Wuscher Anna
Egy szarvasi cigányságkutató
Sáfár Sándor
1922-1983

Erdős Kamill neves cigánykutató így emlékezik meg róla a Békés megyei cigányok című könyvében: "A Békés megyei zenész-cigányok életének, zenéjének jeles ismerője Sáfár Sándor (Szarvas) - szép mesegyűjtése is van." - 1959

Abban a korban élt, amikor a tanítóképzőkben a néptanítókat nevelték. "Lámpások lesztek a falvakban". Ez volt az útravaló a búcsúzáskor is. Ő ehhez az útravalóhoz tartotta magát egész életében. Teljes szívvel dolgozott, akár tanított, akár népművelőként tevékenykedett.

Felvidéken, Léva mellett született. Hadifogsága idején, távollétében nevelőapjával, és édesanyjával együtt, az 1947-es lakosságcsere keretében telepítették át Magyarországra. A tanítóképzőt 1941-ben Pápán, a tanárképző orosz szakát 1953-ban végezte Budapesten. A II. világháború alatt 1941-ben egy évet végzett Budapesten a Keleti Akadémián. Itt diplomatákat, és néprajzkutatókat képeztek. Az első év végeztével behívták katonának. Összesen négy év nyolc hónapot élt katona és hadifogolyként. Az 1948-as hazaérkezésekor már megszüntették a Keleti Akadémiát.

Lauday Sándor magyar-történelem szakos tanítóképző intézeti tanár ismertette és szeretette meg vele a néprajzot. (Még Pápán).

Több alkalommal nyert pályázatot. Elsősorban a Néprajzi Múzeum által hirdetett pályázatokon. Bejárta az egész országot, sőt Felvidéken és Újvidék környékén is végzett gyűjtéseket. 1954-1959-ig tevékenykedett Szarvason. Ide már nem üres tarisznyával érkezett. Rengeteg tudás, ismeret, gyűjtés, feldolgozás, publikálás segítette munkáját. Először kb. egy évig az Inkei-Kákai Iskolában tanított, majd a régi József Attila Kultúrház igazgatója lett. Nem egyedül dolgozott. Aki a közelébe került, azt fanatizálta, bűvkörébe vonta, lelkes segítője, munkatársa lett.

Gyűjtőúton

Sokrétű munkája mellett jutott ideje a legelesettebbek, a krakói cigányok segítésére, nevelésére is.
Milyen volt akkor Krakó? Putrik, nyomor, éhezés, döghús, ruhátlanság, tetű, és megalázás. Sáfár Sándor végigjárta az üzemeket. Ruhákat, cipőket gyűjtött a cigányok részére. Soha nem látott nagy karácsonyi ünnepséget rendezett a részükre. Beindította és vezette a cigány analfabéta tanfolyamot.

Szabadidejében gyűjtött. A cigányok énekeltek, táncoltak, esténként meséltek. Sáfár Sándor jegyzetelt. Az első dalokat 1954~ben jegyezte föl, küldte el pályázatra. Az esti mesemondás volt az igazi romantika. A cigányoknak villanyuk nem volt, petróleumra pénzük nem volt. Szereztek egy botot, dróttal ráerősítettek egy szalonnaszeletet, amely lógott a botról. A végét meggyújtották, és ez világította be sejtelmesen a mesélőt és a hallgatóságot. Nagy Lajos bácsi volt a legjobb mesemondó. Meséit Erdélyből menekült feleségétől tanulta. Előadott egész estéket betöltő meséket is, el is játszotta őket. A hallgatóság ekkor már ismerte meséit, mégis újra és újra hallani akarta. Változatni nem engedtek a történeten, ha módosítani akart rajta.

Cs. Pataj Mihály festőművész nagyon szép illusztrációkat készített a Szarvason gyűjtött cigánymesékhez, de a kötet - Szögkirály címen- Berki Viola cigány festőnő illusztrációival jelent meg (Móra Kiadó, 1973). Ez néhány évvel később Nagelkönig címen németül is megjelent. (Corvina Kiadó)

Sáfár Sándor a cigányok között szerzett tapasztalatait írásba foglalta, de feljegyzései kéziratban maradtak. Ezek ma is segíthetnének a cigányok megismerésében és megértésében.

A következő cigánymese Sáfár Sándor gyűjtéséből való.