|
Arcok a Tessedik család
Tessedik Sámuel városától posztumusz díszpolgári címet kapott. Ezt az alkalmat használjuk fel arra, hogy egy-egy rövid írással emlékezzünk édesapjára és egyik fiára. Idősebb Tessedik Sámuelről Kovács Pál békéscsabai lelkész írt tanulmányt. Ebben a szerző az idősebb Tessedik békéscsabai lelkészi tevékenységéről számol be. E tanulmányból közlünk kivonatot. Tessedik Sámuelről önéletírása alapján állítottunk össze emlékező írást; fiáról, Ferencről pedig Luczi József önálló tanulmányának közlésével emlékezünk meg. A szerkesztő Kovács Pál Tessedik Sámuel 1710-ben született a Trencsén megyei Puchón. A család általunk ismert első tagjai - Tessedik János kereskedő, Tessedik György és Tessedik Illés mészárosok - az ellenreformáció idején Morvaországból költöztek Felső-Magyarországra. A XVII-XVIII. század fordulóján Tessedik György Puchóban telepedett le, és mészáros mesterséget folytatott. Feleségül vette Nedeczky Esztert, ebből a házasságból született Sámuel nevű gyermekük. Az szülők gyermeküket. Körmöcbányai és győri iskolákban taníttatták. 1728-ban a korában híres pozsonyi iskolába került, melynek tanárai a kor ismert tudósai voltak: Beer, Thomka-Szaszky, Bél Mátyás. Négy évet töltött az intézményben. 1732-ben Jénába ment. Itt adta ki Christian Aletophilus álnéven latin nyelvű könyvét Commentatio historico-theologica, de scripturae sacre et antiquitatis ecclesiasticae in theologia usu et auctoritate címmel. (Történeti-hittudományi értekezés a szentírásnak és az egyházi hagyományoknak a hittudományban való felhasználásáról és tekintélyéről.) Hazatérve feleségül vette Lang Erzsébet, pozsonyi születésű leányt, akitől három gyermeke született. Először Modor községben helyettesítette Mohl szuperintendenst . 1737-ben elfogadta Tótgyörk (ma Galgagyörk) meghívását, és a település evangélikus lelkészeként teljesített szolgálatot. Innen került Albertibe, itt született Sámuel nevű gyermeke 1742-ben. 1744-ben a békéscsabai egyházközség lelkésze lett. 'Középtermetű, széles vállú, fekete szemű, barnás férfi volt. hallgatói iránt nyájas, de mindig tekintélyt tartott. Szobája, ruhája a tisztaság mintapéldája volt. Szónoklataiban szerette használni a hasonlatosságokat, történelmi anekdotákat, így prédikációi érdekesek voltak. Hívei szigorúsága mellett is annyira tisztelték, hogy meglátván, fövegeiket tisztelettel levették, s állottak mindaddig, míg szemeik elöl el nem tűnt.' . 1744. július 1-jén búcsúzott az alberti egyházközségtől. Békéscsabán Markovitz Mátyás szarvasi lelkész iktatta be hivatalába. Lelkiismeretes lelkész volt. Napi munkáját a reggeli könyörgéssel kezdte, majd a Biblia több könyvét magyarázta végig. Vasárnaponként a délelőtti evangéliumi és levélbeli igéket vettek, délután kátéoktatás folyt. Pontosan látta el a kötelező egyházi szolgálatokat. Híveit rendszeresen meglátogatta, hogy gyülekezetét minél jobban megismerje. Mint az iskolák felügyelője (Békéscsabának ekkor 3000 lakója, két iskolája volt) azok munkáját rendszeresen ellenőrizte. Lelkészi munkaköréhez a fegyelmezés is hozzátartozott. Ebben rendkívül szigorú és következetes volt. Hivatalba lépésekor összehívta a gyülekezet véneit, s egy rendtartást terjesztett elő a nép magatartásának szabályozására. Ezt elfogadták, s évenként kétszer felolvasták a templomban. Vallási tárgyú röpiratot adott ki, látogatási tervezetet készített lelkésztársai számára, hogy a híveket jobban megismerjék. Gyakorlati munkái közül a templomépítő tevékenysége volt a legjelentősebb. Békéscsaba újratelepítésekor egy paticsfalú (1717) majd vályogfalú (1723) templomot emeltek. Ezt az összeomlás fenyegette, ezért kezdett Tessedik Sámuel az új templom építésének szervezéséhez. A korabeli katolikus Magyarországon számos tiltó rendelkezést és anyagi akadályt leküzdve, pártfogókat szerezve 1745 áprilisában elkezdődött a templom építése, és még ez év októberében be is fejeződött. Békéscsaba első téglából épült templomának felszentelését Tessedik Sámuel végezte, a szószéki beszédet Markovitz Mátyás mondta. Mindössze négy éven át látta el szolgálatát az új templomban. 1749-ben
a Bács megyei Petrovác hívta meg lelkésznek. Tessedik a meghívást elfogadta,
de váratlan halála miatt nem foglalhatta el új állását. Halálának okát
nem ismerjük. Március 30-án még sajátkezű temetési bejegyzést tett az
anyakönyvben, április 9-én már az ő temetéséről szóló bejegyzés olvasható
ugyanott. Megjegyzés A szöveget Kovács Pál tanulmánya alapján szerkesztette és jegyzetekkel ellátta dr. Kutas Ferenc.
|
||