Szarvasról indultam

"Hazajárok Szarvasra..."
Beszélgetés Konczos Éva festőművésszel

Konczos Évát, a tanárt sokan ismerik Szarvason. Itt nőtt fel, itt járt iskolába. Itt nyílt rá a szeme a világra, itt fogott először ceruzát majd ecsetet a kezébe, már akkor, amikor még írni sem tudott. Szarvason kezdett rajzolni tanulni, és itt élt felnőtt kora kezdetéig. Ismerik-e Konczos Évát mint festőt? Gondolom kevésbé, pedig kiállított már Budapesten /1976,1982/; Szarvason /1981/; Érden /1989/; Salgótarjánban /1996/,Somoskőújfaluban /1997/.Konczos Évát ezer szál köti városunkhoz. Gyakran lehet itt látni. l998 őszén egy igen sikeres kiállítása volt a Mezőgazdasági Főiskolán. Ennek kapcsán ültem le vele a kiállítás meghitt, csendesebb pillanatában, hogy életéről, munkájáról, elképzeléseiről kérdezzem.

"Képein feltűnnek az utazásai, helyszínei és az itthoni tájak kedves emlékképei, a Körös-part, a mólóhoz kötött csónakok. Különösen ihlettelen csendülnek fel színharmóniái a Körös-parti képein: a sziporkázó fény átitatja a formákat. A parti fák lombja, a víz fölött nyújtózó híd szigorú körvonalai felolvadnak a napfény aranyló sugarában." - mondta képeiről Réti Mária művészettörténész a kiállítás megnyitóján.

- Mostanában gyakran láthatunk Szarvason...
- Hazajárok Szarvasra.... Bár már több mint húsz éve Budapestnek sokak szerint legszebb részén, a Várban élek, mégis, hacsak tehetem, leutazok Szarvasra. Szép ott, Budán is a környezet, a régi házfalak, ódon kapuk mögötti nyugalom, csend, de én alföldi születésű vagyok, s a szívem visszahúz a gyökerekhez. Édesanyám Szarvason született, Édesapám Csanádalbertiben. A két települést egyébként szoros szálak fűzték egymáshoz - nem csak szüleim révén. Mindkét helyre szlovákokat telepítettek. A szarvasi származású Czinkoczky Márton evangélikus lelkész le is írta azt a falu - az én szülőhelyem - Csanádalberti történetében. Gyermekkoromban sok szlovák szót tanultam, édesapámmal énekelgettünk is ilyen népdalokat. A szlovák nép örökségét így én is vállalom, és a meglévő tárgyi és kulturális emlékeit őrzöm, szívesen rajzoltatom le kisdiákjaimmal.
Szüleimmel és bátyámmal Szarvason éltünk már, amikor iskolába kezdtem járni. Mesélték, hogy mielőtt még írni tudtam volna, már lerajzoltam a történeteket: a Mama vásárol, a Mama főz, a család ebédel... Kis elsős voltam, s "felfigyeltek" rám: egy tanfelügyelő elismerően bólogatott, megdicsért az "Anyám tyúkjáról" készített rajzaimért.

- Kik voltak a tanáraid?
- A gyakorló iskolában Cs. Pataj Mihály lett a rajztanárom, később, felső tagozatos koromban hívott a képzőművész körbe. Kijártunk a Körös-partra festeni, rajzolni. Tőle kaptam az első instrukciókat a plain air-festéshez.
A Vajda Péter Gimnáziumban Pataj tanár úr mint ábrázoló geometria tanár dolgozott ekkor, s néha úgy tűnt, mintha a gúla síkmetszése nem lett volna a kedvenc témája. Azért ezek az órák is hangulatosak voltak. Emlékszem, a tanár úr az ablakban állva, lelkesen ecsetelte a napfényben fürdő fák változatos színvilágát...

- Kik tanítottak még? Milyen volt a gyermekkorod?
- Boldog, vidám négy évet töltöttem el a gimnáziumban. Tiszteltem, szerettem tanáraimat, felnéztem rájuk. Osztályfőnököm Valent Jutka, majd Margócsi Gyula lett. Jutka néni versmondót /színészt ?/ akart faragni belőlem, mondanom sem kell, nem sikerült. Robert Burns a "Korai még" című versét kellett szavalnom, és bizony belesültem, de azért mégis csak ért az egész valamit, mert a próbák után randira hívott egy negyedikes fiú, s én labdát vittem magammal... Hmm... Többször nem jelentkezett.
Margócsi tanár úr keményen, de sok humorral nevelt bennünket. Egy utcában laktunk, és még szinte ma is látom jellegzetes, egyenes tartású, elegáns alakját, amint mély meghajlással üdvözli, előre köszönti az utca minden lakóját.
Medvegy Margit kivitt minket a Ligetbe /néha komoly harcot vívtunk vele ezért /, s a fűre telepedve hallgattuk, amint Amerika vagy a "hatalmas Szovjetunió" gazdasági életét ismertette. Kovács Béla bácsi "sportlady"-t, távfutót akart belőlem faragni. Akkor könnyen ment a futás, és az edzéseket a Ligetben tartottuk. Még versenyre is eljutottunk Weisz Katival és Galcsik Mártával 3x8oo-as versenyen negyedikek lettünk! Igaz csak öt csapat indult. Ezzel be is fejeződött a sportkarrierem.
A fák, a virágok, a víz viszont meghatározó élmények. A Körös partján nőttem fel, télen-nyáron ott játszottam, szaladgáltam mint tündérlány /fűzős cipőben/ álmodoztam a jövőről ...

"Konczos Éva képei a benne élő emlékek tájainak élményét rögzítik, amely sokaknak közös élménye is... A változó tájnak azt a pillanatát keresi, ahol a természet feltárja lényegét: egy fa kusza ágainak az élő szerkezetét, a víz fényben csillámló felületén a mindig változó színeket."(R.M. ugyanott)

- Mesélj a főiskolai tanulmányaidról!
- Szegedre jelentkeztem biológia-földrajz-rajz szakra. Elsősorban természetesen a rajz miatt, de szerencsémre igen alapos képzést kaptam természetismeretből is. Tovább tágult számomra a világ. Színházba, hangversenyekre jártunk, verseket tanultunk, vitatkoztunk az Új Írásban, vagy a Nagyvilágban olvasottakról.
Itt is sok kiváló tanárom volt, csak néhányat említenék, mint Vinkler László, Fischer Ernő, vagy a biológus Megyeri János, Kiss István és a földrajzos Moholy László.
Tanulmányaimat a Képzőművészeti Főiskolán folytattam. Nyaranta az Epres-kertben rajzoltunk Veres Sándor irányítása alatt. Mestereim voltak még Bálványos Huba, Patay László. A művészettörténeti órákat is nagyon szerettem, mert a nagy tudású, sziporkázó előadó, Végvári Lajos tartotta.
Ebben az időben már tanítottam Öcsödön az általános iskolában és gimnáziumban. /Nekem Öcsödön jó volt...nem úgy mint József Attilának, a nagy költőnknek/. Sok fiatal kolléga került akkor oda a gimnáziumba. Gyakran jártam haza, Szarvasra, hisz barátaim nagy része itt élt. Szombat esténként kijártunk a Ligetbe zenét hallgatni, be-betértünk Ruzicskayékhoz beszélgetni, tanulni tőlük.
Igazán jó baráti kapcsolat fűzött hozzájuk. Gyuri bácsiról portrét is festettem a Kmetty utcai lakásukban /de ez a kép sajnos eltűnt/. Sok jó tanáccsal láttak el, buzdítottak, hogy minél többet fessek.
Kiállításaimra el-eljöttek, s bármerre jártak a világban, nem feledkeztek meg rólam, képeslapot vagy valami apró ajándékot mindig kaptam tőlük. Szeretném is ápolni minden módon az emlékeiket. Mint művész is sokat tanultam Gyuri bácsitól.

"Az élővilág működésének, az élőlények egymáshoz való kötődésének, a növények életének ismerete sajátos szemléletmódot és megközelítést eredményez művei világában. Természettudományos ismeretei képeiben is szerepet játszanak. Nem csak a művész szemével nézi a tájat; másként tekint a természetre. Pillantásaival egyúttal a szakember szemeivel fürkészik a fák ágainak vonalhálóját, a hajladozó virágokat, vagy a folyó hullámzó felületét... nem csak a felszínes szépség megmutatása a célja, hanem fontos számára a látvány belső megértése is." (R.M. ugyanott)

- Olvastam, hogy a művészi nevelésednek eszköze a múzeumpedagógia. Alapítója vagy a Magyarországi Kulturális Örökség Osztályok Egyesületének.
- Igen, tapasztalatból tudom, hogy a látott, könyvekből tanult világ nem elegendő /gondolok itt a fotókra is/. A saját élmény, a tapasztalás, az érzékelés adja az igazi megismerést. Igyekszem ma is "feltárni-feltáratni" a tanítványaimmal együtt azt az óriási kulturális kincset, ami a múzeumokban és persze a környezetünkben van. Természetesen nem passzívan történik mindez.

"Elmélyülés, figyelem és alázat érződik ezeken a képeken, ahogy egy fa, egy virágcsokor, vagy abban egy szál virág élete kibomlik előttünk." (R.M).

Már előre alaposan felkészülünk a gyerekekkel a munkákra. Személyekre szabott feladatokkal érkezünk a helyszínre. Csak egy példát említek: a szarvasi szárazmalom megtekintésekor szinte színielőadást tartottunk. Három kislány már a táborba érkezés előtt gyűjtötte a malommal, gabonával kapcsolatos népdalokat. Mások a malomtípusokról, gabonafélékből készültek fel. A hangulat ilyenkor csodálatos, mindenki szeretne szerepelni, s így - ahogy én is -, ők is jobban emlékeznek a látottakra, hallottakra. Na és persze rengeteget rajzolunk!
Ezek a gyerekek, akikkel foglalkozok, 7-8 éves koruktól gyűjtik a kincseket, így nem gond nekik, ha egy köpülőt, vagy egy sajtárt, tilolót is kell lerajzolniuk emlékezetből, mert már korábban megfigyelték és lerajzolták. Meg szeretném jegyezni, hogy nem kötelező rajzolniuk! Amikor kiosztom a rajzeszközöket, van aki nem is kéri, mégis a végén már mindenki biztosan rajzol! Valamelyik forma, vagy tárgy mégis csak "megszólította" közben, és a beidegződés mindig előjön.

"Konczos Éva képei a régi nagy mesterek természet iránti tiszteletével mutatnak rokonságot, azokéval, akik meg tudták ragadni a valóság egy kicsinyke darab-jában a nagy egész teljességét. Akik megmutatták, hogy a legegyszerűbb hétköznapi téma, egy tárgy is műalkotássá válhat a vásznon." (R.M.)

- Úgy tudom jártál külföldön is - szakmai ügyben.
- A Francia Kulturális Minisztérium meghívására 1994-ben kint tanulmányoztuk a múzeumpedagógiai tevékenységüket. Egy delegációval ellátogattunk a Loire-menti Angers-be, a "textil-paradicsomba", és megcsodáltuk, hogy a gyerekek hogyan szövik a gobelineket. Mont Saint Michel páratlan épületegyüttesében együtt festettük velük az iniciálékat. Itt számoltam be egyik itthoni közös munkánkról, amit a tanítványaimmal készítettem az Új Színházban /a volt Arany János Színház/. Ma is látható, ez egy 55 méteres fríz, amit egy nyáron át festettünk, óvodás korú és alsós gyerekekkel.

"Tájképein a teljességre való törekvést láthatjuk:a természeti látványból azt a nézetet emeli ki, melyben a legjellemzőbb vonások, a kicsiben a nagy egész tükröződik. Képein láthatók utazásainak helyszínei és az itthoni tájak kedves emlékképei. A Körös-part, az Arborétum, de a Nílus és a mediterrán vidék is. Az Adria kék öblébe szeliden beolvadó városka és felette az ég torlódó felhőinek puha formái, a távoli hegyek konturjai szinte feloldódnak az öböl ezüstös fényeiben..." (R.M.)

- Tanítasz, festesz. Rajzolsz is ?
- Igen , egy igazán "testhezálló" feladat volt számomra, amikor Pirchala István - Cseh Mária Négyszáz kínai recept c. könyvét díszítettem rajzaimmal. A kínai művészet, s elsősorban a festészet már régóta érdekelt. Akkoriban a rokonoknak sokat főztem kínai receptek alapján. Pista bátyám kedvence lett a szecsuáni narancsos csirkemell. Igazán finom!
Közel állnak hozzám a kínai és japán akvarellek, a friss, könnyed, érzelmekben gazdag előadásmódjuk. Csak az tud ilyen képeket festeni, aki igazán érzi-érti s csodálja a természetet. Szeretnék egyszer én is egy olyan kiállítást rendezni, melyiken csupa akvarell képeim szerepelnének. Már a témát is "megálmodtam", s gondolatban meg is festettem....Ezen kivül is vannak persze terveim.
Az utazásaimon készített vázlataim ott várnak rám. Ezeket formálom, csiszolgatom, s egyszer csak megérnek, és végleges formában megjelennek majd a vásznaimon.

"A természet pusztulását, a visszafordíthattalan változások elkeserítő képeit fogalmazza meg a művésznő azokon az akvarelljein, ahol a száz évet is megélt faóriások lassú enyészetét láthatjuk. A lombjukat vesztett, csontvázzá kopaszodott fenyőfák, a göcsörtös ágaival haldokló öreg-tölgy szívszorító mementói napjaink-nak. Ezek a képeken nem csak a festő aggódását fejezik ki, de minden, a szép természetben gyönyörködni vágyó ember aggodalmát is." (R.M.)

- Sokan voltak ennek a kiállításodnak a megnyitóján a Mezőgazdasági Főiskolán. Én azt láttam, nem csak a művésznő izgult a kiállítás előtt, de izgult Konczos Éva is, mint volt szarvasi diák!
- Igen, pedig volt már egy kiállításom itt a Főiskolán 1981-ben - akkor Ruzicskay György nyitotta meg. Csodálatos volt ez a találkozás most a barátokkal, a rég nem látott ismerősökkel .El is érzékenyültem, mert olyanok is eljöttek, akiket már ezer éve nem láttam. Feledhetetlen marad számomra az a szeretet és az a sok virág, amit a vendégektől kaptam. Még Pestről is leutaztak a tanítványaim szüleikkel együtt.
Ilyenkor felidéződik a múlt. Elárulom, hogy amikor friss diplomás voltam, a legelső kiállításom is itt volt Szarvason. 1974-ben a Művelődési Házban a volt évfolyamtársaimmal együtt szerepeltünk. Koszta Rozália biztatott benünket művészi, alkotó munkára akkor a megnyitón.

"Konczos Éva képein - a nagy festőkhöz hasonló - mély tisztelettel közeledik a természet intim részleteihez... A művész szinte tudományos pontossággal időzik el a növények részletein. Az így megörökített növényeknek, virágoknak, fáknak az egész belső lényét, egyéniségét - ha szabad azt mondani -, lelkiségét örökítette meg az ecsetje." (R.M.)

- Már említetted, hogy Öcsödön jó volt, de térjünk vissza Konczos Éva életére. Mi volt azután?
- Egy kis kitérővel - Isaszegen egy évig tanítottam - Budapestre kerültem. Több iskolában is dolgoztam. Nagyon szeretek tanítani, de a tanítás-nevelés egész embert kíván, így festésre, egyéni vágyak megvalósítására nem nagyon maradt időm, energiám. Alkotások csak néha születtek, de az álmokat tovább szőttem-szövöm...
Az iskolában igyekeztem alkotó műhelyt teremteni. Olyan esztétikai, nevelési légkört létrehozni, amiben a különböző típusú gyerekek képessége síkeresen fejlődhet. A közvetlen s a távolabbi környezet megismerése alapforrása lehet a vízuális kulturánk fejlesztsének.

- Mesélj a "kincskeresőidről"!
- Erre, a vízuális nevelés fejlesztésére született meg a "Szarvasi kincskereső tábor" gondolata. Célkitűzéseink között szerepel, ebben a szép természeti környezetben (Körös-part) a népi kézműves tevékenységek /szövés, fonás, faragás, mintázás/ megismertetése és gyakorlása. Vallom Kós Károly elveit: "A néphagyományok feltárása egyáltalán nem szakmai ügy, fontos feltétele ez a nemzeti iletve nemzetiségi önismeretnek, létezésnek, az emberiség közös kulturális kincsestárához való méltó hozzájárulásnak."
Már ötödik éve gyűjtjük a KINCSEKET, de a kincsesláda még nem ürült ki. A gyerekek legendákat mesélnek ezekről a nyári táborokról, Szarvas városról, a Körösről, az itt élő emberek szeretetéről, és ilyenkor boldog vagyok... Jelenleg is több nyári, tábori programcsomag tervem van a kulturális főhatóságoknál.
1997 óta több időm van alkotni. Magán-rajziskolát hoztunk létre a barátaimmal. Csupa lelkes "művészpalánta" igyekszik megtanulni tőlünk a mesterség csínját-binját. Nyaranta -Szarvas mellett - sokat vagyok Csanádalbertiben, s ott a szüleim házában (amit sikerült visszavásárolni), a kertünkben nyíló virágok között, amit társam, János ültet a kedvemért, igazán megjön mindig a kedvem a festéshez.
A napfényben izzó sárga virágok olyan érzelmi hatást váltanak ki belőlem, hogy azonnal le kell festenem azokat. Ilyenkor szinte magától fut az ecset a képen, s néhány óra alatt elkészül egy-egy olajkép virágcsendélet... Varázslatos pillanatok ezek!

"A líraiság egyúttal magasztos hangon szólal meg ezeken a képeken, melyek szívéhez közel álló tájait örökítik meg... képein visszaköszönnek az Arborétum hatalmas fái..., a Körös-part, melynek a nézők még az évszakok váltotta színeit is tudják..., tudják hol van az a kanyar... Ezekre az új szépségekre rácsodálkozva ismernek rá most ezen a kiálltáson, ezeken a képeken." (R.M.)

- A kiállításon vírágcsendéleteid tetszenek nagyon a látogatóknak, ezek a ragyogó napraforgók, a harsogó-piros pipacsok... Ezek élnek... Azonkivül mindenki megáll persze a szarvasi képek előtt..., és ...igen, a Körös víze, felszíne szinte vibrál, fodrozódik az olajképeiden.
- Szeretem az olajtechnikát, pedig nem könnyű - mármint fizikailag - míg elkészül a kép; de szívesen festek portrékat is, igaz, ha lehet mondani, azok még keményebb munkát jelentenek. Most ide nem hoztam ilyet. Ezen túl nagyon szeretem az akvarelleket is, mint ahogy korábban már említettem. Sok tervem van erre is.

Zárszóként álljon itt stílusosan egy Lao Ce idézet: "Gondolataimat, érzelmeimet hordozza az alkotás. Átadom másnak is, s remélem, az önálló életem élő mű, közvetít valamit, valami jót, hasznosat."

Dr.Reszkető Péter                  

Megjegyzés

A cikkben szereplő idézetek, Konczos Éva festőművész 1998-as szarvasi kiállításának megnyitóján elhangzott beszédéből valók. Elmondta Réti Mária művészettörténész.

Ruzicskay György Konczos Éva kiállításán