Keserű Zsuzsa
Útravaló
50 év az örménykúti Petőfi Mezőgazdasági Szövetkezet életéből
Örménykúti Petőfi Mg. Szövetkezet, Örménykút, 1998

Ha a nem is olyan rég még örök életűnek hitt tsz-ek elhagyott központjaiban járunk, a legtöbb helyen szívbemarkoló kép fogad: kihalt, üres épületek, beázó százas istállók, a korábbi lázas nyüzsgéssel szemben csend és némaság, csak a magtár rozsdás vasajtaját nyikorgatja, csapkodja a szél. Az épületekből már a felszámolás idején minden értékesíthető tárgyat elvittek, s az irodahelyiségekben bokáig gázolhatunk a nemrég még oly fontos iratanyagokban.

A környék kis számú talpon maradt mezőgazdasági szövetkezetei közül az örménykúti Petőfi Mezőgazdasági Szövetkezet fennállásának 50 éves jubileuma alkalmával szép kiállítású könyvvel emlékezett az elmúlt fél évszázadra. A kötet ismertetése során elkerülhetetlen, hogy ne idézzek néhány gondolatot Becsei József elnök előszavából:

"Manapság már nem szokás tsz-történetet írni. 10-20 évvel ezelőtt még rendre születtek az ilyen kiadványok... Ma más a helyzet. A mellőzöttségnél, a jóindulatú megfeledkezésnél többre nemigen számíthatnak a szövetkezetek." A jubileumi kötetből nemcsak a szövetkezet - és részben a magyar mezőgazdaság - fél évszázados története rajzolódik ki, hanem a fiatal település, Örménykút története is, hiszen a szövetkezet néhány évvel előbb alakult meg, mint a falu, fejlődésük is közös volt.

A könyvet olvasva megismerhetjük a szövetkezet 1948 októberi indulásának körülményeit, ez a szövetkezet is éppúgy "önként", politikai kényszer hatására jött létre, mint országszerte valamennyi tsz. A könyv felidézi az első évek nehézségeit, a traktoroslányok és a gyapot korszakát.

A szerző korabeli levéltári anyagok, jegyzőkönyvek felkutatásával és közlésével tárja elénk a kor hangulatát tükröző dokumentumokat.

A fejezetek közé iktatott interjúk színessé teszik a kötetet, megszólal a gyanakvó, nehezen megnyíló, nyugdíját féltő alapító tag, aki végső summázatként kimondja ítéletét: meggazdagodni nem lehetett a szövetkezetben, de jobb lett az életünk. Az interjúkban megelevenedik a szövetkezet első - tisztségét több mint 20 éven át betöltő - elnökének puritán, jó szándékú, a "közösért" minden áldozatot meghozó alakja, vagy a gyakorlatias gondolkodású szarvasi-örménykúti parasztember jellegzetes típusa, aki "nem rajongott a politikáért", és a szemináriumnál mindig fontosabbnak tartotta a másnapi betevő falat gondját.

A kötetből megismerhetjük a "hőskorszak" nyomorúságát követő fellendülést. A könyv találó, kifejező című fejezetekben követi nyomon a változásokat: a Béke Tsz-szel való egyesülést, a beruházások időszakát, az egyetemet végzett szakemberek feltűnésével a profizmus megjelenését a gazdaságban, a megfelelő üzemi méretű táblákat, a jó adottságú örménykúti földeket. A szövetkezet is bekapcsolódott a világszínvonalat jelentő termelési rendszerekbe, s megjelenik a szövetkezeti táblákon, istállókban a legmodernebb technológia és technika.

A 60-as évek végétől a 80-as évek elejéig tartó fénykorszak alatt nemcsak beruházások történtek, a tagság is gazdagodott, a szövetkezet támogatta tagjai lakásépítését, s ezzel elősegítette a község fejlődését is.

Nyomon követhetjük a gazdálkodás fontosabb mutatóinak változásait, a szövetkezet fejlődését, majd a Kiváló Szövetkezet-cím (1982) elnyerését követő veszteséges éveket, a válság jegyeinek megjelenését, s a rendszerváltás megrázkódtatásait.

Az olvasó megismerheti a szövetkezet jelenlegi ágazatait és a jubileumi év dolgozóinak névsorát.
A kötetet - mely a Fazekas és Fiai Nyomdájának szép munkája - gazdag képanyag illusztrálja, különösen figyelmet érdemelnek a ma már helytörténeti értékű archív fotók.

A kötet végén az elnöki interjúban az ünnepi hangulat mellett ismét sötét színek tűnnek fel. A kedvezőtlen politikai környezet, a földvásárlás tilalma miatt fenyegető gondokba avatja be a könyv az olvasót: "Nem látom a szövetkezetek jövőjét. Változások várhatók. Lehet, hogy éppen az 50. évfordulót ünneplő közgyűlés lesz az utolsó. Ha átalakul is a szövetkezet gazdasági társasággá, azt úgy kell véghez vinni, hogy a dolgozók kezébe kerüljön a vagyon és a döntési jog, mert ha nem így lesz, akkor egy nagypénzű új tulajdonos mellett nem biztos, hogy a mostani tagok maradhatnak."

E gondolatokkal ajánlom az olvasó szíves figyelmébe a jubileum alkalmából készült kötetet.

Dr. Molitorisz Pál