Szőnyi Sándor
Adatok Szarvas gépi (gőz- és motor) meghajtású malmainak történetéhez

Szarvas újratelepülése (1722) után a lakosság a terményeit állati vonóerővel meghajtott szárazmalmokban, majd az 1847/48-től épült szélmalmokban őrölte. A saját szükségletre őrlető termelők többsége egyszeri felöntést, osztályozatlan őrleményt igényelt. Ezt nevezték paraszti őrlésnek. Az első vidéki gőzmalmok az 1860-70-es években paraszti őrlést végeztek. 1894-ben a húszezer hazai malomból tizenegyezer még kizárólag paraszti őrlést végzett, pedig már hengerszékekkel voltak fölszerelve. Félmagas őrléssel a simára őrlő malmoknál korpátlanabb, fehérebb lisztet tudtak előállítani. Amikor meg a szitáló berendezést átalakították, cserélték a szitaszövetet, igyekeztek a vidéki malmok az őrleményt négy, az Alföldön gyakran öt részre elkülöníteni. Mindez az alulhajtós szárazmalmokban és szélmalmokban volt legkevésbé megvalósítható, ezért tűntek el ezek a leggyorsabban.

A Baumgarten Bankház malma

Szarvas első gőzmalmát a budapesti Baumgarten bankárcég építtette 1852-54-ben. Nagyságáról, teljesítményéről nem sikerült adatot találni. A "Szarvasi Lapok" 1887. évi április 10-i száma közli, hogy megyénk főispánja Beliczei István megvette volna a Baumgarten bankcégtől a Kőrösön túli nagy berendezésű gőzmalmot. Igaz a malom rendkívül leromlott állapotban volt, és felújítása nagy befektetést igényelt volna. A cikk írója megemlíti a malom ezermester molnárát, Vajdai Andrást, aki a maga készítette, igen csinos kiállítású pedálos cimbalmon ügyesen játszik, de előállít sok más gépet is.
A Baumgarten-malom megépítése és működése eredményeképpen Szarvas hét szárazmalom létesítésére kapott engedélyt
A malom 1890-ben leégett, és mivel nem akadt vállalkozó, aki felújította volna, 1895-ben lebontották. Az egykori malom területén később a Krebs-féle kertészet létesült.

A Szövetkezeti Malom

Ma az Agrimill Rt. malma, a Grexa-féle téglagyár mellett a múlt század végén Hanzus János és Meitner Soma építették. Egyemeletes épületű gőzmalom volt. 1910 első felében felújították a legújabb hengerszékekkel, dara- és derce-tisztítógépekkel, rendtábel nemzeti búzatisztítókkal és a legújabb szerkezetű síkszitákkal szerelték fel (Szarvas és Vidéke 1910. szept. 11.). 1911-ben 650 szarvasi gazda szövetkezetet hozott létre a gőzmalom megszerzése érdekében. Decemberben megtartották első értekezletüket, elkészítették az alapszabályt, a részvények jegyzésére kibocsátották az aláírási íveket: egy részvény 50 korona volt. Kikötötték, hogy egy személy 20 részvénynél többet nem jegyezhet. A Hanzus-Meitner gőzmalmot 1912. május 25-én vétel útján szerezték meg. A neve Szarvasi Hengergőzmalom lett, s mint szövetkezeti tulajdont működtették. Komoly átalakítást hajtottak végre: emeletet húztak az eddigi épületre, az energiát ezután szívógázmotor szolgáltatta, de amint olcsóbb lett a gázolaj, diesellé alakították (dugattyú-cserével a régi motort használták). A szívómotort sűrített levegővel indították, ezért légkompresszort és hat darab nagy acélpalackot vásároltak a levegő tárolására. A malom épületében a gabonát és a lisztet felvonók szállították. A Szövetkezet - mint hombár-főbizományos - a termelőktől és a nagykeres-kedőktől is vásárolhatott gabonát. A malom napi teljesítménye 250 mázsa őrlemény volt. 1949. május 8-án a szövetkezet tagsága a malmot felajánlotta az államnak. Ettől kezdve Budapesthez tartozott, a neve Államosított Mezőgazdasági és Malomszövetkezet - Szarvas, majd Szarvasi Malom, Szarvas néven működött. Amikor Szarvason a többi malmot is államosították (1952), Budapesttől a Békéscsabai Malomipari Vállalathoz került. 1960-ban a malom berendezését teljesen felújították. Két darab Rajki-gabonaszeletelőt szereltek be, az összes hengerszéket és a szitákat a legújabbakra cserélték. Az anyagtovábbítást (gabona és liszt) légszállítással oldották meg. Átalakították a technológiát is, így lett a volt Szövetkezeti Malom a legkorszerűbb. Természetesen a termelése is megnőtt, napi 500 mázsa lett. A privatizálás óta (1991) az Agrimill Rt. a tulajdonos.

Ma ez Szarvas egyetlen működő malma.

A Mária-malom

A Szarvasi Újság híradása szerint 1884-ben ez a malom már állt és működött mint gőz- és fűrészmalom. A tulajdonos Robitsek Károly volt. Az újság arról értesíti az közönséget, hogy néhány hét múlva megnyílik a gőzfürdő. Robitsek Károly után az egyik fia vette át a telepet. Ő vezette be a mozaiklap- és betoncserépgyártást. Ezek helye az üzemi telek déli részén az 1920-as években létesített 10 méter hosszú épület volt. A Robitsek-vállalkozás 1934-ben tönkrement, a Szarvasi Hitelbank rátette a kezét. Idős Moravcsik József 1934 májusában megvette a telek déli részét, ahol ekkor már 1931/32-ben épült lakóház is volt (összeépítették a fentebb említett 10 m-es épülettel). A Szarvasi Hitelbank az üzem többi részét működtette 1937 júniusáig, amikor almáskamarási lakosok vették meg: Stumpf József, Krausz Ferenc, Nagy József, özv. Seprényi Sándorné és Biroga Sándor. Tőlük vásárolta meg Vay Andor és felesége Lajkó Julianna 1941 októberében. A vételi szerződésben az objektum mint "Gőzfürdő és Malomépület" szerepelt. Mivel a gőzkazán megrongálta az épületet, 1946/47-ben felújították: a kazánt lebontották (az emeleten volt), elektromos meghajtást alkalmaztak, a malomköveket hengerszékek váltották fel, tehát korszerűsítették. A malom teljesítménye 250 mázsa őrlemény 25-30 munkás közreműködésével, ha három műszakban dolgoztak, kb. 500 mázsát voltak képesek őrölni. 1948. január elsejétől 1949 őszéig az üzemet Körmöczi János és veje, Schubert Emil bérelték. A malmot államosítás után (1952) a Szarvasi Állami Gazdaság kapta meg. Felszá-molták a malomrészt, és magtisztító üzemmé alakították át. 1963-ban két 8 x 45 m-es kombájn-színnel bővítették, így működött 1979-ig, ekkor az Állami Gazdaságot és a Tiszántúli Talajjavító Vállalatot összevonták. Ezután a DATE Szarvasi Főiskola tulajdonába került (kb. 4.5 millió forintért). Ezt követően a 80-as évek elején nagy arányú átalakítási munkákat végeztek, és itt helyezték el a Gépészeti és Környezetvédelmi Tanszéket.

Széll Jenő motormalma

A malmot Grim Mór építtette a múlt század végén. Tőle vette meg Gerlei Ferenc. (1911-ben már biztosan Gerlei volt a tulajdonos, mert a Szarvasi Hírlap március 5-i száma arról tudósít, hogy a tulajdonos reggelente kieresztett disznói egyik alkalommal a malomhoz közel lévő hídlás alá futottak, a kondás utánuk menve látta, hogy egy női holttest van ott.) Ez a malom Grexa-cseréppel fedett, nyeregtetős, földszintes épület volt, Diesel-motor szolgáltatta az energiát. 1919-ben a megszálló román csapatok leszerelték, és elvitték az összes gépi berendezést. A román megszállás megszűntével a Békésszentandrási Takarékpénztár építette újjá és működtette 1937. május 15-ig, ekkor Széll Jenő vette meg a malmot. A második világháború idején szívógázmotort alkalmaztak, mert nem kaptak Diesel-olajat. A motort az udvaron helyezték el, a transzmisszió (szíjáttétel) a pincében volt, a búzaőrlést a hengerszékekkel, a takarmány darálását két sárospataki kővel a földszinten végezték. A padlástérben a szitaberendezés és búzaszem-szeletelő (felbontó) foglalt helyet. Volt a malomnak rizshántolója és szálastakarmány-zúzója (medikágó) is. Vámőrlést végeztek az őstermelőknek, de dolgoztak a kereskedelem számára is. Egy műszakban hat munkás dolgozott, és 150 mázsa búzát őröltek, de volt két, sőt három műszak is. Ekkor a műszaknak megdelelően több munkást foglalkoztattak. 1952-ben az üzemet államosították, és felsőbb parancsra lebontották. A bontást Dina Mátyás a Szövetkezeti Malom főmolnára és Nagy Károly a Gáspár-malom főgépésze végezte. Dina kijelentette, fáj a szíve ezt az üzemet szétverni, mert ez nem malom, hanem óramű; pontos, korszerű, de megparancsolták. A malom teljes berendezését 1953 februárjában a Szovjetunióba szállították. Az épületet a Sört Értékesítő Vállalat kapta meg 1971-ben. A sátortetőt lebontották, és az épületet lapos tetejűvé alakították. 1993 óta a Kőbányai Sörgyár Rt. tulajdona.

A Gáspár-malom

(Benkő László felvétele)

A Tiszavidéki Hengermalom és Tárház Rt. szarvasi telepeként épült a század elején. Ezt a földszintes malmot 1926-ban Weiczner Gáspár vette meg és átépítette, felújította. Az építésvezető szakember Törőcsik András volt, aki több malomipari találmányt mondhatott a magáénak. Weiczner a Bárány-malom gépi berendezéseinek egy részét megvásárolta, és ezek segítségével tizenkét-járatossá változtatta üzemét (tizenegy hengerszék, a tizenkettedik a dercéskő). Négy év múlva ismét teljesen felújította a malmát, a szakember ugyanaz a Törőcsik András volt, aki az előbbi átalakítást is vezette. A malomnak volt olajütője, terménydarálója (medikágó), valamint sütödéje helyben és a város más részében is. Weiczner Gáspár nem egyedül birtokolta a malmot. A résztulajdonosok, két ügyvéd: Dr. Podani Pál és Dr. Dörnyei Sándor, két földbirtokos: Frecska Mihály és Kiszely Mihály. 1940 után a malmot Frecska Mihály megvette és üzemeltette az államosításig (1952). Államosítás után a gépeket leszerelték, az épületet a Vas és Fémipari Szövetkezet kapta meg, itt rendezték be az öntödéjüket és a csiszoló részleget.
A Vasipari KTSZ, miután szűkítette termelését, a területet eladta egy fővárosi cégnek. A malom helyén, az épület lebontása után (1997-ben), a Penny Market áruházlánc létesíti legújabb áruházát.

A Hovanyecz-malom

(Dr.Kutas Ferenc felvételei)

Farkas Mihály gazdálkodónak kővel dolgozó kisebb gőzmalma volt az endrődi út jobb oldalán (a Bodnár-kocsma után). Ezt a malmot 1926-ban Fazekas Pál gépész vette meg. Fazekas Diesel-meghajtást alkalmazott. A Diesel-gép meghajtása sűrített levegővel történt, ezért légsűrítőt és három nagy acélpalackot vásárolt a sűrített levegő tárolására. Őröltek búzát, árpát, kukoricát, de szálastakarmányt is, mert a malom ilyen zúzóval is rendelkezett. Nemcsak a lakosságot szolgálták ki, hanem vállaltak kereskedelmi őrlést is. A malom napi teljesítménye egy vagon volt. Az üzem 1933-ban lisztöngyulladás következtében keletkezett tűz miatt leégett. Fazekas nem esett kétségbe, az elpusztult helyett 1934-36-ban újat, korszerűbbet épített: henger-székeken állították elő a lisztet. Fazekas Páltól 1942 áprilisában Hovanyecz Ferencné Papp Gizella vette meg a malmot. 1952-ben államosították, majd leszerelték az összes gépi berendezést, s a szovjetek elszállították. Az épületet a Dózsa Tsz. 1967-ben kapta meg, ez lett a központi telephelyük. A Dózsa TSZ felszámolása után az épület felső szintje a GALLYCOOP Rt. keverőüzemének, az alsó szintje magánvállalkozók (nyomda) tulajdonába került.

A Bogdán-féle gőzmalom

Épülete Ezüstszőlővel szemben a Csabai út mellett volt (T. III. 231.). 1884 előtt épült, a Szarvasi Lapok című újság január 20-i száma közli, hogy egy csabacsüdi asszony ruhája vigyázatlanságból a nagy szíjba akadt, a nő a kerekek közé került, amelyek teljesen összezúzták. Rögtön szörnyethalt.. Ez a malom kisebb teljesítményű, kővel dolgozó, felöntéses rendszerű volt. A következő tulajdonos Bárány György korszerűsítette az üzemet, hengerszékekkel cserélte ki a köveket. 1926-ban Weiczner Gáspár e malom gépi berendezéseinek egy részét megvette, és saját malma kiegészítésére használta fel. Itt Bárány György maradt továbbra is a malom vezetője. Az 1936-os Szarvasi Közérdekű Címtár és Útmutató őt jelöli tulajdonosnak. Az 1950-es évek első felében a malmot a Szlovákiából betelepült Kovács Dezső vette meg. Mivel nem biztosított kellő hasznot, néhány év múlva megszüntette az üzem működését. A gépi berendezést ócskavasként értékesítette, az épületet raktárként bocsátotta áruba.

Czinkoczky-gőzmalom

A Szarvasi Hírlap 1906. július 25-i számában ad hírt arról, hogy kigyulladt, és teljesen leégett. Biztosítva volt - szól az egykori híradás. Más adatok nem maradtak fenn róla, vagy lappanganak.

Pethe János malma

A kondorosi gazdag malomtulajdonos Hanzus János a vejének építtette ezt a kis hengermalmot a Csabai út mellett (T. VIII. 28.). Vámőrlést, kereskedelmi és csereőrlést végzett. Üzlete és sütödéje volt a Polgári Leányiskola (ma I. sz. Ált. Iskola) mellett. A malomépület ma is áll, raktárnak használják. Kardos község önállóvá válásával a malom ma nem tartozik Szarvashoz.

Simon András malma (Simonyi-malom)

A mai Dózsa György út és a mezőtúri vasútvonal találkozásánál épült. Kővel dolgozó visszaöntéses kis malomként említik, állítólag ez volt a legrégibb szarvasi gőzmalom.

A Darabos-malom

Az Orosházi út és a vasútvonal találkozásánál állt. A Földhivatal 1917. évi helyrajzi térképe alapján meglehetősen nagy malomnak tarthatjuk, egy nagy raktár is tartozott hozzá. A visszaemlékezők elmondása alapján 1930-ban teljesen romos volt, csak az alapfalak álltak néhány rozsdásodó alkatrésszel. A Csabai út felé egy lakóház állt, melyben 1931-ben még két család lakott.

Egy elfeledett mesterség: a csúvárság

A szarvasi malmoknak voltak olyan emberei, akik járták a várost csengős kocsikkal, és összeszedték az őrölnivalót. Ezek voltak a csúvárok. A szó - a legenda szerint - a múlt század közepe táján keletkezett. Dorozsma községnek egy német molnármestere volt. Ennek reklámfogása az volt, hogy minél több gabonát őrölhessen, saját igáján fuvaroztatta be azok gabonáját, akik nála akartak őröltetni. Zu fahren - mondta a német sógor. Ebből a dorozsmai magyarok elkeresztelték a gabonájukat őrölni vivő kocsisokat csúvároknak. A szarvasi malomtulajdonosok 1906 decemberében kartellt kötöttek, melyek értelmében nem járatják többé a csúvárokat. A munka nélkül maradt csúvárok egyike iparengedélyt váltott az őrletni való gabona fuvarozására. Így a kartell ellenére is maradt Szarvason csúvár az őrletők örömére.

Felhasznált irodalom:

1. Malomipar Gyakorlati műszaki szakkönyv
Malomújság kiadása, Bp. V. Hollán u. 9.
2.Dr. Palov József: A szarvasi szárazmalom
3. ASzarvasi Lapok és a Szarvas és Vidéke
megnevezett számai.

Adatközlők:

Csepregi János, Szarvas, Kossuth u. 102. Dankó István, Szarvas, Bethlen Gábor u. 8/C/1. Haliczki Pál, Szarvas, Kis u. 2-6. Hovanyecz Gizella, Tiszaföldvár, Szondi Vezér u. 37. Hunya Béláné, Arany János u. 80. Moravcsik József, Szarvas, Petőfi u. 11. Széll Elvira, Szarvas, Benka u. 12. Darida Gézáné (volt Schubert Emilné), Szarvas,
Toman János rézkarca Vasút u. 62.