Fellerné Búzás Klára
A katolikus templom építésének és fejlesztésének története

Szarvas első telepesei főként evangélikusok voltak, de a település növekedése a más vallásúak számának növekedését is jelentette. A XVII-XVIII. század fordulóján jelentkezett az igény, hogy a katolikusoknak is legyen templomuk.
Szarka György - aki 1802-1829-ig volt a római katolikus egyház plébánosa - kezdeményezte először a templomépítést. Az anyagiakat a kegyuraság, ifj. gr. Bolza Péter biztosította. Az építés 1807-ben kezdődött.

Szarka György kezdeményezte először a templomépítést, aki 1802-1829-ig volt a szarvasi római katolikus egyházközség plébánosa. Az anyagiakat a kegyuraság biztosította, akinek képviselője akkor ifj. gr. Bolza Péter volt. Az építés 1807-ben kezdődött. Július 27-én kezdték az alapját ásni a ma is fennálló római katolikus templomnak, mely akkor temetőnek használt terület volt, majd a piactér környezetébe került. Az alapfalak számára lassan ment az ásás, mert a homokos, porhanyós föld minduntalan beomlott. Végre az alapfalakat lerakták a föld színéig, s akkor a munka szünetelt egész 1809-ig. A következő két évben a kőműves munkákkal elkészültek. 1811-ben a szolnoki ácsok már a tetőzetet készítették el, s 1812-ben az egész templom épülete készen állott a felszentelésre. A kegyuraság ennek napját augusztus 12-re, Szent Klára napjára tette. A Szent Klára-oltárképet is ő hozatta Olaszországból, ahonnan a Bolza család származott. Így lett a templom neve is Szent Klára-templom. A felszentelést Spiegel Ignác gyulai plébános, Békés megyei püspökhelyettes jelenlétében. Magyarul Csák Ferenc endrődi, tótul Szarka György szarvasi plébános szónokolt.

A kegyuraságotgróf Bolza József és neje Batthyány Antónia képviselte, akik Bécsből két miseruhát hoztak magukkal. A harangokat október 2-án húzták fel a toronyba a szarvasi molnárok. Orgonával utóbb lett felszerelve a templom, de 1825-re már 7 regiszterrel működött.


(Rácz István felvétele)


(Benkő László felvétele)

A templom berendezései általában ajándékozásokkal bővültek. A templom újrazsindelyezése 1878-ban történt. A templomkertben álló márványkeresztet Mittrovszky gróf állíttatta 1879-ben. 1897-ben a templom ma is meglévő márvány lépcsőzetét gróf Bolza Géza építette. B. Bak Lajos szarvasi származású kolozsvári iparostól származik a Mária-oltár, melynek szobrát Jirattko Albin pécsi szobrász készítette 1899-ben. 1904-ben emelte Szinon Andrásné a páduai Szent Antal-szobrot a templomba. A két gyóntatószéket szintén B. Bak Lajos ajándékozta 1908-ban. Ugyanebben az évben nyerték el a templomi padok mai színezésüket. A templomi zsindely tetőzetét 1910-ben sikerült az egyházmegye támogatásával lecserélni palára. Még ez évben a belső aranyozási munkákat gróf Bolza Pálné restauráltatta. 1913-ban Kosztolánszky Jánosné buzgóságából két márvány szenteltvíztartó készült a bejáratnál. 1916-ban vezették be a templomba a villanyt. 1917 - 1918-ban hadi célokra két harangot és az orgona 35 sípját vitték el. Ezek pótlására 1923-ban került sor adományozásokkal. Ekkor alakították át a szentélyt is. Simon András és családja üvegfestményt ajándékozott. A templom átfestése, szélforgó-ajtó építése abejáratnál, öröklámpa-karok, Jézus Szíve-szobor felállítása mind ekkor történtek. Hanzus Lajos új csillárokkal gazdagította és szépítette a templomot. 1924-ben Benz Csáky Ilona két festett alakot, egyet Gyuricsán Ferenc, s a negyediket a hívek adományából 62 hősi halott emlékére építették. 1925-26-ban új nagy kórust kapott a templom. 1933-ban gyűjtésből kifestették a szentélyt, Hanzus Lajos a fali keresztutat, és Richard Artúrné szép betlehemet ajándékozott. 1935-ben Lehóczky Mihályné kezdeményezésére kis Teréz -szoborral gazdagodott a templom. Nagyobb átalakításra és tatarozásra 1963-ban, majd az 1990-es években került sor.

A templom műemlék jellegű. Szakmai leírása a következő:
"A volt kegyúri templom épült 1807-1812-ben, copf stílusban. Egyhajós, kiskiülésű homlokzati toronnyal. A szentély két oldalán sekrestye és oratórium, mögötte egész enyhe kiülésű, lesarkított szentélyzáródás.
Főbejárata a toronytörzsön lévő szegmensív záródású ajtó. Fölötte szalagkeretes, köríves záródású ablak. A toronytörzs két oldalán pilaszterek futnak fel, és csatlakoznak a toronytörzs előtt golyvázódó párkányhoz.
A templomhajó főhomlokzata egy-egy axisos, benne körívzáródású, szalagkeretes vakablak. A falsarkokat szintén kis posztamensről induló pilaszterek zárják le. A toronytörzs első szintjén keretelt körablak, szalagkeretes mezőben. Fölötte hangsúlyos választópárkány. A torony legfelső szintjén félkörív-záródású, záróköves, gyámköves, vállpárkányról induló, könyöklőpárkányos zsalus ablakok. A sarkokon füzérdíszes, iónfejezetes pilaszterek. A toronytörzset ópárkány zárja le órával. A torony lefedése sátortető, fedése műpala. Az oldalhajók architektúrája egyszerű. Szalagkeretes ablakok és lizénával keretelt mezők tagolják a falfelületet. Az eresz alatt egyszerű húzott párkány. A templomhajó fedése kontyolt nyereg, palával fedve.
A templomhajóban pillérköteges, három boltszakaszos, csehsüveg boltozattal fedett belső tér. Megvilágítását az oldalfalakon két-két szegmensív-záródású ablakon át kapja, az oltár mögött két félkörív-záródású kis ablak. A hajóban a toronytörzs mögött kórus, melyen az orgona áll. A főoltár, a szószék a XIX. század elejéről, késő barokk, klasszicista elemekkel. A padok népies copf stílusban készültek 1808-ban. A padlóburkolat a hajóban kelheimi lap. A szentélynél az 1963-as felújításnál tört metlachi-lap burkolatot alkalmaztak."


(Benkő László felétele)

Felhasznált irodalom:

Fetzer József: A szarvasi római katolikus egyházközség 150 éves története - 1938. Szarvas, Müller Nyomda

Sisa Béla: Békés megye műemlékei - Békéscsaba 1981. Békés megye Tanács V. B. Művelődési Osztály

Neumann Jenő: Szarvas nagyközség története - Szarvas, 1922. Müller Nyomda