In memoriam
Pálfi István
(1909-1997)

Megrendülten vettük a hírt: 1997. február 24-én elhunyt Pálfi István, a Szarvasi Újtemplomi Egyházközség nyugalmazott lelkésze. Nekünk csak Pista bácsi volt.

Két esztendeje kezdődött kapcsolata a Szarvasi Krónikával, amikor eldőlt, hogy a 11. szám központi témája az egyháztörténet lesz. Őt kértük fel az Újtemplomi Egyházközség történe-tének megírására. Azonnal vállalkozott a feladatra - 86 évesen. S egy év múlva - mindenkinél hamarabb küldte- már kaptuk is a nagy "kockás" füzetet, benne a kért anyagot. Türelmesen várta az újabb egy évet, ami a megjelenésig eltelik. A korrektúra már késett. Decemberben ágynakesett.

- Már úgy volt, hogy elpatkolok - mondta csendes derűvel felépülése után, és elvégezte a korrektúrát.
Az utolsót. Az írás megjelenését - és a tavaszt - már nem érhette meg.

Egy nekrológnak tartalmazni kellene az elhunyt életútját. Ezt - rendhagyó módon - maga írta meg Az Újtemplomi Egyházközség lelkészei című írásában. Ez az írás majd a Szarvasi Krónika 12. számában jelenik meg. Életútját összegző írása - jellemzően alkotójára - rendkívül szerény.

Nem tükrözi azt a hatalmas küzdelmet, amit Pálfi István lelkésztársaival együtt folytatott az egyházközség fennmaradásáért a legnehezebb időkben is. Nem ír arról, hogyan neveltek fel feleségével együtt öt gyermeket - ugyancsak nehéz időkben. Nem ír arról sem, milyen csapások érték az utóbbi években: súlyos betegsége a lakáshoz kötötte, elvesztette szeretett feleségét. A válságos időkön és helyzeteken átsegítette hite és lelkiereje.

Tizenhat tevékeny esztendőt töltött nyugdíjban. Olvasott, figyelemmel kísérte egyháza és egyházközsége életét, írt a Szarvas és Vidékének, és a Szarvasi Krónikának is. Szinte az 1997. február 24-én bekövetkezett haláláig dolgozott.

Jelen volt a szarvasi közéletben, s most, hogy eltávozott, hiányozni fog. Olvassuk utolsó írását olyan tisztelettel és megrendüléssel, amilyet egy tisztességgel végigküzdött, gazdag életpálya megérdemel.

* * *

Pálfi István

1909-ben született Szarvason. Általános és középiskoláit szülővárosában végezte.

Az általános iskola és a gimnázium elvégzése után Sopronba került a pécsi Erzsébet Egyetem soproni hittudományi fakultására, ahol lelkészi oklevelet nyert. Lelkészi szolgálatának első állomása Kiskőrös volt, ahonnan a soproni teológia meghívására a szlovákul már tudó teológusok és tanítóképzősök liturgikus felkészítésével bízták meg, valamint a szlovák nyelvű templomi és temetési szolgálatokkal.

Sopronból dr.Prónay Dezső egyetemes egyházfelügyelő Acsára hívta lelkészi szolgálatra. 11 évi szolgálat után az újtemplomi egyház hívta meg lelkészének 1949-ben.
31 évi szarvasi szolgálatának ideje alatt Isten kegyelmének segítségével a gyülekezet lelki életének építésén fáradozott a városi és tanyai gyülekezetekben egyaránt. Megszervezte a lelkészi bibliaórákat a környék lelkészei és feleségei számára, mely 25 évig áldásosan működött. Ez végül is kihalás és elköltözés miatt megszűnt.

Ugyancsak áldásosak voltak téli időben a tanyai látogatások és az ottani bibliaórák, melyeken részt vett gyakran a felügyelő és a gondnok is.

Igazgató-lelkészi és esperesi szolgálatot végzett éveken át. Rendszeresítette a vallásos műsoros estéket és szeretetvendégségeket. Elindította a templom renoválását az akkori anyagi hiánnyal küszködve. A tető északi része megmenekült az összeroppanástól, a benti boltozat pedig a beszakadástól.

Zsáki Emmi festménye