Blaskó Mihály
Egy szlovák ballada élete Szarvas-Kisszénáson

1962-ben bocsátotta közre az Európa Könyvkiadó a Fényes a tűz lángja című, 87 darabból álló, igényes kivitelű szlovák népballada-gyűjteményét. A kötet szerkesztője Sziklay László, a szlovák irodalom avatott ismerője és tolmácsolója, fordítója Csuka Zoltán, s Würtz Ádám eredeti dúcokról nyomott fametszetei teszik még gazdagabbá.

A válogatás alapja Karol A. Medvecky: Sto slovenských ľudových balád Bratislava 1923. (Száz szlovák népballada Pozsony 1923.) A 87 közölt népballada közül - a Legények sorsa ciklusba rendezve - sorrendben az 52. a Hegyeken túl, völgyön által című ballada. 22 kétsoros strófából áll. A kötet zenei anyagot, kottákat nem tartalmaz.

Édesanyám, sz. Búzás Katalin, ki a Csabacsüd-környéki Szarvas-Ugarokon (Úhory) született 1900-ban, s Kisszénáson élt 1922-től 1972-ig, az 1970-es évek elején sajátkezűleg jegyezte le a fenti balladát, Za horámi, za vodámi címmel.

A leírás tanúsága szerint, a letelepülés után 250 évvel az eredeti 22 strófából még 15-öt, több, mint kétharmadát őrizte meg a szarvasi hagyomány és az idegenben egyre fakuló nemzeti emlékezet.

A 15 strófára csökkent szarvasi szlovák népballada így is kerek egész, sem logikai, sem érzelmi-hangulati törés nincs benne. Megjegyzendő, hogy ugyanennek a balladának a nyugat-szlovák nyelvjárásban lejegyzett változatát közzétette a Novinkár nad Kerešom Ročník 1. 1997. April számában, Juliana, strojná panna címmel. Ez a szövegváltozat 20 strófát tartalmaz. Búzás Katalin (Katalina Búzášová), értesítő könyvének tanúsága szerint, 1906-os iskolakezdésekor még nem tudott magyarul. Mivel szlovák iskola Szarvason ekkor nem volt, mint minden szlovák gyerek, ő is magyar iskolába járt.

Szlovákul írni csak autodidakta módon, nagy üggyel-bajjal tanult meg. Az emléke iránti tisztelet azt kívánja, hogy ne csak szöveghűen, hanem az általa elsajátított és alkalmazott helyesírással jegyezzük le a Szarvason még a második évezred végén is élő, eleven szlovák népballadát.

Za horámi, za vodámi

Za horámi, za vodámi, kuk,
Za horámi, za vodámi,
Jest tam kaštieľ maľuvání, kukuvička kuk.

A v ňom býva ena paňi, kuk,
A v ňom býva ena paňi,
Chcela by sa vydávati,kukuvička kuk.

"Akože sa vydávati,
A brata si tak nahati?"

"Otráv brata a vydaj sa, kuk,
A potom sa môšeš vydať.
Choj do hore višňového,
Zabi hada jarabého.

Rozsekaj ho na tri kusy,
A rozklaď ho na dve misy."

Keď Jaňíčok z hore išou,
Narúbanvo drevo viezou.

"Ej, Aňička, čo to varia,
Ze po šeckej hore vonia?"

"Varím var ja poloivčičku,
Tvojmu srdsu otrávičku."
Keď za prvú misu zedou,
Priam na pravo líčko zbliadou.

Keď za druhú misu zedou,
Priam na ľavo líčko zbliadou.

"Keby bola dobrá sestra,
Doniesla by pohár vínca."

Kym Aňička z vínom prišla,
Zatiav z Janka duša vyšla.

Do susedou tabežala
"Brata som si otrávila."

"Brata si si otrávila,
Muža si si ne dožila."

Ugyanezt a balladát tollba mondta 25 év múltán, 1997. január 27-én Kardoson Szebegyinszki Mihályné (sz. Blaskó Judit 1925-ben Kisszénáson), ugyancsak 15 strófából, minimális szövegváltozással, ingadozással, pl. narúbanvo drevo helyett maľuvanvo drevo, ami a szövegben bár nem logikus, de megegyezik a nyugat-szlovák változattal.
A szarvasi szlovák nép-emlékezet a ballada dallamát is megőrizte, az újratelepítés 275. évfordulójáig. Így előadója Judita Blašková néven 1997. augusztus 2-án a népballadát végigénekelte, amit Fábri Judit szlovák népdalgyűjtő magnókazettára vett. A ballada érdekességét és jelentőségét az adja, hogy eddig sem a szarvasi, sem az örménykúti népdalgyűjteményekben nem volt ismert, a népdalkörök repertoárjában nem szerepelt.

Itt közöljük a népballada kottáját, (lejegyezte dr. Lentvorszki Anna),valamint Blaskó Mihály fordítását.

Erdőkön túl, hegyeken túl
- Szlovák népballada -

Erdőkön túl, hegyeken túl,
Erdőkön túl, hegyeken túl,
Festett kastély áll tornyostúl.

Egy kisasszony lakik benne,
Egy kisasszony lakik benne,
Férjhez, hej, ő igen menne.

Férjhez magam hogyan adjam,
Fivéremet hova hagyjam?

Fivéreddel etess mérget,
Férjed akkor lesz tenéked.

Menj ki a meggyfaerdőre,
Ott egy tarka kígyót ölj le.

Vágd szét három darabjára,
És rakd széjjel két tálkára.

Jön az erdőről Janyícsok,
Egy szekérrel fát hasított.

Hej, Anyícska, mit főzhetnek,
Hogy az erdőn szaga terjed?

Főzök bizony én leveskét,
Gyenge szívednek mérgecskét.

Hogy az első tállal ette,
Jobb arca színét vesztette.

Másik tállal, ahogy ette,
Bal arca is színét vette.

Hogyha volna jó nővérem,
Egy pohár bort hozna nékem.

Míg Anyicska a bort hozta,
Jankót lelke csak elhagyta.

Szomszédokhoz szalad menten:
Fivéremet megmérgeztem.

Fivéredet megmérgezted,
Férjed soha el nem nyerted.

Szebegyinszki Mihály (sz. 1929. Kisszénáson) 1997. január 14-i tollbamondása alapján az látható, hogy a népballada tovább csonkult, mindössze 10 strófás változatra, kevesebb mint felére, de még ez a - lényeges szövegeltérést mutató - változat is elfogadható kerek egésznek. Szebegyinszki Mihály tolmácsolásában a népballada népies dallama az előzőhöz képest nem mutat lényeges eltérést.

Za horámi, za vodámi

Za horámi, za vodámi, kuk,
Jesto edom pekný kaštieľ
zmaľuvaný, kukuvička kuk.

V ňom bývy ena uladá pani, kuk,
V ňom bývy ena uladá pani,
Chcela by sa vydávati, kukuvička kuk.

A kože sa vydávati,
A brata si tak nahati, kukuvička kuk.
Otráv brata,
A vydaj sa,kuk.

Choj do hore zeleného, kuk,
Choj do hore zeleného,
Chitaj hada jarabého, kukuvička kuk.

Posekaj ho na tri kusy, kuk,
Posekaj ho na tri kusy,

Figyelemre méltó, hogy Szarvas kultúrkörében ma is élnek olyan szlovákok, akik egy eredeti eléggé híres és jelentős szlovák népballadát két változatban is ismernek, illetve el is tudnak énekelni.

A rozklaď ho na dve misy,kukuvička kuk.

Keď zedou aj prvý kúšťok, kuk,
Keď zedou aj prvý kúšťok,
Eno líčko začlo žlknuť, kukuvička kuk.

Keď zedou aj druhý kúšťok, kuk,
Keď zedou aj druhý kúšťok,
Druhvo líčko začlo žlknuť, kukuvička kuk.

Keď zedou aj tretí kúšťok, kuk,
Keď zedou aj tretí kúšťok,
Už potom šecok užlkon, kukuvička kuk.

Brata som si otrávila, kuk,
Brata som si otrávila,
Muža som si ne dožila, kukuvička kuk.