Máté József
Szarvasiak az 1848-49-es szabadságharcban
Szarvashír BT, Szarvas, 1998

Gyorsan változó korunkat az eszmények leértékelődése jellemzi. Nem kerüli el ez a folyamat szabadságharcainkat sem. "... pátosszal teli beszédeket mondunk ... de szavaink mögött van e egyáltalán tartalom?" - teszi fel a kérdést maga a szerző is tanulmánya végén.

1848-nak kimagasló helye van a magyar történelemben, emléke, szelleme még az elmúlt évtizedben is a fenyegetettség érzetét keltette a hatalomban. Máté József a szabadságharc szarvasi résztvevői és a honvédsírok ismerője és kutatója most terjedelmes kötettel lép az olvasóközönség elé.

A tanulmány fejezetekre bontva ismerteti a szarvasi eseményeket, szükségszerűen megyei, illetőleg olykor országos kitekintéssel. Különösen azon fejezetek érdemelnek nagyobb figyelmet, melyek eddig gyakorlatilag ismeretlenek voltak az olvasók előtt. Ilyen például a Hírszolgálat megszervezése c. fejezet, Kollár és Ballagi jelentéseinek olvasása közben szinte a kor forgatagában érezhetjük magunkat.

Súlyának megfelelően értékeli a szerző a Réthy-nyomda tevékenységét. Megismerhetjük a nyomda által készített röpiratokat, népies, verses nyomtatványokat, melyek a kor kavargó eseményeiről tudósítottak hazafias szellemben, több megyében elterjedve a hírlapokat helyettesítették.

Réthy Lipót elsőszülött gyermeke dr. Réthy László a Magyarország c. lap 1879. évi 65. számában így emlékezik a forradalmi Szarvasra és benne a nyomda szerepére:

"A forradalom idején a megye (bár nem névleges) központja határozottan Szarvas volt. Innen nyerték a megyei mozgalmak éltető elemüket, a megyei, s országos rendeletek, s forradalmi iratok formájában. (...) Nagy kár, hogy e művek már mind elpusztultak, s címeiket említhetem föl. Tartalmuk át lett adva az emésztő tűznek, mely a fegyverletétel hírére három nap, három éjjel lobogott a nyomdaépület mosókonyhájában, rizsmaszámra semmisítve meg a szarvasi republicánus - literatura szemenszedett termékeit."

Nos, e "szemenszedett termékekből" olvashatunk most egy bő válogatást a kötetben, s megismerhetjük a versek gyakran anonim szerzőit, valamint a kiadványoknak a kor levegőjét árasztó metszetekkel díszített címlapjait.

Bepillantást nyerhetünk a szabadságharc katonai szervezetébe, a szerző anyakönyvi kutatások eredményeit is felhasználva közli a szarvasi nemzetőrök, szabadcsapatok és honvédek névsorát, melyben sok szarvasi olvasó saját családi nevére ismerhet. Máté József gyakran ünnepélyes szavakkal fordul témájához, ez a körülmény azonban nem akadályozza meg abban, hogy tárgyilagosan értékelje az eseményeket. Mottójához híven (Az igazat nem hamisítom, a hamisat nem igazítom...) nem hallgatja el a szabadságharc ügye iránti érdektelenséget sem, vagy a nemzetőrség, honvédség kudarcait, megfutamodásait.

Külön színt és újdonságot jelent a szarvasi honvéd és nemzetőr-sírokról szóló fejezet. Reméljük, hogy a könyv elősegíti a még meglévő, de igen elhanyagolt, pusztuló sírok megmentését. Megismerhetjük a kötetből néhány nemzetőr és honvéd sírfeliratát köztük Dérczy Ferencét is. Hagy tegyek közzé ez alkalommal Dérczy Ferencről egy történetet, mely megvilágítja a már idős, de öntudatos 48-as honvédhadnagy egyenes jellemét, gerincességét.
A Szarvas és Vidéke 1900. március 11-i számában olvashatjuk, hogy Dérczy Ferenc birtokost, Kondoros község bíráját, a királyi kegy elismerésben részesítette, s ezúttal a fővárosi lapok élénken foglalkoztak személyével, megemlítve, hogy a szabadságharcban Bem hadtestében küzdötte végig az erdélyi csatákat, a szabadságharc után egy ideig bujdosott.

Reiszig főispán a békési szocializmus tanulmányozása végett Kondoroson járt kormánybiztosi minőségben és a képviselőtestület ülésén a következőket találta mondani Dérczynek:
- Ha pedig akkor beszél, mikor a főispán jelen van - álljon fel.
A bíró erre így felelt:
- Megkövetem, de nem teszem. Az elnök itt én vagyok, és az elnök ülve marad. Habár a többiek felállanak, legfeljebb akkor maradnak ülve, ha én megengedem.
Reiszig mosolygással ütötte el a dolgot, - Dérczy nem volt rászorulva hivatalára, ezer holdon gazdálkodott, s magának is több száz hold földje volt, a bírói fizetést sem vette fel soha, mert, - úgymond - nem pénzért szolgál, hanem a közjóért.

Végül néhány - lehet, hogy szubjektív - kritikai észrevételt teszek.
Mindjárt a címmel kezdve soknak és feleslegesnek tartom a címlapon a Petőfi-idézetet. Az idézet címként való alkalmazása inkább illenék egy szépirodalmi feldolgozáshoz, vagy mottóként a Honvédsírok című fejezethez, mint egy tudományos igényű munkához.

Anélkül, hogy érdemeit kisebbíteni kívánnám, nem illeszkedik a szarvasi tárgyú kötethez a Wenckheim Béla főispánról szóló emlékezés.

Hiányolom, hogy a tanulmány nem utal jegyzetben a dokumentumok, adatok származási helyére. A felhasznált irodalom közlése a legtöbb esetben nem teszi lehetővé a források helyének azonosítását.
Az adományokról szóló fejezetből nem állapítható meg - legfeljebb következtetéssel -, hogy a szervezésre, gyűjtésre mely időpontban került sor.

A szabadságharc azon csatái történetének közlését hol szarvasiak is harcoltak feleslegesnek tartom, mivel helytörténeti vonatkozásokat alig tartalmaznak. Nincs a megfelelő helyen az e fejezethez tartozó, felirat nélküli térkép.

Máté József sok tekintetben forrásértékű munkája jól jellemezhető B. Croce olasz filozófus gondolataival: Megtörtént dolgokat nem tehetünk meg nem történtekké, és másként nem rendelhetjük szellemünk alá, minthogy megértjük őket.

Dr. Molitorisz Pál