Egy költő, aki tokajiként is szarvasi maradt
Blaskó Mihály: Múltam álmába visszamennék
(Rím Könyvkiadó, Nyíregyháza, 1998)

Blaskó Mihály 1941-ben született Szarvason. Szülei az akkor Szarvashoz tartozó kisszénási határban laktak. Szülővárosában érettségizett 1959-ben. Budapesten szerzett elméleti köz-gazdász majd tanári diplomát. 1964-től a tokaji kereskedelmi iskola tanára volt 30 éven át.

A tokaji közélet tevékeny részese. 1985-től a TIT irodalmi szakosztályá-nak tagja. Képzőművészeti kiállításokat szervez, szerepel a tokaji irodalmi esteken.

Versei a rendszerváltás utáni években jelentek meg a Tokaji Hírekben, a Tokaji Kilátó, a Szarvasi Krónika c. periodikában és a Gondjainkra bízva c. nyíregyházi antológiában.
Több évtizedet kellett várnia, hogy önálló kötete megjelenhessen. Tokaj város Önkormányzatának és polgármesterének támogatásával 800 példányban, 80 oldalon, 49 verssel és 13 + 1 illusztrációval napvilágot látott verseskötete "Múltam álmába visszamennék" címmel.

 

 

Mennék, mennék szülőhelyemre,
Szép városomba Körös-parton.
Hol ott lebeg őseim lelke,
Hol sírok csontja őrzi arcom

- írja a költő címadó versében.

De nemcsak a kötet címadó verse szarvasi vonatkozású, hanem a címlap is: Cs. Pataj Mihály, egykori szarvasi tanár rajza, amelyet e kötet számára készített.
- Kell-e ékesebb bizonysága szülővárosom iránti érzelmeimnek, mint az, hogy a Tokaj város gondozásában megjelent első verseskötetemnek a címe, és a borítója is szarvasi vonatkozású, és több versem is a szülőföld ihlette - írja a szerző egyik levelében.

Ruzicskay György festőművész rajza is szerepel a kötetben. 1976-ban a költő számára készült egyik korábbi versének illusztrációjaként. A többi grafikát e kötet számára rajzolták művészbarátai.

Blaskó Mihály azon ritka költők közé tartozik, akik két nyelven írnak: szlovákul és magyarul. Minden szlovák versének megvan a magyar megfelelője. Ezekből is válogatott a kötetébe, pedig Tokajban - rajta kívül - nem élnek szlovákok. Verseinek többsége hagyományos formákat követi. Képei tiszták, egyszerűek. Formai kísérlete a hat képvers, a három akrosztichon és egy maláji láncvers. A kötet ciklusai cikluscímek nélkül is kirajzolódnak. A család a témája az első tíz költeménynek, a továbbiakban hat képvers, három akrosztichon, hét jeszenyini intonáció olvasható, a többi vers szerelemről, életről és halálról szól.

Blaskó Mihály az utóbbi években verseivel ismét hazatalált. "Hazatérése" azonban nem csupán ennyi. A Szlovák Önkormányzat tervbe vette, hogy megjelenteti két nyelven írt verseit. Az előkészületek már megkezdődtek.

Dr.Kutas Ferenc               

Blaskó Mihály
Anyám emléke
Milá pamiatka

Zöld búza sárga árpatáblák
Pacsirtaszó és pitypalatty
Ó Múlt Idő ó Ifjúság
Mely arra járt mely ott haladt

Augusztusi nyárvégi tarló
Tisztesfű édes illata
Mladý veselý som lem tam bou
Ale tá Jar tá skapala1

Piros pipacs kék búzavirág
S lila szarkaláb nyári csokra
Anyám anyám hogy nyújtsam át
Fénytelen nemlét világodba

*

Môj synčok jedz najedz sa dobre
Môj synčok merkuj sa na sebe
Nikda viac už ne prídeš ko mne
Kto hládka požehná tebe2

Fosztókák holdas őszi esték
Kutya vakkant még tücskök ciripelnek
Míg a piros csövet keresték
Vége lett Ősznek Életeknek

Môj bou tem Svet - už nižd ni mam
Zabíjačke sálaše skapaju
Lem sám vetor fúka hučí tam
De som mav - a strativ moju milú Mamu3

*

A szlovák szövegrészek nyersfordítása

1. Fiatalon és vidáman éltem ott,
De ez a tavasz már tovatűnt.
2. Kisfiam, egyél, lakjál jól
Kisfiam, vigyázz magadra
Soha többet nem jössz már hozzám.
Ki simogat, és ki áld meg tégedet
3. Enyém volt ott a világ, már semmim sincs,
A disznótorok és tanyák eltűnnek
Csak a szél fúj és zúg ott
Ahol örültem anyámnak, és ahol elvesztettem.