... a gazdák életmódja jár a legkö-
zelebb a bölcs élethez, mert nekik
a földdel van dolguk, amely soha-
sem tagadja meg a szolgálatot.
Cicero
Dr. Molitorisz Pál
A Szőrhalmi Legeltetési Társulat története
Szőrhalom
Jelentéktelen, gazzal benőtt alacsony, mintegy ember magasságú kunhalom a Kisszénási Vasútállomás közelében, attól délkeletre közvetlenül a vasúti sínek mellett. Anyagát jórészt elhordták, csak a középső része maradt meg egy régi háromszögelési pont betonjelével.
A környékbeli tanyák lakói sem fekvését, sem nevét nem ismerik. E halomról
kapta nevét. Északi oldala Kardoshoz, a déli oldala Nagyszénáshoz tartozik,
de közvetlen közelében van a csabacsűdi határ délkeleti és a kondorosi
határ nyugati sarokpontja, a csabacsüdi határ délkeleti részén lévő legelő,
a vasúttal párhuzamos dűlő, illetőleg a legelőn áthúzódó csatorna.
A Szőrhalom nevet írásban először 1743-ban említik (1), nevét feltehetően
a közelében elhullott állatok szőréről kapta. (2) Ezt a feltételezést
látszik alátámasztani az is, hogy a Szőrhalmi legelő és a Dögösnek nevezett
határrész részben átfedi egymást. (3)
Részlet Békés megye 1957. évi térképéből (Kisszénás közelében Szőrhalom)
A parcellázások
A múlt század utolsó harmadában Szarvas és a környékbeli települések határában korszakos változást hozott a nagyszabású parcellázás. A földéhes gazdatársadalom számára bűvös szóvá vált a jegyzés és az osztás.
A nagybirtok felparcellázását jelentős mértékben elősegítette az 1868
óta működő Szarvasi Takarékpénztár hiteleivel. Nemcsak szántók, hanem
legelő területek is kisbirtokosok kezére kerültek.
A sort a Szőrhalmi legelő eladása nyitotta meg, 1881-ben 31 gazda megvásárolta
a Batthyányaktól a 876 kh-as legelőt és a környező szántókat (4).
1883-ban adta el az Inkey család a több mint 2000 holdas Kákai legelőt, ezt követte a Szénási legelő (1886), végül pedig a Tóniszállási legelő (1890) eladása.
A szarvasi gazdák nemcsak a szarvasi határ parcellázásában vettek részt, de nagyszámban jelentkeztek a Szőrhalmi és a Nagyszénáshoz tartozó Szénási legelő vevőiként is.
A Szőrhalmi legelő leírása
A Szőrhalmi legelő a csabacsűdi határ délkeleti részén helyezkedik el, közvetlenül mellette, tőle nyugatra fekszik a Lustig-féle legelő, de még a múlt század elején a Szőrhalomtól északra eső kisszénási terület is legelő volt.
A folyószabályozások, a vadvizek lecsapolása előtt a XIX. század közepéig
a Szőrhalmi legelő a keleti szélét képezte egy hatalmas - nagyságát tekintve
a Hortobággyal vetekedő - összefüggő pusztának, mely három megye határán
terült el. A keleti Békés megyei részét a Szőrhalmi, a Nagyszénási, a
Lustig-féle a Csabacsűdi és a Kákai legelő képezte, a nyugati, dél-nyugati
szárszán terültek el a Csongrád megyei Sárgahegyesi, Józsefszállási, Királysági,
Mucsiháti és Ecseri puszták, az északi szárny pedig Szolnok megyébe nyúlik
át. A puszta szélén épültek fel a falvak és a városok.
Ha a Hármas-Körös megáradt Káka-foknál kiöntött a pusztákra, s a mélyebben
fekvő részeket elárasztotta, csak a magasabb fekvésű területeken emelkedtek
ki a hullámokból.
A Szőrhalmi legelő egy tagban fekszik, melyet észak-nyugat - dél-kelet irányban a Szarvasról Orosházára vezető út szel ketté. Az orosházi út északi oldalára eső részt pedig ismét ketté vágja az orosházi útra merőleges hajtó út (jelenleg már ez is betonút, a volt SZÁT Csabacsüdi Kerületének hízómarha telepére vezet). A hajtó út végén annak északi oldalán volt a csőszház, melynek lebontására a 80-as évek végén került sor.
A legelőnek Szarvastól való távolsága 18 km, Csabacsűdtől pedig 9 km.
A legelő talaja erősen kötött szürkeanyag, jó indulatú szikkel tarkázva.
A gyepnemez vastagsága 5-7 cm. A feltalaj kevés meszet tartalmaz, altalaja
sárga agyagba megy át, melyben nagy mennyiségű durva szemcséjű mész található.
A gyepezet az 1940-es évek elején a vizes esztendők következtében átalakult, az értékesebb füvek helyét savanyú füvek foglalták el. A vizes területeken nagy mennyiségben volt található nádképű csenkesz, réti ecsetpázsit és tarackos tippan, szikesebb részeken pedig a veresnadrág csenkesz. Gyomnövény a rendszeres gyomirtás következtében alig található a legelőn, szórványosan katáng, pitypang, lajtorjás tüske, kutyatej, platágó félék fordulnak elő.
Két kis gyér akácligete a magas vízállás következtében részben elpusztult (az egyik akácos maradványa a hajtó út északi oldalán még ma is meg van.)
A jószágok vízellátása 5 bővizű gémes kúttal (3 fúrott, 2 ásott) van biztosítva, melyek az egyes szakaszok közepén fekszenek. (A fenti adatok az Alföldi Zöldmező Szövetség 1943. évi felméréséből származnak.)
A Társaság megalakulása, szervezete
A szőrhalmi pusztán (1930 körül).
Bal oldalon Kasik Pál és felesége, a kunyhó előtt Skorka Györgyné, lóháton
Laluska János (Mihájlovics Honoria szarvasi fényképész felvétele)
A Szőrhalmi legelő parcellázása, illetőleg eladása idején a békésszentandrási
határhoz tartozó Csabacsüd-puszta részét képezte. Már a terület megvételekor
1881-ben a gazdák elhatározták, hogy a legelőterületet nem osztják fel,
azt közös legelőként fogják használni.
A Társulat formális megalakítására csak 1910. november 20. napján került
sor Szarvason, közel 30 éven át a legelső tulajdonosai intézményes jogi
rendezés nélkül közösen használták az osztatlan legelőt. (Röviddel a
Társulat megalakulása után az 1913 évi X. törvénycikk a társulatok alakítását
a legtöbb esetben kötelezővé is tette.)
A "Szőrhalmi birtokosság" alapszabályai megállapítják, hogy
a társulathoz semmiféle belépési nyilatkozat nem szükséges, a legelő valamely
eszmei hányadrésze tulajdonjogának megszerzése létrehozza a tagsági viszonyt.
A tagok hányadaikat szabadon elidegeníthették, megterhelhették, de csak
az alapszabály keretei között használhatták.
A Társulat legfőbb testülete a közgyűlés volt, melyen a tagok szavazati
jogukat a tulajdonjoguk nagyságához igazodóan gyakorolhatták.
A Társaság ügyeinek intézését a közgyűlés által választott 12 tagú választmány
és a tisztségviselők végezték. A Társulat tisztségviselői voltak az elnök,
az alelnök, a pénztárnok és a pusztagazdák, ezen utóbbiakat a fiatalabb
gazdák közül választották meg, feladatuk volt a pásztorokra, a legeltetésre,
a közös gazdálkodásra való felügyelet. Mind a választmány, mind pedig
a tisztségviselők megbízása egy naptári évre szólt.
A legeltetési társulatok elnökei gyakran Szarvas neves közéleti személyiségei, vagy tekintélyes gazdái voltak. Pl. a Nagyszénási Legeltetési Társulat elnöke a 30-as években dr. Haviár Gyula kir. közjegyző, kormány-főtanácsos volt, vagy a Kákai Legeltetési Társulat elnöke Tepliczky János mérnök, az ideiglenes Nemzetgyűlés képviselője, képviselő-testületi tag, a Kisgazda Párt szarvasi szervezetének elnöke volt.
A Szőrhalmi Legeltetési Társulat első elnöke dr. Mázor Elemér volt, aki 1869-ben született Szarvason, középiskoláit a Szarvasi Ev. Főgimnáziumban végezte, majd a Budapesti Egyetemen jogi doktorátust szerzett. Mint fiatal ügyvéd részt vett Szarvas minden társadalmi és egyházi mozgalmában. Elnöke volt a helyi munkapártnak, évtizedeken át tagja volt a Vármegye Törvényhatósági Bizottságának és a községi képviselő-testületnek. Ügyésze, majd felügyelője volt a Békési Ev. Egyházmegyének. Egy alkalommal felkínálták neki a főispáni széket is, azonban e megtiszteltetést elhárította magától (5). 1939-ben hunyt el Budapesten.
Rendelkezésünkre állnak a Szőrhalmi Legeltetési Társulat egyik elnökének
és pénztárosának adatai, kik az 1930-as években töltötték be tisztségüket.
A Legeltetési Társulat elnöke Lustyik Pál 1865-ben született, (felesége
Janurik Mária), 1908-ban lett önálló, 128 holdnyi örökségét 231 kh-ra
gyarapította. Célszerű, szakértő gazdálkodással jó hírnevet szerzett birtokának.
Tagja volt a Szarvasi Hitelbank Rt. igazgatóságának (6), 1945-ben hunyt
el.
Kiss György pénztárnok kondorosi földbirtokos Szarvason 1889-ben született,
(felesége Janurik Judit) 1911 óta önálló gazda, 60 holdas birtokkal rendelkezett
(7).
A legelő hasznosításáról az 1911. július 11. napján jóváhagyott Legelőrendtartás
rendelkezett. Előírta, hogy évenként el kell készíteni és közzé kell tenni
a legelő birtokosok névjegyzékét. Valamennyi tag tulajdoni hányada arányában
legeltethet, vagy engedheti át legeltetési jogát bérbeadás útján.
A legeltetési jog alapegysége a palieta (paljeta) volt (47 kishold, 1100
négyszögöllel számítva), melyen 18 db számos jószág legelhetett. Számos
jószágnak minősült 1 db felnőtt ló vagy szarvasmarha, illetve 2 db, 1
éven aluli csikó vagy borjú. Gyakran használt egység volt még a két kishold
nagyságú járás is.
A legelőre csak ló vagy szarvasmarha volt kihajtható, egyéb állat nem.
A legeltetés csak ménesben és a közös csordákban folyhatott, külön csordában
a 2 évesnél idősebb tehenek a bikákkal, külön csordában pedig a 2 évesnél
fiatalabb borjúk (szűz gulya).
Ezen túlmenően a Legelőrendtartás rendelkezett a határjelekről, a gyomirtás
szabályairól, az itatókról, stb.
A Társulat működése
A Társulat működését a közvetlen demokrácia jellemezte. Szinte valamennyi jelentősebb kérdésben a közgyűlés döntött. A 30-as évek elején (az 1910 és 1930 közötti jegyzőkönyvek nem állnak rendelkezésünkre) évi 1-2 közgyűlést, illetőleg 1-2 választmányi ülést tartottak, majd a 30-as évek közepétől a testületi élet megélénkült, évente 4-10 alkalommal ült össze a közgyűlés és valamivel kevesebb esetben a választmány.
Az üléseket Szarvason a Gazdakörben (Szabadság u. 15. szám alatti ingatlan,
jelenleg lakótelep áll a helyén) tartották.
A közgyűlések visszatérő témája volt az év eleji tisztségviselő választásokon
túlmenően a kihajtás, majd a kaszálás időpontjának meghatározása, melyeket
mindig megelőzött a "legelőnézés" és a "fűnézés".
A kihajtás általában május első napjaira esett, leggyakrabban szombatra tűzték ki, a jószágok átvételét a közgyűlés által kirendelt bizottság végezte, külön a ménesnél, valamint a tehéngulyánál és az ökörcsordánál.
Túlhajtás esetén - ha valamely tag több állatot hajtott ki mint amire jogosult volt - a bérleti díjnak megfelelő összegen túl bírságot is fizettettek.
Gyakori téma volt a közgyűléseken a tenyészbikák beszerzése (főleg a kondorosi Geist uradalomból) illetőleg az eladásukról szóló döntés, ha bikát selejtezni kellett vagy hamissá, szeszélyessé vált, valamint a bikapénz (a fedeztetési díj) megállapítása.
A társulat az adót negyedévenként fizette, oly módon, hogy esetenként bevételeikből fedezték, vagy megállapították a tagok által fizetendő összeget palietánként.
A Társulat gazdálkodását a hagyományok tisztelete, a demokratizmus, a
takarékosság, a körültekintés, a gyakorlatiasság és a természetben történő
fizetés jellemezte.
A legelő kaszálását részesekkel végeztették, ugyancsak felesekkel műveltették
a társulat mintegy 40 kh. szántóját, melynek nagysága a 40-es évek végére
legelő-feltörések következtében 63 kh-ra növekedett.
Valamely munka megrendelésekor mindig legalább két vállalkozótól kértek
ajánlatot, s a kedvezőbbet fogadták el.
Az 1936. április 5-i közgyűlésen pl. a pénztárnok előterjesztette, hogy
a Bulik-féle kút kiapadt, azt ki kellene tisztíttatni, vagy abban Norton
kutat fúratni. Az utóbbi megoldás lenne a drágább, de eredményesebb. Aradszki
Mihály békéscsabai kútmester 700 pengőért olyan kút fúrását vállalja mely
percenként 25-30 liter vizet ad, s a készpénzen felül a Társulat köteles
a kútmester eszközeit Békéscsabáról el- és visszaszállítani.
Többen ellenezték e költséges megoldás választását, hivatkozva egyes
tagok nehéz anyagi helyzetére.
Az elnök név szerinti szavazást rendelt el, majd a döntést a következő
közgyűlésre halasztották, ahol a korábban jelen nem lévő tagok is szavazhattak,
s a szavazatokat összesítve a kút fúrása mellett döntöttek. A közgyűlés
ezt követően a kútmesterrel való részletes megállapodásra 4 tagú bizottságot
küldött ki, beválasztva abba az ellenzők hangadóját is.
Az Alföldi Zöldmező Szövetség - melynek tagja volt a Társulat is - 1943-ban részletes munkatervet készített a legelő jó karbantartásáról (pl. a legelő fásításáról, az állatok védelme céljából fedett szerfás fészer építéséről, stb.) melyet a Békés Vármegye Közigazgatási Bizottságának Gazdasági Albizottsága megküldött a Társulatnak. A Társulat közgyűlése 1944. január 9-én tárgyalta meg a munkatervet, az ülésen Cs. Szabó Imre járási gazdasági felügyelő is részt vett, és meglehetősen szkeptikusan előadta, hogy korábban már tárgyalt ez ügyben a Társulat elnökével, aki tájékoztatta, hogy a Társulat nem hajlandó és nem is képes a nagyszabású munkálatok végrehajtására, fásítás esetén a fák megvédéséhez 8-10 pásztort kellene alkalmazni, az állatállomány számára 3-4 fedett karámra lenne szükség, mivel a legelőn 3-4 különböző falka van, egy-egy falkában kb. 150 db egyfajtájú jószággal. (Itt jegyzem meg, hogy a legeltetett állatállomány számáról pontos adataink nincsenek, egy adat szerint 1932 évben a ménes létszáma a Szőrhalmi legelőn 322 db volt). (8)
A közgyűlés végül mindössze egy réthasogató beszerzéséről határozott,
melynek költségéhez a maga részéről 250 pengővel volt hajlandó hozzájárulni,
s a további költségek juttatása iránt egyidejűleg a Gazdasági Albizottságon
keresztül előterjesztést tett a Magyar Királyi Földművelési Miniszterhez.
A közgyűlés az 1942. november 1-i ülésen az eltőzegesedett "lapos"
felgyújtásáról határozott. A jogi jellegű ügyeket, pereket a Társulat
ügyésze intézte. 1939-ig e tisztséget dr. Gerő Oszkár - maga is csabacsűdi
birtokos -, majd ezt követően dr. Dörnyei József ügyvédek töltötték be,
ők vezették a közgyűlés jegyzőkönyveit is.
A társulati állatorvosok 1930 és 1950 között Déri Ármin, Medvegy Mihály
és dr. Juhász Miklós voltak.
Szintén visszatérő feladata volt a közgyűlésnek a felesekkel való szerződés
megkötése, valamint a pásztor és csősz fogadás.
Csak érdekességként jegyzem meg, hogy a feles haszonbérlőkkel kötött
szerződések robotról is rendelkeztek még a 40-es évek elején is, mely
szerint a feles robot fejében köteles az elnök utasítása szerint mindennemű
fuvart elvégezni a Társulatnak.
A pásztor és a csősz fogadás is évenként történt, előzetesen kérdést intéztek
a közgyűléshez, hogy van-e kifogás a régi pásztorok vagy csősz ellen.
Híres pásztor volt Kasik Pál (1885-1975), aki több mint fél évszázadot töltött a Szőrhalmi legelőn. Dr. Domán Imre feljegyezte róla, hogy öregsége idején sem tudott elszakadni a pusztától. A legnagyobb hőségben sem vált meg megszokott fekete zsíros kalapjától, fehér ingétől és papucsától. A csillagtalan, koromsötét éjszakában sem tévedt el birodalmában, tudta, hogy most a marmancsokos részt tapossák, vagy a vörösnadrágos szik van a talpuk alatt. Még a Szent Mihály napi ködben is ki tudta kerülni a vízállásos tocsogókat. Szerette a lebbencslevest, az öreg tarhonyát és a paprikás krumplit sok szalonnával és kedvelte a pulikat. (9) A Társulat 1940-ben Kasik Pál pásztor kitüntetése iránt a következő előterjesztést tette a Földművelésügyi Miniszterhez:
"Nagyméltóságú Miniszter Úr!
Kegyelmes Urunk!
Alulírott Legeltető Társulat azon tiszteletteljes kérelmünket terjesztjük
elő, hogy Kasik Pál (nős Filyó Máriával) csabacsűdi lakos számadó csikóst
kitüntetésre érdemesíteni kegyeskedjék.
Kasik Pál jelenleg 55 éves és már 12 éves kora óta - tehát már 43 éve
- a 4 éves háborús katonai szolgálatát kivéve állandóan szolgálatunkban
áll. Kezdetben bojtároskodott, 1906 év óta már számadó gulyás, illetve
csikós.
Ezen hosszú szolgálata alatt nevezett állandóan kifogástalanul, becsületesen
és hűséggel látta el szolgálatát, s azzal úgy az állattartó gazdák, mint
a Társulat vezetőségének mindenkor a legteljesebb megelégedését, elismerését
vívta ki. Hűséges szolgálatával példaképül szolgált mindenki előtt.
Tisztelettel felemlítjük azt is, hogy nevezettnek az édesatyja is több
mint 30 évig volt alkalmazottuk, s az öccse (Kasik János 1889-1967 - a
szerző)is már 26 éve áll szolgálatunkban, a helyét és örökét pedig majdan
fiai fogják átvenni, kik már csikósként mellette szolgáltak (Pál sz: 1914,
János sz: 1919 - a szerző).
A kitüntetésre ajánlott a háborúban mint katona a tábori csendőrséghez
volt beosztva, 4 évig szolgált és szolgálati idejének legnagyobb részét
Szerbiában töltötte."
Valamennyi társulat esetén jelentős esemény volt a legelső vásárlás 50
éves jubileumának megünneplése. Ennek előkészítése céljából a Társulat
1931. április 19-re tűzött ki közgyűlést. Sajnos semminemű adat nem maradt
fenn a jubileumi ünnepség lefolyásáról, ugyanakkor rendelkezésükre áll
a Nagyszénási Legeltetési Társulatnak a jubileumot előkészítő választmányi
ülésének jegyzőkönyve, mely szerint a szintén 50 éves évforduló megtartására
a nagyszénási legelőn 1936. május 20 napján került sor.
Az ünnepségre meghívást kapott a szomszédos Szőrhalmi és a Kákai Legeltetési Társulat, Dr.Schauer Gábor és Dr.Kiss László szarvasi és orosházi főszolgabírák, a szarvasi, a csabacsűdi, a kondorosi és a nagyszénási községek előljárósága, a járási orvosok, Márky Jenő vármegyei és Reinhardt Béla járási gazdasági felügyelők, dr. Tóth Pál szarvasi és dr.Lányi orosházi országgyűlési képviselők, a Szarvasi Gazdasági Tanintézet, a Gimnázium, a Tanítónőképző, a polgári iskola igazgatói, a szarvasi Evangélikus Egyház lelkészei, a Gazdakör elnöke, a Társulat állatorvosa, a Szarvasi Járásbíróság, Adóhivatal, Posta, Vasút és az Ármentesítő Társulat vezetői, a lapok tudósítói, Borgulya Pál volt szarvasi országgyűlési képviselő és Róth Béla fényképész.
Kijelölték az asztalok, lócák, tálak, poharak beszerzőit, a kenyereseket,
a szakácsokat, a kocsmárosokat, a kocsirendezőket és a vendégek ülésrendjének
felelősét. Ünnepi beszédet Dr. Haviár Gyula elnök mondott, a Társulat
történetét pedig Kapus Lajos társulati jegyző ismertette.
Az ebéd birkapaprikás volt, 500 liter bort és 100 liter szódát rendeltek.
A jubileumi ünnepség előtt 1936. május 17-én megkoszorúzták a Legelő megvétele
körül legtöbbet fáradozó Kis Mihály ("aranykeresztes") és Janurik
György sírjait.
Az ünnepségen a Szőrhalmi Legeltetési Társulatot Lustyik Pál elnök, Melis Mihály alelnök és Belopotoczki György pusztagazda képviselte. Az ünnepségen készült fényképek közül egyet kinagyíttattak, s azt a Társulati tanyán helyezték el. A fentiekhez hasonlóan ünnepelhettek a Szőrhalmiak is, valószínűleg szerényebb körülmények között, figyelemmel a gazdasági válságra. A Társulat gyakorolta területén a vadászati jogot is, évente rendszeresen vadászatot rendeztek, melyet vacsora követett.
A Vármegyei Alispáni Hivatal 1938 novemberében Nagyszénásra tárgyalásra hívta meg a Társulatot az Orosházi út kikövezésével kapcsolatos területigény miatt, e célból ingyenes területátengedést kértek. A Társulat azonban - elismerve, hogy a gazdatársadalomnak nagy érdeke az útépítés - nem járult hozzá az ingyenes területátadáshoz, mivel a tagok között sok a törpebirtokos, vannak kiskorúak is, s így az méltánytalanság lenne.
Az útépítéssel kapcsolatban 1941. elején ismét helyszíni tárgyalást tartottak, melyről a pénztárnok 1941. március 9-én tájékoztatta a közgyűlést, mely szerint közel 5 kh. lesz kisajátítva a Társulattól, négyszögölenként 50 fillérért, illetőleg az úttól 500 m-en belüli ingatlantulajdonosok holdanként 50 fillért, 500 és 1000 m-es körzetben pedig 25 fillért tartoznak fizetni. A Társulat belső adminisztrációját a pénztárnok végezte, tevékenységüket évente a közgyűlés által kiküldött számvizsgáló bizottság ellenőrizte.
Békés Vármegye Alispánja rendeletére 1944. augusztus 25-én a Társulat pénz és vagyonkezelésre vonatkozó vizsgálatot tartottak, mely kifogásolta a pénztárnapló hiányosságait, az elnöki utalványozások elmaradását. Ugyanakkor megállapították, hogy a bikaistálló rendben van, a legelőt akác és kőris csemetékkel körül ültették, megfelelően végzik a szakaszos legeltetést és a fektetéses trágyázást.
A háborús események, illetve a szovjet hadsereg bevonulása miatt 1944-ben júniusban tartották meg az utolsó közgyűlést, 1945 áprilisától azonban változatlan formában folyt tovább a Társulat működése. A front átvonulása a Társulatot alig érintette, 1946 tavaszán a hadsereg 5-10 ha. kaszálót vett igénybe, illetőleg egy kút a hadműveletek során tönkrement.
Epilógus
A Társulat gyors, drámai végét az adótartozás jelentette, ennek első
jelei a "fordulat évében" 1948. augusztusában már jelentkeztek,
a Társulat kénytelen volt a hátralékos tagokkal szemben egyre szigorúbban
eljárni. Az 1948. december 19-i közgyűlésen megjelent dr. Faragó Géza
pénzügyi főtanácsos, az Adóhivatal főnöke, aki "komoly szavakkal"
hívta fel a tagságot adófizetési kötelezettségére, mert különben nem tudja
"a fenyegető veszély elhárítani".
A Társulat megpróbált több bevételhez jutni a járások bérbeadásával, a
korábban felesbe adott szántót házi kezelésbe vette, így 1949 elején még
sikerült a Társulat juhállományát az árveréstől megmenteni. Az erőfeszítések
azonban csak átmeneti eredményeket hoztak. A pénztáros 1949. augusztus
28-án tájékoztatta a rendkívüli közgyűlést, hogy Csabacsüd község főjegyzője
és gazdajegyzője beidézte elszámolás végett, bekérték a tagok névsorát,
a legelő javítására tartalékolt és takarékbetétben elhelyezett 8400 Ft-
ot nyugta ellenében átvették, s felhívták a Társulatot a hátralékos
Az utolsó pásztorgeneráció az 50-es években.
Állnak: Medvegy Pál, ismeretlen, Hraskó János és fia, Krasznai József,
Pljesovszki István, Kasik Pál (1). Guggol: Kasik János, Csicsely János,
Palyó István, Kasik Pál (2). Ülnek: ismeretlen, Hipszki János és fia.
adó megfizetésére és a hatékonyabb gyomirtásra.A pénztáros előadta, hogy az 1948. évi adóhátralékot kifizették, a folyó évi adóba két bikát, 6 anyajuhot és 2 bárányt már lefoglaltak, készpénzzel nem rendelkeznek 1950. január 15-én a közgyűlés - engedve a régi beidegződéseknek - még új vezetőséget választott, s január 22-re számvizsgálatot tűztek ki. Ezzel megszakadnak a társulati közgyűlések jegyzőkönyvei. A további eseményekről a Nagyszénási Legeltetési Társulat jegyzőkönyvéből tájékozódhatunk. E Társulat is adóproblémákkal küzdött. Megállapították, hogy a tagok nagy része nem képes a hátralékból ráeső részt megfizetni, a pénztáros indítványozta a legelőnek az Állam részére történő felajánlását, oly módon, hogy minden egyes tag telekkönyvi tulajdonát egyénenként felajánlja.
1950. január 15-re tűzték ki a Nagyszénási Legeltetési Társulat utolsó közgyűlését azzal, hogy a távolmaradást a felajánlás melletti nyilatkozatnak fogják tekinteni. Ezen utolsó közgyűlésen a pénztáros indítványozta a legelő Államnak történő felajánlását, azonnali birtokbaadással a kataszteri tiszta jövedelem 45-szörös szorzata ellenében.
A Szőrhalmi Legeltetési Társulat sorsa is hasonló módon teljesedett be. Az ingatlan-nyilvántartásból nem állapítható meg a Szőrhalmi legelő állami tulajdonba kerülésének pontos története, tény azonban, hogy a legelő az 1950-es évek elején a Magyar Állam tulajdonába és a környékbeli települések (Kondoros, Csabacsűd, Szarvas) mezőgazdasági termelő szövetkezeti csoportjainak, illetve a Csabacsűdi Állami Gazdaság használatába, s a Legeltetési Bizottságok igazgatása alá került.
Pontosabb adataink vannak a korabeli telekkönyvi nyilvántartásból a Tóniszállási legelő vonatkozásában, melyből megállapítható, hogy az 1950 év elejétől az adófelügyelőségek kimutatása alapján jelzálogjogok kerültek feltüntetésre a teherlapokon, s tulajdoni lapokon pedig lakónikus rövidséggel a következő bejegyzések olvashatók: felajánlás jogcímén az Államkincstár javára bekebeleztetik, "átszállás" jogcímén a Magyar Állam tulajdonába került, vagy az ingatlanok földrendezéskor táblába estek, végül egy "Megszűnt" bélyegző került az iratokra.
Hasonló módon szűnt meg a Szőrhalmi Legeltetési Társulat tagjainak is a tulajdonjoga, s az ekevas által nem érintett szűz legelő volt tulajdonosaira mint tudjuk igen nehéz idők következtek.
Jegyzetek
1. Haan Lajos: Regesták Békés Vármegye közgyűlési jegyzőkönyveiből, 1884.
83. oldal
2. Torda Lajos: Csabacsüd; Szarvas,1984. 11. oldal
3. Békés Vármegye közúti térképe, Budapest, 1918
4. Ponyiczky Zoltán: Szarvas Város települése és építkezése; Budapest,
1911
5. Szarvasi Hírlap 1929. december 22-i szám, 19. oldal
6. Békés Vármegye; Szerk. Márkus György, Budapest, 1936
7. Ugyanott 612. oldal
8. Dr. Domán Imre: Az én szarvasi tanyavilágom; Kézirat, 1983. 33. oldal
9. Ugyanott 34. oldal
Holstein-fríz gulya a szőrhalmi legelőn 1997-ben
Az elnökök, pénztárnokok és a pásztorok adatai
Elnökök
dr. Mázor Elemér 1910 - ?
Lustyik Pál 1930-1938
Janurik János 1939-1948
Melis Márton 1949
Tóth Pál 1950
Pénztárnokok
Kiss György 1930 - 1938
Kiszely György 1939 - 1942
Belopotoczki György 1943 - 1945
Melis Márton 1946 - 1948
Kovács P. János 1949 -1950
Pásztorok
Kasik Pál, gulyás, csikós, csordás 1906 - 1949
Kasik János, gulyás 1917 - 1946
Alexa Pál, gulyás 1946
Hanzó György, csikós 1947
Adamik András, csikós 1948
Megjegyzés: Az 1910 és 1930 közötti adatok csak részben állnak rendelkezésünkre.
Kasik János gulyás 1941. évre szóló szerződése
Nevezett szerződés: 50, azaz, Ötven pengő készpénz, - 158, azaz: Egyszázötvennyolc
véka búza (38 és 1/2 köböl búza), - 72 azaz, hetvenkettő véka árpa (18
köböl) 3 (1100 öles) hold szántóföld búza alá, - 3 (1100 öles) hold
szántóföld pedig kukorica alá, - 3 (1100 öles) hold fűkaszáló, - 6,
azaz: Hat járás, 2 azaz: Kettő drb. öreg disznó és ennek szaporulatával
legeltetési jog és 5 kocsi trágya.
Kötelessége:
Köteles a legeltetési idő alatt 3 embert és 1 gyermeket tartani bojtárként,
köteles a kihajtás előtt a kutakat felszerelni, behajtás után azokat leszerelni,
vályukat és kunyhót behúzatni. - Három emberből egy a nyári vásárkor elküldhető.
Legeltetés beszorulásig tart, ami az időjárástól és állatok számától függ.
Amikor a legelő jószágok száma 20 drb-ra leapad, a gulya szétverhető,
amennyiben azonban kedvező időjárás folytán a legelő felújul, így tartozik
a választmány határozatára a legeltetést újból megkezdeni. - Tartozik
nevezett a beteg és férges állatokat gondozni, a hullákat eltakarítani,
s a beteg jószág gazdáját azonnal értesíteni.
Pénztárnok és pusztagazda által kijelölt helyen és fűben tartozik legeltetni,
ha ezt áthágta, minden egyes alkalommal 4 pengő pénzbüntetést kiszabható.
Az átvett jószágok meglétéért szavatol.
Végül köteles a csikóssal télen a gyűlések idejéről a tagokat felváltva
értesíteni.
Ezen megállapodás felolvasás és megértelmezés után helybenhagyva aláíratott.
Szarvas, 1940. szeptember hó 8 napján.
Előttünk, mint tanúk előtt:
Megjegyzés: A közgyűlés csak az 1941. augusztus 31-i ülésén rendelkezett a véka és a köböl mértékegység helyett a q alkalmazásáról. (a szerző)
Kimutatás
a Szőrhalmi Legeltetési Társulat tagjairól, valamint legelőjárásuk mennyiségéről
1949
S.sz. Név Járások száma S.sz. Név Járások száma.
1. Kiszely György 8
2. Dr. Dörnyei József 9
3. Melis Mihály 5
4. Sonkoly Márton 5
5. Janurik János 9
6. Kovács György 4 1/2
7. Özv. Kiss Györgyné 4 1/2
8. Kepenyes János 7
9. Özv.Kepenyes Jánosné 2
10. Tóth M. György 9
11. Özv. Lustyik Pálné 9
12. Janurik János 4 1/2
13. Dr. Nagy Béla 4 1/2
14. Kiss Mihály 6
15. Galáth Pál 1 1/2
16. Jancsó András 1 1/2
17. Galáth István 4 1/2
18. Pribelszki Pál 4 1/2
19. Belopotoczki György 9
20. Janurik György 4 1/2
21. Terhes Mihályné 2 1/4
22. Unatyinszki Mihályné 2 1/4
23. Kiss Mihály 9
24. Dr. Kiss István 9
25. Achim Andrásné 9
26. Kiss Judit 9
27. Kondacs György 6
28. Piliszki János 9
29. Kita György 3
30. Tóth Mihály 7
31. Harsányi Sándorné 1
32. Buzás Jánosné 1
33. Tóth Pál 5
34. Tóth János 4
35. Sinkovicz Pál 657.
71. Szekera Pál 1
72. Klimaj Pál 1 1/2
73. Klimaj János 1 1/2
74. Klimaj György 3
75. Klimaj György 3
76. id. Klimaj Pál 4 1/2
77. Csicsely Mihály 4 1/2
78. Podani János 9
79. Szloszjár György 3
80. Molnár János 2
81. Poljóka János 1
82. Özv. Kozsuch Jánosné 3
83. Sterbecz József 18
84. Valkovszki Mihály 6
36. Krsnyjak Pál 12
37. Özv. Lustyik Pálné 18
38. Janurik Pál 18
39. Janurik Pál 12
40. Sonkoly Pál 6
41. Dr. Gerő Oszkár 9
42. Matusik Mihály 4 1/2
43. Hruska György 1
44. Hruska Zsuzsanna 1
45. Hruska Mátyás 1
46. Hruska Mihályné 1 1/2
47. Kovács P. János 4 1/2
48. Özv. Miklya Jánosné 4 1/2
49. Szebegyinszki Györgyné 4 1/2
50. Litauszki Mihály 0.1/2
51. Litauszki János 0.1/2
52. Sonkoly Pál 4
53. Melis Pál 6
54. Bobvos Pál 3
55. Klimaj János 3
56. Kugyelka Mihály 1
57 Kondacs Pál 2
58. Semetka Sámuel 2
59. Maglóczki János 2
60. Kiss Mihály, Kondoros 18
61. Kiss Mátyás 8 1/2
62. Özv. Kiss Andrásné 8
63. Kiss Mihály 2
64. Kiss Pálné 1
65. Özv. Kiss Györgyné 1
66. Kiss Pál 1
67. Szrenka Pál 2 1/2
68. Brlázs János 4 1/2
69. Filyó János 4 1/2
70. Melis Márton 4 1/2
85. Kovács János 2
86. Kovács Mihály 1 1/2
87. Valkovszki András 2
88. Szebegyinszki János 2
89. Szakács Pálné 2 1/2
90. Tanítónő Képző 2 1/2
91. Melis Pál 7
92. Sznyida János 2
93. Özv. Csicsely Mihályné 9
94. Kovács András 8
95. Özv. Kepenyes Jánosné 2
96. Kepenyes Mária 3
97. Galáth Istvánné 5
A szarvasi és a Szarvas környéki legeltetési társulatok 1943-ban
Szarvasi Legeltetési Társulatok
Első Kiosztású Legeltetési Társulat (elnök Paulik Pál, Szarvas, III.
kerület),
Utolsó Kiosztású Legeltetési Társulat (elnöke Czinkóczki Márton, Szarvas,
III. kerület),
Kákai Legeltetési Társulat (elnöke Tepliczky János, Szarvas, II. kerület
27.),
Tóniszállási Legeltetési Társulat (elnök Borgulya János, Szarvas, II.
kerület 156.),
Szarvas környéki legeltetési társulatok
Kondorosi Legeltetési Társulat (pénztárnoka Kovács András, Szarvas, II.
k. 433.),
Szőrhalmi Legeltetési Társulat Csabacsűd (elnöke Janurik János, Szarvas,
III. k. 95.)
Nagyszénási Legeltetési Társulat (elnöke Kugyela Balázs, Szarvas, IV.
kerület 168.).