A mezőgazdaság birtokszerkezetének változása
1990-1998

Gyulavári András
Tulajdon- és birtokviszonyok alakulása 1945-től napjainkig
Szarvas városban és vonzáskörzetében

A mezőgazdaság legősibb, alapvető termelőeszköze a termőföld, amely Magyarország sajátos talaj és éghajlati viszonyai között, mindig különös jelentőséggel bírt. A magyar nép története, élete, kultúrája, szorosan összefügg a földműveléssel, a földtulajdon és birtokviszonyokkal. A fentiekből következik, hogy az aktuális politika és társadalmi berendezkedés közvetlen hatást gyakorolt a tulajdoni és használati viszonyokra.

E rövid bevezető után tekintsük át a jelentősebb földbirtokpolitikai fordulatokat Szarvas városban és környékén több mint 50 év tükrében. Az események, az adatok és tények kommentár nélkül kerülnek leírásra, a következtetések levonása és bármilyen értékelése az olvasóra van bízva.
A tanulmányban közölt számadatok az élő vagy megszűnt ingatlannyilvántartás közhiteles adatai (kataszter és telekkönyv), követve annak sajátos rendszerét.

Az 1945-ös földreform során kialakított tulajdon- és birtokviszonyok az 1945 évi vi. tv. cikk alapján.
Szarvas város és vonzáskörzetének összes területe 1945-ben 40.673 ha.
Nagy jelentőségű történelmi és politikai esemény végrehajtását a nevezetes 600/1945 ME. sz. rendelet szabályozta. A földreform által érintett terület főbb adatait az 1. sz. táblázat tartalmazza:

1. sz. táblázat
Földreform 1945 600/1945 ME rendelet /1945 évi VI. tv./

Megjegyzés: A teljes terület 40673 ha. Örménykút, Kardos /lásd: Szarvas/

A táblázatból megállapítható, hogy kiosztásra kerül összesen 5470 ha szántó terület 1896 tulajdonos részére, ami a teljes szántóterület 13 %-át érinti.
Az átlagos birtoknagyság 2,8 ha (kb. 5 kh).

A földreformmal nem érintett 35203 ha területen (87 %) 6354 tulajdonos gazdálkodik, az átlagos birtoknagyság 5,5 ha (9,5 kh), ami az adott időszak jellegzetes középbirtoka Szarvasnak. Összességében 1947-ben a földreform befejezése után 8250 tulajdonos birtokában van 40673 ha földterület 4,9 ha-os átlagos birtoknagyság mellett.

Megjegyezni kívánom, hogy az 1991-es kárpótlási törvény kiindulási adatait túlnyomó részben az 1947-es tulajdonviszonyok képezték.

Az állami és szövetkezeti tulajdon térhódítása, a szocialista mezőgazdasági nagyüzemek kialakítása

1947-ben vizsgálva a tulajdoni formákat a termőterületek túlnyomó része magántulajdonban van. Feltétlen említést érdemel mint állami tulajdon a Mezőgazdasági Tanintézet Bikazugi területe, mint tangazdaság 233 ha nagyságban.
1949-től az állami tulajdon gyarapodása a politikai döntések hatására rendkívül felgyorsul. Az állami tulajdon forrásai:
- közös legelők állami tulajdonba kerülnek (Káka, Tóniszállás)
- kényszerfelajánlások, elhagyott ingatlanok államosítása
- kuláklisták stb.

A sajátos intézkedések eredménye, hogy 1952-ben 7002 ha állami terület alakul ki, megalapozva az ÖKI, HAKI és a Szarvasi Állami Gazdaság törzsterületeit.
Kezdetét veszi a mezőgazdasági szövetkezetek megalakulása, ezen időszakra már 4000 ha földterület áll szövetkezeti használatban.

A tisztánlátás érdekében meg kell ismerkedni egy sajátos jogintézménnyel a szövetkezeti földhasználat fogalmával. A mezőgazdasági szövetkezeteket földhasználati jog illette meg:
- a tagok saját földjeire
- családtagok földjeire
illetve a szövetkezeti tag belépésekor bármilyen jogcímen használt összes földjére, amit természetesen beviteli kötelezettség is terhelt.

A szövetkezeti mozgalom folyamatos megerősítése érdekében további állami földeket is a szövetkezet részére használatba adtak. A szövetkezeti földhasználat a fentiek alapján egészen 1992-ig tagi földekre, állami földekre és szövetkezeti tulajdonú földekre terjed ki.

A közismert 1967 évi IV. tv. amely az egységes tulajdon és használat érdekében létrehozza a "kötelező" földmegváltás intézményét. Ezen túlmenően természetesen lehetősége volt a szövetkezetnek a PTK szabályok szerint is földtulajdont szerezni. 1952-1959-ig kisebb nagyobb megtorpanásokkal de folyamatosan növekszik az állami tulajdonok és a szövetkezeti használatú termőterületek nagysága.

1959-ben ismét nagy horderejű politikai döntés születik, amelynek értelmében meg kell teremteni egy kizárólag nagyüzemi alapokon nyugvó, szocialista tulajdonviszonyokon alapuló magyar mezőgazdaságot. A döntés jogi alapja az 1959. évi 24. sz. tvr. közismert nevén a nagy földrendezési törvény. A fentiekben megjelölt jogi szabályozás, továbbá a később hatályba lépett 1967. évi III. tv. (szövetkezeti
törvény), valamint az 1967. évi IV. tv. (földtörvény) több évtizedre meghatározta a termőföldek tulajdoni és használati viszonyait.
A kialakult tulajdoni formákat jól jellemzi a 2. sz. táblázat.

2. sz. táblázat
Tulajdoni formák %-os aránya 1989-ben Szarvas város és vonzáskörzetében

A táblázat kiegészítéséhez még néhány további adat: Az 12645 ha állami föld túlnyomó részben a Szarvasi Állami Tangazdaság, ÖKI, HAKI kezelésében áll.Az 27018 ha szövetkezeti használaton 7 mezőgazdasági szövetkezet és 2 szakszövetkezet osztozik. A fentiekből látható, hogy a termőterület 97 %-át 12 nagyüzem birtokolja.

Kárpótlás és privatizáció

3. sz. táblázat
Tulajdoni formák %-os aránya Szarvas városban és környékén 1997

Az 1991. évi XXV. tv. alapján beindított kárpótlási folyamat, továbbá az 1992. évi II. tv., valamint a csatlakozó privatizációs jogszabályok teljes egészében felszámolják a monolitikus állami és szövetkezeti tulajdont.
A folyamat 1997 novemberében még nem zárult le, azonban az ingatlannyilvántartásba rögzített állapotot jól szemlélteti a 3. sz. táblázat.
A táblázat zárósora jól jellemzi a kialakult tulajdonviszonyokat. A termőterület 90 %-a magántulajdonban van. 36766 ha földterület 11592 tulajdonos tulajdonában van, az átlagos birtoknagyság 3,1 ha.
A fenti birtokszerkezeten sajátos használati viszonyok alakultak ki főleg haszonbérlet formájában.
A kialakult használati viszonyokat mutatja be a 4. sz. táblázat.

4. sz. táblázat
Földhasználati viszonyok Szarvas város és környékén 1997-ben

A táblázat a teljesség igénye nélkül készült, mivel az ingatlannyilvántartás jelen jogi szabályozás alapján a földhasználati viszonyokat nem tartja nyilván.

A táblázat adatait a gazdajegyzők és a földhasználók szolgáltatták saját nyilvántartásuk alapján.

E rövid értekezésben felsorolt számok és tények nyilván nem adnak teljes képet a félévszázados földbirtokpolitikai folyamatokról, csupán azok lényegére igyekeznek rávilágítani, bemutatva az agrárágazat alapvető termelőeszközének, a termőföldnek tulajdoni és használati viszonyait 50 év tükrében.