Gyorsan változó korunkat az eszmények leértékelődése jellemzi. Nem kerüli el ez a folyamat szabadságharcainkat sem. "... pátosszal teli beszédeket mondunk ... de szavaink mögött van e egyáltalán tartalom?" - teszi fel a kérdést maga a szerző is tanulmánya végén. 1848-nak kimagasló helye van a magyar történelemben, emléke, szelleme még az elmúlt évtizedben is a fenyegetettség érzetét keltette a hatalomban. Máté József a szabadságharc szarvasi résztvevői és a honvédsírok ismerője és kutatója most terjedelmes kötettel lép az olvasóközönség elé. A tanulmány fejezetekre bontva ismerteti a szarvasi eseményeket, szükségszerűen megyei, illetőleg olykor országos kitekintéssel. Különösen azon fejezetek érdemelnek nagyobb figyelmet, melyek eddig gyakorlatilag ismeretlenek voltak az olvasók előtt. Ilyen például a Hírszolgálat megszervezése c. fejezet, Kollár és Ballagi jelentéseinek olvasása közben szinte a kor forgatagában érezhetjük magunkat. Súlyának megfelelően értékeli a szerző a Réthy-nyomda tevékenységét. Megismerhetjük a nyomda által készített röpiratokat, népies, verses nyomtatványokat, melyek a kor kavargó eseményeiről tudósítottak hazafias szellemben, több megyében elterjedve a hírlapokat helyettesítették. Réthy Lipót elsőszülött gyermeke dr. Réthy László a Magyarország c. lap 1879. évi 65. számában így emlékezik a forradalmi Szarvasra és benne a nyomda szerepére: "A forradalom idején a megye (bár nem névleges) központja határozottan Szarvas volt. Innen nyerték a megyei mozgalmak éltető elemüket, a megyei, s országos rendeletek, s forradalmi iratok formájában. (...) Nagy kár, hogy e művek már mind elpusztultak, s címeiket említhetem föl. Tartalmuk át lett adva az emésztő tűznek, mely a fegyverletétel hírére három nap, három éjjel lobogott a nyomdaépület mosókonyhájában, rizsmaszámra semmisítve meg a szarvasi republicánus - literatura szemenszedett termékeit." Nos, e "szemenszedett termékekből" olvashatunk most egy bő válogatást a kötetben, s megismerhetjük a versek gyakran anonim szerzőit, valamint a kiadványoknak a kor levegőjét árasztó metszetekkel díszített címlapjait. Bepillantást nyerhetünk a szabadságharc katonai szervezetébe, a szerző anyakönyvi kutatások eredményeit is felhasználva közli a szarvasi nemzetőrök, szabadcsapatok és honvédek névsorát, melyben sok szarvasi olvasó saját családi nevére ismerhet. Máté József gyakran ünnepélyes szavakkal fordul témájához, ez a körülmény azonban nem akadályozza meg abban, hogy tárgyilagosan értékelje az eseményeket. Mottójához híven (Az igazat nem hamisítom, a hamisat nem igazítom...) nem hallgatja el a szabadságharc ügye iránti érdektelenséget sem, vagy a nemzetőrség, honvédség kudarcait, megfutamodásait. Külön színt és újdonságot jelent a szarvasi honvéd és nemzetőr-sírokról
szóló fejezet. Reméljük, hogy a könyv elősegíti a még meglévő, de igen
elhanyagolt, pusztuló sírok megmentését. Megismerhetjük a kötetből néhány
nemzetőr és honvéd sírfeliratát köztük Dérczy Ferencét is. Hagy tegyek
közzé ez alkalommal Dérczy Ferencről egy történetet, mely megvilágítja
a már idős, de öntudatos 48-as honvédhadnagy egyenes jellemét, gerincességét. Reiszig főispán a békési szocializmus tanulmányozása végett Kondoroson
járt kormánybiztosi minőségben és a képviselőtestület ülésén a következőket
találta mondani Dérczynek: Végül néhány - lehet, hogy szubjektív - kritikai észrevételt teszek. Anélkül, hogy érdemeit kisebbíteni kívánnám, nem illeszkedik a szarvasi tárgyú kötethez a Wenckheim Béla főispánról szóló emlékezés. Hiányolom, hogy a tanulmány nem utal jegyzetben a dokumentumok, adatok
származási helyére. A felhasznált irodalom közlése a legtöbb esetben nem
teszi lehetővé a források helyének azonosítását. A szabadságharc azon csatái történetének közlését hol szarvasiak is harcoltak feleslegesnek tartom, mivel helytörténeti vonatkozásokat alig tartalmaznak. Nincs a megfelelő helyen az e fejezethez tartozó, felirat nélküli térkép. Máté József sok tekintetben forrásértékű munkája jól jellemezhető B. Croce olasz filozófus gondolataival: Megtörtént dolgokat nem tehetünk meg nem történtekké, és másként nem rendelhetjük szellemünk alá, minthogy megértjük őket. Dr. Molitorisz Pál
|
||