Szakértelem, jó föld, megbízhatóság: Geomark

Szarvason, a rendszerváltás után a mezőgazdasági cégek, vállalkozások természetszerűen az addig meglévő alapokról - tsz-ek, állami gazdaság - tudtak elindulni, s nincs ez másként a Geomark Kft. történetében sem. A vállalkozást alapító hat ember előzőleg a Dózsa Tsz-ben dolgozott. Már 1990-ben, a rendszerváltás hajnalán, volt elképzelés a gazdasági társasági formában való működésre, de akkoriban még erős volt a tsz, s így a vezetőség megszabhatta a feltételeket, a feltételek pedig nélkülözték a piaci alapokat, nevezetesen a faliújságon kellett meghirdetni, hogy ilyen, és ilyen feltételekkel kft. alakul, lehet belépni. Nem is lett belőle semmi. Igaz akkor még nem lehetett látni azt sem, hogy pár éven belül szétzilálódik a magyar mezőgazdaság akkori bázisát jelentő tsz-rendszer.

Vágjunk bele

A Geomark Kft-t hat ember alakította meg 1993. október 25-én. A hat ember, a volt Dózsa Tsz. vezetőségében dolgozott, s egyszerűen nem volt más választásuk, az akkorra már majdnem teljesen felszámolt szövetkezet után, ha azzal akartak foglalkozni, amihez igazán értettek. A helyzet, mondhatni zavaros volt, hiszen a tsz felszámolásával párhuzamosan, illetve annak részeként zajlott a kárpótlás, és senki nem láthatta akkor, hogy milyen irányt vesz a mezőgazdaság. Pedig aki gazdálkodással foglakozik, annak tisztában kell lenni vele, nem egy-két évre kell előre gondolkodni, kalkulálni, hanem hosszú távra megtervezni a működés feltételeit, a beruházott gépek, eszközök megtérülését, a jövedelmezőséget az agrárium jellegéből fakadó állandóan jelenlévő rizikó mellett. A hat ember szerencsére hasonlóképpen gondolkodott a földről, a hosszú távú beruházásról, s megalakította '93 októberében a Geomarkot, bízva abban, hogy a magyar mezőgazdaság elkezd prosperálni, s a meglévő 15-20-40 éves agrárgyakorlat jövedelmező vállalkozást eredményezhet. Ezzel együtt is az akkori gazdasági és politikai környezetben ez a vállalkozás ugrás volt a szakadék pereméről a még csak nem is derengő jövőbe.

A hat tulajdonos egy-egy millió forint "hozományt" adott a menyasszonynak, a Geomarknak, s az így hatmillió forint törzstőkével alakult kft. ezer hektár földet bérelt az akkor még létező - de már szintén a felszámolás küszöbén álló - kardosi tsz-től. Túlságosan merészek nem lehettek, hiába kiváló minőségű a kardosi föld, az öntözhetősége nem biztosított, így a mezőgazdaság, a gazdálkodás pillérét jelentő búza-kukorica-napraforgó-cukorrépa vetésszerkezet mellett döntött a két ügyvezető - személyük máig nem változott - Tóth Imre és Tolisz Dimitriosz. Ehhez is - hogy legalább egy évre előre lehessen kalkulálni - hitelt kellett felvenni, amihez persze fedezet kellett, s így jelzáloggal terhelték meg, nemcsak a várható termést, de a tulajdonosok különféle ingatlanait is. Hiába volt a laikus szemmel nézve tekintélyes, hatmillió forintos törzstőke, a Geomark is - miként a kortárs mezőgazdasági vállalkozások többsége - úgyszólván vagyontalanul alakult, s csak a kedvező időjárásnak köszönhették - persze a tudáson, a tapasztalaton túl -, hogy nem kerültek olyan helyzetbe, hogy a nem létező tartalékból kelljen egy-egy katasztrofális évet kibekkelniük. Az első év - a '94-es tavasz és nyár - kitűnően sikerült, s ez hatalmas lökést adott a cégnek, a "biztonsági" termelés bejött, s Tóth Imre arról is be tudott számolni a tulajdonosoknak, hogy a kft. gazdálkodásának hatékonysága összehasonlíthatatlan a tsz-ével, a minimális adminisztráció mellett is lehet jó eredményt elérni. Igaz ekkor még gépe és embere sem volt a Geomarknak, a mezőgazdasági munka minden fázisát bérmunkában, külső vállakozókkal kellett végeztetniük.

Fejlődés lépésről-lépésre

A hosszú távú tervezés filozófiájának megfelelően a Geomark tulajdonosai az első évi nyereséget az utolsó fillérig visszaforgatták a gazdálkodásba, a cég megerősítésébe. Ez alapgépek vásárlását - talajművelő, vető-, és betakarító gépek - jelentette, természetesen a gépeket működtető emberek alkalmazásával együtt. Az akkor indult reorganizációs program hitelhez jutási feltételeit is kedvezőnek ítélte a kft., ebből a hitelből vásárolták meg a kardosi szárítót, s ezzel a kapacitással - háromezer hektárra méretezték - már bérmunkát, szárítást, tárolást is tudtak vállalni, azoknak is, akik nem adták bérbe földjüket.

A Geomarknak a második évben a földbérlet kapcsán már nem a kardosi tsz-szel kellett tárgyalni, hanem magánszemélyekkel, hiszen időközben a földek magántulajdonba kerültek. Így a kardosi határban az előző évi ezer hektár hatszázra fogyatkozott, viszont Szarvas határában ezerkétszáz hektárral gyarapodott a művelhető terület. Ebben az ezerkétszáz hektárban, a közben megvásárolt két lineár öntözőberendezéssel, már majdnem négyszáz hektárnyi földterület öntözése biztosított volt, alkalom kínálkozott a nagyobb kockázatot jelentő, de nagyobb haszonnal is kecsegtető növénytermesztés kipróbálására. Erre sarkallta a Geomarkot az időközben szintén átalakult feldolgozóipar is, akik megbízható termelőket kerestek, s ez a megbízhatóság a jó szakember, jó talaj és az öntözhetőség hármas követelményét teljesítő cégben szerintük is adott volt.

Belevágtak hát - amellett, hogy a földek nagy részén megmaradt a biztonsági vetésszerkezet - a Szarvason akkoriban újdonságnak számító szántóföldi zöldségtermesztésbe, zöldborsóval, zöldbabbal kezdtek foglalkozni, az ún. kettős termesztés technikájával, vagyis egy szezonban kétszer vetettek s kétszer is arattak bizonyos területeken. A szántóföldi növénytermesztés mintegy négyszeres hasznot jelent a búzatermesztéshez képest, ugyanakkor a rizikó is négyszeres, hiszen a feldolgozók minőségi követelményeinek megfelelően csak jól szabad csinálni, ehhez pedig az szükséges, hogy ezek a növények - és a föld is - mindig időben megkapják a fejlődéshez, a minőséghez nélkülözhetetlen tápanyagokat, növényvédelmet, csapadékot. Ennek megfelelően a Geomarknál dolgozók is állandóan rendelkezésre kell hogy álljanak, s természetesen ez csak úgy képzelhető el, ha ehhez mért a jövedelmük is.

A második év - a '95-ös tavasz és nyár - is jól sikerült, s ősszel tovább fejlődött a Geomark, ami ismét csak úgy volt lehetséges, hogy a nyereséget az utolsó fillérig visszaforgatták a cég működésébe. A cél a géppark minőségi javítása volt, új gépek - precíziós ekék és vetőgépek - kerültek a szintén akkor vásárolt telephelyre, a volt Dózsa tsz mezőberényi úti műhelyébe, ahol adottak a feltételek - karbantartó helyiségek, benzinkút, szociális épületek - a tulajdon biztonságos megóvására és a dolgozók kulturált munkakörülményeinek megteremtésére is. A harmadik év kezdetére kialakult a társaság működésének minden feltétele, tartották a kétezer hektár körüli vetésterületet, s a fejlesztéseknek köszönhetően jól tudták hasznosítani az öntözött területeket is. Világossá vált a földjeiket bérbe adóknak is a Geomark filozófiája: az, hogy megműveli a földeket, igyekszik legjobban hasznosítani azt, s nem utolsó sorban pontosan fizeti a bérlő igényei szerint a bérleti díjat is. Ez is a piachoz alkalmazkodik: 25-30 kg őszi búza ára aranykoronánként. A bérbe adó kérheti terményben és készpénzben is járandóságát, s megvan az a lehetősége is, hogy bármikor kimenjen a földjére, saját szemével győződjön meg arról, hogyan műveli azt a Geomark. Az ügyvezetők irodája is mindig nyitva van az érdeklődők előtt, mindig találnak megoldást a problémákkal jelentkezők számára. Ennek a filozófiának köszönhető, hogy a kölcsönös bizalom és korrekt együttműködés alapjain, a gazdálkodás stabilan hozta a kft. harmadik évében is a nyereséget, biztosítva egyúttal a dolgozók megélhetését és a földjeiket bérbeadók jövedelmét is.

A jövő a "több lábon állás"

Nem csoda hát, hogy a '96-os év őszén már nem kellett sem nagyobb beruházáson, sem a következő évi terveken gondolkodni; apróbb változtatásokról - például a csemegekukorica és hibridkukorica vetése - számolt be Tóth Imre a tulajdonosoknak. És persze arról a cseppet sem mellékes körülményről, hogy a negyedik év végére a kft. gazdálkodása megerősödött annyira, hogy osztalékot fizet a tulajdonosoknak. Ez pedig azt jelenti, hogy túl vannak a kezdeti nehézségeken, a társaság már nem tud megroppanni, ha egy kedvezőtlenebb év gyengébb termést produkál, nem csak a biztosításra, hanem saját tartalékaikra is számíthatnak.

A jövőt illetően viszont még mindig nem mondtak le a fejlődésről, a fejlesztésről, de ez már nem a földterület növelését jelenti. Jelenthetné az öntözhető területek növelését, ám ez a lehetőség a jelenlegi tulajdonviszonyok, és bérleti szokások mellett bizonytalan beruházás lenne. Jelenthetné a növénytermesztés mellett egy másik ágazat meghonosítását, s vannak is ilyen kísérletek, de '97 őszén még korainak tartotta Tóth Imre bővebben szólni. Az biztos, mondta, hogy a fejlődést a több lábon állás jelenti, de ennek a megtervezése, kipróbálása és bevezetése gondos előkészítést igényel. Ez a záloga annak, hogy, ha változnak is a gazdálkodás feltételei, esetleg szűkül a piac, ne a Geomark legyen az a cég, amelyik elvérzik a küzdelemben.

Bukni lehet, de nyerni kötelező

Ez Márton Lászlónak, a Laposi Bt. egyik tulajdonosának, szakmai vezetőjének szava járása. De sokkal többször kell nyerni, mint bukni a mezőgazdasági vállalkozásban is ahhoz, hogy talpon maradjon, megéljen az ember. Ehhez kell az az önbizalom is, amivel ő rendelkezik. Akik ismerik tudják, nem önhittség, csak egészséges, mondhatni a talpon maradáshoz elengedhetetlen, egészséges önbizalom ez.

Munkanélküliség vagy vállalkozás

A Laposi Bt., mint sok más mezőgazdasági vállalkozás is, a magyar mezőgazdaság reménytelenségének éveiben alakult, s azóta is eredményesen működik. A Szarvasi Állami Tangazdaság Rózsási kerületének fiatal ágazatvezetője, Márton László és állatorvosa, dr.Dezső István látták, érezték, kikalkulálták, ha nem akarnak munkanélküliek lenni, saját vállalkozást kell indítaniuk. A mezőgazdaságra rossz idők jártak, perspektíva nem nagyon volt. Akkoriban a gazdaság különböző ágazataiban egyik napról a másikra megkapták munkakönyvüket az emberek. A Laposi Bt. már '92-ben megalakult, Márton László és dr. Dezső István azt tervezte, hogy a nagylaposi szarvasmarha-telepet veszik majd meg. A helyzet azonban másként alakult, amikor a gazdaság vezetősége bejelentette: '93-ban a rózsási tehenészetet megszüntetik. Ekkor döntöttek úgy, hogy eljött az idő, s megalkudtak a bizonytalankodó, döntést csak nagyon nehezen vállaló akkori SZÁT-vezetőséggel a rózsási szarvasmarhatelep átvételéről, megvásárlásáról. A kilátástalanság, a racionális jövőkép hiánya mellett is bíztak magukban, hogyha az egész mezőgazdaság tönkremegy is, ennek a telepnek talpon kell maradni..

Jelentős hitel felvételével 1993-ban vásárolták meg a hatvanas években épült, hagyományos technológiával működő 300-as szarvasmarha-telepet, melyben akkor 245 tehén - nem éppen a java minőség - és szaporulata adta az induló állományt. Az OTP viszont, mert kockázatosnak ítélte a vállalkozást, csak úgy adta a hitelt, hogy betéti társaságként alakul meg a cég, s legalább egy ember teljes vagyonával feleljen a hitel visszafizetéséért. Ez sem volt akadály. Nagyobb gond volt, hogy a telep közelében - ellentétben más gazdaságok, téeszek értékesítési gyakorlatával - nem akadt egy talpalatnyi föld sem, a kerítésen kívül minden négyzetcentimétert kijelöltek kárpótlásra. Így aztán bérelni kellett. Sikerült is Nagylaposon 300 hektárt bérbevenni - de ' 94-ben már a szarvasi oldalban is volt bérelt földjük -, amin a takarmánytermelés mellett más haszonnövényeket is lehetett termeszteni. A földterületet eleinte az állami gazdaságtól, a kárpótlási licitek elindultával pedig az új tulajdonosoktól bérelték. A ma már 1100 hektárnyi földterületből 700-on gazdálkodik a Laposi Bt., 400 hektárra pedig rendszeresen értékesítési szerződést kötnek a tulajdonosokkal, biztosítva többféle segítséget talajműveléstől betakarításig.

Több lábon állni

Bár a Laposi Bt. a tehenészettel alapvetően a tejtermelést szorgalmazta, a tulajdonosok tisztában voltak vele, hogy hosszú ideig nem lehet egy lábon állni, ezért a telep azonnali fejlesztése, korszerűsítése mellett a növénytermesztésbe is belefogtak, illetve megkezdték a géppark fejlesztését is. A telepen az állatállományt és a technológiát is fejlesztették, korszerűsítették - három hónap alatt építettek egy, az akkori szinten korszerű fejőházat - a földeken pedig mindenféle növénytermesztésbe belefogtak, ami pénzzel, haszonnal kecsegtetett. A géppark fejlesztése sem volt túl bonyolult feladat, a négy MTZ és a néhány eszköz kiindulási alapról. Az évek során minden lehetőséget, pályázatokat megragadva állt "három lábra" a vállalkozás, méghozzá három azonos erősségű, stabil lábra. A tejtermelés filozófiája máig is: a lehető legolcsóbban, a lehető legtöbbet termelni, s persze megfelelő minőségben. Az értékesítéssel eddig nem volt gond, mert előbb a Budapesti Tejipari Vállalat, majd az ebből alakult, francia érdekeltségű Danone Kft. volt a vásárló. A külföldi multinacionális cég igen magas minőségi követelményeinek is minden pillanatban meg tudott felelni a cég, s a rendszeres ellenőrzések, a fokozódó minőségi követelmények újabb és újabb fejlesztésre sarkallták a tulajdonosokat. Ennek köszönhetően a fejőház megépítése óta már két komoly technológiai fejlesztésen is átesett.

A géppark fejlesztése, amennyire magától értetődő volt, annyira nehéz is, ha a '90-es évek-beli gépárakat figyelembe vesszük. Nem kis áldozatok árán van ma a Laposi Bt. telephelyén két John Deer traktor - közülük egy vadonatúj -, egy turbós Chrystal erőgép, tíz MTZ, és a környék egyik legjelentősebb emelőgép-parkja (Weimar, UMC, stb.). Bármit fel tudnak emelni, ha kell, repülőgépet is, az sem gond. Specialitása még a gépparknak s a gépeket kezelőknek a bálázás, trágyaszórás, vegyszerezés, valamint a gyors és precíz munka.

Nagyobb lehetőség, nagyobb kockázat

Miben más az állami gazdálkodás, mint a magán? Márton László szerint a döntéssorban. Abban, hogy egy ötlettel nem kell az állami bürokráciát végigjárni, ha valakinek ötlete bátorsága és pénze is van, már másnap belefoghat az elképzelés megvalósításába. Igaz itt kockáztatni is a sajátját kockáztatja az ember, s övé a lehetséges eredmény, és a bukás is. A mezőgazdaságban pedig elkerülhetetlen a bukás. Volt olyan év a Laposi Bt. történetében, amikor a növények nyolcvan százaléka "elszállt", volt olyan is hogy a magas takarmányárak miatt az állattenyésztés nem lehetett nyereséges. Bukni tehát kell, elkerülhetetlen, de nyerni kötelező. Mindig kell legyen olyan ágazat - olyan "láb" -, ami stabilan tartja a vállalkozást. Az állatállomány, a tejtermelés pedig biztosítja a gazdálkodás likviditását, egyrészt mert folyamatos árbevétel van belőle, másrészt, ha nagyon szorul a hurok, egyet-egyet el lehet adni belőle. Nagyon fontos persze a gazdálkodásban, hogy a tulajdonosok megértsék és kiegészítsék egymást. Márton László erről így nyilatkozott:

- Huszonvalahány éve dolgozunk együtt Dokival (dr. Dezső István), ő mindig a nyugodt, a higgadt, én az ideges, a gyors, és jól elvagyunk. Nagyon lényeges a dolgozók megbízhatósága, gyors és pontos munkavégzése, s az elvárásokhoz mért javadalmazása, amivel szintén nincs gond. Az induló 17-ről '97 végre 30-ra nőtt a foglalkoztatottak létszáma. Nagy figyelmet fordítanak a dolgozók munka-körülményeire, a szállítástól elkezdve, a traktorok és más munkagépek komfortossá tételére, a telepi munkakörülmények fejlesztésére.

Lehet-e megállni?

- A mezőgazdaságban - csakúgy, mint az élet bármely területén, kötelező a folyamatos fejlődés, fejlesztés, a minduntalan korszerűsítés, a materiális javakban és a fejekben is - vélekedett Márton László - úgyhogy ebből a szempontból nincs, nem lehet megállás. Az is igaz, hogy a kezdetektől nem napi nyolc óra munkát fektetett be egyikőnk sem, s talán csak a feleségek, a családok tudnák megmondani, mennyire keveset tartózkodtunk otthon.

Ami a közeljövő elképzeléseit illeti a Laposi Bt.-nél, a 300 hektárról időközben 1100 hektárosra növekedett vetésterületet már nem szándékoznak tovább növelni, de a talajművelést, a precíz tápanyagellátást továbbra is szem előtt tartják.

A géppark még egy nagyobb beruházás előtt áll, ha a hiányzó betakarítógépeket is beszerzik, akkor már csak a mindenkori minőségi fejlesztésről kell majd gondoskodni, és a hatékonyság fokozását kell szem előtt tartani.

A szarvasmarha-telep is bővítés előtt áll, mert csak a felesleges állatokat (kisbikák, kényszervágások) értékesítik, s így már a 300-as telep kicsi. Viszont az öt év alatt olyan állatállomány gyűlt össze a Laposi Bt-nél, melynek így együtt tekintélyes genetikai értéke van, s ezt a továbbiakban is őrizni kívánják. Az sem mellékes, hogy szívükhöz nőttek, szeretik az állataikat.

Ami a szakmai fejlődést, frissítést illeti, igyekeznek fiatal szakembereket alkalmazni, s betanítani, és szorgalmazzák, segítik dolgozóik továbbtanulását is. Olyan, bentlakásos, egy-két hetes tanfolyamokra is elküldik a dolgozókat, amelyek a szakmájukhoz, a minőségi munkavégzéshez elengedhetetlenül szükségesek.

A Laposi Bt. 1993-as megalakulása óta jelentős fejlődésen ment keresztül, s jelentős mértékben gyarapodott is. Ám Márton László egy másik szavajárása szerint a vagyon annyit ér, amennyit működtetnek belőle. Vagyis ők nem számolgatják, nem fejezik ki forintban a fejlődést, a lényeg, hogy munkát és biztos megélhetést nyújt a vállalkozás - egyszer már összeszámolták - az ott dolgozók családtagjaival együtt száz embernek.

(Szerkesztette: Tatai László)