A mezőgazdaság birtokszerkezetének változása
1990-1998

Dr. Búzás László
Földosztás Szarvason (1945)

1945-ben következett be Magyarországon a nagybirtokrendszer megszüntetése, azaz a földosztás, melynek során mintegy 642 ezren jutottak földhöz, a földosztás az ország földterületének 35 %-ára terjedt ki (30 % szántó, 60 % erdő).

Az 1935. évi országos statisztika az alábbi birtokrendszert tárja elénk:

20 kh-on aluli birtok a földterület                       31,9 %-a
20-200 kh közötti birtok a földterület                 25, - %-a
200-1000 kh közötti birtok a földterület             13,3 %-a
1000 kh-on felüli birtok a földterület                  29,8 %-a.

Néhány példa a föld koncentrációjára ebből az időből:

A római katolikus egyháznak            825.000 kh,
Eszterházi Pál hercegnek                 223.000 kh,
Festetics György hercegnek             69.000 kh,
Pallavichini őrgrófnak                       51.000 kh

földje volt. Ugyanakkor több százezer földnélküli parasztcsalád, zsellér, summás, nyári munkás nem tudott földhöz jutni. Ezt az igényt teljesítette az 1945-ös földosztás.

Szarvason már 1944. októberében községi népgyűlésen megfogalmazódott a földreform követelése.
Térségünkből 1945 január végén indult el 25 község képviseletében az a 30 tagú küldöttség, amely Debrecenben felkereste Nagy Imre földművelési minisztert, s átadták a több ezer aláírást tartalmazó memorandumot a föld felosztására. A miniszter felhívta a küldöttek figyelmét arra, hogy készüljenek fel a földosztásra, mert a rendelet hamarosan megjelenik.

Erre a biztatásra Szarvason 1945. február közepén alakult meg a Földigénylő Bizottság, amely elnökévé Demeter Jánost, titkárává Haliczki Pált válsztotta.

Tagjai lettek: Csonki Imre, Csicsely Pál, Palyó János, Palyó Pál, Skorka Mihály, Osztás András, Osztás Pál, Adamik András, Babecz János, Feckó János, Sovány Pál, Valastyán János, Valastyán Pál. Erre a bizottságra várt a földosztás nagy munkája, melyet sokban segített az időközben megjelent 600/1945. M.E. számú rendelet.

A bizottság március 19-től április 22-ig elvégezte történelmi jelentőségű munkáját. 721 családnak juttatott földet, telket, vagy kertet . Összesen 2994 kh. területet osztottak szét. Az új gazdák zömének 5 kh. jutott. Az újonnan földhöz jutottak igen nehéz helyzetben voltak. Nem volt eszköz, amivel megműveljék földjüket. A legkezdetlegesebb módon fogtak a munkához. Kapával, ásóval, gereblyével estek a földnek, a szerencsésebbek tehenüket fogták az eke elé. Mégis sikerült a kiosztott földek mintegy 80 %-át bevetni egymás segítségével, összefogással, kalákában.

A Földigénylő Bizottság kimutatása szerint Szarvason az alábbi földek kerültek kiosztásra:

a Hertelendy-féle gazdaságból 62 családnak 628 kh.
a Kacskovicsféle gazdaságból 49 családnak 307 kh.
özv. Horváth Pálné gazdaságából 81 családnak 577 kh.
Jurcsák Sándorné gazdaságából 43 családnak 243 kh.
Lengyel Sándor gazdaságából 5 családnak 25 kh.
Tasnádi Imréné gazdaságából 12 családnak 60 kh.
Richárd Arthúrné gazdaságából 10 családnak 60 kh.
Lehegyi Zoltánné gazdaságából 12 családnak 66 kh.

A földek további kiosztásáról nem maradtak fel pontosítható adatok.
Levéltári adatok szerint a Földigénylő Bizottság még földvisszakérő, földkövetelő, földlemondó beadvánnyal is foglalkozott. Ilyen ügyek:
- 1945. március 31-én a gimnázium igazgatójának kérése, hogy a 24 kh. földet hagyják meg a szegény sorsú tanulók tandíja mérséklésének biztosításához.
Az ügyet felterjesztik a Vármegyei Földbirtokrendező Tanácshoz.
- 1945. április 8-án az egyházak fellebbeztek a földjük igénybevétele ellen.
Április 11-én a felsőbb szerv döntése alapján az egyházaknak és a gimnáziumnak meghagynak 100 kh-at.
- özv. Hertelendy Lászlóné grófnő követeli birtoka visszaadását.
- 1945. május 27-én többen lemondanak kapott földjükről, de erre újak jelentkeznek.

Ez is mutatja, hogy bizonyos félelem is keletkezett a földhöz juttatottakban.
A kormány birtoklevelet adományozott az újgazdáknak éppen azért, hogy a földet sajátuknak tekintsék, s az esetleges félelmüket leküzdjék.

A földhöz juttatottak érdekvédelmére alakult meg Szarvason is már 1945 tavaszán a Földmunkások és Kisbirtokosok Országos Szövetségének (FÉKOSZ) helyi csoportja. Zászlaja alá tömörítette az újgazdákat és azokat is, akiknek föld nem jutott. Ezek részére igyekezett kedvezményes bérleteket biztosítani. E szervezet eredményességét mutatja, hogy tagjainak száma 1948-ra már 4877 volt. Törekedett a mezőgazdasági munkanélküliség enyhítésére, ezért munkaközvetítéssel is foglalkozott. Tevékenységi körébe esett a cséplőgépeknél a munkacsapatok megszervezése és gondoskodás arról, hogy a munkások bérüket a kollektív szerződés szerint kapják meg.

Az Újonnan Földhözjuttatottak Országos Szövetsége (UFOSZ) szintén az új gazdák érdekvédelmére alakult ugyancsak 1945-ben. Szarvasi szervezetének első elnöke Repa Mátyás volt. Titkára Valastyán Pál, tagjai pedig Demeter János, Csicsely Mihály és Tolnai Antal. E szervezet a telekkönyvezést szorgalmazta és kedvezményes vetőmag-akciókat szervezett, melybe bevonta a helybeli földműves szövetkezeteket is.

A FÉKOSZ és az UFOSZ később a DÉFOSZ-ba (Dolgozó Parasztok és Földmunkások Országos Szövetsége) egyesült. E szervezetnek az egyesüléskor 3082 tagja volt Szarvason. Kisebb szervezeti egységeket is létesített a község határában, a Hosszúsoron, Örménykúton, Csipkár-soron. Sajnálatos, hogy eközben feloszlatták a gazdaköröket és olvasóköröket, s ingóságaikat birtokukba vették.

Feloszlatott egyesületek: Szarvasi Gazdaifjak Önképzőköre, Ugari Magyar Olvasókör, Csabai-úti Olvasókör, Galóhalmi Olvasókör, Inkei-Kákai Magyar Olvasókör, Szarvas-Kondoros pusztai Olvasókör, Örményzugi Magyar Olvasókör, Sápszki Iskolaköri Gazdák Szövetsége.

Továbbra is működhettek a következő egyesületek: Ószőllői Magyar Olvasókör, Középhalmi Magyar Olvasókör, Kákai Magyar Olvasókor, Szarvasi Méhész Kör, Szarvasi Vadásztársaság.

A DÉFOSZ viszont a nyári betakarítási munkák összehangolásában érdemeket szerzett. Kiépítették a dűlőbiztosi hálózatot is, melynek az volt a feladata, hogy a mezőgazdasági munkákat segítse. E szervezetnek a szövetkezeti mozgalom vetett végett 1952-től. De ez már az új gazdák önállóságának is a végét jelentette. Ezután a mezőgazdaságban merőben más viszonyok születtek. A földosztás és az önálló kisparaszti gazdálkodás rövid története ezzel ért véget Szarvason is.

1956 októbere jelentett újabb remélyt az önálló paraszti gazdálkodásra. A remény nem tartott sokáig. Ezt követően a szövetkezeti gazdálkodás dominanciája alakult ki. 1990-től viszont a rendszerváltás ismét átrajzolta a mezőgazdasági térképet Szarvason.

Ezt mutatják be a következő írások.

Felhasznált irodalom
1. Dr. Maday Pál: Szarvas története, Szarvas, 1962.
2. Unger Mátyás - Szabolcs Ottó: Magyarország története
Budapest, 1973.
3. Gyulai levéltár: A Szarvasi Földigénylő Bizottság jegyzőkönyvei
4. Balogh - Gergely - Izsák -Jakab - Pritz - Romsics: Magyarország a XX. században. Kossuth Kiadó, 1985.

Adamik András egykori újgazda birtoklevele