Dr. Szilvássy László
Helytörténeti ez meg az Szarvasról
Szarvas, ÖKI, 1998

1998 nyarán megjelent dr. Szilvássy László ötödik munkája: a "Helytörténeti ez meg az Szarvasról".
Amikor ezt a kiadványt forgattam, eszembe jutott, hogy ki-ki szándékaitól, felkészült-ségétől és helytörténeti ismereteitől függően, a maga módján értékelheti ezt a "könyvet". Más a célja és feladata egy tudományos értekezésnek, egy regénynek, verseskötetnek, egy tankönyvnek, egy ismeretterjesztő munkának - sok egyéb kiadványnak -, ezért abból indulok ki, hogy mi volt a szerző által megfogalmazott cél. A szerző ezt írja: "Helytörténeti kiadvány, célja ismereteket nyújtani az érdeklődőnek". Mindig vannak a művet pozitívan és negatívan megközelítő bírálók, és akadhatnak ügyeletes "dünnyögők" is, - mondván, hogy több száz évet átívelő mozaikokat nem szerencsés egymás mellé rakni. Ezen a vélekedésen lehet vitatkozni.

A címben az "ez, meg az" lényegében megadja a magyarázatot, mert ebbe sok minden belefér. Nem egy bizonyos időszakot, témakört dolgoz fel, csupán tallózik a múltban. Ezért nehéz meghatározni, hogy a helytörténeti kiadványok sorában hol foglal helyet.

Ha úgy közelítjük meg az értékelést, hogy ezekből a mozaikokból lehet-e következtetéseket levonni egy város korabeli életéről, lakóinak mentalitásáról, gondolkodásmódjáról, akkor azt kell mondani, hogy lehet. Lehet pozitív de negatív képet is formálni, attól függően, ki, mit tart fontosnak.

Egy biztos, hogy egy sok évet átívelő helytörténeti munka összeállításához több ezer oldalt kell áttanulmányozni az idő rágta elsárgult újságlapokon, amin ez a munka alapszik. Benne lehet az egykori újságíró szubjektivitása, ám van szerzői szabadság, amibe belefér a tallózás a régi információk között. A hangya szorgalmát, szívósságot és bizonyos publikációs érzéket is feltételez a szerzőről, ez a vitákat is kiváltható munka. Igaz, sokan nem tudják, hogy dr.Szilvássy mezőgazdasági kutató, aki "kiruccant" erre a területre.

Ha valaki csupán a tartalomjegyzéket olvassa el, felteheti a kérdést: Mit is takarnak az alcímek? Ha nem olvassa el az 52. oldalon "Az ital" címet viselő írást, akár azt is hiheti, hogy ennek tárgya a bor, sör, pálinka, netalán a korabeli üdítő italok. Pedig a téma komoly: a település egykori ivóvíz ellátásának problémáiról van szó.

Ez a könyv ismeretterjesztés, hiszen a ma emberének általában nincs ideje arra, hogy a múltban kutatva levéltárakban búvárkodjon, kell tehát olyan munka is, ahol sok mindent megtalál egy helyen, és abból azt választhatja ki, ami őt érdekli.

Érdekes tanulságokkal szolgálhat, ha a nevek között tallózik az ember. Sok jeles személyiség, közöttük Tessedik, Vajda, Benka, Jancsovics, Krecsmarik, a Bolzák és számtalan ismeretlen más személy is része volt helytörténetünknek, és letettek valami maradandót az utókor asztalára. Közülük Petőfi Sándor a legnevesebb, Szarvason tartózkodásának vannak nyomai. De még Jókai Mórról is akadnak szarvasi emlékek.

Ha a kiadványban fellelhető nevek helyesírásán el akarunk gondolkodni - ami a lényeget nem befolyásolja -, érdekes a kép. Bizonyos, hogy a Salac, helyesen Salacz, vitatkozhatunk azon is, hogy Trabah, az a ma is megtalálható Trabach. Talán az idő vasfoga, vagy a "nyomda ördöge"? Nincs szükség névetimológiai búvárkodásra, hogy a Popjak nevet utolérjük. Biztos, hogy Popjak György építőmester neve, (a 32, 84, 114, 115, 124, 132, 134 oldalakon) jól van írva, annak ellenére, hogy ez a név ma már nem található meg Szarvason. Az egykori építőmester kisállattenyésztéssel is foglalkozott, hiszen az 1906. február 11-én alakult Szarvasi Baromfitenyésztők Egyesülete eredeti alapító okmányán megtalálható sajátkezű aláírása. (Békésmegyei Levéltár, Gyula)

Mivel Szarvas - még ma is - mezőgazdasági jellegű település, találunk a 62-63. oldalon feljegyzést a szarvasi paraszt szorgalmáról, gondolkodásmódjáról. Ez talán kissé konzervatív volt, amire a következő mondás utal: "Nem kell a paraszti munkát tanulni, úgy ragad az emberre, mint a kerékre a sár." Van ebben valami paraszti bölcsesség, de nem biztos, hogy kinek-kinek a saját kárán kell megtanulni a gazdálkodást. Közismert volt a környék tanyáinak rendezettsége, a parasztok szorgalma és az a felfogás, hogy apáról fiúra, gyarapítani kell a "gazdaságot". Fogékonyak voltak Tessedik - korát messze megelőző - tanításaira akkor is, ha a gáncsoskodók bikákkal tiportatták el bemutató mintakertjét. Még jó 50-60 évvel ezelőtt is látni lehetett, hogy a kisparaszt - a természet téli pihenőjének idején - kubikol a szikes folton, hogy földjét javítsa.

Ha valakinek van lehetősége arra, hogy a régi szarvasi vicclapokat, - Forró Kása, vagy a Borsszem Jankó - következtethet a szarvasiak észjárására, humorára. A versbetétek érdekes színfoltot jelentenek, annak ellenére, hogy sokuknak vitatható az irodalmi értéke. Sok szerző szinte teljesen ismeretlen, így talán nem merül teljesen a feledés homályába. Az "aranyköpések" akár el is maradhattak volna, bár van köztük szellemes is, de talán ártottak a munka színvonalának. Érdekes pl.: "Az igazi elhagyatottság, amikor az ember, már saját magában sem bízhat."

Lehetséges, hogy látásmódomat majd többen megkérdőjelezik. Talán kissé elfogult vagyok, mert ebben a helytörténeti munkában sok olyan név is szerepel, akinek viselőjét személyesen ismerhettem. (Molnár János a nagyapám volt, Krón Ferenc a hitoktatóm, dr. Nádor (Neumann) Jenő az igazgatóm, dr.Salacz Aladár a barátom apja, Józsa Mihály községi kertész térdén lovagoltam egykor.)

Befejezésül meg kell jegyeznem, hogy Szarvas város - nagyságrendjéhez viszonyítva - hatalmas helytörténeti, irodalmi hagyatékkal rendelkezik, és ebben ez a munka csupán egy apró fogaskerék; s nehéz meghatározni, helytörténet-e vagy irodalom, vagy valami más. Dr. Szilvássy László ez újabb munkájának bemutatása akkor is hálás feladat, ha egyes részei és a szerzői felfogás vitára is okot adhatnak.

Ezekkel együtt ajánlom az érdeklődők figyelmébe.

Molnár László