Endre élete és munkássága" c. önálló kötete, mely ugyancsak egy szarvasi kiemelkedő pedagógus életét tárja elénk. Bemutatja régészeti kutató munkáját, melyek maradandónak bizonyultak.

Előttem az utódom: dr. Tóth Lajos, az Óvónőképző egykori, és Farsang Mária újdiplomás, az iskola mai vezetője (1963)

"A szarvasi tanítóegyesületi mozgalom története" c. alkotása ugyancsak 1969-ben jelent meg. Hiánypótló történeti áttekintés 1804-1968-ig. Bemutatja a szarvasi tanítók, majd tanárok szervezeti életét, végig- kíséri szakszervezeti mozgalmuk alakulását, fejlődését.

Egy kis kitérő a "Szarvasi Vas-Fémipari Szövetkezet 20 éves története (1952-1972.)" megjelentetése. Tóth Lajos, aki eddig iskola- és nevelés-történészként jeleskedett, ekkor hozzáfogott egy szarvasi méretekben nagy, sok embert foglalkoztató szövetkezet történetének megírásához. Az ötlet a szövetkezetben született meg, kivitelezésére dr. Tóth Lajost kérték fel. A kor viszonyai között egy folyamatosan prosperáló, országos hírű, de külföldi kapcsolatokkal és piaccal is rendelkező üzem volt, kiválóan szervező elnökkel, s új ötletekkel jelentkező munkatársakkal. Történetük megírását a szokott igényességgel végezte; oldott stílusban, szép képanyaggal adta ki.

Az Óvónőképző Intézet tanári kara és óvónői 1963-ban
Ülnek (balról jobbra): Zsabka Jánosné, Iványi Gergelyné óvónők, Kunos Andrásné, Szűcs Gyula, dr. Tóth Lajos, Maczik Pál gazd. ig., Ágoston Zoltánné, Weldin Etelka, Dankó Jánosné óvónők. Első álló sor: Bagi Rózsa, dr. Elek Lászlóné, Valent Júlia, dr. Hanzó Lajos, Sebő Jánosné, Patkós Béláné, Banicz Viktorné óvónők; dr. Kovács György, Glózik János. Hátsó sor: Dutkon László, Kató József, Szakács György, Zsáky István, Iványi Gergely, Lipták Mihály, Christián László, Baka János, Bessenyei Antal, Megyeri György.

Ugyancsak helytörténeti munka az "Utunk negyedszázada 1949-74-ig" című, a békésszentandrási Tessedik Mg. Termelőszövetkezet rövid történetét feldolgozó mű (1974). Ennek megírásában vonzotta a tsz neve és munkájának szellemisége. A kiválóan működő, a mezőgazdasági kutatásokat is alkalmazó szövetkezet története a szerző kutatási profiljától nem állott messze.

A következő évtized Tessedik Sámuel életének és szarvasi tevékenységének kutatásával telik el. Széles körben tárja fel életének minden jelentős állomását, lelkészi, iskolateremtő pedagógusi, agrárreformeri, városfejlesztő és rendező, népnevelő munkáját, de bemutatja a vidéki határokat túllépő országos és országon kívüli kapcsolatait is. Több, korábban ismeretlen vagy kellően fel nem tárt tevékenységét mutatja be Tessedik alkotásainak tükrében. Az ország egyik legkiválóbb Tessedik kutatójává vált, műveit ma forrásmunkaként használják. Ezt jelentős kritikusok, történetírók is megfogalmazták írásaikban. A Magyar Pedagógia 1981. 1.számában Mészáros István a következőket írja: "A Tessedik kutatás értékes művel gazdagodott, de a korszak hazai neveléstörténeti szakirodalmának is nagy nyeresége Tóth Lajos új könyve. Említettük - s ezt a gazdag tartalmú, tudományos értékű új könyv is bizonyítja -, hogy az iskolareformer Tessedik a merész és átgondolt reformok embere volt. Tanulhatnak tőle a mai iskolareformerek is. Merészséget is, átgondoltságot is." Kiss Gyula a Békési Élet 1981. 4.sz.-ban írja: "Amikor Tóth Lajos monográfiáját Tessedikről megírta, kincsesbányát tárt föl. Emléklángot gyújtott egy kivételes képességű, fáradhatatlan, türelmetlenül - de nem kapkodva - tevékenykedő alkotó szellemnek." Befejezésül még a következőkről szól: "Jó, hogy a Tankönyvkiadó gondozásában megjelent könyv elsődlegesen ahhoz az olvasóréteghez jut el, ahová annak 'főhőse' is tartozott - a nevelőkhöz."

Egy főiskolai rendezvényen (1985)
Dr. Szántosi Antal,Gácsi Péter, dr. Tóth Lajos, Szirony Pál, dr. Kaiser Imre

Tessedik-kutatásának eredményei eljutottak Amerikába is, és nagy örömmel fogadta a San Franciscó-i egyetem professzora, Ivan B. Kolozsvári. A professzor 1982-ben Magyarországon járt, és felkereste Tóth Lajost, aki élőszóban is készséggel adott tájékoztatást Tessedikről, ezenkívül bőséges írásos anyagot bocsátott a professzor rendelkezésére. Ivan Kolozsvárí nagy elismeréssel nyilatkozott szarvasi kutatómunkájának eredményességéről. (Békés Megyei Népújság, 1982. 12. 22.) Tóth Lajos ekkor már túl volt legjelentősebb Tessedik-kiadványain: Tessedik Sámuel; Tessedik Sámuel pedagógiai reformtevékenysége; Tessedik Sámuel kapcsolatai a jakobinus mozgalom vezetőivel; Reformjavaslatok Tessedik szentpétervári pályázatában. Ezeket követően Tessedikkel továbbra is foglalkozott, kisebb tanulmányok és cikkek sorát jelentette meg.

Önálló kiadványként jelent meg 1983-ban az "Arcképek Szarvas múltjából." Városunk jelentős személyiségeinek állított emléket. Olyanok életét és arcképét mutatja be, akik csupán emléktáblával, vagy temetői sírkővel rendelkeznek Szarvason, vagy még azzal sem, pedig munkásságukra büszke lehet az utókor. Ilyenek: Tessedik Sámuel, Bredeczky Sámuel, Skolka András, Tessedik Johanna, Koren István, Vajda Péter, Ballagi Mór, Tatay István, Sarlay János, Greguss Ágost, Benka Gyula, Zsilinszky Mihály, Petőfi Zoltán, Chován Kálmán, Inczédy László, Molnár János, Szabolcska Mihály, Bolza Pál, Melich János, Pataki János, Szendy Árpád, Bartóky József, Krecsmarik Endre, Kemény Gábor.

A mezőgazdaság és a vele összefüggő munkák életének utolsó éveiben is érdekelték. Ezért írta meg a Szarvasi Állami Tangazdaság történetét (1948-1987) 1988-ban. A tartalmas és szép kiállítású, képekkel is illusztrált könyv bemutatja a SZÁT létrejöttét, fejlődését, kutatásait és országos kiterjedésű tevékenységét.

Lapalapító és szerkesztői tevékenysége

Szarvasra helyezése után hamar felismerte, hogy városunk történéseiről a lakosságnak kevés tudomása van. Akkor sem írott, sem elektronikus sajtója nem volt a városnak. Próbálkozásainak egyike volt a "Szarvasi Füzetek" kiadásában való részvétel. (1960-as évek). Néhány szám megjelentetése után sem anyagi, sem erkölcsi támogatást nem kaptak, így további kiadványok nem jelentek meg. Előbb ennek folytatásáért harcolt, míg végül dr. Pataki István tanácselnök biztatásával és erkölcsi támogatásával a Hazafias Népfront felső vezetőségének segítségét is elnyerte. Ennek eredményeként megjelent a "Szarvasi Krónika" első száma 1988-ban. A szerkesztőségét jelentősen kibővítette, hogy a támogatás sokoldalú legyen. A munka zömét: tanulmányok, cikkek, képek megjelentetését nagyrészt ő készítette elő, és a kiadványt is ő szerkesztette meg. Hogy mit, és mennyit írt, azt a Krónika 10., jubileumi számának név- és témajegyzéke tartalmazza.

A Tessedik-kiállítás megnyitóján (1987)

Közben helyi újság kiadásán is dolgozott. Ennek eredménye lett a "Szarvas és Vidéke" c. hetilap, melynek 1-3. számában fontos feladatokat vállalt. Hogy jó ötlet és kezdeményezés volt, bizonyítja az is, hogy a lap a mai napig él és működik.

Jelentős szakmai kiadványok szerkesztését is vállalta és végezte. Először 1961-ben és 1962-ben ő állította össze a Szarvasi Felsőfokú Óvónőképző Intézet Évkönyvét, mely vonzó képet nyújt az intézeti életről és a sokrétű tanári és hallgatói tevékenységről, s a lehetőségekről. 1962-1966-ig megbízzák - mint a legjobban működő óvónőképző igazgatóját - a "Magyarországi Óvónőképző Intézetek Tudományos Közleményei" c. kiadvány szerkesztésével. Jó érzékkel válogatta ki a megkapott tanulmányok közül azokat az írásokat, melyek a legnagyobb érdeklődést váltottak ki az óvónőképzők oktatóiból, és amelyek eredményesebb munkára serkentettek. Az írásművek többsége tudományos üléseken is elhangzott, s eredményes bemutatásuk indokolta a szélesebb körű megismerést. 1971-ben a "Főiskolák és Felsőfokú Technikumok Évkönyve" szerkesztése és kiadása is rá várt. Nagy igényességgel állította össze az évkönyvet.

1984-ben adta ki a "Szarvas a városiasodás útján (1970-1984)." c. tanulmánykötetet. A tervezés és szervezés legtöbb feladatát magára vállalva e kiadvány szerkesztése az ő műve volt. A kötet 15 év fejlődésének leglényegesebb területeit mutatta be. A közreműködő szerzők a szövetkezetek fejlődésén, az urbanizáción, az intézményeken, a kutatásokon, a művelődésen és oktatáson át az egészségügy, valamint az egyes szervezetek működésének eredményei azokat a momentumokat elemezték, melyek Szarvas várossá fejlődését eredményezték.

Ugyancsak 1984-ben adták ki Tóth Lajos szerkesztésében a "Körösparti szoborsétány" c. tájékoztató könyvecskét, mely a DATE Főiskolai Karának épülete előtt, a Körös partján elhelyezett szobrokról ad tájékoztató és méltató megemlékezést. Szobrot kapott Vedres István mérnök, Tessedik kortársa, Vásárhelyi Pál a magyar reformkor gazdasági törekvéseinek szolgálója, Kvassay Jenő a kiegyezés utáni termelési feltételek elemzője, Trummer Árpád és Hank Olivér a jelen kori szakemberképzés úttörői. E szobrokat 1971-ben helyezték el a Körös északi oldalán, így alakult ki Szarvas város egyik kiemelkedően szép panorámája: a Körös-parti szoborsétány.

Közéleti tevékenysége

Sokoldalú és színvonalas - országos és helyi - rendezvények előadójaként, valamint publikációin keresztül országos elismertségre tett szert. Ezt bizonyítja, hogy tudására a szakmai körök számítottak. 1962-67 között tagja volt a Felsőoktatási Szemle szerkesztő bizottságának. Emellett több tudományos egyesület, bizottság munkájában tevékenykedett. Az 1962-67-es évek folyamán a Művelődési Minisztérium Tudományos Bizottságában, 1969-72-ig a Magyar Pedagógiai Társaság országos elnökségében, majd a Nevelési Szakosztálynak és a Pszichológiai Társaságnak, a Történettudományi Társulatnak, a Magyar Agrártudományi Egyesületnek, végül a Magyar Tudományos Akadémia Agrártörténeti Bizottságának volt tagja. Mindenütt magas színvonalon helytállt, írásai és a Pedagógiai Lexikon róla szóló ismertetése bizonyítják. (4. kötet. 1979. Akadémiai Kiadó, Budapest.)

Vezetők egymás közt
Frankó János, Kántor Sámuel, Fekete János, dr. Tóth Lajos, dr. Pataki István, Fekete Jánosné, Demeter László, Sonkoly János (1985)

Társadalmi tevékenysége, közírói munkássága

Meghatározó egyéniség volt a Hazafias Népfrontban mint városi elnök és a helytörténeti kutatócsoport vezetője. A TIT Városi Elnökeként, a Városi Tanács VB. tagjaként felelősségteljesen végezte munkáját. Több éves küzdelme eredményeként született meg a helytörténeti kutatás publikálását biztosító "Szarvasi Krónika". Ennek felelős szerkesztője volt haláláig. Önálló tudományos cikkeinek száma közel 300. Tessedik munkásságával foglalkozó írásai megjelentek a Pedagógiai Szemlében, az Új Aurórában, az Óvodai Nevelésben, a Magyar Pedagógiában, a Változó Iskola c. kiadványban, a Népfront c. sajtótermékben, a Diakonikában, az Élet és Tudományban.

A Ruzicskay-kiállításon: Dr. Tóth Lajos, Ruzicskay György Ruzicskay Györgyné, dr. Tóth Lajosné
Az iskolai nevelésről is több kiadványban írt. Ilyenek: Békési Élet, Óvodai Nevelés, Magyar Pedagógia, Gyorsuló Idő, a Művelődési Minisztérium Tájékoztatója, a DATE MG. Főiskolai Kar Pedagógiai Kutatócsoportjának Közleményei, Felsőoktatási Szemle stb. Mezőgazdasággal kapcsolatos cikkeket ugyancsak több folyóiratban is publikált. Pl.: Felsőoktatási Nevelési Munkaközösség, az MTA Pedagógiai Kutató Csoportja kiadványaiban, a Mezőgazdasági Múzeum Közleményeiben és a szarvasi Tájolóban.

Tessedik és a mezőgazdaság kapcsolatáról több előadást is tartott, többek közt a Szarvason rendezett Tessedik Sámuel Mezőgazdasági Nyári Egyetemen.

Ő rendezte meg először a Kultúra Világnapjának helyi ünnepségét. Javaslatokat tett az iskolák névválasztására. Nevéhez fűződik a Bajcsy-Zsilinszky Endre-ünnepség szarvasi megrendezése. Szarvas város vezetőivel szoros kapcsolatban állt. Városi ünnepségek, Hazafias Népfront-, TIT-rendezvények előadójaként is közismertté vált.

Igazi közéleti ember volt. Az éltette, ha sokrétű tudásából másoknak is adhatott. Ezt az átlagon felüli aktivitást sokan félreértették, ezért időnként gáncsolták, elutasították. Sok volt az irigye. Felvetették, miért ő elnököl, miért ő az előadó, miért ő nyit és zár be üléseket. De ha visszagondolunk arra az időszakra, melyben élt és dolgozott, felvethetjük, hogy vajon ki dolgozott volna annyit önzetlenül. Az ő ötletei helyett lettek volna-e más ötletgazdák? Hatalmas energiája, jó értelemben vett hiúsága, szereplési vágya, rámenőssége, kreativitása, szervezőkészsége nélkül nem lett volna annyi tudományos ülés Szarvason, nem lett volna Krónika és annak anyagi fedezete, kevesebb publikáció, önálló könyv, szerkesztett művek jelentek volna meg, szegényebb maradt volna a helytörténeti kutatómunka.

Kitüntetései

Szakterületének magas színvonalú művelése és kiterjedt társadalmi munkássága elismeréseként több kitüntetésben részesült.
- 1953-ban és 1962-ben: Az "Oktatásügy Kiváló dolgozója".
- 1970. Szarvas Város Tanácsának jubileumi emlékplakettje.
- 1972. TIT aranykoszorús jelvénye.
- 1975. A Magyar Pedagógiai Társaság jubileumi emlékplakettje.
- 1977. "Mezőgazdaság Kiváló dolgozója".
- 1980. "A békéért" (Országos Béketanács).
- 1980. "Nyisztor-díj" (MÉM).

Tervei, vágyai

Váratlan halála meghiúsította terveinek végrehajtását, vágyainak beteljesítését.
- Tervei közt szerepelt az akadémiai doktori cím megszerzése. Dolgozott rajta.
- Ő, aki a Szarvason megszülető felsőfokú óvónőképzés (pedagógusképzés) úttörője, első igazgatója és az Óvónőképző felvirágoztatója volt, kimondatlanul is visszavágyott a pedagógusképzésbe. Megérdemelte volna.
- A "Szarvasi Krónika" létrehozójaként az évi kétszeri megjelentetés híve volt. Ehhez hiányoztak az anyagi és szellemi erők.
Publikációi
Önálló tudományos művek
- Benka Gyula munkássága és a szarvasi nevelőképzés százéves története. Gyoma, 1965.
- Krecsmarik Endre élete és munkássága. - Szarvas, 1969.
- A szarvasi tanítóegyesületi mozgalom története (1804-1820). - Szarvas, 1969.
- Tessedik Sámuel 1742-1820. - Szarvas, 1976.
- Reformjavaslatok Tessedik szentpétervári pályázatában (1803). - Budapest, 1976.
- Tessedik Sámuel kapcsolatai a jakobinus mozgalom vezetőivel. - Akadémiai Kiadó,
Budapest, 1980.
- Tessedik Sámuel pedagógiai reformtevékenysége. - Budapest, Tankönyvkiadó, 1980.
- Arcképek Szarvas múltjából. - Szarvas, 1983.
- Körös-parti szoborsétány. - Szarvas, 1984.
Jelentősebb tudományos cikkek, tanulmányok
- Szarvasi Felsőfokú Óvónőképző Intézet Évkönyve. 1961. 1.sz. és 1962. 2.sz. szerk.
- Szarvasi Krónika 1 és 2.sz. szerk. 1988 és 1989.
- Magyarországi Óvónőképző Intézetek Tudományos Közleményei. 1962. 1.sz. 1963.
2.sz. 1964. 3.sz. 1965. 4.sz. 1966. 5.sz. szerk.
- Körös Népe. - Békéscsaba, 1965. V.sz. (Tanulmány)
- Főiskolák és Felsőfokú Technikumok évkönyve. - Budapest, (MÉM) szerk.
- Pedagógiai Szemle. - Budapest, 1977. 11.sz. (Tanulmány)
- Magyar Pedagógia. - Budapest, 1978. 2.sz. 1979. 1.sz. 1980. 3.sz. 1981. 2.sz. (Pedagógiai tanulmányok)
- Békési Élet. - 1973. 2.sz. 1978. 1.sz. 1979. 2.sz. 1981. 2.sz. (Helytörténeti tanulmányok)
- Óvodai Nevelés. - Budapest, 1978. 2.sz.
- Élet és Tudomány. - 1980. 34.sz.
- Szarvasi Tájoló. - 1981. 8-9-11.sz. 1983. 7.sz. 1985. 1.sz. 1986. 4.sz. (Helytörténet)

Helytörténeti munkák
- Szarvas Járás-város szabad negyedszázada, Gyula, 1970.
- A szarvasi Vas-Fémipari Szövetkezet 20 éves története (1952-1972). - Szarvas, 1972.
- A békésszentandrási Tessedik Sámuel MGTSZ rövid története (1949-1974).
Békésszentandrás, 1974.
- Szarvas a városiasodás útján. - Szarvas, 1984.
- Dokumentumok Szarvas munkásmozgalmának történetéből 1890-1944. Szarvas, 1985.
- A Szarvasi Állami Tangazdaság története (1948-1987). - Szarvas, 1988.

Zárszó

A felsorolt írások csak töredékei munkásságának. Tíz évvel halála után hiányoljuk aktivitását, pedagógiai kutatásait, közírói tevékenységét, sokoldalú közéleti munkásságát, szervezőkészségét, ötletgazdagságát.

Egy jellemző kép: ünnepi beszéd, 1988. augusztus 20.
Balról: Boldvai Antal plébános, Vaskor Pál a HNF titkára,, Fekete János országgyűlési képviselő, dr. Tóth Lajos a HNF elnöke, dr. Szántosi Antal tanácselnök, Sebő János az MSZMP városi titkára, Tari Józsefné a Szirén elnöke, Kovács Péter a Dózsa Tsz elnöke, Földesi Zoltán városi KISZ-titkár

1964	1969	1969
1972	1976	1980
1983	1984	1984

Dr. Tóth Lajos munkáiból