|
Hartay Csaba új kötete
Gyertyataposás
Mokos Kör, Békéscsaba, 1998
Hartay
Csaba 21 éves, és ez már a második kötete. Címe: Gyertyataposás. A verseket
ismét az első kötet szerkesztője, Sárándi József, József Attila-díjas
költő rendezte ciklusokba. Az első kötet - Vakuljon meg az árnyék című
- előszavát így zárja Sárándi: Költő született a Viharsarok táján. Ezt
az állítást bizonyítja a második kötet.
A versek őrzik azt a látásmódot, amely csak a mai fiataloké, és azt is,
amely csakis Hartay Csaba látásmódja. Világa a fiatalok világa, de leg-komorabb
hangú verseiben sem fásult kiábrándult. Némi iróniával szemléli a világot
és öniróniával önmagát is. Ezt jelzi kötetének (a hátsó borítóra nyomtatott)
záró verse:
A fiatalság egy osztálykirándulás,
este buli van,
a fiúk átszöknek a lányokhoz.
Másnap múzeumba kell menni,
mert anyuék befizették a pénzt
.A tetszetős borítóval ellátott könyvet a békéscsabai Mokos Kör adta
ki. Az illusztrációk Schener Mihály Kossuth-díjas festő művész, grafikus
munkái.
Kovács György költő-újságíró a kiadás körülményeiről a következőket mondta:
- A Mokos Kör Békéscsabán jött létre. Írók, költők, színészek, festőművészek
a tagjai, azok mindazok, akik szeretik a kultúrát. Nemcsak szeretjük,
támogatjuk is. Mokos József ismert képzőművész személyisége volt a városnak.
Mivel a Kör tagjainak jelentős része képzőművész, ezért vettük fel az
ő nevét.
Hartay Csabával úgy kerültem kapcsolatba, hogy kezembe került a Szarvasi
Krónika Alapítvány által kiadott első kötete. Rögtön a hátulját néztem
meg, ahol egy fotóról a fiatalabb kori önmagamat láttam rám tekinteni.
Úgy olvastam a kötetet, mint az újságokat szoktam: hátulról kezdtem. A
szerző bemutatkozása emelkedetten ironikus szöveg, amely megragadott.
Ezután elolvastam a kiadó utószavát, abból tudtam meg, hogy is született
a kötet. Ezután kezdtem a verseket olvasni. A harmadik-negyedik után ezt
mondtam: Hát igen! Ez az! Képszerűen gondolkozik, bár zsúfoltan, de hát
egy ilyen korú gyerektől nem várható más.
A végén olvastam el az előszót, és megdöbbentett, hogy az a Sárándi József
írta, akiről már az általam rendkívül tisztelt Féja Géza írt már 1974-ben.
Szeretem Sárándi irodalmát, egyetértettem az előszóval.
A Békés Megyei Nap következő számában már írtam is róla. Ezután jelentkezett
Csaba. Bejelentette, hogy van még egy kötete, nem tudnák-e segíteni kiadni.
A szülők segítségével, a mi támogatásunkkal, végül is megszületett a kötet.
A korrektúrát elvégeztem. Megkerestem Schener Miska bácsit, tudna-e adni
rajzokat. Megkérdezte, tehetséges-e a gyerek. Azt mondtam: igen. Erre
adott húsz rajzot, ebből válogattam. A könyv Bereznai Miklós könyvkötészetében
készült el. Ő tervezte meg a formáját, címlapját is. Ezzel tudtuk segíteni.
500 példányban jelent meg a kötet.
Megkérdeztük a fiatal költőt is.
- Nem sok-e ez így: két évente jelentkezni egy-egy kötettel? Nem megy
ez a minőség rovására?
- Nem megy a minőség rovására. Nem tartom magam költőnek, nem veszem komolyan
magam. Írom a verseimet.
- Lépett-e valamit az első kötethez képest?
- Nem foglalkozom a verstannal, versformákkal, nem írok hagyományos formájú
verseket. A stílusom nem változott, de szikárabb, keményebb, csontosabb
lett a költészetem. Ez lehet egyfajta fejlődés, de lehet, hogy mások szemével
visszaesés a kedvesebb hangvételű versekhez képest. Ez a stílus út a szókimondó
Ladányi Mihály költészete felé, s közben a Nemes Nagy Ágnes-i vonalat
is képviselem a látomásaimmal.
- Ez a két stílus elég távol áll egymástól: Ladányi olykor obszcén szókimondása
és Nemes Nagy Ágnes leheletfinom képei. Hogy lehet ezt ötvözni?
- Úgy lehet ötvözni, hogy amikor az utcán járok, vagy amikor a Zebra Klubban
dolgozom, akkor szembesülök a fiatalokkal, a saját korosztályommal, és
a Zebrában meg tudom írni ezeket a dolgokat. Itthon meg egészen más dolgok
jutnak az eszembe. Pontosan úgy, mint a festő. Ha kimegy a folyóra, folyót
fog festeni, ha kimegy a hegyre, akkor hegyet. Szerintem ez így működik.
- A kötet szerkesztője, Sárándi József bíztatta a második kötet kiadására?
- Ez kölcsönös volt. Állandó levelezésben és telefon-kapcsolatban állok
vele, és elküldöm a verseimet is. Már másfél évvel ezelőtt összegyűlt
a kötetre való vers. Az első kötet után négy hónap alatt írtam közel 30
költeményt. Ezekből állítottuk össze, valamint azokból, amit utána írtam.
Nem volt erőltetett dolog, nem csak azért jelent meg, hogy most kiadjunk
még egy kötetet.
- Az előbb azt mondta, nem tartja magát költőnek. De hát aki kötetet ad
ki az óhatatlanul költő.
- Hát annak nevezik. Ha belenézek a tükörbe, nem látok költőt. Nincs bennem
művészlélek, nem vagyok elvont, elvarázsolt "költőgyerek". A
barátaim, szüleim sem tartanak annak. Írok és kész. Ha nem írok, akkor
olyan vagyok, mint a többi srác.
- Két év múlva újabb kötet?
- Nem lehet tudni. Lehet, hogy nem lesz, de az is lehet, hogy januárban
már egy újabb kötet jelenik meg. Úgy tűnik kiadót találtam, támogatást
tudok szerezni, és amint összeáll a kötet - lehet az 15 vers, lehet 200
-, amikor összeáll úgy, hogy mondanivalója van, megjelenik. A saját korosztályomat
akarom megérinteni. Fiatal és fiatalos gondolkodású emberekkel vagyok
körülvéve, ötvenéves tinédzserekkel.
Dr.Kutas Ferenc
|
|