Tepliczky János
(1894-1966)

Alakját, munkásságát hosszú ideig mély csend vette körül, pedig a két világháború közötti évtizedek, illetőleg a koalíciós korszak közismert és jelentős közéleti szereplője, politikusa volt Szarvason. Csak a negyvenes évek végén beköszöntő végletes időszak politikai környezete tette lehetetlenné közéleti tevékenységét. Kortársai a sokoldalú, tág horizontú, felkészült, gyakorlatias, önálló emberre emlékeznek vissza, akit a II. világháború idején sem ragadtak el a szélsőségek, személyisége mindig megfontolttá, visszafogottá tette. A negyvenes évek végén méltánytalanságok érték, de szakértelmét, munkaszeretetét e korszakban is elismerték. Pályája korának sajátosságai által meghatározva a kisgazda politikustól, a vitézi szakasz hadnagyi tisztétől a nemzetgyűlési képviselőségig ívelt.

Családja

A Tepliczky család Szarvas telepes családjainak egyike, bár nevük az első telepesek között még nem szerepel. Tepliczky János (1894-1966) apai dédapjának (T. János 1804-1866) szlovák feliratú sírköve egyike az Újtemető legrégibb síremlékeinek. Tepliczky János (1894-1966) maga is jól beszélt szlovákul.

Nagyapja (T. János 1835-1915) jelentős személyisége volt a korabeli Szarvasnak, nevét olvashatjuk a legtöbb adót fizető polgárok névjegyzékében. (3) Molnár volt, malma Szarvas északkeleti szélén a Lóna-majorba (a volt Táncsics Tsz. központjába) vezető út mellett állt. (4) Az 1885. március 22-én alakult Szarvasi Iparos Egylet alapító elnökévé választották. (5) A nagyközség bírói tisztét töltötte be 1884-1892 között. (6)

Édesapja (T. János 1868-1903) fiatalon hunyt el, szülei kiterjedt birtokán gazdálkodott, azt példás rendben tartotta, s mint kiváló állattenyésztő számos kiállításon nyert első díjat tenyészállataival.

Iskola- és katonaévei

Tepliczky János 1894. szeptember 21-én született Szarvason, a szarvasi ág. h. ev. főgimnáziumban érettségizett 1912-ben, majd megkezdte felsőfokú tanulmányait a Budapesti Királyi József Műegyetem Kultúrmérnöki Karán.

Egyetemi tanulmányait a világháború kitörése szakította félbe. A mozgósításkor 1914. október 26-án vonult be Nagyváradra a cs. és kir. 19. számú tábori tűzérséghez, s a következő évben, mint szakaszvezető menetüteggel az orosz frontra került. Az 1918. évi októberi forradalomig frontszolgálatot teljesített az orosz, a román végül az olasz fronton. 1917-ben hadnagyi rangot kapott, s e rendfokozattal szerelt le. (7) A háborúban két nagy ezüst, kisezüst, Károly csapatkereszt és bronz vitézségi érem kitüntetésben részesült. (8)

Egyetemi tanulmányait 1920-tól folytatta, s 1922. május 26-án mérnöki oklevelet szerzett és tagja lett a Magyar Mérnök és Építész Egyletnek.

A közéleti ember

Az egyetemet az állástalan diplomások korában fejezte be, s az elhelyezkedési nehézségek miatt hazajött a szüleitől örökölt földre gazdálkodni. A kákai legelőjárásokon kívül 147 kh szántóval rendelkezett. (9) Földjei a Szappanos-halom körül, illetőleg a Décsi-pusztán, a mezőberényi út északi oldalán a Határ úttól keletre terültek el. (7)

Szoros kapcsolatba került a nagyközség és tanyavilága népével, s azonosult a mezőgazdasági népesség súlyos gondjaival. Felvállalta e gondokat, s lehetősége szerint igyekezett javítani azokon. "Harcaim, s azok gyér eredményei miatt népszerűségem megnőtt" - írja egyhelyütt. (10)

Fiatalon bekapcsolódott a közéletbe. Már 1921-től a községi mezőgazdasági bizottság póttagjává választották, majd 1922-től tagja a községi képviselő testületnek, s még ugyanebben az évben tagja lett az ún. "villany-bizottságnak" is. 1924-ben tagja lett Békés Vármegye Törvényhatósági Bizottságának, 1928-ban pedig a községi és járási mezőgazdasági bizottság elnökévé választották, 1936-tól a Békés Vármegyei Gazdasági Egyesület választmányának tagja, 1943-tól pedig tagja a vármegye közigazgatási bizottságának.

Se szeri, se száma a társadalmi tisztségeinek. 1922-től alelnöke a Szarvasi Turul Sport Egyesületnek. 1923-ban az ev. egyház bánya-kerületi közgyűlésén a szarvasi Luther Márton Tanítóképző Intézet felügyelő bizottsági tagjává választja, 1939-től tagja a Vajda Péter Gimnázium gazdasági bizottságának. 1929-től a Körös-Tisza-Maros Ármentesítő Társulat központi választmányának tagja, majd 1937-től a szakaszválasztmány elnöke. Az 1930-as évek elejétől a Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara tagja, 1939-től pedig a Baross Szövetség helyi csoportjának elnöke.

1931-től a szarvasi ev. egyház presbitere és gazdasági bizottságának tagja, e tisztségeiben tevékenyen részt vett az 1942-ben felavatott Tessedik-szobor létesítésének előkészítésében. 1932-től a csabacsüdi ev. egyház felügyelője volt. (11)

1925. június 22-én a Kormányzó a világháborús érdemeire tekintettel vitézzé avatta (12), s 1926-tól a Szarvasi Járási Vitézi Szakasz hadnagyi tisztét töltötte be.

A Kákai Legeltetési Társulat elnöke

A közgyűlés 1927-ben választotta meg a társulat elnökévé, s erősítette meg e tisztségében évenként a társulat 1950. évi megszűnéséig. E tisztsége és a társulatnál végzett munkája kedvtelése, egyik legnagyobb öröme volt.

A társulat történetének kiemelkedő eseménye volt a kákai legelő és szántók megvétele 50 éves jubileumának megünneplése 1933. május 24-én. A kákapusztai társulati tanyán a jubileumi ünnepség alkalmával készült fotók tablóját dolgozó szobája falán élete végéig őrizte.

Az ünnepség előtt 1933. május 21-én 60 tagú küldöttség kereste fel és koszorúzta meg a nép által gatyás grófnak nevezett Kis Mihálynak az Ótemetőben lévő síremlékét, s avatta fel "polgári érdemei jeléül" a hálás birtokos társai által állított, s a kitüntetése vésetével ékesített emlékkövet sírköve mellett.
Talán nem érdektelen felidézni Kis Mihály alakját, akinek neve elválaszthatatlanul összeforrt a múlt század végi nagyszabású parcellázásokkal. Kis Mihály 1825-ben született, s 1896. június 1-én hunyt el. A 4-5 elemi iskolai végzettségű egyszerű földmíves a korabeli Szarvas közéletének ismert alakja, "mozgató rugója", önzetlenül fáradozó munkása volt. Mint képviselő-testületi tag egyebek között kezdeményezte a községi óvodák létesítését, de munkássága elsősorban a szarvasi és környező nagybirtokok megvásárlásával vált jelentőssé.

Nagy emberismerettel és körültekintéssel szervezte a szarvasi gazdákat, s a felmerülő nehézségeket "magas kormánykörökben eljárva" elhárította. Az általa szervezett és vezetett "földvásárló consortiumok" útján 1881-90 között, egy évtized alatt 500-600 szarvasi gazda 2579 ezer forintért vette meg a Wertheim- és az Inkey-nagybirtokokat, valamint gr. Apponyi Albert és gr. Károlyi István uradalmait.

Az elnökség és választmány (1933. május 24.) Állnak (balról jobbra): Podani Gy., Tóth M., Galáth J., Kozsuch M. pénztárnok, Lestyán M. pusztagazda, Kepenyes J. pusztagazda, Kiss M., Simkovicz P. Ülnek: Litauszky J., Frankó P., dr. Keszt Ármin ügyész, Tepliczky János elnök, Sonkoly S., Kelemen Gy., Borgulya P., Kiss J., Janurik M.

1893. szeptember 21-én a képviselő-testület rendkívüli ülésén dr. Krcsmarik János főszolgabíró tűzte mellére "Cs. és Kir. Apostoli Felsége" által adományozott koronás arany érdemkeresztet, melyet Kis Mihály meghatott szavakkal köszönt meg, s hárította az érdemeket segítőtársaira. (13) Nevét viselte a mai Eötvös Lóránd utca a 30-as évek elejétől mintegy másfél évtizedig.

Az ünnepség déli 12 órakor kezdődött a puszta közepén álló tanyaépület körül. (A társulati tanya ma már nem áll, helyén szántóföld van.) A kocsik hatalmas tábora festői képet nyújtott. A gulyák megkapó látványát nemsokára a csikósok felvonulása szakította meg, akik Árvai János vezetőjükkel az élen mutatták be nyereg nélküli lovaikon ügyességüket. Az ünnepségen részt vettek Szarvas és a járás vezetői, Kondoros, Kunszentmárton és Békésszentandrás küldöttei.

A társulati tanyán kiállították a társasági szerződés eredeti példányát, közszemlére tettek régi káka-pusztai térképeket, melyek 1847-ben és 1856-ban készültek. Az 1847-ben készült térképet Tessedik Sámuel unokája Tessedik Károly hitelesítette, mint "jó Békés Vármegye főszolgabírája".

A 600 terítékes ebéd után Tepliczky János felolvasta értekezését a társulat 50 éves történetéről. Az értekezést - mely becses agrártörténeti dokumentum - külön közöljük. dr. Keszt Ármin ügyvéd, a társulat ügyésze, dr. Tóth Pál országgyűlési képviselő, Szrnka J. János gazda, Gábos Dénes gazdasági tanintézeti tanár, dr. Schauer Gábor főszolgabíró, Biki Nagy Imre főjegyző, Borgulya Pál volt nemzetgyűlési képviselő, Dauda Mihály községi bíró és Ribárszky Pál főmérnök tartottak alkalmi megemlékezéseket. Ezt követően emelkedett hangulatban beszélgettek az öregek és az ifjak a régi időkről, a jelen gondjairól, bajairól, majd a tanya szobájában az ifjúság táncra perdült, s a késő esti órákig szórakozott. (14)

Tepliczky János nagy szeretettel és hozzáértéssel intézte a társulat ügyeit. Erőfeszítéseket tett Káka, ezen "elősteppei, szárító-szeles tiszántúli klíma egyik legjellegzetesebb aszályzuga" öntözése, fásítása iránt, a 40-es évek második felében pedig a juhtenyésztést és a rizstermelést szorgalmazta.

A képviselőválasztási küzdelmekben

A Szarvasi Kisgazdák és Földmívesek Pártköre 1932. április 10-én tartott rendkívüli közgyűlésén Borgulya Pál elnök lemondását követően a párt elnökévé Tepliczky Jánost választotta meg. Neve a mezőgazdasági lakosság érdekeinek következetes képviselőjeként vált elismerté politikusként is.
A Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara III. gazdaérdek képviseleti ülésén 1934. februárjában a Vigadóban a szarvasi gazdák kívánságait fogalmazta meg, foglalkozott a magas földadókulcsok kérdésével, a baromfikartell "garázdálkodásával", az állatgyógyászati szerek áraival, vagy a malmi vámemelés kérdésével (15), vagy 1943-ban a Békés Vármegyei Gazdasági Egyesületben szóvá tette a cselédség ruházkodási problémáit, a fekete piac letörésének szükségességét, az agrárolló és a mezőgazdasági árviszonyok kérdését. (16) Tepliczky János széleskörű szervező munkája eredményeként a pártkör 1941-ben megvásárolta székházát, a volt GISZ-féle épületkomplexumot 60.000 pengőért. (A volt Lustig féle ház, Szarvas, Szabadság u. 15. szám, ma lakótelep áll a helyén.)

Dönczi és H. Emilio karikatúrája

Az ellenzékben lévő Kisgazdapárt jelöltjeként 1935-ben, majd 1939-ben részt vett az országgyűlési képviselőválasztásokon. A szavazás 1935-ben nyíltan 1939-ben már titkosan történt.

Az 1935. március 31-én megtartott képviselőválasztáson a kormányzó Nemzeti Egység Párt hivatalos jelöltje dr. Tóth Pál orvos volt, aki az előző ciklusban is kormánypárti országgyűlési képviselői tisztséget töltött be. A szarvasi 10219 szavazat 47 %-át, míg az egész választókerületben leadott 15305 szavazat 44 %-át szerezte meg, így dr. Tóth Pál nyerte el ismét a képviselői mandátumot. (17)
Az 1939. június 5-én tartott pótválasztáson a hivatalos jelölt az újonnan alakult kormánypárt, a Magyar Élet Pártjának jelöltje dr. Zerinváry Szilárd járásbíró volt, Tepliczky János kisgazdajelöltként ismét ellenzékben indult. A Szarvason leadott 6388 szavazat többségét, 55 %-át megszerezte - figyelemmel azonban a kormánypárt túlsúlyára a községekben, különösen az ez alkalommal a szarvasi kerülethez csatolt nagyszénási szavazatokra -, a választókerületben leadott szavazatok 45 %-át megszerezve a választást ismét a kormánypárti jelölt nyerte. (18)

A választási visszaélésekre visszaemlékezve 1965-ben a következőket írja: A választások során céltáblájául szolgáltam a közigazgatás minden szellemes és "ócska" választási trükkjeinek. A buzgó, de gerinctelen közigazgatási apparátusnak az anekdoták világából vett régi és egyéni új ötletek minden fegyvertára rendelkezésre állt, a kártyazsonglőr szavazatszedő elnök ragyogó kézügyességétől a szavaló és éljenző kórusok szervezéséig, akik a gyűléseken az ellenzéki jelöltek beszédét igyekeztek megzavarni. Ezen utóbbi ellen egy orvosság volt: a tömeg előtt nevetségessé tenni őket. Pl. Csabacsüdön a kórus mindig akkor üvöltözött, amikor a falu egyik vezéregyénisége - aki a pódiumon ült - megemelte a keménykalapját. Ezt észlelve az ordítozókat arra kértem, hogy akkor kurjongassanak a legharsányabban, ha majd csakugyan kirepül a kisveréb a tekintetes úr kalapja alól. A tekintetes úr céklavörös lett, s többé nem emelgette a kalapját. Az 1939. évi választáson a kormánypárt győzelmének biztosítására a szarvasi kerülethez csatolták Nagyszénást is. Itt a kórust vezető szolgabíró, aki a gyűlés rendjére jött vigyázni Orosházáról, olyan ordítozó kompániát szervezett, hogy még az országos tekintélynek számító, s segítségemre velem jött Tildy Zoltán sem jutott szóhoz. (10)

1944. december 2-án - mikor az ország keleti fele már felszabadult - Szegeden megalakult a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front, melynek tagja lett a Független Kisgazda Párt is. December 12-én Debrecenben megalakult az ideiglenes nemzetgyűlést előkészítő bizottság, mely kiáltvánnyal fordult az ország népéhez, s december 14. és 20. között lebonyolította a felszabadult országrészben az ideiglenes nemzetgyűlési választásokat.

Szarvason Koszenkó szovjet városparancsnok 1944. október 12-én 9 órakor fogadta a szarvasi pártok és egyházak képviselőit, s Vas Zoltán az MKP Központi Vezetőségének tagja tájékoztatta a megjelenteket, hogy az új választásig közösen intézzék a község ügyeit. 1944. novemberében Debrecenből 3 főre szóló meghívás érkezett, hogy a szarvasi járás az ideiglenes nemzetgyűlésben 3 küldöttel képviseltesse magát. A felhívás kézhezvételét követően a pártok december 17-e körüli napokban - pontos dátum nem ismeretes - a szarvasi piactéren közös nagygyűlést hirdettek, melyen nyílt szavazással megválasztották a küldötteket, a Kisgazda Párt javaslatára és képviseletében Tepliczky Jánost. Az igazoló okmányokat a szovjet városparancsnok állította ki a képviselőknek. (19)
A nagygyűlés a Magyar Kommunista Párt képviseletében Kollár Mihályt (1904. július 14. - Miskolc 1992. január 12.) választotta meg. Kollár Mihály a kereskedő szakmát tanulta ki, több helyen volt kereskedősegéd, majd a Szarvasi Általános Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezet üzletvezetője lett. Tanulmányai befejezése után belépett a szakszervezetbe, majd 1928-ban az MSZDP-be. A politika mellett foglalkoztatta a kultúra, a munkás-művelődés kérdése is. Évekig irányítója és karnagya volt a szarvasi Világosság Dalkörnek. A felszabadulás után az MKP-be lépett be, a pártnak a titkára volt 1949-ig. 1950-ben Miskolcra költözött, s a Dimávag-ban dolgozott nyugdíjazásáig.

A Szabad Szakszervezetek küldötteként Csicsely Pált (1894. október 24. - 1945) választották meg a nagygyűlésen az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe. (Csicsely Pál 1945-ben baleset áldozata lett, egy szovjet katonai gépkocsi gázolta halálra. Sokáig viselte nevét az Ótemetőtől keletre fekvő, korábban "Újporták"-nak nevezett városrész.)

1944. december 20-án a képviselőket a -15 C fokos hidegben ponyvás, fapados szovjet katonai teherautók szállították Debrecenbe. Egy adat szerint a szarvasi képviselőket a Szentes környéki képviselőket szállító tehergépkocsi vette fel. Délután 4-5 óra körül érkeztek Debrecenbe, az Aranybika Szállóban rumos teával fogadták őket.

Másnap a Református Kollégium oratóriumában tartotta az Ideiglenes Nemzetgyűlés első ülését, s fogadta el Szózatát, majd december 22-én megalakította az Ideiglenes Nemzeti Kormányt. A képviselők december 23-án indultak haza. (20) Tepliczky János még részt vett az Ideiglenes Nemzetgyűlés második budapesti ülésszakán 1945. szeptember 5-én, majd 11-én.

Sorsa 1945 után

1944-1945-ben óraadó tanárként működött a szarvasi középfokú gazdasági tanintézetben. A koalíciós időkben részt vett a Kisgazda Párt újjászervezésében, ismét a helyi szervezet elnökévé választják. Továbbra is ellátta a legeltetési társulat elnöki tisztét. 1949-ben a közellátás érdekeinek veszélyeztetése büntette miatt büntetőeljárás indult ellene (valamint gyermekei János és Mária ellen), börtönbüntetésre ítélik, bevonul Gyulára, de amnesztiát kap, büntetését nem kellett letöltenie (2049-51/1949. számú büntetőügyek).

A politikai események gyors változása következtében 1948. végén lemondott minden tisztségéről, és visszavonult a közélettől, földjeit a Rózsási Állami Gazdaságnak adta át. 1949-től a Magyar Gyárépítő Vállalatnál, majd a budapesti 21. számú Építőipari Vállalatnál dolgozott mint beosztott mérnök, majd mind építésvezető sajóbábonyi, rudabányai, gyöngyösoroszi és budapesti munkahelyeken. Szakértelmét itt is elismerték, 1952. május 1-én Sztahanovista Oklevéllel tüntették ki. (7)

1960-ban 66 évesen vonult nyugdíjba, azonban nyugdíjasként a szarvasi Táncsics Tsz. építőbrigádjánál dolgozott műszaki szakterületen. Nyugdíjasként bekapcsolódott a Szarvasi Öregdiákok Baráti Köre tevékenységébe, a gimnázium 1965/66. évi évkönyve Víziélet Szarvason a századfordulón címmel közli egy cikkét. (7) 1966. november 29-én hunyt el Békéscsabán. Temetésén a gyászbeszédet a kisgazda harcostárs, Székács Sámuel lelkész mondta, koporsóját a tsz építőbrigádjának tagjai vitték a sírhoz.

Epilógus

Negyedszázados hallgatás és feledés után a 90-es évek elején Vörös Vince a kisgazda párt doyenje megkoszorúzta szarvasi sírját. 1991-ben a Független Kisgazda Párt képviselői, majd 1994-ben az Ideiglenes Nemzetgyűlés almanachja című kiadványok közlik életrajzát. Mi ezen írással tisztelgünk emléke előtt.

Jegyzetek

1. Zsilinszky: Szarvas Város Történelme... Pest, 1872. 56. oldal
2. Szarvasi Hírlap 1936. december 11.
3. Szarvas és Vidéke 1910.október 30.
4. Szarvas és környékének 1927-ben helyesbített 5265. számú térképszelvénye
5. Szarvasi Lapok 1884. március 30.
6. Dr.Neumann: Szarvas nagyközség története Szarvas, 1922. 323. oldal
7. Tepliczky János fia ifj.Tepliczky János közlése
8. Békés megyei fejek szerk.:Gergely Gábor Arnold, Békéscsaba, 1929.
9. A szarvasi vitézi szakasz iratanyaga
10. Tepliczky Jánosnak (1894-1966) a Legújabb Kori Történelmi Múzeum felhívására 1965-ben írt levelének tervezete.
11. Ifj.Tepliczky János közlései, illetőleg a helyi sajtó adatai
12. Szarvasi Közlöny 1925. június 27.
13. Szarvas című lap 1893. augusztus 31., szeptember 21., Szarvasi Újság 1933. május 14. Szarvasi Hírlap 1933. május 28. A Szarvasi Hírlap és a Szarvasi Újság tudósításai
15. Szarvasi Közlöny 1934. február 11.
16. Szarvasi Közlöny 1943. január 10.
17. Szarvasi Hírlap 1935. április 7.
18. Szarvas és Vidéke 1939. június 9.
19. Litauszki András: Fejezetek életemből Szarvas Járás -Város szabad negyedszázada
szerk.:dr.Tóth Lajos Szarvas, 1970. 54.oldal
20. Erdei Mihály: A pusztától az országházig Budapest, 1985. 334-348. oldal

A Kisgazda Párt kétnyelvű igazolványa

A Kákai Legeltető Társulat Története
Írta: Tepliczky János társulati elnök

50 éve annak, hogy Szarvasról megindult egy hosszú kocsisor, és megállt a hajdani Káka falu templomának romjai felett, s az újgazdák Istenhez fohászkodva kezdték meg Káka-puszta birtokbavételét.

Káka valaha falu volt, mégpedig Szarvasnál nagyobb falu. Karácsonyi szerint 1563-ban 70 lakosa volt, Szarvasnak csak 65. Volt idő, amikor Szarvas déli fele Kákához tartozott. A török megszállás Halásztelekkel és a Nagy-Déccsel együtt elpusztította. A szájhagyományok szerint ott állott a falu a "telecskén", a Kákafoki-ér partján, a mai Szentesi út bal oldalán.

Az 1847-ben Bohus Pál rendes mérnök által készített térkép tanúsága szerint Csörgő ér, Bogdán-ér, Köles-ér, Csikós-ér, Kákafoki-ér, Szék-ér és a Barát-ér által át- meg átszelt vizenyős terület a "Nagyságos Inkey Urak" tulajdona volt. A Körös folyó partján a gróf Mitrovszky és gróf Károlyi birtokokkal együtt közös lerakóhelye volt.

1856-ban készít Kákáról térképet Sipos Gábor hiteles mérnök, s ezen térkép adatai alapján Onádi Szabó Mihály mérnök kimutatja, hogy az 5469 kisholdnyi Kákai birtokból

Szántó 3180 kishold
Feltöretlen gyepföld 1797 kishold
Vízállásos lapos 106 kishold
Semlyékek 12 kishold
Erek, kopolyák, fenekek 329 kishold
Utak 45 kishold.

A kákai legelő helyszínrajza

Természetes, hogy az ebből a korból származó okiratokat a kétfejű sasos pecsét díszíti.
A szarvasi gazdák a tulajdonosaikról "Inkey-Kákának" nevezett pusztabirtokot már jóval a megvétel előtt mint bérlők művelték, jószágaikat is már közös gulyákban és ménesekben legeltették. Nagyapám feljegyzései szerint 1867-ben már pásztorbér fejében 1 Ft 50 krajcárjával számítva a búza vékáját 3 Ft-ot, a csődörökre 2 Ft 50 krajcárt, s "árenda" fejében 27,5 Ft-ot fizetett. A bérlet régebbi keletkezésű lehetett, mert ő mint újonnan belépő tag e címen is fizetett 1,62 Ft-ot.

1871-ben 6 évre veszik bérbe a szarvasiak Kákát. Nagyapám fizet 130 Ft 75 kr. árendát, a termés pedig 12 köböl búza á. 11 Ft, és 4 kocsi széna á. 8 Ft.

1877-ben utoljára veszik bérbe Szent Mihálytól Szent Mihályig számított 6 évre a szarvasi gazdák Kákát fejenként és félévenként 93.75 Ft-ért.

A bérleti idő alatt sok ínséges esztendővel kellett a bérlőknek megküzdeni: 1866-ban Orbán minden gabonát letarol a jegével, 1871-72-ben a "ragya" veri meg úgy a termést, hogy alig térül meg a vetőmag, 1873-ban a kolera visz el 1000 szarvasi lelket, 1876-ban jelentkezik a kukoricamoly, 1879-ben a hőguta teszi tönkre a gabonát úgy, hogy ára 14-14 1/2 Ft-ra emelkedik, 1881-ben kiönt a Körös, Décset is elönti. Az 1882. év azonban kisholdanként 8-9 köböl búzát fizet.

Megvan tehát az alap a lelkekben és a magtárakban, hogy a szarvasi gazdák régi vágyukat valóra váltsák, s azt a földet, amit már régen művelnek, tulajdonul meg is szerezhessék. A 3747 kh-s Kákát 1883. december 10-én kelt adásvételi szerződéssel 510.000 Ft-ért megveszik Inkey József és gyermeke, Inkey István, valamint özv. Inkey Zsigmondné gr. Batthyány Antónia tulajdonosoktól. A vevők 111-en írták alá a szerződést. A vételárból 110.000 Ft-ot azonnal lefizettek, a hátralékos 400.000 Ft-ot pedig évi 6 %-os kamataival együtt 1890-ig teljes egészében letörlesztették.
Egy kishold ára tehát átlag 93 Ft 25 krajcár volt, mely 8 mázsa búza árát tette ki.

A föld megvásárlásának lelke, mozgatója és lebonyolítója Kis Mihály volt, aki a társaságnak mindaddig pénztárnoka is volt, míg 1890-ben a vételárat teljes egészében be nem szedte és ki nem fizette az eladóknak. Meg kell említenem, hogy ezen nagy munkában tetemes része volt Pohl Dani községi főjegyzőnek, a társulat első elnökének és Mikolay Mihály ügyvédnek, a társulat akkori ügyészének. Az adásvételi szerződés aláírói közül Sonkoly Sámuel urat tagjaink sorában ma is jó egészségben üdvözölhetjük. Isten éltesse őt továbbra is még sokáig.

Az 54 paljetára osztott birtok egy-egy parcellája 68 kh. 1200 négyszögöl (100 kishold) volt, melyből 28 kishold szántót azonnal egyéni tulajdonul mindenkinek a nevére írtak át.

50 kh 157 négyszögöl, azaz kereken 72 kishold pedig osztatlan közös legelőként hasznosíttatott, azzal a 35 kh.-dal együtt, amely az 54 parcella után az egész birtokból még fennmaradt.

Az 1883. december 8-án - tehát 2 nappal az adásvételi szerződés megkötése előtt aláírt - társas szerződés vetette meg a mai legeltető társulat alapját. A mintaszerűen alapos és körültekintő szerződést érdemes ismertetni:

A legelő tehát 54 paljetából, parcellából állt összterülete 2705 kat. hold volt. Ezen beosztást, miután gr. Csáky Albin a nemesi birtokok képviselője az eladáshoz hozzájárult, Mikolay Mihály és érdektársai kérelmére így telekkönyvezte 1885. szeptember 11-én Kontur József kir. járásbíró Janurik György és társai címen.

Későbbi időben a kiosztott szántóföldek közötti közös utak: 9. 1092/1600 kat. hold területe a közlegelőből leiratott.A második szántóföldkiosztást 1896-ban nyert engedély alapján l897-ben Ribárszky Pál főmérnök felmérése alapján (aki e munkájáért 476 Ft. 66 kr-t kapott) végezték s telekkönyvezve lett 1899 augusztusában Mészáros Gusztáv kir.járásbíró által.

A 2695. 987/1600 hold legelőből paljetánként kiosztottak 17 kisholdat. Mint közdülőutat, csupán részsorozati lajstromba vettek 39. 110/1600 kat. holdat, s kihagyták a telekkönyvből.

Közös legelő most már a 189. sz. nyitott tjkv. adatai szerint 1899-ben 1984. 827/1600 kat. holdat tesz ki, felosztva 54 paljetára. A telekkönyve feljegyeztetik, hogy 1899. február 24-től számított 20 évig sem egészben, sem részben fel nem osztható, művelési, illetve hasznosítási ága meg nem változtatható. Egy paljeta 53. 500/1100 kishold. Az 1883-ik évi társas-szerződés bölcs rendelkezései szerint az arra hivatott vezetőség irányítása mellett működik a társulat 1907-ig, amikor új alapszabályokat és legelőrendtartást alkot, melyet Békés vármegye közigazgatási bizottsága és a Belügyminiszter jóváhagy. Mai alapszabályai és legelőrendtartása 1927. december 26-án hagyták jóvá, mely szerint előre meg nem határozott ideig osztatlan közösségben mint legelő használták.

Az 1910-es években száj- és körömfájás az 1920-as években a lépfene okoz nagy károkat, de mi ez ahhoz képest, amit a románok 1920-ban okoznak, 1922-ben már újra 1396 darab jószág legel a pusztán. Nem kis része van a kákai legelőnek abban, hogy Szarvas állattenyésztése az országban igen jó nevű. A mezőhegyesi méneket Káka hozza Szarvasra, s mindig 4 mént tartott 1906-ig. A méneket 300 forintjával vásárolja, 2 forint fedezetési díjat szed. Az egyes méneket 3 évig be kell mutatni a M. Kir. Ménesparancsnokságnak, s csak aztán váltak korlátlan tulajdonává. Az 1898-ban alakult szarvasi tájfajta lótenyésztők egyesülete fölöslegessé teszi a költséges és fáradságos méntartást, s 1906-ban a társaság ezt beszünteti.

A címeres puszta-büszkesége magyar marhát is megtámadja a nem mindig helyes utakon járó modernizáló haladás. 1910-ben már kérvényezni kell a magyar bikatartást, 1915-ben a 8 bika közül már csak 2 lehet magyar. S így fokozatosan eltűnik Kákáról is a puszta koronázatlan fejedelme, a komor, méltóságos, füstös nyakú remek magyar bika. 1927-től kezdve a községtől bérelt bikák helyett a társulat saját maga vásárolja tenyészállatait.

A puszta nagy passzióját, a vadászatot a bölcs öregek addig nem engedték meg maguknak, míg ki nem fizették a vételárat, inkább kiadták azt a báró Kőnigswalter uraságnak évi 300 Ft-okért bérbe. Hanem aztán jönnek a jobb napok, s a felejthetetlen körvadászatok, az őket követő még felejthetetlenebb vadászvacsorákkal. Esik 150-1000 nyúl, s az ára is jó, 70-90 krajcár. A mindig üres kasszájú község azután ráteszi a kezét a vadászterületekre is. Sebaj. Bérelik s úgy vadásznak, űzik a nyulat, s a fáradságos esztendők nehéz gondját. 1921-26-ig újra önálló a vadászterülete, de a nehéz esztendők lefaragják a nagy körvadászatok hangulatos befejezéseit, s 1926-ban elveszti az önállóságot, a társulatnak nincs pénze a nagy bért fizetni s szögre kerülnek a puskák.

Nem lenne az ismertetés teljes, ha nem ismertetném röviden a társulat mai állapotát és beosztását is.
A telekkönyvi adatok szerint a legeltetési társulat tulajdonát képezi 1916 hold 188 négyszögöl legelő, 48 kat. hold 1355 négyszögöl szántó, 39 kat. hold 1096 négyszögöl út, 7 kat. hold 365 négyszögöl csatorna, 404 négyszögöl dögtér, 618 négyszögöl erdő és 1 kat. hold 1233 négyszögöl belsőség, összesen tehát 2013 kat. hold 1037 négyszögöl.

Ez a földterület 108 paljetára van felosztva, paljetánként 12 járással, így tehát az összes járások száma 1296, ami azt jelenti, hogy ennyi számos jószág legelhet a közös legelőkön. Egy ménes, 2 ökörcsorda, 2 tehéngulya és egy szűzgulya legel ma a kákai gyepen. Nem mulaszthatom el, hogy föl nem említsem azt, hogy vannak közöttünk még a régi urakból, akik minden tisztséget végigdolgozva, sok hasznosat és jót cselekedtek Kákán, és a fiatal utódokat tapasztalataikkal és tanácsaikkal útbaigazítják.

Örömmel üdvözlöm tehát a régiek közül Szrnka J. János, Kondacs András és Janurik M. Pál urakat. Meg nem feledkezhetek egy hűséges öreg cselédjéről a kákai közbirtoknak: Árvai János csőszről, aki Kákán született, ma 57 éves és ebből az 57 évből 40-et hűséges és becsületes szolgálatban a társulatnál töltött el.

Ezen történeti és műszaki ismertetés után én csak megköszönhetem valamennyiünk nevében az Úristennek azt az 50 esztendőt, amellyel a társulatot minden bajon és küzdelmen keresztül átsegítette, s az ő mindenható kegyelmét kérem arra, hogy nekünk és utódainknak legyen segítségünkre a további 50 esztendő becsületes és eredményes betöltésében és tegye lehetővé azt, hogy a társulat további 50 év múlva a 100 éves jubileumot a maga teljességében, de nem a csonka ország, hanem a teljességében helyreállított, Nagy-Magyarország határai között megelégedetten és jólétben ünnepelhesse.

A számadók a jubileumi ünnepségen (1933. május 24.)
Balról jobbra: Kovács M., Szappanos P., ifj. Árvai J., id. Árvai J., Árvai Pál, Frankó M., Frankó J., Bakulya J.