In memoriam
Székács Sámuel
(1913-1998)

Székács Sámuel 1913. január 16-án született Nagylakon, Székács Sámuel és Szabó Mária keresztyén szülők gyermekeként. Középiskolai tanulmányait Nagyváradon a Gozsdu Líceumban kezdte el, majd a trianoni határok által kettészelt faluját végleg elhagyva, a hódmezővásárhelyi Bethlen Gábor Református Gimnáziumban fejezte be. Teológiai tanulmányait Debrecenben és Sopronban, a Pécsi Tudományegyetem Hittudományi Karán végezte el. Dr. Raffay Sándor püspök szentelte lelkésszé 1938-ban. Két év segédlelkészi gyakorlat után 1940. december 10-én szerzett lelkészi oklevelet.

Segédlelkészi szolgálatot Pilisen, Kiskőrösön, Szarvason és Békéscsabán végzett.

Önálló családi élete 1943. június 11-én indult, akkor kötött házasságot Janurik Erzsébettel. Házasságukat egy leány és két fiúgyermekkel ajándékozta meg Isten.

Nagyszénáson 1945-46-ban végzett hitoktató-lelkészi szolgálatot, s ekkor kapott meghívást helyettesítési szolgálatra a Szarvasi Evangélikus Gyülekezetbe. A gyülekezet megszerette a fiatal, lendületes munkával megáldott lelkészt, s levélben kérte az egyházkerület püspökét, hogy Székács Sámuel "Hagyassék meg" Szarvason: "az egyházközség érdekében áll, hogy Székács Sámuel munkáját tovább folytathassa körünkben, az ő kimagasló munkája és lelkeknek erősítése olyan hiányt jelentene távozásával, mely arra késztet, hogy őt meg kell tartanunk, miért is a presbitérium ezt a javaslatot terjeszti a Püspök Úr elé ... az ő szolgálata akkor jelentett erősséget az egyháznak, amikor erre az egyház a legjobban volt rászorulva, s így lehetőséget kíván az egyház adni arra, hogy ezt a munkáját folytassa, mert ez a munka építő volt és az egyház érdekében áldásos." (Jkv.: 1946.02.19.)
Megválasztására azonban csak 1947-ben került sor, Kelló Gusztáv lelkész nyugalomba vonulása után. Hat jelölt közül választotta meg a gyülekezet lelkészéül Székács Sámuelt.

1951-ben a presbitérium megbízta az igazgató-lelkészi szolgálat végzésével. Megbízatása az egyházi törvények szerint három évre szólt, azonban 1952. novemberében Csatai tanító úr temetésén elmondott prédikációjának tartalma miatt az Állami Egyházügyi Hivatal lemondattatja igazgató-lelkészi megbízatásáról, 24 órán belül kellett megválni fenti tisztétől. Igazgató-lelkészi beosztásban ezek után csak 1980. október 2-től 1981. november 15-ig szolgálhatott.

Az 1950-es évek nagy próbatétel elé állították, de mindvégig hőségesen szolgálta gyülekezetét és építette egyházát. A próbatételek sora nem szakadt meg számára. 1957. február 20-án éjjel az államhatalmi szervek elszakították családjától, és internálták. Elengedése után végezhette ugyan lelkészi igehirdetői szolgálatát, de hitoktatói engedélyt nem adtak számára. Ekkor hosszú időn keresztül rendőri felügyelet alatt állt.

1966. januárjában az egyházmegye esperesét az Állami Egyházügyi Hivatal Budapestre hívatta, ahol bejelentették: Székács Sámuel lelkész ügyét lezárták, marad Szarvason, végezze munkáját hőséggel és becsülettel. (Jkv. 1966.01.16.)

1982. július 1-ével nyugdíjba vonult. Aktív lelkészi szolgálatának utolsó igehirdetését gyülekezetében, az Ótemplomban 1982. június 20-án végezte. Majd egy héttel később június 27-én elbúcsúzott az Újtemplomi gyülekezettől is.

44 éven keresztül végzett lelkészi szolgálatot, ebből 35 évet Szarvason kemény időkben, sok megpróbáltatással, de Isten segítségében bízva, a Krisztustól kapott hittel mindig úrrá tudott lenni az eléje gördülő nehéz helyzeteken, s csöndben, hőséggel végezte Urától kapott megbízatását.

Nyugdíjas éveiben sem maradt szolgálat nélkül, sokszor segítette ki szolgatársait akár magyar, akár szlovák nyelvű szolgálatra volt szükség. Szolgált mindaddig, míg egészségi állapota megengedte.
1994 Húsvét ünnepén ő végezte az ünnepi istentisztelet szolgálatát, s ez alkalommal vehette át a Pro Urbe kitüntetést, mellyel elismerte Székács Sámuel Szarvas Városáért tett szolgálatát.

1998. január 16-án 85. születésnapján örömmel vette kézbe püspökének, dr. Harmati Béla püspök köszöntő levelét. Válaszában patináns szöveggel köszönte meg az "Úr öreg szolgájáról" való megemlékezést.

S elérkezett az a nap, amelyet a Pál apostol által leírt igével egész élete és szolgálata vallott: "Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam, végezetre eltétetett nekem az igazság koronája, amelyet megad nekem az Úr, az igaz bíró ama napon." Életét váratlan, tragikus körülmények között 1998. április 2-án visszaadta Teremtő Urának.

Utolsó földi Útjára elkísérték mindazok közül sokan, akiket keresztelt, konfirmált, tanultak tőle, akiket erősített az általa hirdetett Krisztus evangéliuma. A temetés szolgálatát dr. Harmati Béla püspök végezte 1998. április 11-én, Nagyszombaton.

A feltámadás bizonyosságában: amit hirdetett és tanított, búcsúzunk Székács Sámuel evangélikus lelkésztől.

Demján Sándor