"Költő született a Viharsarok táján..."

Hartay Csaba: Vakuljon meg az árnyék
(A Szarvasi Krónika kiskönyvtára 1. 1996)

A Szarvasi Krónika Kiskönyvtára címmel könyvsorozatot indított el a Szarvasi Krónika Alapítvány. Első kötete egy 19 éves fiatalember verseskötete. Címe: Vakuljon meg az árnyék.

Hartay Csaba Szarvason kezdte, Szeghalmon fejezte be a gimnáziumot. Verseket 17 éves korában kezdett írni, közülük néhány a Szarvas és Vidéke című hetilapban jelent meg. Egy író-olvasó találkozón a József Attila-díjas Sárándi József felfigyelt rá. Ő írt előszót, ő rendezte ciklusokba a kötet verseit. "Az iskoláit kudarcként megélő, azokon végigbukdácsoló fiatalember 1994-től érvényes verseket ír... Önbizalomhiánnyal küszködik, belső "kis" világát, mikrokozmoszát veti papírra, de amit mond s ahogyan mondja, arra oda kell figyelnünk" - írja a kötet előszavában.

Zsákutcákon gyalogolok végig / Léha agyam telt gyümölccsé érik / Öregségem elkorhasztja fáját / Kéregtől gyökérig - tekint illúziók nélkül a jövő elé Ante Portas című versében. Ez egyike annak a néhány versnek a 83-ból, amelyeknek a formája kötött. Ösztönösen dolgozik. "Mesterei nem voltak, a kultúra - míg írni nem kezdett - úgy hullt le róla, mint boldog szeretőkről a ruha.(József Attila után szabadon)" - írja az előszó. Költeményei nem hasonlítanak senkiéhez. "A versek többsége impressziók egymásba vetítése, hangulatok leírása" - állítja Kántor Zsolt, a kötet első recenzense. Az impressziók egy része a kisgyermekkor benyomásait tükrözi, de legtöbbször el tudja emelni a verset az egyeditől.

A hat ciklus darabjait jó érzékkel válogatta egybe a kötet szerkesztője. Minden ciklusnak akad néhány kiemelkedően jó verse, a kevésbé sikerültekben is ott van egy-egy varázsosan egyedi kép vagy egy-egy egyedien megfogalmazott gondolat. Néhány verse már-már apokaliptikus látomás (Pusztulás, Vérízű vadászat). Lehet, hogy ez a mai fiatalok érzése, mégis sokkal őszintébbnek tűnnek a derűs tavaszi képeket tartalmazó költemények (Tavaszom, Március madárfüttyös kezdetén).

"Egy még szigorúbb válogatás, egy még komolyabb, már-már könyörtelenül beavatkozó átigazítás használt volna a kötetnek" - írja Kántor Zsolt - nem minden alap nélkül. "Összességében egy nyugtalan, vibráló személyiség szól itt a világ dolgairól... Tehetsége meg van hozzá, hogy tovább finomítsa az eszközeit" - zárja bírálatát.

Sárándi József előszavának sorai ennél többre értékelik: "A szépség hiperérzékeny, s tanulékony diszkóhuligánja ő, aki génjeiben hozott anyaggal dolgozik, és látomásaiból ősi civilizációk íratlan emlékeit fordítja magyarra. Szuggesztív képekben, egzotikus metaforákban...

Költő született a Viharsarok táján.
Ómen ez, irgalmatlan felebarátaim."

Kutas Ferenc