Szőnyi Sándor
A tekejáték (kugli) Szarvason

A teke

A tekézés olyan játék, melynek célja, hogy a játékos a kezében lévő golyóval a pálya végén felállított kilenc bábu közül lehetőség szerint többet üssön le, mint ellenfele. Tekét állítólag már az ókorban játszották, de az első írásos forrás a XIII. századból való. Elsősorban vásárokon játszott népi mulatság volt. Kétféleképpen játszották: a golyót dobták vagy gurították a célul szolgáló bábuk felé. A XV. században egyes vendéglősök rájöttek arra, hogy a teke kellő üzleti vonzerejű. Ezért a kocsmák mellé egyre többen építettek kezdetleges tekepályákat, amelyeket idővel befedtek, hogy a kuglizók télen is látogathassák és ezzel biztosítsák a vendéglős téli törzsközönségét.

Hazánkban már a középkorban ismerték a teke fogalmát, de népi szórakozássá csak a XIX. században vált. A vendéglők udvarain, illetve a szomszédságban alakult ki ez a szórakoztató játék.

A teke a világban

Németországban már a XVIII. században a sportok közé sorolták a tekét, az igazi sportszerű fejlődése mégis csak e század elején kezdődik meg. Viszonylag későn, a második világháború után, 1952-ben alapították meg azt a nemzetközi szervezetet, amely a tekézés összes válfaját szárnyai alá vette. A Magyar Tekézők Szövetsége először 1934-ben alakult meg, majd a háború okozta széthullást követően 1948-ban szerveződött újjá. Ezután tekézőink nemzetközi szereplését világ- és Európa-bajnoki győzelmek, sok értékes helyezés, világcsúcsok és jelentős nemzetközi sikerek kísérték.

Magyarországon az aszfaltpályás tekézés fejlődött. Békés megyében Gyulán, Orosházán, Békéscsabán, Battonyán, Kétegyházán, Mezőhegyesen folytatnak ilyen sportot. Az aszfaltpályás tekézés nemzetközi élvonalában az utóbbi két évtizedben Magyarországon kívül elsősorban Ausztria, Csehország, Jugoszlávia, Németország (NDK és NSZK) és Románia tekézői jeleskedtek.

A tekejáték Szarvason

Szarvason az első világháború után, a 30-as évek táján építették meg a vendéglátóipari egységek tulajdonosai a tekepályákat. Összesen nyolcat tudtunk felderíteni, ezek egyszerű építésű fedett pályák voltak:

a) Az Ipartestület székháza területén, a mai Árpád u. 4. sz.
b) A Polgári Körnek, a mai Árpád u. 6. sz.
c) A Gazdakörnek, a mai Szabadság u., a volt Gerő-ház (21. sz.) utáni harmadik telken "Turul Mozi" - ezeket az épületeket lebontották, panelházakat építettek ide;
d) A Baráti Körnek (Szkupcsina) kettő, egyik a Klucsiar u. 21. sz. házban,
e) a másik a Macózugban lévő nyaralójukban (nyáron itt jöttek össze);
f) Kulacs Vendéglő, Deák Ferenc u. és a Somogyi u. sarok;
g) Otthon Vendéglő, Deák Ferenc u. 12. és 12/A. számú házak;
h) Szeleczki-féle régebbi bolt, ma Arany János u. 14. sz.

A tekepálya mérete és felszerelése

A pálya teljes hossza 28,5 m, a nekifutóvonaltól a dobódeszka hátsó széléig egy m; a dobódeszka 5,5 m, a szélessége 35 cm; a dobódeszka elejétől az első csúcsbábu közepéig 19,5 m; az alapnégyszög (bábuállás) az első és hátsó csúcsbábu között egy m; a hátsó csúcsbábutól a golyófogóverem széléig 25 cm; a golyófogóverem 1,25 m. A pályatest szélessége az első csúcsbábuig 1,5 m; az első csúcsbábutól a golyófogóverem végéig 1,7 m; az alapnégyszög (bábuállás) a bal- és jobbszélső bábu között 1 m. A pálya felszereléséhez tartozik a golyó és a bábu.

A golyó 16 cm átmérőjű gyertyánfából készül, súlya 2,8 - 2,9 kg. Szarvason egy kisebb golyót is használtak, átmérője 10 - 12 cm. A bábu szintén gyertyánfából készül, súlya 1,75 - 1,80 kg, magassága 40 cm. Felső átmérője 8,5, nyakban 5, középen 10 cm, az alján 6,5 cm. A bábuállás simára döngölt homokba süllyesztett 6,5 x 6,5 cm vastag léckeret volt.

A tekepálya
1. Golyófogó verem, 2. bábuállás, 3. dobódeszka, 4. nekifutóhely, 5. golyó-visszavezető csatorna

A leütött bábuk állítását kézzel, az ún. állító fiúk végezték. Minden bábunak száma és elnevezése van. A számozást a következő ábra mutatja (a bábukat X-szel jelöljük):

Elnevezések: 1. első csúcsbábu, 2. bal közép bábu, 3. jobb közép bábu, 4. bal szélső bábu, 5. közép bábu, 6. jobb szélső bábu, 7. bal hátsó bábu, 8. jobb hátsó bábu, 9. hátsó csúcsbábu

Minden bábu egyet, ha csak a középsőt (királybábu) ütötték le, az 100 pontot jelentett. Ha egy dobással mind a 9 bábut leütötték, azt tarolásnak nevezték.
A megépült 8 kuglipálya közül az ipartestületi pálya lécekből, a többi döngölt homokból állt, gyengén domborúra alakítva. A bábuállás mögött a golyófogó szekrény olyan felépítésű volt, hogy a golyó mozgási energiáját lecsökkentve az a bal oldalon lévő vályúba került, és visszagurult a dobóhelyre.

A versenyek

Az egyes tekepályák mellett csapatok jöttek létre, a Gazdakörnél két csapat volt: az idősek és az ifjak csapata. Hat főből állt egy csapat, de mindig volt tartalék is. Minden csapatnak volt kapitánya, aki jól ismerte társai képességeit, ki melyik bábut tudta leütni: a középsőt, a jobb szélsőt, stb.

A csapatok többször versenyre keltek egymással. Május elsején a vetélkedésüket mindig birkavacsorával egybekötve tartották. A győztes csapat ingyen vacsorázott, a többiek fedezték a költségeket. Az italt mindenki maga fizette. A csapatmérkőzések mellett egyéni versenyek is voltak.
Az Ipartestület vándorserleget készítetett, amellyel kitüntették a győztes csapatot. Legutoljára a Kulacs Vendéglő csapata nyerte el. A serlegre felvésették a győztes csapat tagjainak nevét. (A serleg holléte ismeretlen.)

Szarvasnak volt egy válogatott csapata is, járta a vidéket, és szép eredményeket ért el, de erről konkrét adatot nem sikerült felderíteni.

A Kulacs Vendéglő csapatát név szerint ismerjük. Csapatkapitány: Csipai János, a tagok a következők: Dr. Janurik János, Janurik Mihály, Glembóczki Pál, Zwickl László, Povázsai János, Darida Pál, Darida Sámuel. Mérkőzéseknél közülük választottak hatot, kettő tartalék volt.

A csapatok vetélkedése előtt megállapodtak, milyen szabály szerint mérkőzzenek egymással, ti. a tekézésben kétféle dobásfajta van: telidobás és tarolásos dobás. Telibe dobásnál a versenyző minden egyes dobása mind a 9 bábura irányul. A leütött bábukat minden ütésnél felállítják. A tarolásos dobás telibe dobással kezdődik. Ha nem sikerül mind a 9 bábut ütni, a leütött bábukat nem állítják fel, míg a versenyző újabb dobással vagy dobásokkal valamennyi bábut nem döntötte le. Állítás tehát csak mind a 9 bábu leütése után van.

A mérkőzések vagy telidobással vagy tarolásos dobással folytak, de megállapodhattak úgy is, hogy a dobások fele az egyik, a másik fele a másik módon történjen. Minden csapattagnak 6 dobása volt. Az első csapattag három dobás után átadta a helyét a következő játékosnak, és ez így folytatódott míg a 6. is dobott. Majd ismét az első következett, s folytatódott az utolsóig. A bábuk értéke egy, de ha csak a közép bábut (az ötöst) ütötte le, az 100-at jelentett. A leütött bábuk számát összeadták, az a csapat nyert, amelyiknek a leütött bábu szám a legnagyobb volt.

Ez a szórakoztató játék sok közösség közt teremtett kapcsolatot. A II. világháború végén és az azt követő változások során a szarvasi tekepályák megszüntek. Kereken 40 év múlva 1987 év tavaszán az Előre Szabadidős és Sportklub épülete mellé az Arató utcai oldalon egy igen lelkes csoport társadalmi munkában fedett, betonpályás tekepályát épített. A megvalósítás előtt nem kérték ki a szakemberek és az ottlakók véleményét. A hosszú épület az Arató utcai lakók kilátását a tér felé teljesen elvette, de még nagyobb bajt okozott azzal, hogy az önfeledten itt szórakozók - különösen nyári éjszakákon - elviselhetetlen zajongásukkal zavarták a lakók éjszakai nyugalmát. A sorozatos tiltakozások hatására lassan megszűnt az itteni tekézés, és 1988-ban lebontották a pályát.

Volt még egy kísérlet a tekézés felújítására. 1990-ben dr. Csanádi László Rácz fényképész házát (Lenin, majd Vasút utca) Piac Vendéglővé alakítatta, és itt kétsávos automata tekepályát hozott létre. Ezt a szórakozóhelyet 1994-ben felszámolták, így a tekézés is megszűnt. Ma az épület Paletta Üzletház.

2000-ben Szarvas területén tekepálya nem található.

Az Előre SC tekepályája

Felhasznált irodalom

1. Antal Zoltán - Sass Tibor - László István: A magyar sport kézikönyve
Budapest, 1972.
2. Békés megye sportjának története a kezdetektől a felszabadulásig
Összeállította és szerkesztette Kun László
Békéscsaba, 1987.
3. Szenes János: Tekepálya
Szarvas és Vidéke 1987/39. sz.
4. Teke. Verseny- és játékszabályok
Összeállította Bihari Tibor
Budapest, 1987.

Adatközlők:

1. Csipai János, Szarvas, Kossuth u. 16. sz.
2. Darida Sámuel, Szarvas, Kis u. 2-6. sz.