Dr. Molitorisz Pál
Adatok és következtetések régi szarvasi házakról

A szarvasi utcaszerkezet

Az újratelepített Szarvason halmaztelepülés alakult ki, utcái görbék, ötletszerűek, rendezetlenek voltak. Tessedik így ír a korabeli lakásviszonyokról: A lakosok házai hitványak, alacsony, mély, nedves szobákkal, kis ablakokkal, melyek ki sem nyithatók.

Hasonló megállapításokat tesz Dr. Ponyiczky Zoltán gimnáziumi tanár, aki a század elején még a régi település népi építészetét tanulmányozhatta. Értékes, de kevésbé ismert tanulmányában megállapítja, hogy a régi Szarvason putriszerű házikók is állottak, némelyik egészen alacsony volt, tetejük kívülről is be volt tapasztva. Kéményük is nádból volt, és a kigyulladás ellen ezt is tapasztották, a kéménynek a tetőn kívüli folytatása deszkából készült. Hajdan kerítés nem választotta el a házakat, portáról portára szabadon lehetett járni. A házaknak nem csináltak alapozást, csak egyszerűen lerakták a falakat a földre. Vertfalú házakat is építettek, de ezt kiszorította a vályogfal. Kezdetben nagy méretű vályogot vetettek, ezt váltotta fel a négyrekeszű vetőrámával készített kisméretű vályog. A gerendázat erdei fából volt, nem faragták ki, hanem csak úgy eresztették össze.

A város mai utcaszerkezete Tessedik elvei szerint Major Gábor földmérő által készített terv alapján alakult ki.A település 1801. évi térképét szemügyre véve megállapítható, hogy az újonnan kialakított telkek beépítése a mai Vajda Péter utca északi szakaszán, valamint a Március 15. és a Dimitrov utcákban kezdődött. Az 1822. évi térkép szerint a beépítettség a város északi részén már a mai Béke utcáig terjedt, s az 1870-es évekre befejeződött az újonnan kialakult telkek beépítése, s a régi rendezetlen település felszámolása. A régi, kusza utcák megszűnésével eltűntek a XVIII. századból származó kezdetleges lakóházak is. Néhány jobb épület, amely nem esett az újonnan kialakított utcák nyomvonalába, túlélte az évszázadokat.

Elgondolkodtatóak azok a régi épületek, melyek nem a telekhatárra épültek, a telek határaival, illetőleg az utcával ésszerűtlenül hegyesszöget zárnak be. Ilyenek például a Széchenyi utca 14., 17. és 20. szám alatti épületek. Bár a Széchenyi u. 20. szám alatti, náddal fedett ház déli deszkaoromfalán az 1897-s évszám olvasható, azonban ez az időpont közel sem biztos, hogy az építés évét jelzi, ugyanis gyakran előfordult, hogy a felújítás évszámát tüntették fel. (Pl. a Jókai u. 66. szám alatti ház déli tűzfalán az 1928-as évszám látható, még az épület északi deszkaoromfalán az 1890-s évszám van feltüntetve.)

A telkek fekvésétől ésszerűtlenül eltérően tájolt épületek a városnak kizárólag azon a területén fordulnak elő, ahol a régi, rendezetlen település feküdt. Feltehető tehát, hogy ezeknek az épületeknek (olykor melléképületeknek) a falai már az újratelepítést követően az 1700-as években is állottak. Ezt a feltevést támasztja alá a Széchenyi u. 17. szám alatti ház idős tulajdonosa. Szerinte is azért áll a vertfalú háza "ferdén", mert az épület állt már a telek kialakításakor.


Az utolsó deszkaszikrafogós kémény
(Szarvas, Hosszú sor)

A város térképére nézve felvetődik a kérdés, hogy a sakktáblaszerű, egymásra merőleges utcák sorát a város közepén miért töri meg néhány átlós irányú utca (Kilián, Somogyi, Eötvös, illetőleg Bem utcák). A település 1801. évi térképét tanulmányozva megállapítható, hogy ennek feltehetően az az oka, hogy egy itt húzódó ér mentén már kialakult utcák, házsorok fennmaradása kedvéért tettek kivételt.

A szarvasi házak


Régies hangulatú utcarészlet
(Benka Gyula u. 31-33.)

A múlt század végi szarvasi utcakép kissé egyhangú, de harmonikus volt. Néhány városias jellegű utca kivételével (pl. a főutca, a Kossuth és a Vasút utcák nyugati fele) az egységes utcaképet a jellegzetes, az utcára merőlegesen épült hosszú gazdaházak határozták meg (ilyenek pl. a ma Dózsa Gy. u. 66-74. szám alatti házak). A mélyen szembe húzott kucsmájú emberre emlékeztető kanfaros nádtetők sajátos hangulatot keltenek ma is. A sort olykor megtörte egy-egy az utcával párhuzamosan vagy L alakban épült ház.

A legrégibb típusú házak elnyújtott téglalap alakúak voltak merőlegesen épültek az utcára, a szoba, a konyha, a kamra és az istállók, esetleg a szín egy fedél alatt volt. Ilyen például a Vajda Péter utca 55. szám alatti épület.

A századforduló körül épült újabb házaknál az utcára merőleges főépület az első szobát, a konyhát, a második szobát és a kamrát foglalja magába, a második kamra, a szín és az istálló külön keresztépületként jelenik meg.

Ponyiczky Zoltán tanulmányában megemlíti a feltehetően átmeneti formát képező görbeházat. E házaknál az utcára merőleges szárnyban van a lakószoba, a félfallal elválasztott pitvar és konyha, a két kamra és a sarkon álló istálló. Az épület itt derékszögben megtörik, s folytatódik a nyitott színnel, a második istállóval és az aklokkal. (Ilyen ház tudomásom szerint már nem maradt fenn épségben. A szerző.)


Régi, keskeny ambitusos ház 1810-ből
(Szarvas, Hosszú sor)

A család jobb anyagi helyzetére csupán a ház nagyobb méretei, a 40 négyzetméteres szobák, az olykor 1 méterrel megemelt padlószint, vagy az ambitus kőoszlopai utaltak, egyebekben a házak azonos típusúak voltak. A módosabb gazdák ambitusos (ámbitos) házat építettek, ezeknél az épületeknél a folyosó tetőzete nem toldalék építmény, hanem a főépület födéme alatt húzódik. E házak utcai homlokzata szimmetrikus, egyébként ha a folyosó toldalék építmény, ez a homlokzatot is aszimmetrikussá tette.

A régi, száz év körüli épületekből ugyan még sok van Szarvason, de nagyon kevés azon házak száma, melyek eredeti állapotukban találhatók. A legtöbb régi ház nádtetejét cserépre cserélték, az elavult deszkaoromfalak helyére palaburkolat került, vagy egyszerűen az oromfalat megszüntették, és kontytetőt alakítottak ki. (A kontytető azt jelenti, hogy a két oldalból álló nyeregtető végét ferdén az ereszszintig lemetszik, ha ez a ferde metszés csak az orom felső részén történik meg, kanfaros tetőről beszélünk.) A homlokzaton az ablakok felett kevés maradt meg az eredeti deszka-párkányzatokból, a két kis ablakot egy nagyobb redőnyös ablak váltotta fel, s az eredetileg meszelt kékcoknis homlokzatot pedig kőporozták.

Az átalakítás, átépítés sokszor olyan mértékű, hogy az épület eredeti jellege már fel sem ismerhető. Egyre kevesebb az épen maradt ódon ház, sokuk már lakatlan, s az utcán megjelenő sóder hegyek jelzik, hogy hamarosan eltűnnek a városképből.

A nagyon régi 150 év körüli (vagy idősebb) lakóházak többnyire kis méretűek, párkányzatuk alacsony, néha kézzel elérhető, homlokzatukon gyakran csak egy kisméretű


Kontyos végű ház (Betű u. 11.)

ácstokos szimpla ablak van, az apró ablakok vasráccsal vagy vaspálcával vannak védve,
tetőszerkezetük gömbfa vagy hasított faanyag, nádasok, kanfarosak. (Ilyenek például a Március 15. utca 4., 24., 30. szám alatti házai, vagy a Madách u. 9. és 13. szám alatti épületek, vagy az Alkotmány utca 20. alatti vertfalú vámház. A város belső részén a telkek kedvezőbb fekvése miatt kevesebb régi épület maradt fenn.) Dr. Domán Imre több régi házról is említést tesz. Feljegyezte pl., hogy a Zalka Máté utca (korábban Nagy Betlehem utca) még az 1960-as években megérdemelte volna a műemlék rangot. A Zalka utca 7. szám alatt állt Burák Dániel csizmadia háza, melyet egymás után öt Burák csizmadia-generáció lakott. A mestergerendába az 1743-s évszám volt vésve. Megemlíti a Klapka utcai Bibliás-Lustyik házat (a feljegyzés idején, az 1980-s évek elején Plentri vadőr tulajdona), melynek pár évvel korábban még fennállott nagy istállójának korát 200 évesre becsülte, falai egy méter széles sárfalak voltak, 3 helyiségből állt a lovak a tehenek és a növendékmarhák számára.

A házak díszítése

Az igen régi házakon szinte semminemű dísz nem volt, erre láthatólag nem is volt igénye az építtetőnek. Némi díszítési lehetőséget ad a padlás deszkaoromfalán nyitott szellőző és világítónyílások kiképzése. A régi épületeken itt sincs dísz, a padlásablak két rövidebb oldalára állított téglalap, vagy kör alakú, néha un. galambdúc nyílás.


Az Arany János u. 20. szám alatti ház oromzata címerfaragvánnyal

A múlt század végefelé a 80-as évektől terjedtek el a deszka-oromfalakon a díszesen faragott ablaknyílások, gyakran az építtető monogramjának és az építés évének feltüntetésével. A kör alakú nyílásokon 4, vagy 6 küllőt hagytak meg néha a faragás során.

A legszebb faragások a kehely, a tulipán, vagy a szív motívumból erednek, de a mesterek művészi stilizációiban olykor már az eredeti motívum fel sem ismerhető. A szépen faragott padlásablak-nyílások változatossá tették a szarvasi házakat, bár szépségükben nem közelítik meg a Szegeden elterjedt, de Orosházán és környékén is látható napsugaras házakat, vagy a csabai házak mesteri deszka-oromfalait.

Általában egy házon két padlásablak-nyílást képeztek ki, olykor hármat, vagy többet is, sőt néha a különböző ablaknyílás-típusok kombinációjával is találkozhatunk.

Ritkaságnak számít az Arany János utca 20. szám alatti ház deszkaoromfalán a két kehely közé mívesen kifaragott régi-új államcímer, mely korszakokon át dacolt az idővel.

Néhány régi ház

Végül vegyünk szemügyre három ma is álló, figyelemre méltó szarvasi házat. Mindhárom nagy méretű vályogból (kobolica) épült, nádtetős, kanfaros, melléképület nélküli, és a tulajdonosok előadása szerint legalább150 év körüli korúak.
A Jókai és a Széchenyi utcák kereszteződésében található a Jókai utca 14/1. számú ház. A fekvése miatt is érdeklődésünkre tarthat számot, mivel a Széchenyi utca járdavonalától mintegy méterre keletebbre fekszik, majd a Széchenyi utca ezt követően délre

keskenyebb. Alapterülete 6x24 méter, ablakai - a homlokzati két ablak kivételével, melyeket nagyobbra cseréltek - kicsik, és vaspálcákkal vannak védve. A konyha utca felőli ablaka keskeny, elnyújtott téglalap alakú, míg a pitvar udvari ablaka négyszögletes, szimpla, az üveg keretestől kiemelhető, nem pántokon fordul. Szabadkéményes, kéménye boltívvel fedett.

Tetőszerkezete ollószáras fedélszékkel készült, erős fenyőgömbfa taréjszelemennel. Az ollóágasok és a szarufák fűrészeletlen keményfából készültek, furatokkal és faszegekkel vannak összeeresztve. Két padlásajtaja van, az egyik az udvar felől, rögzített építésű lépcsőn közelíthető meg a kiemelt tetőrész alatt, a másikhoz az épület északi végén létrával juthatunk. Mestergerendás, padozata eredetileg minden helyiségben mázolt volt, toldalék folyosó eredetileg csak a pitvar előtt volt, majd meghosszabbították az utcai bejárati ajtóig. A folyosó nagy méretű téglával van burkolva.

Az épület végén régen műhely volt (nem tudni milyen), szélesebb, udvarra nyíló ajtóval. A műhely északi falán is ablak van, utcára néző bejáratát befalazták, de helye jól felismerhető.

Hasonlóan érdekes az Arany János utca 58/1. szám alatti - de a Klapka utcára néző - régi épület. A pitvarból két oldalra nyílik egy-egy kemencével fűthető szoba. Az utcai szobából később külön kamrahelyiséget falaztak el. A konyha régen szabadkéményes volt. A pitvar és a konyha téglaburkolatú, a szobák padosak. Az apró ablakok kovácsoltvas ráccsal vannak ellátva. Az épület mestergerenda nélküli, erősebb keresztgerendákkal. Elől deszka-oromfalas, az épület vége pedig tűzfalas. Az épület végéhez féltetős kamra


Jókai u. 14/1.

csatlakozik, ebből nyílik a padlásfeljáró a tető kiemelésével, a kamra végén, részben alatta pince van építve. Az épület ajtóit kovácsoltvas pántok rögzítik. A ház lakói úgy tudják, hogy az épület két család befogadására alkalmas cselédlakás volt, erre utal, hogy közös telken volt az Arany János utca 58. szám alatti házzal.

Ódon hangulatú a Vajda Péter u. 55. szám alatti ház, 22 x 5 méter alapterületű, az utcára merőlegesen épült. Alaprajza nem szabályos téglalap, mert az utcai első helyiség (a szoba) kb. 1,5 m-rel szélesebb mint az épület többi része. A tapasztott oromfal - melyen két kerek szellőzőnyílás és a padlásajtó is ki van képezve - nem az utcára néz, hanem az udvar felé van fordítva, így a padlásra nem az utcáról, hanem az udvarról lehet feljutni. (A ház hátsó, keleti végén lévő tapasztott oromfalon szintén van padlásajtó.)

A tetőgerinc felülnézetben L-alakú, a fedélszék ollószáras, taréjszelemenes, mint a Jókai utcai ház. A padláson a nád alatt a tapasztásban szellőzőnyílások vannak kihagyva. A szobának az utcára egy, de nem a homlokzat közepére helyezett kis ablaka volt, az udvarra pedig két déli fekvésű ablak néz. A szobába és a kamrába kétoldalt a pitvarról nyílik az ajtó, a konyha szabadkéményes volt. Az épület végén meglehetősen nagy, 7,5 m x 5 m-es istálló volt.

Felhasznált irodalom: Ponyiczky Zoltán: Szarvas város települése és építkezése Budapest, 1911. Dr. Palov József: Képek Szarvas múltjából, Szarvas, 1992.
Dr. Palov József: Egy régi szarvasi lakóház, Szarvasi Tájoló, 1982. november.
Dr. Domán Imre: Az én szarvasi tanyavilágom, kézirat 1983.


Arany J. u. 58/1.


Vajda P. u. 55.

A következőkben csoportosítva bemutatunk néhány szép rajzolatú ablaknyílást.

  Kehely  

Táncsics u. 57.

Zrínyi u. 87.

Damjanich u. 19.
  Tulipán  

Damjanich u. 73.

Dózsa u. 25.

Zrinyi u. 96.
  Szív  

Néphadsereg u.19.

Tessedik u. 62.

Jókai u. 93.
  Geometriai ábrák  

Damjanich u. 12.

Zalka u. 19.

Zalka u. 2

Damjanich u. 117.

Katona J. u. 8.

Bacsó B. u. 31.
  Résfaragások  

Dózsa u. 64 (5 db)

Gyóni u. 30 (2db)

Táncsics u.66 (5db)
   
(A szerző rajzai)