In memoriam
Nusi néni végleg hazajön
Anna Ilowski
1914-1998

A világégés után, 1945-ben távozott az országból. Félelemből, mint mondta. Férje odaveszett a háborúban. Ápolónőként dolgozott három évig Bajorországban. Itt ismerkedett meg második - lengyel származású - férjével. 1950-ben telepedtek le Tasmániában, ettől kezdve lett Petyován Annából: Anna Ilowski.

Már akkor is belejátszott a választásba a haza, mesélte nevetve az 1991-ben készült, a Szarvas és Vidékében megjelent interjúban. Azért oda mentek, mert azt olvasták, hogy ott megterem a krumpli.
Tanítónői képesítése volt - itt szerezte Szarvason -, de csak óvónőként tudott elhelyezkedni. 1974-ig dolgozott. Amióta és amikor tehette, hazajött. Minden érdekelte, ami szülőföldjén történt.

- Én itt születtem, nekem ez az ország a legszebb a világon, ide húz vissza a szívem. Mindig gyönyörű emlékekkel megyek vissza, ebből élek egy pár évig, míg aztán megjön a honvágy, erőt vesz rajtam. Mindig remélem, hogy Isten segítségével újra meg újra vissza tudok jönni - mondta az említett interjúban.

1991 óta rendszeresen "utazott" a Szarvasi Krónika Tasmániába, s onnan rendszeresen érkezett a támogatás, legutoljára éppen egy hónappal ezelőtt. 1995-ben, 82 évesen járt utoljára szülővárosában, 82 évesen repülte át az óceánt. Még tervezte, mi mindent fog csinálni, ha legközelebb jön, de legközelebb nem jött. Csak telefonon mondta, hogy gyengül. Egy éve tudta, hogy gyógyíthatatlan beteg. Nem rendült meg, az utolsó pillanatig élte életét. Két hónapja még részt vett egy kiránduláson.
Itthon mindent elrendezett. Hamarosan hazajön. Végleg.

Még fülünkben cseng kedves hangja, hibátlan magyarsága, okos beszéde, még látjuk a hófehér haj keretezte, idősen is szép arcát. Mivel mindig távol volt, nem tűnik fel hiánya. Nekünk még él. De értelmünk felfogja, hogy mindez már nincs. Csak az emlékét tudjuk idézni.

Egyszerű ember volt. Nem tett nagy dolgokat, élte azt az életet, amit sok millió ember él. De azzal, ahogyan élt, megmutatta, mi is a hazaszeretet. Emlékét őrzi a fakuló emlékezet, szavait a Szarvas és Vidéke és a Szarvasi Krónika sárguló lapjai, egyéniségét a róla szóló, kötetben is megjelent írás.
Búcsúzunk szülőföldje nevében is:

a Szarvasi Krónika szerkesztősége