Szarvas "új" díszpolgára
Tessedik Sámuel

Szarvas újratelepítése után két évtizeddel született meg Tessedik Sámuel, aki oly mértékben határozta meg a település arculatát, életét és történelmét, mint senki más a város közel három évszázados történetében.

Az alberti lelkész fia 1742-ben látta meg a napvilágot. Édesapjuk korai halála után, hétéves korában két testvérével félárván maradt. Édesanyjuk Pozsonyban nevelte gyermekeit. Ő oltotta be őket a természet szeretetére, s kedveltette meg velük a kertészkedést. Az ifjú Tessedik hozzászokott a munkás élethez: gimnazistaként hét éven át házitanítóként könnyített édesanyja anyagi gondjain. Közben tanult, olvasott, sportolt, és zenével is foglalkozott.

1763-tól Erlangenben járt egyetemre két éven át. Sokirányú érdeklődését bizonyítja, hogy teológiát, természettudományt, orvostant és bölcsészetet hallgat, de a művészetekkel és mesterségekkel is ismerkedik. Két év után gyalogszerrel indul útnak, és Németország több egyetemét is látogatja. Gyalogos útjain figyel, itt gyűjti össze azokat a tapasztalatait, amelyeket majd szarvasi évei alatt hasznosít.

Külföldről hazatérve egy Nógrád megyei földbirtokos udvari lelkészeként szolgál fél évet. Innen kerül Szarvasra 1767-ben, s itt teljesít lelkészi szolgálatot 1820-ban bekövetkezett haláláig.

"Figyelő szemmel néztem magam körül... a falusi élet egyszerűségét keresve, de ehelyett korlátoltságot, csökönyösséget, a leghasznosabb tervek iránti bizalmatlanságot s a legszükségesebb dolgokban való fogyatékosságot találtam" - írja önéletrajzában.

Szarvasi tevékenységével korát messze megelőzve próbálta e fogyatékosságokat kiküszöbölni. Éppen ezért lett egész élete nagyra törő tervek, a gáncsoskodások ellenére elért sikerek, a nagy kudarcok és a nagy újrakezdések sorozata. De amit tett, mindvégig töretlen hittel tette.

Keserű tapasztalatai arra a meggyőződésre vezették, hogy az új dolgok befogadására az ifjúság a legfogékonyabb. A Békés megyei evangélikus iskolák felügyelőjeként szorgalmazta a tanítók módszertani képzését, olvasókönyvet írt - az országban először - a "földművesgyerekek" számára.
1780-ban a szarvasi földesúrtól kapott hat hold szikes földön kertészetet teremtett. Felépítette a mai Ótemplomot, az építéséből kimaradt anyagokból gazdasági iskoláját. Ezt ellátta gépekkel, berendezéssel, könyvtárat alapított. Felvilágosult szellemben nevelte tanítványait, és gyakorlati ismeretekre is oktatta. Megtalálta a szikes földek javításának módszerét, meghonosította az eperfát, hogy lehetővé tegye a selyemhernyó-tenyésztést, a selyemfonást és -szövést. Kertészetében 53 féle növényt termelt, megtanította ezek háztartási és ipari felhasználását. Több olyan fafajtát honosított meg, amelyek eddig ismeretlenek voltak az alföldön.

Tanulói kétkezi munkával tanulták meg a szántást, a rétművelést, az istállózást, a zöldség-, gyümölcs és takarmánytermesztést, a méhészetet. A lányokat megtanította fonni, szőni. Munkájában mindvégig támogatta őt mindkét felesége. (Első feleségétől 13, a másodiktól öt gyermeke született. Közülük kilencet a himlőjárvány vitt el.) Iskoláját gyakorlati, gazdasági- és ipariskolának nevezi. E minőségében ez az első ilyen intézmény Európában. Tapasztalatait az 1784-ben megjelent A paraszt ember Magyarországban mitsoda, és mi lehetne címmel, német nyelven írt művében foglalta össze. Intézményébe annak fénykorában - Tessedik önéletírása szerint - 900 tanuló jelentkezett a téli hónapokban. Munkájára még külföldön is felfigyeltek, csak éppen szűkebb hazájában fogadta értetlenség. Igazságot kereső jellemével sok ellenséget szerzett. Alaptalan vádakkal illették, kertjében többször pusztítottak az oda be-betörő jószágok. Iskoláját jórészt saját jövedelméből tartotta el. A gáncsoskodások és az anyagi nehézségek miatt 1806-ban az intézmény végleg megszűnt.

Sokat foglalkozott Szarvassal és népével. Egészségügyi felvilágosító munkát végzett, kórházépítést tervezett, falusi rendészetet akart szervezni, elkészítette az ésszerűen épült falu tervezetét (erre alapozva rendezték később a település utcáit), falusi házakat tervezett. Segítette a keszthelyi Georgikon (gazdasági iskola) szervezését. Elkészítette a tűzvész pusztította Debrecen újjáépítési tervét. Életének eseményeit - német nyelven - önéletírásában összegezte.

Több mint 50 éven át szolgálta Szarvast és népét. Elismerést csak feletteseitől kapott, szűkebb hazája nem ismerte fel korszakos jelentőségét. Az utókor már hálásabb volt hozzá, utcát és teret neveztek el róla. 1924-ben felavatták emléktábláját; 1942-ben felállították szobrát. 2000. január 1-jétől a körzet integrált főiskolája viseli nevét.

***

Halála után 180 esztendővel Szarvas városa díszpolgárává avatta. Íme kisarjadt egy szál virág a sírján azokból a magvakból amelyeket munkás élete során ő vetett el városának földjébe.

Dr. Kutas Ferenc