A kert. A gyermekkori.
Időbozótban ázott emlékek bújnak.
Medveszőlőben sóhajt a csend.
Barkákban álmodik a tavasz.
Beszélünk a kerttel. Azt mondja, neki mindenki talppal
kezdődik. Mégis, más ember, más talp.
Nem mindegy, hogyan tapossák.

A fűzfa. A vágyakozó.
Aki ültette, halott. Halottak a kosarak is,
Amiket belőle font volna.

A rácsos kapu. A képzelt.
Kisfiú biciklizik. Idegen az arca.

Hó hull. Seprem.