Hartay Csaba új kötete
Gyertyataposás
Mokos Kör, Békéscsaba, 1998

Hartay Csaba 21 éves, és ez már a második kötete. Címe: Gyertyataposás. A verseket ismét az első kötet szerkesztője, Sárándi József, József Attila-díjas költő rendezte ciklusokba. Az első kötet - Vakuljon meg az árnyék című - előszavát így zárja Sárándi: Költő született a Viharsarok táján. Ezt az állítást bizonyítja a második kötet.

A versek őrzik azt a látásmódot, amely csak a mai fiataloké, és azt is, amely csakis Hartay Csaba látásmódja. Világa a fiatalok világa, de leg-komorabb hangú verseiben sem fásult kiábrándult. Némi iróniával szemléli a világot és öniróniával önmagát is. Ezt jelzi kötetének (a hátsó borítóra nyomtatott) záró verse:

A fiatalság egy osztálykirándulás,
este buli van,
a fiúk átszöknek a lányokhoz.
Másnap múzeumba kell menni,
mert anyuék befizették a pénzt

.A tetszetős borítóval ellátott könyvet a békéscsabai Mokos Kör adta ki. Az illusztrációk Schener Mihály Kossuth-díjas festő művész, grafikus munkái.

Kovács György költő-újságíró a kiadás körülményeiről a következőket mondta:
- A Mokos Kör Békéscsabán jött létre. Írók, költők, színészek, festőművészek a tagjai, azok mindazok, akik szeretik a kultúrát. Nemcsak szeretjük, támogatjuk is. Mokos József ismert képzőművész személyisége volt a városnak. Mivel a Kör tagjainak jelentős része képzőművész, ezért vettük fel az ő nevét.

Hartay Csabával úgy kerültem kapcsolatba, hogy kezembe került a Szarvasi Krónika Alapítvány által kiadott első kötete. Rögtön a hátulját néztem meg, ahol egy fotóról a fiatalabb kori önmagamat láttam rám tekinteni. Úgy olvastam a kötetet, mint az újságokat szoktam: hátulról kezdtem. A szerző bemutatkozása emelkedetten ironikus szöveg, amely megragadott. Ezután elolvastam a kiadó utószavát, abból tudtam meg, hogy is született a kötet. Ezután kezdtem a verseket olvasni. A harmadik-negyedik után ezt mondtam: Hát igen! Ez az! Képszerűen gondolkozik, bár zsúfoltan, de hát egy ilyen korú gyerektől nem várható más.

A végén olvastam el az előszót, és megdöbbentett, hogy az a Sárándi József írta, akiről már az általam rendkívül tisztelt Féja Géza írt már 1974-ben. Szeretem Sárándi irodalmát, egyetértettem az előszóval.

A Békés Megyei Nap következő számában már írtam is róla. Ezután jelentkezett Csaba. Bejelentette, hogy van még egy kötete, nem tudnák-e segíteni kiadni. A szülők segítségével, a mi támogatásunkkal, végül is megszületett a kötet. A korrektúrát elvégeztem. Megkerestem Schener Miska bácsit, tudna-e adni rajzokat. Megkérdezte, tehetséges-e a gyerek. Azt mondtam: igen. Erre adott húsz rajzot, ebből válogattam. A könyv Bereznai Miklós könyvkötészetében készült el. Ő tervezte meg a formáját, címlapját is. Ezzel tudtuk segíteni. 500 példányban jelent meg a kötet.

Megkérdeztük a fiatal költőt is.
- Nem sok-e ez így: két évente jelentkezni egy-egy kötettel? Nem megy ez a minőség rovására?
- Nem megy a minőség rovására. Nem tartom magam költőnek, nem veszem komolyan magam. Írom a verseimet.
- Lépett-e valamit az első kötethez képest?
- Nem foglalkozom a verstannal, versformákkal, nem írok hagyományos formájú verseket. A stílusom nem változott, de szikárabb, keményebb, csontosabb lett a költészetem. Ez lehet egyfajta fejlődés, de lehet, hogy mások szemével visszaesés a kedvesebb hangvételű versekhez képest. Ez a stílus út a szókimondó Ladányi Mihály költészete felé, s közben a Nemes Nagy Ágnes-i vonalat is képviselem a látomásaimmal.
- Ez a két stílus elég távol áll egymástól: Ladányi olykor obszcén szókimondása és Nemes Nagy Ágnes leheletfinom képei. Hogy lehet ezt ötvözni?
- Úgy lehet ötvözni, hogy amikor az utcán járok, vagy amikor a Zebra Klubban dolgozom, akkor szembesülök a fiatalokkal, a saját korosztályommal, és a Zebrában meg tudom írni ezeket a dolgokat. Itthon meg egészen más dolgok jutnak az eszembe. Pontosan úgy, mint a festő. Ha kimegy a folyóra, folyót fog festeni, ha kimegy a hegyre, akkor hegyet. Szerintem ez így működik.
- A kötet szerkesztője, Sárándi József bíztatta a második kötet kiadására?
- Ez kölcsönös volt. Állandó levelezésben és telefon-kapcsolatban állok vele, és elküldöm a verseimet is. Már másfél évvel ezelőtt összegyűlt a kötetre való vers. Az első kötet után négy hónap alatt írtam közel 30 költeményt. Ezekből állítottuk össze, valamint azokból, amit utána írtam. Nem volt erőltetett dolog, nem csak azért jelent meg, hogy most kiadjunk még egy kötetet.
- Az előbb azt mondta, nem tartja magát költőnek. De hát aki kötetet ad ki az óhatatlanul költő.
- Hát annak nevezik. Ha belenézek a tükörbe, nem látok költőt. Nincs bennem művészlélek, nem vagyok elvont, elvarázsolt "költőgyerek". A barátaim, szüleim sem tartanak annak. Írok és kész. Ha nem írok, akkor olyan vagyok, mint a többi srác.
- Két év múlva újabb kötet?
- Nem lehet tudni. Lehet, hogy nem lesz, de az is lehet, hogy januárban már egy újabb kötet jelenik meg. Úgy tűnik kiadót találtam, támogatást tudok szerezni, és amint összeáll a kötet - lehet az 15 vers, lehet 200 -, amikor összeáll úgy, hogy mondanivalója van, megjelenik. A saját korosztályomat akarom megérinteni. Fiatal és fiatalos gondolkodású emberekkel vagyok körülvéve, ötvenéves tinédzserekkel.

Dr.Kutas Ferenc