Szabó János
Méhészkedés Szarvason

A XIX. században kialakult Szarvas jellegzetes tanyai települési rendszere. Az ország gazdálkodási formájától eltérően Szavason nem a nagybirtokrendszer, hanem a. középbirtokos gazdálkodási forma volt a meghatározó. A földterületeken a tulajdonosok tanyákat építettek melyek szabályos tanyasorokat képeztek. Ez a települési forma a nagy távolságok miatt jött létre. A községből a nagy távolság miatt nem tudták földjeiket művelni. A legtöbb tanyai család a belterületen is rendelkezett lakóházzal. A kialakult hatalmas tanyavilág jó lehetőséget biztosított az állattartásra, köztük a méhészkedésre is. A tanyák közelében általában a gyümölcsösben igen gyakran megtalálható volt a méhes is. A méhesben a kasos és hátul kezelős "országos" keret méretű kaptárak voltak elhelyezve. A hátulról kezelhető kaptárakat gyakran egymás tetejére rakták, így nem sok helyet foglaltak el. Általában kis méhészetek voltak a megtermelt mézet a család, a rokonság szinte el is fogyasztotta.

A méhészkedés mesterségének elsajátítása szinte kizárólag gyakorlati úton, az idősebb méhészek ismeretei alapján történt. A méhészeknek szakmai és érdekvédelmi szervezete nem volt. Tapasztalataikat egymással csak spontán találkozások alkalmával cserélték ki. A fő hordási idénynek a nyár számított. Ezt a határban termesztett kultúrnövények, valamint a tarlókon bőven feltörő tisztesfű biztosították. Ekkor az akác még nem számított fő mézelő növénynek.

Bár a méhészet nem tartozott a fő foglalkozások körébe, az 1920-as évektől egyre többen érezték, hogy valamilyen közös szervezetbe kell tömörülniük. Jó példa volt előttük: az iparosok különböző szervezetei. Ez időben alapították meg a Szarvasi Méhészek Egyesületét. Az egyesület élén vezetőség állt, első elnöke Némethy Sámuel a polgári iskola akkori igazgatója volt, őt Podani (Patonai) János követte.

A harmincas években új kaptárformák jelentek meg, amelyek forradalmasították a méztermelést. Szarvason elsősorban a Boczonádi Szabó Imre által szerkesztett 24 keretes kaptártípus terjedt el, fekvő és rakodó változatban. Néhány más kaptártípus is megjelent: a kisboconádi, középboconádi és elvétve az Ignác típusú kaptár.

Továbbra is a kis méhészetek voltak túlsúlyban, de megjelent néhány nagyobb családszámmal rendelkező is. Ilyenek a Czupra-, Csasztvan-, Glózik-, Búzás- és a Melich- méhészet.

A méhekkel való vándorlás 1942-ben kezdődött, főleg az alföldi akácos erdőkbe vonattal. 1946-tól a méhészek a felvidéki akácosokat is látogatták, az első úttörők Kapuszta János és Rohony István voltak. A költözés már nemcsak vonattal, hanem teherautóval is történt. A fáradságos, hosszadalmas utazáshoz a kaptáraknak is alkalmazkodni kellett, így azokat nagy menekülő térrel látták el a bezárt méhek biztos túlélése érdekében.

A II. világháború után a vezetői poszton Beleznai Béla, Kasuba Lajos, Kutas Pál, Huszár János és Lustyik János követték egymást. A méhész szakcsoportnak - mely a Szarvasi Földműves Szövetkezet (ÁFÉSZ) keretén belül működött - több mint 100 tagja volt. A méhész szakcsoport összejöveteleit a községi iskolában, a KIOSZ helyiségében és az ÁFÉSZ irodahelyiségében tartotta. Voltak méhészek, akik fő foglalkozásnak választották a méhészkedést, mások olyan munkakörben dolgoztak, hogy mellette nagyobb állomány ellátását is vállalni tudták.

Az 1970-es évek elején a kaptáras méhészkedés mellett Szarvason is megjelentek az első konténeres méhészetek. (Kezdeményezői Borgulya János, Demeter András és Szabó János voltak.) Ezek előnyei a gyors pakolási és szállítási lehetőség, valamint az elhelyezésnél a kis helyigény. Hátránya viszont a beépített kaptárak hátul kezelős rendszere, amely több munkafolyamatot (pl. kezelés, pergetés) kényelmetlenné tett.

A méhészek száma napjainkban lecsökkent. A kis családi méhészeteket egyre inkább felváltja az egységes kaptártípussal méhészkedő, munkafolyamataiban gépesíthető, több száz családos termelő méhészet. A megváltozott piacgazdasági viszonyok új helyzetet teremtenek mind a méztermelés, mind az értékesítés terén, így a gazdaságos, rentábilis méhészkedés nemcsak a modern szakmai ismereteket, hanem az üzleti életben elengedhetetlen jártasságot is megköveteli. Az Európai Unióhoz való csatlakozás és a vele járó fokozott minőségi követelmények, valamint az üzleti életben várható kíméletlen pozícióharc szükségessé teszi a méhészkedés hatékony érdekvédelmi szervezeteinek kiépítését. Ilyenek a Magyar Méhészek Egyesülete és a Méhészeti Terméktanács. A szarvasi méhészek napjainkban alkalmazkodva korunk piaci és gazdaságpolitikai követelményeihez - Szarvasi Méhészek Baráti Köre egyesületi formában 66 taggal aktív résztvevői a hazai méhésztársadalomnak.


Méhészek
Első sor (balról): Gáspár Pál, Hipszki János, Kiss Gyula, Kohut József, dr. Bakos János, Melis János. Hátsó sor: Nánási Sándor, Král György, Hraskó János, Horváth Gyula, id. Makan János, Csenkei Attila, Kondacs Mihály, Bányász János, ifj. Makan János, Bontovics József (takarva), Demeter Mihály