A Szarvasi Arborétum növényei

Szíjártó Péter
A nagyvirágú liliomfa
(Magnolia x soulangiana)

A liliomfák kertjeinkben elsősorban sokféle, sok színben pompázó virágaikkal hívják fel magukra a figyelmet. E csodálatos szépségű növénycsoport a ma élő legprimitívebb zárvatermők rendjébe tartozik (liliomfa félék rendje, Magnoliales). A rendszerhez tartozó legősibb család a liliomfa félék családja (Magnoliaceae) maradványelterjedése elsősorban a trópusi, szubtrópusi tájakra terjed ki. 10 nemzetségbe tartozó 200 fajuk Dél- és Kelet-Ázsia, Észak-Amerika atlantikus, valamint Dél-Amerika északi részének növénye.

Számos fosszilis lelet igazolja, hogy a harmadkorban az egész északi féltekén elterjedtek. A liliomfafélék ősisége elsősorban a virág szerveződésében nyilvánul meg. E pompás virágok szervei a jelentősen megnyúlt virágtengelyen helyezkednek el, ez kiemeli a virág hajtásjellegét. A lomblevelekhez hasonlóan a virágrészek is spirálisan fejlődnek. A viráglevelek nagy száma, összenövésük elmaradása ősi típusú virágra utal. A virágok a hajtások csúcsán alakulnak ki, színben és formában igen sokfélék: van lombfakadás előtt és lombfakadás után virágzó csoportjuk.

Magnolia soulangiana

A magnoliák klímánkat, talajainkat közepesen tűrik, meszes talajra nem valók: leveleik sárgulnak, gyengén fejlődnek. Tápdús, mérsékelten kötött, üde, kissé savanyú talajt igényelnek. Változataik lehetnek kisméretű cserjék, többtörzsű fácskák, de egyes változatok akár 3o m-es törzses fává is nőnek. Vannak örökzöldek és lombhullató változatai. Leveleik különböző méretűek, általában megnyúltak, lándzsásak.

Magnolia loebneri

Kertjeinkben, parkjainkban tavasszal magányosan ültessük. Így érvényesül gazdag virágdíszük. A magnólia az átültetést érzékeny gyökerei miatt nehezen viseli. Ezért csak edényes vagy földlabdás növénnyel próbálkozzunk. Napos, félárnyékos helyre kerüljön. Szaporításuk magvetéssel, oltással, zölddugványozással történik. Házikertben a bujtás a legeredményesebb. Az ág kéregrészét bujtás előtt megsebezzük, földdel hantoljuk, a második évben gyökeresen felszedhető.

A Szarvasi Arborétumban igen sok változata pompázik. Az "Olasz-út" végén található az óriás rózsaszín virágú Magnolia x soulangiana április közepén bontja a szirmait. Sokak által kedvelt a "Pálmaház" alatti út elején a sötétvörös virágú, folytonnyíló, 3o m2-en laposan elterülő Magnolia liliflora a kert egyik, legszebb példánya.

Az úton továbbhaladva ezt követi a magnolia-gyűjtemény többi példánya. Elsőnek a 12 szirmú, halványrózsaszín Magnolia x loebneri 'Leonard 'Messel' jelenik meg. Majd a feketén vörös Magnolia liliflora 'Nigra' következik a sorban. A többiek mellett eltörpül alacsony, kecses bokrával a bíborvörös Magnolia 'Susan'. Az áprilisi sétát folytatva az út végén találjuk az Észak-Amerikából származó óriás virágú, óriás levelű, fehérrel virágzó ernyős liliomfát (Magnolia tripetala).

A nagyvirágú liliomfa virága

Több helyen virágzik a kertben sárgásfehér színnel a japán liliomfa (Magnolia kobus) kora tavasszal, legnagyobb példánya 10 m-es fácska. Említést érdemel az örökzöld liliomfa (Magnolia grandiflora). Lándzsás, 25 cm-es levelei fényesen ragyognak, 3o cm átmérőjű, krémszínű virágai különleges szépségűek. Származási helyén Észak-Amerika dél-keleti részein 25 m-re is megnő. A "konyhakerti" gyűjteményben látható a fává növő, 12 m magas, Észak-Amerikából származó, nyár közepén sárgászölddel virágzó, hegyes levelű liliomfa, a Magnolia acuminata, a kert legmagasabb példánya. Nagyon sok változata ismert még.

A magnoliákat gyakran nevezik liliomfa helyett tulipánfának. Ez az elnevezés téves. A tulipánfák két képviselője a kínai tulipánfa (Lirio-dendron sinense) és az amerikai tulipánfa (Lirio-dendron tulipifera) is a Magnoliaceae családba tartozik. Törzses fává nőnek, utóbbi a 3o m-t is eléri. Levelei nagykaréjúak, tulipánalakúak. Virágaik 4-6 cm-esek, zöldessárgák, a lombok között elbújva lombtakarásban nyár közepén nyílnak apró tulipánformában.