A Szarvasi Baptista Gyülekezet rövid története

Isten iránti hálával emlékeztünk az elmúlt évben a 150 éves baptista múltra, az 1846-os indulástól napjainkig megtett útra. A másfél évszázadból a Szarvasi Baptista Gyülekezetnek éppen egy évszázad jutott.

A kezdet

1897-ben járt Szarvason az a nagyszalontai Tóth Mihály, aki a baptista misszió úttörője, parasztprófétája volt. Miután Szarvason hirdette Isten evangéliumát, az evangélium hirdetésének hamar eredménye lett. Először házaknál - udvarokon, este benn a lakásban - volt lehetőség igét hirdetni. A szimpatizálókhoz többször eljött, aminek eredménye nem maradt el. Már 1897-ben voltak, akik a nagyszalontai prédikátort hallgatva döntöttek arról, hogy hitüket megpecsétlik, és bemerítkeznek. Először bemerítés (bibliai keresztség) 1897 nyarán volt Szarvason a Körösben. Ekkor, három személy baptizált: Frecska Pál, Frecska Sámuel és Brachna Mária. E három taggal született meg 1897 októberében a Szarvasi Baptista Gyülekezet.

Ez időszakban (1897-1903) mintegy 5-6 évig Tóth Mihály járt Szarvasra a gyülekezetet pásztorolni. A kis közösség növekedésnek indult: 1900-ban 7, 1901-ben 5, 1902-ben 9, 1903-ban 9 taggal nőtt a gyülekezet, amelynek ekkorra 33 felnőtt tagja lett.

Tóth Mihály volt az első baptista prédikátor. 1836-ban Nagyszalontán született. Jómódú családban nőtt fel. Már 1872-ben hatása alá került az evangéliumnak Novák Antal bibliaterjesztő által. Mégis csak négy évvel később, 1846-ban feleségével együtt merítkeztek be.

Meyer Henrik (akkori országos vezető) felismeri adottságát, hűségét, és előbb diakónussá, (1877) majd vénné avatja (1881), hogy bemerítést és úrvacsoraosztást is végezhessen.

1893-ban nagyszalontai központtal Tóth Mihály lett a felelős körzeti vezető, akihez mintegy 60 gyülekezet tartozott. Körzetéhez csatlakozott a Körösök és Maros vidéke: Arad, Bihar (egy része) Békés, Csongrád, Temes és Krassószörény vármegyék. Magyaroknak, németeknek, románoknak és szlávoknak egyaránt hirdette az evangéliumot. Kirner A. Bertalan történész, aki e korszak kutatója volt, találta meg az anyakönyveket, melyek tanúsága szerint 1903-1905 között 179 alkalommal baptizált körzetében.

Tóth Mihályt szerény, visszahúzódó, vitákat kerülő embernek ismerték. 1919-ben 83 évesen adta át a munkát fiatalabb munkatársaknak. A távolabbi területekkel ezt már korábban megtette. 1931-ben - 95 évet kapva teremtőjétől - ment el az örökkévalóságba.

Nagyszalonta egy sor lelkimunkást adott a múlt század végén és a század elején. Így küldte Tóth Mihály 1903-tól Vas Sándort előbb Nagyszalontáról, majd 1905-től Tótkomlósról Szarvasra. Vas Sándor azt a munkát folytatta, amit elődje abbahagyott, hasonló eredménnyel. Róla a történelmi feljegyzések így emlékeznek meg: "Jómódú apja papnak szánta, de korai halála miatt özvegye a gyülekezetben talált vigaszt, és fia valóban pappá nevelődött. Édesanyja 1878-ban tért meg. A fiú a vasárnapi iskolában nevelkedett, de a sátán megkísértette, és csak sok imádság meghallgatása nyomán, 20 évesen dönt Jézus Krisztus mellett. Barátait búcsúlakomára hívta, ahol fő erény az volt, hogy döntéséről tett bizonyságot. 1890 őszén merítkezett alá. 1896-ban avatták diakónussá. 1900-ban evangelistaként szolgál. 1905-ben küldi Tótkomlósra Tóth Mihály, odaköltözve 17 gyülekezete volt. Maga mellé felavatta Paulik Mihályt, aki a szlovákok között szolgált, ő maga pedig a magyarok között. 1923-ban 53 éves korában fejezte be áldásos földi pályafutását."

A 17 gyülekezet egyike Szarvas. Ez idő alatt tovább növekedett a gyülekezet, ekkorra közel 70 tagú lett.

A fénykor

Az 1910-20-as évek dinamikus növekedése lehetővé tette, hogy a gyülekezetben megindulhasson a gyermek, az ifjúsági és a zenei munka. A gyermekek tanításával vasárnapról-vasárnapra Brusznyiczki Mihály foglalkozott, míg a zenei élet indítója, helyi vezetője Csasztvan György.

Baptista fúvósok

1923-ban alakult meg a gyülekezet énekkara, 1926-ban pedig a fúvós-zenekar. E kor igen jelentős alakja Paulik Mihály, aki 1921-39 között pásztorolta a gyülekezetet. 1870-ben született Tótkomlóson. Ott nőtt fel, s az ács mesterséget tanulta ki. Később községi csendőrnek választották. Megtérése szorosan összefügg ezen szolgálatával. Egy késő esti órában fényt látott kiszűrődni az egyik ház ablakán. Bekopogtatott a házba, s ott egy kis bibliázó, imádkozó, beszélgető csoportot talált. Többször visszament e kis közösségbe, és 1902-ben felvette a bibliai keresztséget. 1903-tól végez lelki munkát, előbb Tótkomlós környékén: Ambróczfalván, Pitvaroson, Csanádalbertin, Nagylakon, Nagybánhegyesen, Nagymajláton (ma Nagyér), majd később Szarvason és Kondoroson.

Baptista imaház

A gyülekezet életében ez az időszak volt a legtermékenyebb. Dinamikus növekedés mellett a szolgálati terület kiszélesedett. A már említett belső szolgáló csoportokon kívül megindult a külső missziós munka is. Nemcsak Szarvason végeztek szolgálatot, hanem a környék településeire is elvitték az evangéliumot. Így pl. Békésszentandrásra, Öcsödre, Kondorosra.

Itt kell megemlékezni azokról az ismert és ismeretlen egyszerű és hívő emberekről, akik nemcsak a helyi gyülekezetben, hanem Szarvas környékén is végeztek szolgálatot, gyakran úttörő munkát.

Így volt ez 1910-ben is, amikor Szarvasról Paulik Mihály ment Kondorosra. Nagy segítség volt még: Sándor János, Bobvos Sámuel, Borgulya Györgyné, Palkó Zsuzsanna, Komár Mihály.

Ez időre esik - 1930 körül - amikor a gyülekezet a legnagyobb lehetett, több mint 100 tag és kb. ugyanennyi lelkigondozott tartozott a gyülekezethez. A gyülekezetnek a 100 év során egyetlen Imaháza volt, a mai Kazinczy út 6.sz. alatt. Amikor megvásárolták ezt a lakóházat, nem gondolták, hogy többszöri átalakításra, bővítésre lesz szükség. Annak ellenére kellett bővíteni, hogy a gyülekezetből egy új gyülekezet nőtt ki, a Csabacsűdi Baptista Gyülekezet, amely 1930-ban lett önállóvá.

1939-ben Paulik Mihály betegsége, idősödő kora miatt visszavonult, 1945-ben halt meg Tótkomlóson.
1939-1947-ig Bartos Dezső volt a gyülekezet pásztora. Az eddig növekvő, szépen fejlődő gyülekezetet igen érzékenyen érintette a szlovák kitelepülés. A gyülekezet kétharmada és lelkipásztora 1947-ben kitelepült Csehszlovákiába. Ez olyan mély és fájdalmas hatást gyakorolt a Szarvasi Baptista Gyülekezetre, hogy a mai napig sem tudta feldolgozni.

A 47-es év szomorú zárása, hogy a 70 tagú, gyermeksereggel bíró közösségből mindössze 25 tag maradt Szarvason. Megszűnt az énekkar, zenekar is.

A kitelepülés utáni korszak

A kitelepülés sokkjában lévő gyülekezet pásztorlását 1949-1958 között Bihari Gergely végezte. Ez időszakra esik az urbanizációs korszak, ami a még megmaradtakat tovább gyengítette. Sokan elvándoroltak a jobb megélhetés, munka reményében. Sajnos ettől az időtől folyamatos visszafejlődésről számolnak be a statisztikák. A fénykorban körzeti központként is munkálkodó gyülekezet utolsó lelkipásztora 1959-62 között Nagy Nándor.

Az egyre gyengülő, csökkenő létszámú gyülekezet elveszti jelentőségét, és körzet-rendezés után a kondorosi körzet állomása lett napjainkig.

Ez időszak lelkipásztorai: 1963-65 Hetényi Pál, 1966-69 Ifj. Kalkó József, 1970-74 Nikodém Lajos, 1975-82 Hetényi Lajos, 1985-92 Veres Imre, 1993- Molnár József.

A Szarvasi Gyülekezet első fél évszázada szívet melengető, örömmel gondolunk erre az időre. A ma nehezebb helyzetében pedig az a reménység él bennünk, hogy nem csupán múltunk, hanem a kegyelem Istene megadja, hogy jelenünk is szebb lesz.

Baptista Hírnök                  

150 éves a baptista egyház.
Ünnepség Tahiban