Hrabovszky Mihály
A változó magyar mezőgazdaság évtizedei
Fazekas András és fiai, Szarvas, 1998

Hrabovszky Mihály neve nem ismeretlen a hazai olvasóközönség előtt: elsősorban mezőgazdasági szakíróként tartják számon.

A szerző új kötete - mely csendben, mindennemű hírverés nélkül jelent meg - azonban korántsem csak a mezőgazdasági szakirodalom iránt érdeklődők figyelmére tarthat igényt. Ez az átfogó munka a magyar mezőgazdaság XX. századi történetének szintézise, tartalmaz néprajzi, szociológiai fejezeteket, egyes részei szorosan vett mezőgazdasági szakirodalomnak tekinthetők, de elsősorban a magyar mezőgazdaság hányatott sorsát, változásait tárja elénk.

Nehéz túlzó elismerő jelzők nélkül szólni a könyvről. A pályáját a mezőgazdaságnak szentelő szerzőről a könyvet olvasva az a benyomásunk alakul ki: szinte mindent tud a mezőgazdaságról.

A kötet minden sora hatalmas tudás- és tapasztalatanyagról tanúskodik. A szerző épp oly otthonosan mozog az 1945 előtti letűnt, mára már legfeljebb nyomokban fellelhető paraszti világban, mint az ezt követő évtizedek mezőgazdasági történetében.

Hosszú pályafutása alatt közvetlen közelről és belülről ismerte meg e világot, s a történelem formálta változásait.

A szerző nemcsak nagy tudásanyag birtokában vállalkozott munkájának megírására, hanem a mezőgazdaság sorsa iránt érzett mélységes elkötelezettséggel. A könyv minden során átsüt elhivatottsága, a föld és a föld népének szeretete, a magyar mezőgazdaság iránti aggodalom.

A kötet néprajzi fejezetei a látlelet pontosságával és hűségével rögzítik a paraszti élet rendjét, szokásait. Megismerhetjük az alföldi tanyát, a betakarítás munkáit, a paraszti állattartást és mesterségeket, a családi munkamegosztást, az étkezési szokásokat, a disznótort, a parasztlakodalmat stb.

Kiemelést érdemel, hogy e fejezetek egy része szarvasi vonatkozású, s ily módon helytörténeti értékű.

A szociológiai megfigyeléseit a tárgyilagosság, a tények tisztelete jellemzi. A múlté a világ, amit ábrázol, hiszen "a falu feudális szagú levegőjét otrombán szocialista tendenciájú intézkedések söpörték ki". A régi paraszti életet, jellegzetes alakjait valósághűen, nyers, sötét színekkel ábrázolja, melyben az idillnek alig-alig van helye. A tárgyának szeretete nem teszi elfogulttá. Meglátja a "kasztrendszert", a szegénység szemlesütő alázatát, a gátlástalan földszerzést, az istálló vackára szoruló béres megalázó, sivár életét, vagy a föld lassú halálát a bérlők keze alatt.

Külön szint jelent a csabai úri- és parasztkorzó leírása, kitűnőek a megfigyelései a parasztgazdaságok energiaháztartásnak egyensúlyáról, vagy igen érdekesek a gazdatiszt portrék.
Gondolatai olykor filozofikusak: "A zavarosan hömpölygő szép és nyomorúságos életben az évtizedeket érzéketlenül őrlő időben a dolgok hazug oldalai és az élet igazságai nem kerültek valamennyire is megnyugtató egyensúlyba. Minden valószínűség szerint ez így is lesz, amíg ember koptatja a földgolyót." - kezdi a Föld, hatalom, gazdagság, szegénység, kultúra című fejezetet.

A szerző tárgyilagos, mentes mindennemű politikai elfogultságtól. Felismerte, hogy a magyar mezőgazdaság számára milyen felbecsülhetetlen kárt okozott 1945 után a "hajdan pedáns, katonás rendben tartott" uradalmak felszámolása, s a képzett mezőgazdasági szakemberek, a gazdatisztek ellen folytatott hajsza. De kendőzetlenül ábrázolja az ezt követő kíméletlen nagyüzemesítés, tsz-szervezés elkeseredett hangulatát, melynek egyik célja a gazdatársadalom színe-javát jelentő "kulákság" megsemmisítése volt.

A mezőgazdaságban évtizedeket töltött szerző felismerte, hogy csak lassú változások eredményezhetnek fejlődést. A szocialista nagyüzemek megerősödéséhez is egy évtizedre volt szükség, s a döntő változást a képzett szakemberek megjelenése, és az "uradalmi típusú vezetési forma átszivárgása" jelentett.

Elsősorban a szakemberek érdeklődésére tarthat számot a mezőgazdaság évtizedeinek áttekintése egyes növénykultúrák, illetőleg állatfajok tükrében.

A szerző drámai erővel ábrázolja a rendszerváltás eseményeit, annak előzményeit, majd a kárpótlási eljárást, a kapzsi hajszát az öregemberek földjének megszerzésére, a hirtelen gazdagodókat, a földek - a művelési ágra tekintet nélküli - felaprózását, a nagyüzemi táblák megszűnését, a szakemberek "zöldbárózását", a jól szervezett mezőgazdaság szétzilálását. Évtizedekre lesz szükség ismét - állapítja meg a szerző -, hogy a mezőgazdaság "mely már szinte romokban hever, s csak a szél fütyül át rajta" talpra álljon. "A földnek mindegy volt, hallgatagon tűrte, hogy az történjék, amit a hirtelen támadt bölcsesség sorsának szánt" - írja.

A szerző oly szívbe markoló fájdalommal élte meg a mezőgazdaság hanyatlását, mint aki annak haldoklását nézi végig akit őszinte szívvel szeret.

Hrabovszky Mihály azonban nem áll meg a mezőgazdaság elsiratásánál, azonnal a kiutat keresi, előre tekintve a közelgő Európai Unióhoz való csatlakozásunkra.

A kötet nyelvezete világos, olvasmányos, olykor szépírói erényekről tanúskodik. Célja, hogy akik olvassák, ráeszméljenek arra az igazságra, hogy Magyarország felemelkedése elképzelhetetlen a mezőgazdaság nélkül.

Ezért is kívánok minél több olvasót a kötetnek.

Dr. Molitorisz Pál       

Részlet Ruzicskay György Konczos Évához írt leveléből