Lúczi András
Tessedik Ferenc emlékezete

Az alábbi tanulmányban egy elfeledett, szarvasi születésű tudósnak, Tessedik Ferencnek, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjának, a "nagy" Tessedik Sámuel legkisebb fiának az életrajzával ismerkedhetünk meg.

Mivel az irodalmi források elég szűkszavúan emlékeznek meg ennek a fiatalon, 44 évesen elhunyt tudós-utazónak az életéről, jómagam is csupán egy rövid, vázlatszerű életrajz megírására merek vállalkozni.

Remélem, hogy írásom újabb adalékul szolgál majd Békés megye és Szarvas XIX. századi művelődéstörténetéhez.

* * *

Születése, családja

Tessedik Ferenc 1800. február 22-én látta meg a napvilágot a Békés vármegyei Szarvason, Tessedik Sámuel (1742-1820) helybéli evangélikus lelkész és nemes Lissovényi Karolina (1760-1820) ötödik és egyben utolsó gyermekeként.

Tessedik Sámuelnek első, Markovitz Teréziával kötött házasságából is származtak gyermekei, szám szerint tizenhárom. A két feleségtől született tizennyolc gyermekből azonban csak nyolcan élték meg a felnőttkort. Terézia (1769-1790) - Jozeffy Pál evangélikus püspök neje -, Sámuel (1777-1821) - mezőberényi vízszabályozó mérnök -, Dániel (1782- ?), József (1786?), Pál (1794-?), Károly (1795-?), Johanna (1782-1862) - Mikolay István orosházi evangélikus lelkész neje - és Ferenc.

Tessedik Sámuel utolsó fiának születésekor az általa felállított szarvasi gyakorlati gazdasági iskola igazgatói állását is betöltötte. Az először 1768-ban megnyílt és a földműves ifjakat korszerű művelésre tanító iskola 1779-ben a nemesi reakció támadásai miatt kénytelen volt bezárni kapuit. A nemzetközi hírnevű intézmény azonban 1799-ben - állami támogatással - újra megnyílt, de 1806-ban Tessedik ismét - és most már végleg - megszüntette iskoláját.

Tessedik Ferenc még csupán kilencéves volt, amikor családjának jogi helyzete gyökeresen megváltozott. I. Ferenc magyar király ugyanis a Bécsben, 1809. február 17-én kiállíttatott oklevelével édesapjának nemességet és címert adományozott. Így lett a szlovák nemzetiségű evangélikus lelkészcsaládból magyar nemesi família. (A család állítólag a Nagyváradon, 1887. augusztus 2-án elhunyt Tessedik Károly (1813-1887) volt Békés vármegyei főszolgabíróval, ifj. Sámuel mérnök fiával halt ki fiágon.)

A címereslevél a nemességszerző Tessedik Sámuelen - a szarvasi gazdasági intézet volt igazgatóján - kívül felsorolja még név szerint az első feleségétől született Sámuel, Dániel és József fiait, valamint a második házasságából származó Pál, Károly, Ferenc és Johanna nevű gyermekeit is.

A Tessedik család a következő évben, 1810. február 8-án hirdettette ki - a korszak bevett szokásának megfelelően - nemességét Békés vármegyében. Ezen két dokumentumra hivatkozva kérvényezte meg 1825-ben - a már nagykorú - Tessedik Ferenc egy, a saját nevére kiállított nemesi bizonyítvány kiadatását. Békés vármegye a kérésnek helyt adva, 1825. november 10-én a rendelkezésére bocsátotta a kért oklevelet.

Iskolái

Sajnálatos módon nem áll rendelkezésünkre olyan forrás, amely ismertetné, hogy Tessedik Ferenc pontosan mikor és hol végezte tanulmányait. Mindössze annyit tudunk, hogy Mezőberényben, Selmecbányán, Pozsonyban és Sárospatakon járt iskolába.

Ezzel kapcsolatban Tessedik Sámuelnek nyomtatásban is megjelent önéletírása sem nyújt semmilyen támpontot, mivel elég szűkszavúan nyilatkozik mind gyermekeiről, mind azok neveltetéséről. Az önéletrajzban mindössze - a tizennyolc saját és a két nevelt gyermek nevének felsorolása után - ennyi áll: "...Ezen húsz gyermeket itt jellemeznem kellene, hogy minő hatással volt az én tanmódszerem saját gyermekeim nevelésére. Ezt azonban az utódokra és halálom után pártatlanul ítélendő embertársaimra bízom. Nekem ezúttal elég visszaemlékeznem lelki és testi tehetségeiknek szép fejlődésére,..."

Tessedik Ferenc elemi oktatásban minden valószínűség szerint otthon, Szarvason - és nagyon valószínű, hogy saját édesapja által - részesülhetett. Középiskoláit a Békés vármegyei Mezőberényben - az 1802-ben megnyílt evangélikus egyházkerületi iskolában, ahol a nagygimnáziumi tananyagot oktatták - és a Hont vármegyei Selmecbányán - a középkori alapítású és az 1530-as években evangélikus szelleművé vált iskolában, amely 1777-ben nyerte el a nagygimnáziumi státust - végezte.

A nagygimnáziumi évek után következtek a jogi tanulmányok, melyeket Pozsonyban folytatott az 1656-ban megnyílt nagygimnáziumban, melyet 1811-ben líceummá nyilvánítottak, és amelynek akadémia tagozatán bölcseleti, jogi, evangélikus teológiai képzés is folyt. Majd Sárospatakon, a középkori alapítású, majd az 1540-es években protestáns szellemiségűvé vált iskolában - ahol szintén létezett bölcseleti, jogi és református teológiai akadémiai képzés - folytatta tanulmányait.

Pályafutása, hivatalai

Tanulmányai befejezése után, 1822. szeptember 25-én letette az ügyvédi esküt, és Pesten helyezkedett el mint gyakorló ügyvéd. Ezen állásától azonban nem sokkal később megvált, és gróf Apponyi Antalnak (1782-1852), a Habsburg Birodalom római követének lett a titkára.

Apponyi gróf 1824-ben londoni, 1825-ben pedig párizsi követ lett, mely állomáshelyeire Tessedik is követte. Párizsi tartózkodása alatt a franciaországi könyvtárakban található magyar könyvekről és kéziratokról, valamint egyéb érdekes művelődéstörténetí témákról jelentek meg publikációi. (Pl.: a párizsi Férussac Bulletinben és a pesti Tudományos Gyűjteményben.) A francia tudós társadalom ezen kutatások érdemeinek elismerése képen, 1827-ben a párizsi földrajzi társaság tagjává választotta meg.

1827 és 1828 között Apponyi gróf egy nagyobb európai - a kontinens szinte teljes nyugati részére kiterjedő - utazást tett, melyre titkára is elkísérte. 1828-ban Tessedik búcsút mondott titkári állásának, és visszatért Magyarországra, ahol a Magyar Kamaránál nyert alkalmazást.

A kétéves európai út franciaországi élményeiből és tapasztalataiból írta meg egyetlen önálló művét, a "Tessedik Ferencz útazása Franczia ország déli részeiben"-t. A könyv Pesten, a Trattner és Károlyi könyvnyomató intézet kiadásában, 1831-ben jelent meg. Ismertetését pedig a Tudományos Gyűjtemény 1831/XI. számában tették közzé. Az írás szerzője "V" néven publikálta cikkét, mely rövidítés mögött talán a folyóirat akkori szerkesztőjének, Vörösmarty Mihálynak (1800-1855) a neve rejtőzik. Ezen írásból most csupán egyetlen mondatot ragadunk ki, melyben így méltatják a szerzőt, illetve művét: "...Tessedik úr pedig igen nagy köszönetet érdemel, hogy a' külföldön mulatásáról mintegy számot adva, egy csinos és kellemes olvasatú könyvet nyújtott hazafiainak... "

Tessedik ezen művének - mind a hazai tudományos és irodalmi élet, mind a szélesebb értelmiségi körök - pozitív fogadtatása miatt, 1832. szeptember 1-jén a Magyar Tudós Társaság (ma Magyar Tudományos Akadémia) a levelező tagjává választotta.

Tessedik Ferenc érdeklődése az 1820-as évek második felétől egyre inkább a tudomány és irodalom felé fordult. Ezekben az években megpróbált egy, az érdeklődési körének és hivatástudatának is megfelelő állást találni. Ennek egyik bizonyítéka, hogy valamikor 1826 és 1829 között megpályázta a Széchényi Országos Könyvtár (ma Országos Széchényi Könyvtár) adjunktusi állását, de kérvényét elutasították.

Mivel több éven keresztül - könyvének sikere és akadémiai tagsága ellenére - sem sikerült megfelelő tudományos állást találnia, 1835-ben Magyarországról Bécsbe költözött, ahol az Udvari Kamara titkára lett. Élete utolsó kilenc évét a császári fővárosban élte le. Halála is itt következett be 1844. június 17-én. A mindössze 44 évet élt tudós földi maradványait pedig szintén itt, valamelyik bécsi temetőben helyezték örök nyugalomra.

Akadémiai emlékbeszédét - amely nyomtatásban is megjelent - az ismert irodalmár, Toldy Ferenc (1805-1875) - ekkor a Magyar Tudós Társaság rendes tagja, a Kisfaludy Társaság elnöke és a pesti egyetemi könyvtár igazgatója - készítette el.

Tessedik Ferenc családi viszonyairól igen keveset tudunk. A Tessedik Sámuelről szóló szakkönyvek csupán annyit jegyeznek meg, hogy Ferenc fia nős, de gyermektelen volt. Fennmaradt azonban egy gyászjelentés, mely szerint a Budapesten, 1877. december 7-én, élete 64. évében elhunyt özvegy Tessedik Ferencné, született báró Natorp Izabellának volt egy fia, ifjabb Tessedik Ferenc. Lehetséges, hogy a fenti asszony Tessedik Ferenc akadémikus felesége, az ifjabb Ferenc pedig a fia volt. Erre bizonyítékot azonban nem sikerült találnom.

Tessedik Ferenc műveinek jegyzéke

Önálló munkája

Tessedik Ferencz útazása Franczia ország déli részeiben. Pest, Trattner és Károlyi könyvnyomató intézete, 1831.
Versei: - Aurora, 1827. - Aurora, 1831. - Iris, 1827.

Tanulmányai, cikkei:

- Aurora, 1834.
- Férussac Bulletin, 1827. (Sur quelques antiquités philologiques hongroises.)
- Férussac Bulletin, 1827. (Sur les écoles publiques en Hongrie.)
- A Magyar Tudós Társaság Évkönyvei, 1832/1833. (Ócsai és demsusi régi egyházakról.)
- Taschenbuch für die vaterlándische Geschichte 1827. (Burg Apporryi.)
-Tudományos Gyűjtemény, 1826/XII. (Párisi könyvtárban Magyarországot illető könyvek és kéziratok.)
- Tudományos Gyűjtemény, 1827/XI. (Mentelliről a Párisban élt Diogenesről.)
-Tudományos Gyűjtemény, 1829/XI. (Külföldi körryvtárakban levő könyvek és kéziratok, melyek Magyarországot érdeklik.)
- Zeitschrift für Kunst und Literatur, 1826. (Három párisi Ievél.)

Felhasznált irodalom

- Berlász Jenő: Az Országos Széchényi Könyvtár története 1802-1867. Budapest, 1981. 218. p.
- Haan Lajos: Békésvármegye hajdana. Pest, 1870. 86. p.
- Karácsonyi János: Békésvármegye története. III. kötet. Gyula 1896. 254. p.
- Magyar Életrajzi Lexikon. II. kötet. Főszerkesztő: Kenyeres Ágnes. Budapest, 1969. 846. p.
-Mészáros István: Középszintű iskoláink kronológiája és topográfiája 996-1948. Budapest, 1988. 241-242. p., 246-249. p., 254-255. p.
- Nagy Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzékrendi táblákkal. XI. kötet. Pest, 1865.119-121.p.
- A Pallas Nagy Lexikona. XVI. kötet. Budapest, 1897. 120. p.
- Penyigey Dénes: Tessedik Sámuel. Budapest, 1980. 32. p., 37-39. p., 56-58. p. 130-133. p.
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. XIV. kötet. Budapest, 1914. 50-51. p.
- Tessedik Sámuel önéletírása. Fordította: Zsilinszky Mihály. Sajtó alá rendezte: Nádor Jenő. Szarvas, 1942. 63-67. p.
- Tóth Lajos: Tessedik Sámuel 1742-1820. Szarvas, 1976. 43-47. p.
- Új Magyar Irodalmi Lexikon. III. kötet. Főszerkesztő: Péter László. Budapest, 1994. 2076. p.
- V: Könyv-esmertetés. Tessedik Ferencz útazása Franczia ország déli részeiben. In: Tudományos Gyűjtemény, 1831/Xl. 105-115. p.

A Tessedik család címere