1956 - kicsit másként

Molnár László:
Megjegyzések A forradalom Szarvason című tanulmányhoz
( Szarvasi Krónika, 1996/10 48-62. o.)

1956 októberében nem voltam igazi résztvevője az eseményeknek, de beosztásomnál fogva (Járási Tanács VB. Művelődési Osztálya vezetője) nem tudtam, de nem is akartam kimaradni az eseményekből. Meg is kaptam a "jutalmam", 1957. március 25-én néhány társammal együtt (Bődi László, Kára Menyhért) elbocsátottak. Nem bántottak, néhány rendőrségi kihallgatástól eltekintve, nem akadályozták elhelyezkedésemet a pedagógus pályán. Az események alatt a helyemen voltam. Nagyon sok eseményen, megbeszélésen részt vettem. Vannak konkrét ismereteim a történésekről és a bennük szereplő személyekről. A Szarvasi Krónikában leírtakat így módomban áll alátámasztani, pontosítani és kiegészíteni is.

Ez az időszak, - mint tudjuk - volt forradalom, ellenforradalom, népfelkelés, szabadságharc, kinek-kinek a minősítés szerint. Az idő és az emlékezet hajlamos arra, hogy csak a tisztát és a szépet őrizze meg, de arra is, hogy a történteket hibás beállításban mutassa be. Ennyi év távlatából sem szabad arról megfeledkezni, ami beárnyékolta ezt a forradalmat.(Elesettek meggyalázása, lábuknál fogva felakasztott agyonvertek, a fegyvertelenül, fehér zászlóval kilépők lemészárolása.) Igaz amit Dr.Kutas Ferenc és Pilishegyi Péter kiemel! "Szarvason nem történt semmi rendkívüli." "Békésen zajlott le a forradalom." "Akik ezekben a sorsdöntő órákban vállalták a község irányítását, biztosítani akarták az intézmények működését, a lakosság ellátását, az őszi vetések befejezését." Szarvas lakossága rokonszenvezett a történésekkel, tisztelte a szándékot. az összeállítás jelentős része nagyjából megőrzi és visszaadja korrekten a történéseket. Becsülendő a nyilatkozók segítő szándéka, de az események és a bennük résztvevő személyek megítélése - 40 év eltelte után - magán hordozza az emlékezet pontatlanságát.

Az első két nap - október 24-25. várakozással telt el valóban . Az emberek a rádiót hallgatták, a Budapestről hazajöttek elbeszéléseit vitatták. Sokan szinte nem akarták elhinni, hogy a szovjet csapatok jelenlétében ilyen megtörténhet. Az új helyzetben Szarvas és környéke lakossága megőrizte nyugalmát, el tudta kerülni a szélsőséges megtorlásokat.

Helyzet a Járási Tanácsnál

Mindenki a helyén maradt az első napokban. Öröm, kétkedés és bizonytalanság együtt volt az apparátusban. Magam és hozzám közelálló kollégáim - azt is mondhatom, barátaim - Bankó János, Benkő Péter és Tóth László, több bizalmas megbeszélést tartottunk. Éjjeli ügyeletet vállaltunk, és telefonon próbáltunk több információt szerezni Budapesten élő ismerőseinktől, mint amit a tömegkommunikációs eszközökből megtudhattunk. Örültünk is, meg bizonytalankodhattunk is! Azt latolgattuk, hogy a szovjet jelenlét és az a tény, hogy a nagyhatalmak Magyarországot a szovjet érdekszférába sorolták, mindent visszafordíthat. Ezért kellő mértéktartással voltunk részesei az eseményeknek.

Néhány nap elteltével Hegedűs Pál vb-elnök hazaküldte Medvegy Pál személyzeti előadót, Vida Jánost, a mezőgazdasági osztály főelőadóját és Urbancsok Mihály vb-elnökhelyettest. Az indoklás az volt, hogy ez személyük védelmében történik, de mint a későbbi események és Hegedűs Pál "emlékezete" bizonyították, hogy Hegedűs Pál a saját pozícióját kívánta megőrizni. Később mindhármuk elbocsátásáról történt döntés, - az indoklás úgy hangzott, hogy alulképzettek, nincs érettségijük sem - nem tudnak az új feladatoknak majdan eleget tenni. A rendkívüli vb-ülésen Hegedűs Pál két heti fizetés biztosítását javasolta. Nem volt ajánlatos védelmükben közbejárni, mégis felszólaltam, hogy több gyermekes családapákról lévén szó, közeledik a tél is, legalább hat heti fizetést kellene számukra biztosítani. Elfogadták! (Ezt a régi vb. jegyzőkönyvekben ellenőrizni lehet.) Később természetesen újra munkába álltak.

A Forradalmi Tanács képviselőket delegált Hegedűs Pál vb. elnök mellé, mintegy tanácsadókat, Kiszely György Szarvasról, Raffajt Örménykútról. Hegedűs Pál behívta melléjük Sinkoviczot, az idős vb. tagot. (Az utónevükre nem emlékszem.) Ők hárman általában a vb. elnök szobájában tartózkodtak, de nem szóltak bele a mindennapi munkába. Kiszely György barátságos ember volt, általában Ő nyilatkozott a "tanácsadók" véleményéről. Mindenkit nyugalomra intett. Hangoztatta, hogy semmiféle megtorlást nem szabad megengedni. Nem szabad sem a szövetkezetekhez, sem az állami gazdaságokhoz hozzányúlni. Óvni kell az élet és vagyonbiztonságot. Ha majd stabilizálódik a helyzet, akkor törvényes keretek között lehet csak döntéseket hozni. Ezek az emberek nem tettek semmi rosszat, senkit nem engedtek bántani, Ők sem bántottak senkit. Súlyos igazságtalanság volt, ami később velük történt: megverték és súlyos börtönbüntetésre ítélték őket.

Két nagyobb összejövetel volt a Járási Tanácsnál. Az első napokban Forradalmi Tanácsot akartak választani. Elnökének valaki Dr.Csicsely Mihály ügyvédet javasolta. Ő a felkérést elhárította, hangsúlyozta, hogy annyi változás történt, nem tartja magát alkalmasnak erre a feladatra. Akkor, ott a Járási Forradalmi Tanács nem alakult meg! (Később a bírósági tárgyaláson ez úgy köszönt vissza, hogy Dr.Csicsely át akarta venni a hatalmat, még Hegedűs Pál is ezt tanúsította.) A másik jelentősebb összejövetel 1956. november 3-án 15 órakor volt, a Járási Munkástanács választása. Előtte Hegedűs Pál félrehívott Bődi Lászlóval együtt, és közölte, hogy információi szerint Bődi Lászlót akarják elnöknek, engem pedig titkárnak megválasztani. Vállaljuk a feladatot, mert így belülről tudjuk majd az eseményeket befolyásolni, ha esetleg szélsőségek jelentkeznek. Az összejövetelen kb. 40-50 ember volt jelen, akik nagy részét nem is ismertük. Valóban elhangzott a javaslat, és egyhangúlag megválasztottak bennünket azzal, hogy a Munkástanácsot a már az intézményekben megválasztottakból szervezzük meg. Bólintottunk, de nem csináltunk semmit - még a vezetett jegyzőkönyv sem készült el - hiszen november 4-én hajnalban a szovjet csapatok beavatkoztak. (Ez volt későbbi elbocsátásunk egyik indoka, de akkor már Hegedűs Pál nem vállalta, hogy felkért bennünket.)

Ami a jelképek eltávolítását illeti, talán az első volt, amikor a Járási Tanács épületéről (ma Árpád Szálló) Hegedűs Pál utasítására leszedték a vörös csillagot. Prjevara János hivatalsegéd kapta az utasítást, aki jelentette, hogy egyedül a feladatot nem tudja teljesíteni, szinte szemrehányást kapott, hogy nem akarja leszedni. Az volt az igazság, hogy a vörös csillag eltávolítását csak több ember tudta elvégezni. Ez meg is történt.

A Járási Tanácstól - ebben az időszakban - kimenő táviratokat, felhívásokat én fogalmaztam Hegedűs Pál kérésére. Azt a bizonyos táviratot - nem levelet (Szarvasi Krónika 96/10. 48.o.) - amit Nagy Imrének és kormányának küldtek, ugyancsak én fogalmaztam, Hegedűs Pál felolvasta, a "hármak" rábólintottak, és Ő maga adta le telefonon! (Később ezt is az én számlámra írták.) Az viszont tény, hogy a távirat szövegét én vittem le a községhez, és adtam át dr.Dandé Mihálynak azzal, hogy a hangosanbeszélőn ismertessék. (Ezt a KÖZÉPPONT -MDF kiadvány 1992. október 23.száma 6.oldalán megerősíti.)

Gondolom, hogy amit most itt leírok, sokan nem hiszik el, pedig igaz! Az 1956-os év vége felé magához hivatott Laukó György , az akkori MSZMP járási titkára. Elmondotta, olyan információi vannak, hogy a letartóztatott Lászlóffy István felesége, négy gyermeke és a náluk élő vak nagynéni az éhezés határán áll. Ők semmiről nem tehetnek! Kért, hogy tegyek náluk látogatást, és tájékozódjak. Megtettem, és beszámoltam arról, hogy az információ valós. Laukó György kérésére és egyetértésével Lászlóffy Istvánnét a Gyógypedagógiai Iskolához kineveztem, onnan is ment nyugdíjba.

Adalékok a szarvasi eseményekhez

Az általános kép hasonló volt az országos helyzethez. A fegyveres testületek - Rendőrség, Honvéd Kiegészítő Parancsnokság - érthetően bizonytalanok voltak. Az óvatos várakozás mellett voltak olyan megnyilvánulások, amelyek arra engedtek következtetni, hogy szimpatizálnak az eseményekkel, de mivel korábbi esküjük alól nem mentették fel őket, érthetően nem foglaltak egyértelműen állást. Azzal a szándékkal, hogy az élet és vagyonbiztonságot biztosítani tudják - ne érje őket támadás esetleg - a "nemzetőrség" felállítását javasolták. Ez meg is történt. Fegyveres rendőr, katona és civil járőrözött, és biztosította a rendet. Igaz amit a Szarvasi Krónika 10. száma a 70. oldalán olvashatunk, a "nyugdíjas gimnáziumi tanár" visszaemlékezésében: "A feladat a közrend, közbiztonság érdekében vállalt feladat volt. Kizárólag az élet- és vagyonbiztonságra kellett vigyáznunk. Külön hangsúlyozták, hogy "semminemű szervezkedést megakadályoznunk nem szabad". Ez magyarul azt jelenti, hogy a nemzetőrség "pártsemleges" volt.

Ugyanennek a megemlékezésnek van egy érdekes - nagyon vitatható - része: "Dékány (a DISZ titkára) tett egy nagy fordulatot. Megrázta magát, és kezdte szervezni a másnapi tüntetést." Ez így nem felel meg a valóságnak. Dékány István nem szervezte a tüntetést, azon részt sem vett! Amikor vége volt a tüntetést követő nagygyűlésnek, dr.Nagy Zoltánnal (az ÖKI akkori igazgatójával) eljöttünk a gyűlés színhelyéről. A katolikus templomkertben lévő keresztnél szembe jött velünk Dékány István. Rábeszéltük, hogy jöjjön vissza velünk, mert a hangulat olyan, hogy atrocitás érheti. Visszajött velünk, és felmentünk a Járási Tanácsnál levő irodámba. Volt nála fegyver, és mint közismerten "nagy vagány" kijelentette, hogy nem ijed meg a saját árnyékától, és ha őt megtámadják, kilyukaszt egy-két fejet.

Ami pedig a visszaemlékezésnek azt a részét illeti, hogy az akkori Járási Pártbizottságon összegyűltek - nem is biztos, hogy ilyen összetételben voltak együtt - "szánalmasak voltak, féltek, akasztástól, reszkettek" kitételt illeti, ez az élénk fantázia szüleménye lehet. Szarvason nem volt olyan a légkör, hogy ezt indokolta volna. Ezen túl pedig, aki Keresztényi Tibort , Dékány Istvánt, Janurik Pálnét és Gráfik Pált ismerte, az tudja, hogy egyáltalán nem voltak "reszketős" emberek.

A tüntetés napján a gimnázium felől (mai Óvóképző Főiskola) jött az egyre duzzadó tüntető csoport. Valóban azt skandálták. "aki magyar közénk áll"! A Járási Tanács előtt Hegedűs Pál vb. elnök és néhány tanácsi dolgozó is beállt a sorba. Úgy 150-200 fő gyűlhetett össze a "március 15-i zászlónál". (Az a zászlórúd a mai OTP helyén volt.) Lépcsőzetesen kiképzett befüvesített kiemelt részen állt, és ünnepi alkalmakkor felhúzták rá a nemzeti zászlót. Nem húztak mellé semmiféle pótkocsit szónoki emelvénynek. Odapattant Szarvasi György tanító, és rövid - az alkalomhoz illő - szónoklatot tartott. Ekkor kiabált be a tömegből dr.Kerényi Miksa orvos: "Emberek, ne engedjétek előjönni a nyilasokat!". Nem nevezte "fasiszta gyülekezetnek" a jelenlévőket, amiért megbántottnak érezte magát az emlékező. Kerényi doktort nem bántalmazták, megpofozták vagy megrugdalták - mint arra többen emlékeznek - hanem Krenyiczky Mihály (Krenyó) kertész mellbe vágta, ettől elesett. Odaugrott a közelben álló Darida Pál kereskedő és Lustyik János tanító. Ők felemelték, és elkísérték a helyszínről, nehogy esetleg további tettlegességre kerüljön sor.

Az esetnek tragikomikus utóélete lett. Dr.Kerényi azt hitte, hogy őt Tóth László bántalmazta, akinek elhelyezkedését - miután a Járási Tanács sportfelügyelőjeként elbocsátották - gátolta. Később kiderült, hogy tévedés volt, ami abból származott, hogy Tóth Lászlónak és Krenyiczky Mihálynak egyaránt zöld kalapja és rövid irhabundája volt. Később Dr.Kerényi elnézést kért. Ugyanakkor nem volt hajlandó elismerni azt, hogy Lustyik János volt az egyik, aki őt felemelte és lényegében megvédte, ami a bírósági tárgyaláson javára szolgálhatott volna. (A történtektől 4-5 méterre álltam.)
Miután válaszul Szarvasi György "lezsidózta" Kerényi doktort, felkérte Dr.Záhony Béla gimnáziumi igazgatót, hogy mondjon ünnepi megemlékezést, amire Dr.Záhony nem volt felkészülve, de olyan volt a szituáció, hogy kitérni nem tudott. Megnyugtató történelmi visszapillantást tartott. Igaz amit az emlékező mond: "Ennél csitítóbbat senki sem tudott volna tartani." Hibás viszont a következtetés, hogy ezért lett kegyvesztett, és el kellett Szarvasról távoznia! Akkor a Pedagógusok Szakszervezete járási-városi titkára voltam. Azt kérték, győzzem meg arról dr.Záhony Bélát, hogy ne folytasson kampányt a Felsőfokú Óvónőképző Szarvasra kerülése ellen, ami a gimnázium épületének igénybevételét jelentette. Nem tudtam meggyőzni, hiszen mint a gimnázium igazgatója becsülettel harcolt az általa vezetett intézmény érdekeiért, de ez akkor városi érdekeket sértett. Ezért került sor a felmentésére!
Az emlékező "16 éves diák" is pontatlan. Az én ismereteim szerint diákokból nem szerveződött polgárőrség, legfeljebb elfogadták, hogy a "nemzetőrség" mellett diákok is részt vehettek a járőrözésben. "A pirosarcú ellenőrző, aki ujjatlan fekete köpenyt viselt" - körgallért - csak Szarvasi György lehetett, mert ő hordott ilyet. Frecska Mihály ilyet fel sem vett volna, és ő nem ellenőrizte a nemzetőrséget.

Még a Községi Tanács egykori elnökhelyettese is rosszul emlékszik. A nemzetőrséget ugyanis nem kellett "lefegyverezni", mert már nem is voltak ott. (Állomáshelyük a régi Gerő-féle házban volt, ma a világítástechnika üzlete mellett, ahol az Informatikai KFT van.) Történt ugyanis, hogy amikor november 4-re virradóra a szovjet csapatok beavatkoztak, valaki telefonált a Járási Tanács ügyeletére - a telefont én vettem -, bejelentette, hogy miután rájuk nincs szükség már, az esetleges felesleges összeütközést elkerülendő hazamennek. Támlára tették a fegyvereket, bezárták az ajtót, és a kulcsot Benkő Péternek adták át. Ő odaadta valakinek hajnalban.

1956. november 1-jén - az akkori Turul Mozi helységében - valóban volt egy nagygyűlés. Ez nagyjából a Kisgazda Párt zászlóbontása volt. Ott néhány túlzó "lelkes" megnyilvánulás is elhangzott, amire Dr.Csicsely Mihály, Székács Sámuel lelkész úr megnyugtató önmérsékletre szólító felszólalása volt a válasz. Még Kiss Béla tanár is nyugalomra intett - ezen csodálkoztam is - mert nem mindig volt megfontolt megnyilatkozásaiban. A pártok alakulásáról hiányosak az ismereteim. Arra viszont határozottan emlékszem, hogy az MSZMP országos megalakulását megelőzően Litauszky András és néhány társa megalakították a Kommunisták Pártja Szarvasi Szervezetét, mind olyan személyek, akiket a Magyar Dolgozók Pártjából korábban kizártak, vagy mellőztek. (Erről Czigléczky György tudna hiteles információkkal szolgálni, mert maga is tagja volt a pártot alakítóknak.)

Szarvasi Györgyöt jól ismertem. Sok olyan jelzővel látták el utóbb, ami rá nem volt jellemző. Igaz, szangvinikus ember volt, aki szeretett szerepelni. Talán azért "jött elő", mert korábban mellőzték leventeoktatói pedagógus múltja miatt. Igaz az is, amit a Szarvasi Krónika 10. száma 53. oldalán olvasható. Szarvasi György "a személyeskedések és bosszúk elkerüléséről" beszélt. Nem volt gyáva ember. Amikor Békésszentandráson Kócsa János rendőrt és családját ki akarták zavarni a lakásából is, pisztollyal a kezében - szinte egyedül oszlatta szét a felhevült tömeget. Egy napon - 1956. október 28-án - felkeresett irodámban, és kérte, ne tűrjem el, hogy a gyerekek könyveket égessenek, amit az Evangélikus Ó-templom mögött tapasztalt. Nem élünk az inkvizíció korában! Tájékozódtam, valóban gyerekek orosz tankönyveket égettek el. Ezt a bírósági tárgyalásán is tanúsítottam, amiért többszöri "elbeszélgetésen" vettem részt, ahol csak arra volt módom, hogy erősítgessem, az igazat mondtam. Írásbeli intézkedéseket adtam ki 1956 október 29-én, majd október 31-én az iskolákban követendő eljárásról és magatartásról. (A dokumentum a mellékletben szerepel.) (Ez is közrejátszott elbocsátásomban.)

Tudom természetesen, hogy az én kiegészítő, helyenként pontosító megjegyzéseim ellenére, nem teljes a kép a szarvasi 1956-os eseményekről. Utalnak a Krónikában Varga Dezső: "A Viharsarok visszaüt" c. kiadványra. Erről az a véleményem, amit a rehabilitációs megbeszélésen (Domokos Margit megyei fegyelmi szakreferens, Krivik András járási párttitkár és Litauszky András községi párttitkár) előtt is elmondtam: Óriási fantáziával így is történhetett volna! A teljes kép megrajzolásához, még további szívós kutatómunka kell, amihez én csak adalékokat próbáltam szolgáltatni.

Az a határozott véleményem, hogy 1956. október 23-tól november 3-ig terjedő időben Szarvason nem sértették meg a forradalom magasztos eszményeit, sikerült az indulatokat kordában tartani. A megtorlás időszaka olyan volt, mint máshol. A bírósági ítéletekben politikai szándék munkált. Elvetették a sulykot, amit később megpróbáltak korrigálni. Ez is tény! A szarvasi események megérdemlik, hogy az utódok számára a reális kép maradjon meg, ami ma még nem teljes.

Mellékletek:

1.sz. melléklet;

852-184-2 /1956. ikt. sz. Tárgy: Tanítási szünet engedélyezése

Valamennyi Oktatási Intézmény Igazgatójának, S Z É K H E L Y É N

Értesítem az Igazgató kartársakat, hogy a Járási Forradalmi Tanács megvizsgálta a szülők és nevelők kérését. 1956. november 5-ig iskolai szünetet engedélyezett az általános iskolákban. Az iskolai napközi otthonokban és óvodákban a munka nem szünetel, ezek továbbra is biztosítsák , hogy a dolgozó szülők akadálytalanul végezhessék munkájukat.
Ennek kapcsán felhívom szíves figyelmüket hassanak oda, hogy a nevelők (szakok tárgyainak megfelelő) tankönyveket vizsgálják át és mindazokat a részeket, melyek nem egyeztethetők össze az új szellemmel, hagyják ki. (Nem végig, csak a tanmentnek megfelelő I hónapi időre.) Tanmenetükből ezeket a részeket húzzák ki és a tantervet is menet közben értékeljék át, addig is, míg erre a Minisztertanács utasítása alapján az Oktatásügyi Minisztérium külön intézkedést nem ad.
A szünet alatt a nevelők fenti munka mellett pihenjék ki magukat. Őket semmiféle külön iskolai inspekcióra berendelni nem lehet azért, hogy 5-én frissen, teljes értékű munkát tudjanak végezni.
Az iskolákban a tantermeket megfelelően vizsgálják át, azok külső képe is tükrözze nemzeti megújhodásunkat. A régi címert a szülők, nevelők és gyermekek kívánságára a javaslatnak megfelelően Kossuth címerrel kell felcserélni és nemzeti színeinkkel kell ékesíteni a tantermeket a szakmai dekoráción kívül.
Felkérem Igazgató Kartársat, szíveskedjen a fentieket a nevelőtestületi Munkástanáccsal megbeszélni és intézkedését megtenni.

Szarvas, 1956. október 31.

Molnár László osztályvezető

2.sz. melléklet;

852-184/1956. ikt. szám. Tárgy: Tankönyvekkel kapcsolatos intéz kedés

Valamennyi Oktatási Intézmény Igazgatójának, S Z É K H E L Y É N

A Nemzeti Bizottság, és a Forradalmi Tanács határozatai alapján az alábbiak végrehajtására felhívva szíves figyelmüket:
1./ Az orosz és történelem könyveket valamennyi iskolában szedjék össze és további intézkedésig az iskola igazgatója azokat egy helyen zárja el. Az így üresen maradt órákat minden iskola az iskolai nemzeti tanács javaslata alapján töltse ki úgy, hogy az üresen maradt órákon a számolási készség, olvasási készség, és a nyelvi ismeretek elmélyítése érdekében történő foglalkozás folyjon.
2./ A hittanórákon minden gyerek tetszése szerint részt vehet. Biztosítani kell, hogy az iskolákban szabadon választhassák meg azt, hogy hittanra kívánnak e járni, vagy nem. Az iskolák nevelői sem a hitoktatás mellett, sem a hitoktatás ellen ne foglaljanak állást, érvényesüljön a dolgozó szülők szabad akarata ezen a területen is.
3./ A gyermekekkel (nagyobbakkal) megfelelő formában tudatni kell a változást, felhívom a figyelmüket arra, hogy azzal, hogy rendesen járnak iskolába, a megváltozott újat védik, hogy soha vissza ne térhessen a régi, ami rossz volt.
Felkérem Igazgató Kartársakat, gondosan ügyeljenek arra, hogy az iskolákban rend legyen, az iskolán kívül, tehát az utcán foglalkozás ne legyen. A hazamenő gyerekeket a nevelők fokozottan kísérjék figyelemmel.

S z a r v a s , 1956. október 29-én.

Molnár László osztályvezető