Dr.Valent Júlia
Egy szlovák diák a szarvasi gimnáziumból
Dr. Vladimir Cobrda

Városunk a honfoglalás ezerszáz éves jubileuma után ismét ünnepelhet: megünnepelheti Szarvas újratelepítésének 275. évfordulóját.

Mind a honfoglalás, mind az újratelepítés történelmi szükségszerűség volt. Evangélikus szlovák elődeink azért kerestek új otthont, mert ragaszkodtak lutheránus vallásukhoz, s a szabad vallásgyakorlást az új földesúr, báró Harruckern majd száz évvel a türelmi rendelet kibocsátása előtt biztosította számukra.

Az újra telepítés évfordulója alkalmából a szarvasi Evangélikus Főgimnázium egykori diákjára, a kiváló szlovák evangélikus püspök-elnökre, Vladimir Cobrdára emlékezünk. Egy írását közöljük, melyben szó lesz a csehszlovákiai magyar lakosság második világháború utáni kitelepítésről, "szebb" szóval: lakosságcseréről.

Volt kiváló szlovák diákunkról az Encyklopédia Slovenska (feltehetőleg politikai okokból) csak röviden emlékezik meg.

"Cobrda, Vladimir, a teológiai tudományok doktora 1880-ban született Szmrecsányban (liptószentmiklósi körzet), 1967-ben hunyt el ugyanott. Evangélikus egyházi méltóság. Besztercebányán majd Szarvason tanult, a teológiai tanulmányokat Eperjesen végezte, majd Pozsonyban és Erlagenben tanult. Kezdetben Szmrecsányban és Rózsahegyen volt lelkész, 1923-ban esperes, 1930-ban a keleti egyházkerület püspöke, s 1933-tól Szlovákia evangélikus püspök-elnöke. 1910-30 között az "Evanjelicky posol spod Tatier" szerkesztője. 1918-ban a forradalmi gyűlés tagja, a kisgazda-centralista-köztársasági néppárt híve. 1950-ben büntetőjogilag felelősségre vonták, mivel "ellenséges tevékenységet folytatott a népi demokratikus rendszer ellen". ( 1963-ban felmentették.)

Cobrda Vladimir 1895-ben, V. osztályosan lett iskolánk mindvégig kiváló (Róth-Teleki-díjas) növendéke. A múlt század második felében a szlovák nemzetté válással megerősödött identitástudat abban is megnyilvánult, hogy a szülők gyermekeiknek történelmi neveket adtak. A magyar-szlovák-román érzelmű értelmiségiek Árpád, Géza; Milán, Vladimir; Traján, Koriolán névre keresztelték gyermekeiket. A nemzetiségiek számára ez a tény az erőszakos modorú (így fogalmazott Zsilinszky Mihály) magyarosítás idején hátrányt jelentett, ezért küldték fiaikat a messzi felvidéki helyekről és a délvidékről Szarvasra tanulni, hiszen híre ment, hogy a mi iskolánk nem ismer megkülönböztetést. Ennek következtében a nagy számú román diák mellett az evangélikus Belohorszky Radomil (Vukovár, Temes m. 1874), Kolényi Mladen (Kiszács, Bács m. 1884), Bella Cirill (Békéscsaba, 1886) Bella Metod Békéscsaba, 1886), Micsátek Vladimir (Kiszács, Bács m. 1892), Stefánik Milán (Kosariszko, Nyitra, 1898), Lehoczky Igor (Nagylak, Csanád m. 1898) Csobrda Vladimir (Szmrecsány, Liptó m. 1899) Fajnor Dusán (Szielnicz, Liptó, 1919), Trokán Milán (Kosztolna, Nyitra) Kutlik Cirill (Bánhegyes, Békés 1884.) íratkozott be Szarvason.

Szlovákiában az evangélikus egyetemes egyházi közgyűlésen Cobrda püspök elnök beterjesztette évi jelentését. Az Evanjelicky posol spod Tatier c. egyházi lap 1948. évi 3. száma ad erről hírt. Ebből készített fordítást Dedinszky Gyula a "Lelkipásztor" c. folyóirat 1948. márciusi számában. Az írás abból a szempontból érdekes, hogy a magyar szemszögből nézett "áttelepítés" szlovák szemmel "hazatelepítés" volt.

Dr.Vladimir Cobrda
A fájdalmas operáció

A határ menti szlovákok hazatelepítése minden bizonnyal a legkomolyabb, egyben a legnehezebb és legfelelősségteljesebb kérdése úgy állami, mint egyházi életünknek. Én a lakosságcserére mindig úgy tekintettem, mint nehéz, fájdalmas operációra, amely míg tart, fájdalmas, de ha sikerül, áldásos lehet mindkét ország számára, mert lerakhatja alapját a tartós békének és zavartalan jószomszédi együttélésnek.

A hazatelepítés alapgondolata tehát szép, magasztos idea és törekvés. De amint az operáció úgy sikerülhet, ha alkalmas helyen hajtják végre, és nem vágnak mélyebbre, mint amennyire nélkülözhetetlenül szükséges, úgy a lakosságcsere simábban és könnyebben történhetett volna, elmaradhattak volna mindkét oldalon a nem egyszer drámai jelenetek, ha kezdettől fogva az igazság és igazságosság alapkövén állva, az önkéntesség jegyében mindkét állam és az összes érdekelt lakosok beleegyezésével, a szükséges egyetértésben és baráti együttműködésben folyt volna le. - Kár, hogy a bűnös emberek kezében a legideálisabb törekvések és a legáldottabb művek is könnyen eltorzulnak. - Hibák történtek intra et extra (falakon belül és kívül - megjegyzés tőlem), hibák mindkét oldalon! Nem sikerült mentesítenünk a kitelepítés alól az öreg, 80 éves, mindig és mindenben becsületes és a Csehszlovák Köztársasággal szemben több mint lojális férfit, a volt eperjesi professzort és igazgatót, Gömöry Jánost sem, bár érdekében közbenjártam levélben, személyesen és távirattal, oly hiteles adatok szolgáltatásával, amelyeket feltétlenül figyelembe kellett volna venniük az intéző köröknek, ha nem érvényesültek volna bűnös hatások, személyi kérdések, vagyoni érdekek, és még mit tudom én, mi minden más. - Mindezt elmondani - úgy érzem - kötelességem volt!

Óriási felelősség

Nem tagadom, kezdettől fogva bizonyos aggodalmakat hordoztam szívemben amiatt, hogy a lakosságcsere előkészítő munkáiban részt vesznek a mi lelkésztestvéreink is, élükön Oszuszky püspök-testvéremmel. És ez az aggodalom nőttön nőtt, mikor hallottam, hogy a szlovák lakosság mindenfelé a lelkészeket keresi, őket kívánja hallani, velük akar beszélni, tőlük vár tanácsot, és az ő szájukból akarja hallani az ígéreteket. Minden bizonnyal ez nagy kitüntetés volt lelkésztestvéreim számára, feltétlen bizalom - de éppen ezért óriási felelősség is. Mert ezek az emberek, mielőtt elhatározták magukat az áttelepülésre, meg akarnak bizonyosodni afelől, hogy nemcsak gazdasági életük lesz biztosított, de hogy majd lelki, egyházi élet tekintetében is megfelelő gondoskodás történik felőlük. Egyházilag is fejlődhetnek, lesznek templomaik, papjaik, biztosítva lesz gyermekeik vallásoktatása, járhatnak istentiszteletre, s megfelelő kárpótlást kapnak az elhagyni kényszerült egyházi vagyonért is. Mindezt megerősíteni kívánták a mi lelkészeink szájából származó ígéretekkel is.

És éppen itt volt az én aggodalmaim gyökere, hogy ha majd a lakosságcsere mégsem sikerül, ha a hazatelepülők valamiben csalódnak majd, akkor annak következményeit is az egyház viselheti. - A kapott levelek és a hallott hírek alapján azt kell látnom, hogy aggodalmam nem volt egészen alaptalan. - Minket természetesen az áttelepültek vallási érdekei és szükségletei érdekelnek és éppen a tekintetben érte őket nem egyszer csalódás, aminek azután kifejezést is adnak. Úgy látszik, hogy többet ígértek nekik, mint amit kapnak. - De talán még így is hálát adhatunk Istennek, hogy nincsenek rosszabbul.

Több megértést

Az áttelepültek is sokkal elégedettebbek lehetnének, az egyháznak is sokkal kevesebb gondja, nehézsége lehetne, hogyan elégítse ki az addig rendezett gyülekezetekben élénk lelki életet élt, de most szétszórt áttelepülteknek a lelki szükségleteit, ha e tekintetben több megértés találhatnék itt nálunk. Hadd említsek meg egy nagyon jellemző esetet. Amikor egy adott esetből kifolyólag arra kértem az áttelepítési hivatal elnökét, hogy legyenek nagyobb tekintettel az áttelepültek vallási szükségleteire, mert sokszor elégedetlenek, akkor az elnök biztosított arról, hogy minden tekintetben gondoskodás történik róluk annyira, hogy pl. a diószegi telepes gyülekezet csakhamar megszégyeníti az ősi liptószentmiklósi gyülekezetet is. Nem ismertem a példának említett gyülekezet helyzetét, így az elnök úr nyilatkozatát megnyugvással fogadtam. Mily nagy lett azonban csalódásom és csodálkozásom, amikor röviddel ezután olvastam a diószegi egyházközösség anyagi megsegítés iránti kérelmét, egy kétségbeesett segélykiáltást, és amikor hallottam, milyen nyomorúságban van a lelkész családja, amelynek a szó legszorosabb értelmében véve nincs mit ennie, hogy amikor panaszkodtak az Áttelepítési Hivatal egyik vezetőjének, akkor azt a tanácsot adta nekik, hogy a lelkész úr a paposkodás mellé keressen magának valami más foglalkozást is! Hogy mi célja és értelme volt az elnök nyilatkozatának, azt ezek után felfogni sem vagyok képes, de ma már legalább tudom, hogyan festenek áttelepültjeink "virágzó" gyülekezetei, amelyekre az Áttelepítési Hivatal visel gondot.

Zsáki Emmi festménye