Dr.Molitorisz Pál
Emlékezés Orosz Ivánra

Ha vizsgáljuk városunk két világháború közötti kulturális életének történetét, megkerülhetetlen Orosz Iván munkássága. A húszas évek végétől 1944-ig meghatározó szerepet töltött be mint lapszerkesztő, költő, ismeretterjesztő és színielőadások szervezője. Szervező tevékenysége jelentősen hozzájárult a műveltség, a kultúra terjesztéséhez, a vékony szarvasi polgári réteg erősödéséhez.

Ma már egyre kevesebben vannak, akik személyesen ismerték, s könnyen felejtő korunkban munkái is jórészt feledésbe merültek, de könyvei, a régi újságlapok megőrizték írásait, cikkeit, verseit, tárcáit, melyeket vallatóra fogva kirajzolódik Orosz Iván távolodó alakja, pályája: maga az ember.

Pályakezdése

Orosz Iván 1902. augusztus 16-án született tősgyökeres szarvasi családban. Apja Oravecz István szabómester, anyja Kóczi Judit. A szülők jól beszéltek szlovákul, de gyermekeik anyanyelve magyar volt.

Elemi- és középiskoláit Szarvason végezte, a szarvasi Evangélikus Gimnáziumban érettségizett. Költői tehetsége már a középiskolás évek alatt kibontakozott. Első verseskötete, Az élet előtt 1920-ban - 18 éves korában - jelent meg Szarvason még Oravecz István név alatt Illésy Alajos diáktársával közös kötetben. Meghatározó ifjúkori élménye volt Szarvas 1919. április 28-tól 1920. március 2-ig tartó román megszállása. A végzős diák ellen a megszállás idején Mardarescu tábornok elfogató parancsot adott ki hazafias magatartása miatt. (1) A letartóztatása elől a Nyúlzugi szőlőkben bujdosott a nemzeti hadsereg bejöveteléig, itt vészelte át a Tanácsköztársaság hadserege és a román megszálló csapatok közt lefolyt halásztelki csatát. (1) Érettségi után a Szarvasi Hírlap segédszerkesztője, majd két hónapig 1921. július 9-től szeptember 10-ig - 19 évesen - főszerkesztője lett. (1, 2) Ezután Budapestre megy, ahol a Pázmány Péter Tudományegyetemen orvostan- majd joghallgató, illetőleg a Sajtóakadémián újságírást tanul. Dolgozik a budapesti Virradat című lapnál és tisztviselőként egy hirdetési irodában. Egyre több kisebb írása, verse jelenik meg fővárosi és vidéki lapokban. (3)

A zalai tájakon

1924-től Zalaegerszegen élt a Zala Megyei Újság szerkesztője és kiadóhivatali igazgatójaként. Zalai korszakában három verseskötete és egy novelláskötete jelent meg. Itt kötött házasságot. Felesége, Pável Irén szarvasi lány Pável (Piros) József pékmester lánya. Ekkor írt verseinek egyik témája a beteljesült szerelem:

Lobogó hajón, nappal éjjel,
küszködve Nappal, hideg széllel,
küszködve vággyal és reménnyel
megyünk mi ketten: Te meg én.
(Lobogó hajón)

Már e korai korszakában támadások, csalódások érik. Szembesül a társadalmi élet visszásságaival, keserűen észleli, hogy irodalmi életünkben nem a tehetség hanem a társadalmi helyzet, a kapcsolatok érvényesülnek. "Vénasszony szájakkal belémmartak... a másik azt várta, hogy tapsoljak neki... én nem tudok hízelegni, de hazudni sem tudok" - írja a Szívem az élők temetője című versében.

Csalódásaira, sérelmeire gyógyírt adott a zalai táj: "Idegen táj, mégis úgy szeretem" - írja a Zalai ősz című versében. E tájon bontakozott ki Orosz Iván Balaton-szerelme. Hangulatos balatoni verseit a Benedek Marcell által szerkesztett Magyar Irodalmi Lexikon is kiemelésre érdemesnek tartja. A Balaton iránti rajongó szeretet végigkíséri a költőt egész életén át. "Lelki épülést, a vívódásokban való megnyugvást nyújtott a költőnek a Balaton" - írja a Balatoni szerenád című kötetének előszavában Sziklay János író. Drámai erővel jeleníti meg a Balatonnal való egyik találkozását. A költő vonattal érkezik meg, "s hívő hittel, csodálattal, egy nyárfa alatt megállva" megpillantja a Balatont:

Egybeolvadt tó, s az ember...
Így találkoztunk mi újra
én a porszem, Ő a tenger.
(Bafagyott Balaton)

A Balaton írója, Váth János balatoni tárgyú költeményeket tartalmazó gyűjteményébe a klasszikus írók mellett Orosz Iván versét is felvette. (4) Váthról egyébként A Pannon-tenger mesemondója címmel tanulmányt is írt a költő. Még a zalai korszakában több népies balatoni dalát (Balatoni halászdal, Köd feküdt a Balatonra, Tihanyi halásznak stb.) Révfy Géza megzenésítette, s a versek szövegét, illetőleg a zene kottáját Balatoni nóták címmel 1927-ben kiadták. A megzenésített dalok elhangzottak a Magyar Rádióban is, pl. 1928. augusztus 10-én a rádió Balatoni estjén is elhangzott az idézett három dal. (5) Dalait Révfyn kívül a szarvasi származású Privler Gyula Endre is megzenésítette, rendszeresen elhangzottak a rádióban is (egyet közülük Gózon Gyula, az ismert színművész énekelt). (3) Pehm (Mindszenty) József zalaegerszegi plébánossal, lap- és nyomdatulajdonossal való konfliktusa miatt költözött el Zalaegerszegről. (Mindszenty később Magyarország hercegprímása lett.) (3)

Nárai Szabó Gyula író, újságíró kollégája az 1928-ban megjelent Zalai évkönyvben ismerteti Orosz Iván munkásságát, és két költeményét is közli. "Zala veszített Orosz Ivánnal, mert regés, lankás tájainak ihletett dalnoka volt, a búcsúszentlászlói kolostorról, a zalaegerszegi határról, Hévízről, Keszthelyről, a Balatonról írott költeményei Zalának örökös kincsei maradnak" - írja. (6)

A szarvasi évek

Karikatúra 1928-ból
(Dönczi és H. Emilio rajza)

Orosz Iván 1927 októberében mint családos ember tért vissza Szarvasra, s már november 4-től főmunkatársa, majd 1928. november 30-tól főszerkesztője lett a dr.Robitsek Jenő által kiadott Szarvasi Hírlapnak, majd 1935-től fő- illetőleg felelős szerkesztője Nagy Sándor nyomda-tulajdonos Szarvasi Közlönyének.

Az írásaiból nem tudta fenntartani családját, ezért hivatalt vállalt a községnél. Szarvas képviselőtestülete 1928. július 10-én adótiszti állásra választotta meg. (7) A szarvasi 17 éve mozgalmas és sikerekben gazdag volt. Mint adótiszt - körzetéhez Szarvas I-IV. külkerülete tartozott (8) - ekhós kocsival gyakran megfordult a tanyavilágban, heteket töltött ott, megismerte és megrendítette a tanyai lakosság egy részének elesettsége, döbbenetes nyomora. A Hetenként főcímű, rendszeresen közölt tárcáinak egyikében, A tanyavilág álmában így ír erről:

"...Ilyenkor ősszel, amikor az elsárgult lombok az éjszakai derek, fagyok nyomán a földre hullanak és a fák csupasz gallyaikkal téli álomba merülnek, ez a téli álmosság elfog mindent a lassan mindent lekötő sárral, a tengelyakasztó lucsokkal. A tél a zárkózottság, az istállóba, szobába szorulás egészségtelen ideje, amikor az utak úttalanná válnak, a tanyaudvar nagy sarával belevész a végtelen sártengerbe, amelynek eleje a szoba küszöbén, vége csak a városi aszfalton van. A tanyai tél az elmaradottság konok időszaka, kultúra és higiénia nélküli tespedés, elkeserítő, sokszor reménytelen várakozás." (9)

A költő 1930 körül

A nyomor okait kutatva hamar eljut a gyökerekig: "A mi tanyai zsellérségünk búzarészre épített élete igen gyengén van megalapozva" - írja az Írók a tanyán című tárcájában (10). Realisztikus képekben, drámai erővel tárja elénk a tanyán élők szívszorító nyomorát, a Három napja esik már c. versében. Más munkáiban, verseiben is többször felbukkan a tanyai élet reménytelenségét, kilátástalanságát kifejező sár-motívum, de jó szemmel felismerte a szarvasi tanyavilág sajátos hangulatát, szépségét is:

"A szarvasi határ Hosszú-sori része egy külön világ. Mint egy hosszú falu több száz tanyával és ezren felüli lakosságával különleges egyéni ízt hordoz a határ keleti részén.
A december utójai napfény itt is oly bágyadtan terül el a nemrég megázott földekre, a zöldellő vetésekre, az út végeláthatatlan kerékagyig érő sarába, mint máshol, mégis az akácok hosszú sora, a messzi országút kipusztításra ítélt eperglédájának ködbe fúló őrtállása, az egyszerű szarvasi házak, tanyák jellege különösen megmutatkozik itt.
Valami ősi alföldi egyszerűség terjeng el itt a lassan lehúzó ködben és borulásban, a tanyavilág különlegessége, a szénaboglyák sejtelmes sárgasága, a disznóólak szalmatetője találkozik itt a cseréptetejű tengeri górékkal.
Mindenhol nyugalom, téli egyhangúság. A kis tanyák szobáiban pedig tavaszra vár a hosszú-sori nép." (11).

Írásaiban érzékenyen reagál kora nyomasztó társadalmi-szociális kérdéseire. A Ha nincs protekciód című vezércikkében ezt írja: Szomorú sor az, amikor a napszámosnak nincs napszáma, a szabadult segédnek nincs munkaadója, az iparosnak, kereskedőnek bevétele, az iskolákat átéhezettek nem jutnak álláshoz, mert a protekció betöm előttük mindent... (12)

Érdeklődése széleskörű volt. Gyakran tartott a legváltozatosabb témákban és közönségnek előadást. Pl. a gr. Bolza Pálné Leányegyesületben a háború utáni nőkérdésről, az Ipartestületben Tessedik munkásságáról és a kézműiparról, a Kereskedő Alkalmazottak Egyesületében a kereskedelemről. Részt vett az iskolán kívüli népművelésben. Cikkeiben népszerűsítette a népművészetet, szembeállítva a silány gyári termékekkel és a szarvasi művészeket (Ruzicskay, Toman). Már 1933-ban felveti a Szarvasi Múzeum megalapításának szükségességét és a Múzeum Egyesület létrehozásának gondolatát a Múzeumot Szarvasnak című vezércikkében (13).

Élénken részt vett a szarvasi közéletben, szinte valamennyi társadalmi, kulturális megmozdulás szervezője, szereplője, szónoka volt. Sok tisztséget töltött be különböző társadalmi szervezetekben. Elnöke volt a Községi Tisztviselők Országos Szövetsége, valamint a Baross Szövetség Békés Megyei Csoportjának, vagy például tiszteletbeli elnöke volt az Iparos Ifjak Önképző Körének. (14)

A Juhászlegény c. népszínmű előadása. Középen Orosz Iván.
1933. február 5.

Jórészt levéltári kutatások alapján dolgozza fel a Kis történetek egy nagy faluból c. novelláskötetében a régi Szarvas egy-egy eseményét, jellegzetes alakjait. (A Szarvasi 7 című hetilap az elmúlt években újra közölte a novellákat.) A kötet bevezetőjében a következőket írja: "...a múlt kisért engem is. Sok álmatlan éjszakán visszajárnak elődeink, akik a szőke Körös széles, vadvirágos árterületén, az idáig lehúzódó Sárrét mocsaras, fűzes romantikájában, török-tatár-német járta időkben élték életüket. Visszajárnak az új várost megalapító véreink is, és sorsukról, életükről, örömeikről és szenvedéseikről, az akkori dolgokról, oknyomozó történelmileg talán értéktelen kis eseményekről mesélnek nékem poros aktákon, elsárgult leveleken, emlékező újságcikkeken és nyíltszívű öregek beszédes ajkain keresztül kicsiny történetkéket. Ezeket mondom el én régi idők nagy embereinek kicsiny famulusa."

Az 1938-ban megjelent kötet 14 elbeszélését 1942-ben folytatja az időközben a sajtóban megjelent novelláinak kötetbe rendezésével Közhírré tétetik címmel, mely kéziratban maradt. Pontos adatokkal, nevekkel és évszámokkal, hivatalos iratokból való idézetekkel, mégis könnyed, olvasmányos stílusban ismerkedhetünk meg a régi Szarvas életével, történetével, a szokásokkal, babonákkal, a szarvasi ember gondolkodás- és beszédmódjával. (Vetor od vaku, Babin vecser, A városalapító csizmadia, A karakán Ruzsicska, Közhírré tétetik stb.)

Baráti társaságban 1932 körül
(Balról jobbra: Dr.Lévay Béla, Orosz Iván kisfiával, Györggyel, Frenyó Sarolta, Ruzicskay György)

Érdeklődése és gyökerei révén belülről ismeri e világot, s szépítés nélkül jelenik meg előttünk az öreg szarvasi házaspár (Eladódott a hízó). A szarvasi embert hibáival, naivságával, zsugoriságával, bizalmatlanságával, babonáival együtt együttérzéssel, elnézően szeretettel ábrázolja (Frlyavsz és a háború, Nem Istentől való stb.).

Műkedvelő előadásokat is szervezett és rendezett. (Fehérvári huszárok, Juhászlegény, szegény juhászlegény, 1933, Mit susog a fehér akác? 1936.) A rendezésében színre került darabok több előadást éltek meg. Tapasztalatait összegezve megírta a Műkedvelő előadás vidéken című tanulmányát, mely 1936-ban jelent meg, s a kritika is kedvezően fogadta. Pintér Jenő irodalomtörténész meleg hangú sorokban üdvözölte a szerzőt, s fejezte ki elismerését. A tanulmány segítséget nyújt a színdarabok kiválasztásához, a szerepek kiosztásához, betanításához, a szereplők öltözete megválasztásához, a díszletekhez, s a próbákhoz. 1942 végén megalapítja a Szarvasi Művészet- és Tudománybarát Társaságot, melynek titkári tisztét is betöltötte. A Társaság a Polgári körben vagy az Árpád dísztermében rendszeresen szervezett hangversenyeket, felolvasásokat, filmvetítéseket, előadásokat, helybeli és vidéki közreműködőkkel. Az újságírót megillető utazási kedvezménnyel élve sokat utazik, két nagyobb utazást tesz Itáliában. Megszervezi és szerkeszti a Magyar Vidék Könyvei sorozatot, melynek célja a magyar vidéki írók, értekezők és művé-szek egy táborba vonásával a dilet-tantizmussal szem-ben az értékek felkarolása, a mű-vek kiadása, a vidéki olvasókö-zönség szervezése. A sorozatban tudo-másom szerint 11 könyv került kia-dásra, köztük 1937-ben a Körös-vidéki Költők Antológiája, mely-ben egyebek között Sinka István és Számadó Ernő versei is megjelentek.

Vasárnap délelőttönként gyakran sétáltak a Liget vagy a Pepi-kert útjain, társadalmi, művészeti kérdésekről beszélgetve. (3) Ruzicskay munkája több kötetének a címlapja (Kis történetek egy nagy faluból, Balatoni szerenád), illetőleg néhány verséhez illusztrációkat metszett linóleumba (pl. Nézni földre, nézni égre, A koldus). (15) A költő szarvasi korszakában három verseskötete jelenik meg (Pán hétágú sípján 1935, A költő szót kér 1944, Balatoni szerenád 1944). A Balatoni szerenád című kötetéről már korábban szólottunk. A másik két kötet verseinek alaphangját - ellentétben a siker látszatával - a csalódottság, a magányosság, a befelé fordulás jellemzi. Megcsalt a város, a hideg fény / és benne minden, a sok barát... - írja a Pán hétágú sípja c. kötetének címadó versében. Hasonló hangvételű néha prózája is. A Dal az őszi kertben című tárcájában az őszi természetben talál enyhülést, nyugalmat:

"A novemberi halvány meleg napok a nyár szomorú hagyatékai. A Mangolban, a kis földecskémen van egy pad, és nagyon sokszor ott üldögélek, nézem a lilasárgába, barnavörösbe, ultrakékbe öltözött lombokat. Ellátok messze, a Pepi-kerti fák sejtelmes homályába, a messzi mezőkre, síkokra, távolokra, mindenhová és önmagamba. Az őszi kertben üldögélni és ítéletet tartani önmagunk fölött, szomorú lélekoperáció.
Az őszi kertben ülni és nézni az azúr égen átsuhanó ökörnyálakat, és kikapcsolódni a társadalom, a város, az emberek kicsinyes tömegeiből és élni lélekkel és tiszta örömökkel isteni ajándék. Roppant nagy csalódások romjait eltakarítani csak ilyenkor lehet. Akkor érzi azt igazán az ember, hogy nincs egyedül, mert egybefonódik a természet ezer szépségével és vigasztaló titkaival. Őszi kertben ülve, őszi dalt dúdolva oly jó lesni a természet hangjait és tavasz ígéreteit a halottpárájú őszi avarok felett."

A költőt a mellőzöttség érzése is nyomasztja. Utolsó verseskötetének recenzense, dr.Zerinváry Szilárd - a költő pályáját jól ismerő bíró, országgyűlési képviselő - Orosz Iván küzdelmes egyéni és irodalmi pályafutásáról ír, melyben a költő kevés átütő sikerre, annál több keserves kudarcra, közönyre és meg nem értésre tekinthet vissza. (16)

Nincs harc köröttem. Verseim fölött
nem vitáz esztéta, csak pár lélek
figyelgeti, ha szól szívem szava
és tartja számon, hogy én is élek.
(Harc nélkül)

Csak olykor-olykor csillan fel verseiben a halvány remény:

De jönnek felejtett örömök,
bezárt körök,
mert minden öröm és bánat örök.

Így állunk fáradtan, sután,
szép nyár után,
az élet halódó országútján.

De szájunk ne álljon panaszra,
- jaj mihaszna -
még várnunk kell egy új tavaszra.
(Október utolján)

Borúsan, keserűen tekint szét a világban, mindenütt szenvedést, nyomorúságot lát:

Délidőre lebbencsleves,
estére meg szalonna,
így megy ez századok óta...
Kapások, haj !
Keserű a zsellér sora.
(Kapások, haj!)

Rozzant viskók ablakain,
mint kacér lány belibben
az éhség mellé a hideg.
(Téli szonett)

Az emberi önzés, a tömegek nyomora, szenvedése, a munkanélküliség, a fegyverkezés, a gyilkos háborúk kilátástalanná teszik számára a világot. Mélységes pesszimizmusa kap hangot A költő elvesztette a lírát című versében, melyre a pályatárs Nárai Szabó Gyula 1930-ban nyílt levélben válaszolt. Külön színt képeznek a kötetekben a szarvasi vonatkozású versei. Egy-egy költeményében emlékezik meg Tessedikről, Vajda Péterről, Gyóni Gézáról, Chován Kálmánról, Benka Gyuláról, Ruzicskay Györgyről.

A derűs színek mellett - a szarvasi verseiben is - újra és újra kendőzetlenül megjelenik a nyomor sötét rajza. (Szarvasi képek) Meghasonlik környezetével, szülővárosával. Egyetlen reménye maradt: a szarvasi népnek szüksége van rá.

Egyszer elmegyek ... Itt senkinek sem kellettem.
Hiába kértem, sírtam, énekeltem. . .

Gőgös, nagy fejemet ég felé vetettem,
és átkozódva is mindenkit szerettem.
Mindig csak adtam, vissza néha kaptam,
a véreim között magamra maradtam.
(Egyszer elmegyek)

Barátaim is elhagynak,
nem hagy el engem az én népem,
a sok koldus szegény senki
kint a tanyán, az alvégen.
(Egyedül)

Tévút és vezeklés

Valószínűleg a szociális problémák iránti érzékenysége miatt nem vette észre, hogy az egyre jobbra tolódó kormányok tévútra viszik az országot. A kormánypártok szociális politikája (vagy demagógiája) és a honvédő háború jelszava megtévesztette. Ugyanakkor nem volt németbarát, sem a Nyilaskeresztes Párt tagja, de nagyra becsülte Mussolinit és népjóléti intézkedéseit (3). 1939-ben a jobboldali programmal megalakult Magyar Élet Pártjának helyi titkára lesz. Részt vesz a választási küzdelmekben, s cikkeiben is támogatja a kormánypolitikát. A Szarvasi Közlöny felelős szerkesztőjeként a háború utolsó éveiben - eltérően a korábbi évek visszafogottságától - egyre gyakrabban jelennek meg napi politikai - gyakran antiszemita - tartalmú cikkei (A pohár lassan betelik, Vissza kell venni a magyar neveket, Suttogó propaganda stb). Hangja radikalizálódik: ... a háborút meg fogjuk nyerni, meg kell nyerni és akkor azután leszámolunk mindenkivel, még önmagunkkal is. (17)

1945. október 6-án a szovjet csapatok átvonulnak a városon. Az új közigazgatás mellett szovjet katonai parancsnokság is működik a községben. Orosz Ivánt újságírói munkássága, elsősorban antiszemita tartalmú cikkei miatt 1944 végén a szovjet katonai szervek letartóztatják, majd a Népbíróság 5 év börtönbüntetésre ítéli. Büntetését Gyulán, Szegeden és Baracskán tölti le. Képzettsége révén - egy időben börtönirodai szolgálatra osztják be - lehetősége van a versírásra is.

A percek órák, a napok évek,
de reám hulltak a keserűségek.
Régi terveim mind összeomlottak,
álmaim szívemben mind halottak

- írja a gyulai börtönben 1945. április 27-én. Ugyanakkor lelkesen köszönti az új, megváltozott világot, s látnokként megérzi az újonnan jött szabadságot fenyegető veszélyt. Aggodalma most is a szegénység iránt nyilvánul meg régi hangján:

És most üzenek: jó proletárok,
lelkemmel most is veletek vagyok.
Zsellérek, gányók és kubikosok,
nincstelenek, életrongyosok,
hogy újra kinőtt letört szárnyatok,
a Szabadságra jól vigyázzatok!

Már e korai, börtönben írott versében felismeri tévedését, nem keres mentséget, megbánja bűneit, s reménykedik a megbocsátásban:

az új világ győz majd mindenen,
s benne meglelem én is a helyem.

Addig pedig gyötrődve vállalom
a terhet, mit a sors vállamra nyom,
mert semmiség lesz nékem a rabság,
ha fajtám tudja: mi a Szabadság !
(Testvéreim, jól vigyázzatok
Gyula, 1945. április 27.)

A rezignált beletörődés, a lemondás, a Szarvas iránti nosztalgia és a hazatérés reményének hangjai váltakoznak börtönverseiben:

A Körösre már nem is gondolok,
csak a kakukk hangja jár vissza még,
lelkemben őrzött szép vasárnapok,
vesztett barátok, sok avult emlék.
(Öncsitítgatás, Szeged, Csillagbörtön 1946. július 16.)

Üzenetet kaptam, hazavárnak
szegényei a falu aljának,
a sok elesett, dacos proletár.
Ernyedt izmomon feltör az acél,
újra kinyílik előttem a cél:
élek... újra élek, a falum hazavár.
(Hazavárnak,
Szeged, 1946. október 24.)

Végül megtöri a börtön, leszámol illúzióval, belátja, hogy nincs visszaút.

Villámsújtott fa nem bomlik virágba,
most már tudom, hogy minden hiába,
Minden hiába !
(Minden hiába
Nagyfa 1947. június 24.)

Az életem csúf lett, értéktelen,
múltam is vesszen, ha szép volt, ha dőre,
csak a kín ostora marad velem.
Mit bánom már, hogy mi lesz jövőre.
(A miértek halálán,
Baracska 1948. május 27.)

Szabadulása után Diósgyőrben, Perecesen - a mélyépítőknél és kőbányában - fizikai munkásként dolgozik. Ekkor írt első verseiben ismét fellángol honvágya szülőföldje iránt:

Büszke nagy falum, életem adója,
hívj haza már csendben megpihenni,
úgy szeretnék már egyszer otthon lenni.
(Árva ember a hegyen,
Miskolc, 1950. október 30.)

Hívó szót, megbocsátást vár tettre készen az élete delén lévő költő, azonban a várva várt hívás nem hangzik el. 1953-ban Bükkszentkeresztre költözik, s itt él erdőmunkásként, majd nyugdíjasként. Leszámol álmaival, reményei lassan ismét szertefoszlanak. Megismétlődik a öncsitítgatás lelkiállapota, csüggedten beletörődik sorsába, belátja, hogy nincs visszatérés. Szomorúsága nem heves szenvedés, hanem megcsendesedett szelíd belenyugvás. Beletörődik a megváltoztathatatlanba, feladja a harcot. Félelem nélkül néz szembe a közelítő halállal:

Jövőtlenül merengek a múlton,
éveimmel együtt fogy életem terhe.
Megnyugodtam, mert már jól tudom:
erdőben, tuskón halok meg - énekelve.
(Tuskón halok meg, 1958. ápr.24.)

Magányát néha egy-egy régi barát látogatása oldja fel. Negyedszázada, 1974. november 14-én hunyt el Miskolcon.
Végezetül álljanak itt Az öreglegény dala című versének befejező versszakai:

Nincsen már semmim, csak a magányom,
összetörtem sok büszke álmom.
Nincsen már gondom, se reményem,
nincsen hitem, se szevedélyem.

Fáradt madár vihartört ágon,
elcsitulva pihenni vágyom,
Nincsen már semmim,csak a szívem,
azt is szétosztom szép csendesen.

Kiszely György rajza, 1971

Jegyzetek

1. Békés Megyei fejek, szerk.:Gergely Gábor Arnold, Békéscsaba, 1929. 376 p.
2.Békés Megye sajtóbibliográfiája, 1855-1973. szerk.: a Megyei Könyvtár munka-közössége, Békéscsaba, 1974. 245 p.
3. Orosz Iván fia, Orosz György közlése
4. Magyar költők dalaiban a Balaton, Váth János, Balatoni Szövetség kiadása, 1937
5. Szarvasi Hírlap, 1928. augusztus 10.
1929. június 14.
6. Szarvasi Hírlap 1928. április 13.
7. Szarvasi Hírlap 1928. július 13.
8. Szarvasi Közérdekű Címtár és Útmutató, szerk.: Zima István és Jeszenszky József 1935. 21 p.
9. Szarvasi Közlöny 1937. november 7.
10. Szarvasi Közlöny 1935. október 20.
11. Szarvasi Közlöny 1944. január 9.
12. Szarvasi Hírlap 1928. február 3.
13. Szarvasi Hírlap 1928. október 8.
1933. szeptember 24.
Szarvasi Közlöny 1936. január 5., 12.
1937. január 3.
14. Szarvasi Közlöny 1932. szeptember 11.
1935. május 5.
1943. február 14.
15. Szarvasi Hírlap 1929. október 27.
1929. november 10.
16. Szarvasi Közlöny 1944. június 4.
17. Szarvasi Közlöny 1943. március 28.

Orosz Iván munkái

Oravecz István és Illésy Alajos: Az élet előtt, versek, Szarvas, 1920. Buh Gergely Nyomdája 48 p. 18 cm.
Fekete tulipán, versek, Zalaegerszeg 1925. Zrínyi Nyomdaipar nyomása 80 p. 19 cm.
Balatoni nóták, négy dal Ének-zongorára, szerzé: Révfy Géza, Budapest é.n. 6 p. 34 cm.
Szeretni kell, versek, Zalaegerszeg, "Zrínyi" Nyomdaipar Rt. nyomása, 1926. 48 p. 19 cm.
Mária asszony piros fejkendője, novellák Zalaegerszeg 1926 a Zrínyi Nyomdaipar Rt. kiadása, 144 p. 17 cm.
Cserkész-dalok, nyolc dal (hét Orosz Ivántól), szerzé:Révfy Géza, Révfy kiadása, Pesti Könyvnyomda Rt. Budapest, é.n 12 p. 17 cm.
Bús tárogató, két dal. Ének-zongorára szerzé: Révfy Géza, Budapest é.n. 4 p 34 cm.
Boldogok szigete, versek, Nagykanizsa, 1927, Zrínyi Nyomdaipar Rt. kiadása, 48 p.19 cm.
Pán hétágú sípján, versek, a Szarvasi Közlöny Nyomda és Lapkiadó Vállalat kiadása, Szarvas , 1935, 64 p 23 cm,. a szerző kezevonásával
Műkedvelő előadás vidéken, tanulmány, Budapest, 1936. Kókai Lajos bizománya Magyar Vidék Könyvei I. a Szarvasi Közlöny Könyvnyomdája, Szarvas, 1936. 46 p. 18 cm. A címlapon Toman János metszete.
A Pannon tenger mesemondója. Tanulmány Váth Jánosról, Magyar Vidék Könyvei, II. a Szarvasi Közlöny Könyvnyomdája, 193629 p. 18 cm.
Kis történetek egy nagy faluból, novellák, Magyar Vidék Könyvei XI. Szarvasi Közlöny Könyvnyomdája, Szarvas, é.n. (1938)128 p. 18 cm.A címlapon Ruzicskay György metszete
Balatoni szerenád, versek, a Balatoni Társaság kiadása, Budapest, 1944. Corvina Nyomdai Műintézet, Mezőtúr 44 p. 18 cm, a címlapon Ruzicskay György metszete
A költő szót kér, versek, Szukits kiadás, Budapest, 1944.Corvina, Mezőtúr, 208 p. 19 cm.
Közhírré tétetik (Szarvasi történetek) 10 novella, a szerző összeállítása, 1942, kiadatlan
Minden hiába, 36 vers, Orosz György válogatása a költő hátrahagyott verseiből, kiadatlan.