Pálfi István
A Szarvasi Újtemplomi Evangélikus Egyházközség története

Mindkét szarvasi gyülekezet templomának nevét viseli, templomaik pedig büszkén viselhetik saját nevüket is. Az Ótemplom: Tessedik-templom., az Újtemplom pedig: millenniumi templom, mivel Magyarország fennállásának ezeréves emlékére épült az újtemplomi gyülekezet akaratára.
A hivatalos Memorandum szerint az alapkőletétel 1895. IX. 3-án történt több ezer ember jelenlétében, ünnepi műsor keretében, Áchim Ádám lelkész és Haviár Dániel felügyelő közreműködésével. Felszentelése 1897. július hó 4-én történt főtisztelendő Sárkány Sámuel püspök, valamint Veres József és Petrovics Samu esperes felszentelést végző szolgálatával - a környező gyülekezetekből összesereglett óriási tömeg jelenlétében.

Az Újtemplomi Egyházközség létrejötte

A szarvasi újtemplomi gyülekezet 1953. április 1-jével jött létre, amikor a szarvasi ótemplomi és újtemplomi gyülekezetet - az akkori püspök Dezséri László és a szarvasi világi vezetőség hivatalosan és erőszakosan - kettéválasztotta. Gyakorlatilag jóval előbb, (majdnem 100 évvel korábban) kezdett kialakulni az új körzet gyülekezete. Már 1840-ben, majd 1857-ben és 1873-ban tartott gyűléseken a megalakult bizottság nemcsak egy új templom építésének gondolatát terjesztette elő, hanem egy második evangélikus egyházközség megalakításának gondolatát is.

A hívek lélekszáma nagyon megszaporodott, az Ótemplom már nem volt képes azok befogadására. Különösképpen meglátszott ez, amikor az Ótemplom felszentelésének 100. évfordulóját ünnepelték 1888-ban. Bár 5000-nél többen zsúfolódtak össze a templomban, több ezren kiszorultak, és az utcáról hallgatták a beszédeket.

A többségben lévő szlovák (tót) ajkú gyülekezeti tagokkal szemben a magyar kisebbség vágyott a rendszeres magyar nyelvű istentiszteletre, amit egy új templom felépítésével és az ezzel kapcsolatos lelkészi állás megszervezésével gondolt elérhetőnek.

Szinte évente felmerült egy új templom építésének gondolata a presbiteri gyűléseken. 1883-ban bizottságot alakítottak a templomterv előkészítésére, és elindították a gyűjtést.

A múltbeli sok viszálykodás után az alkotás és a tanulás vágya elfogta a tanyákon élő evangélikusokat is. Sok volt a gyermek, és kevés volt az iskola. Ekkor a szülők összefogtak, és maguk gondoskodtak iskolákról. Társulati alapon létesítettek iskolákat, ami ebben az időben messze környéken páratlan volt. Ezekben az iskolákban kezdetben laikusok tanítottak, az egyház segítette őket, és felügyeletet gyakorolt felettük. Ilyen iskolák voltak az újtemplomi körzetben az Ezüstszőlői, a Siratói, a Sápszky-tanyai, a Skorka-tanyai, a Bakulya sori és a Maginyecz-tanyai iskolák.

Kezdetben a tanítóra volt bízva a tanítási anyag, így írást, olvasást, vallást, éneklést, számolást tanítottak, később a felsőbb osztályokban földrajzot, természetrajzot, gazdaságtant, történelmet, vallást, egészségtant. Tessedik felvilágosult tanítási módszere nem vert gyökeret.

Az Újtemplom építése

1892-ben határozták el véglegesen az építést. Az építendő templom helyéül egyesek a piacteret (ma Kossuth tér) javasolták, míg végül a Farkas-vendéglő (ma Vas-Fémipari Szövetkezet.) melletti teret jelölték ki, a Beliczey (ma Szabadság), a Korona (ma Dózsa György) és Vásár (ma Ságvári) utca által határolt szöget.

A vasút mentén (a jelenlegi gödröknél) 1894-ben megkezdték a vályogvetést és téglaégetést; ház nagyságú kemencéket építettek fel, azokat éjjel-nappal fűtve készültek el a téglák. A tanyai nép ontotta a sok szalmát erre a célra: az első napon 130 kocsi szalma érkezett.

Olyan nagy volt a megmozdulás, hogy valamilyen formában mindenki ki akarta venni a részét. Az adakozásban vezető helyre került özv. Kvacsala Jánosné, aki 5000 Ft-ot adott (1000 q búza, 10 vagon ára). Nem maradtak el a nagyobb gazdák sem, különösen szép adományt adtak a különböző iparos céhek. (Czigléczki Ádám 2000 Ft-ot, Frecska János 1000 Ft-ot, Gr. Bolza Pálné 464 Ft-ot és az oltárképet adta.) Az ünnepi offertórium 86,40 forint volt.

Bár a templom építésére összeadott pénzalap szép összeggel rendelkezett, mégsem volt teljesen elég. Ezért azután az egyház (Haviár Dániel agilis utánajárásával) 50.000 forintos hosszú lejáratú kölcsönt vett fel a Pesti Magyar Kereskedelmi Banknál, amit azután igen előnyös feltételek mellett sikerült rendben visszafizetni.

Az alapkőletétel 1895. szeptember 3-án történt. A tényleges építkezés 1896 tavaszán kezdődött, és 1897 tavaszáig tartott. Szinte hihetetlennek tűnik, hogy az akkori primitív építkezési technikával másfél év alatt elkészült.

A templom építése és felszerelése összesen 84.883 Ft-ba és 71 krajcárba került. Úgy, ahogy tervezték, Magyarország 1000 éves fennállásának évfordulójára, 1897. július 4-én felszentelték az Újtemplomot. Ha összehasonlítjuk a mai építkezésekkel, akármilyen tekintetben, nem kell szégyenkeznünk őseink miatt, akik olyan szép bizonyságát adták áldozatkészségüknek és hitüknek.

Az Újtemplomot Francsek Imre (1864-1920) jó nevű, tehetséges budapesti építész tervezte, az építést Popjak György szarvasi építész vezette. Főbb vonalaiban a gótikus stílust követi, bár díszítésében már a neoromán elemek is előfordulnak. Építészmérnökök egybehangzó véleménye szerint a romantikának sokat mondani akaró törekvése figyelhető meg a templomon.

A templom szerkezete

Alaprajza kereszthajós, mely erősen kiugrik a templom testéből úgy, hogy szinte központi elrendezésű, a hosszhajó kb. 3 méterrel hosszabb a kereszthajónál. Homlokzatának megoldása hármas tagozású, mind a három részt egy-egy torony tetőzi be, a két oldalsó jóval alacsonyabb, alig éri el a harangtorony közepének magasságát. A különös beosztáson kívül feltűnik még a templom díszítésének gazdagsága. A gótika szellemét főleg a harangtorony nagy magassága, a támpillér-rendszeres falak, a csúcsíves ajtó-ablaklezárások éreztetik.

Érdekes a torony felső részének a kiképzése is. Itt a tervező a világi gótika építészetéből vett át egyes elemeket, melyek a vártorony, bástyák oromzatát szokták jellemezni: a fenn kiszélesedő falazást és ennek a falrésznek fűrészfogas díszítését.

Belül a templom könnyed vonalaival, karcsú oszlopaival egyike az ország legszebb evangélikus templomainak. Belső berendezése: az oltár, a szószék, a padok és az orgona eredetiek, és jó állapotban levők. A mennyezet 15 m, az oltár 10 m magas. Az oltárkép Veres Gusztáv alkotása, címe: Jézus a keresztfán.

Az oltárterítőt a Protestáns Leányegyesület tagjai hímezték ki az 1930-as években Bartos Irén gazdasági szaktanár irányításával. Az oltárterítő hímzése höveji vagy rábaközi fehér hímzés, a Hövej-Kapuvár-Csorna környéki népviseletből származik. Az asszonyok áttetsző anyagból készült, hátközépig érő nagy fejkendőik hátsó részét díszítették vele. Változatos virágokból álló csokor, a kihímzett virágok áttört részeit tűvel varrott csipkeszerű "bekötéssel" töltötték be, nagyon változatosan, érdekes elnevezésekkel. A világ egyik legszebb hímzése.

.A szószék háta mögött és két oldalán helyezkednek el az üvegablakok. Az oldalsó ablakok közül az egyik Luther Mártont, a másik Melanchton Fülöpöt, a reformáció kimagasló alakjait ábrázolja.
Az Újtemplom főbejárata fölött ez a felirat díszlik: "Az Isten lélek, és akik őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják" (János 4.; 24.)

A harangok

Az idősebbek emlékeznek még a hatalmas, 32 mázsás Kita-harangra, melynek a templomkertben külön kis harangtornya volt fából, mert a toronyba súlya és nagysága miatt nem merték felrakni. A harang az egyház büszkesége volt, melyet Kita János és neje szarvasi lakosok 1901-ben ajándékoztak az evangélikus Újtemplomnak. Visszaemlékezések szerint, amikor a nagy harang megzendült mély hangjával, mindenki érezte, ünnep van. Hangja messze elszállt, gyakran Csabacsüdig (10 km), néha még Kondorosig is (25 km).

Az Újtemplom legnagyobb harangja a Lustyik-féle, amelyben a tiszta érc 11q 42 kg, hangja magas esz.

Az I. világháború idején, 1915-ben megkezdték a harangok rekvirálását, majd a következő években megismételték, úgyhogy 1918-ban már mind az Ó-, mind az Újtemplomban csak egy-egy kisharang maradt meg. Amikor 1917-ben elvitték a Kita-harangot, a legenda szerint az adományozó Kitáné belehalt fájdalmába. Így mentek el akkoriban rövid idő alatt a városi és tanyai harangok. A toronyban a legkisebb harang maradt meg 1918-1923-ig, egymaga hívott templomba, és egyedül siratta a halottakat. Elvitték az Újtemplom orgonájának cink sípjait is.
A szarvasi evangélikus újtemplomi gyülekezet országos viszonylatban is a legelsők között pótolta a harangokat. Először a IV. kerületi lakosok adományaiból egy 600 kg-os harangot készítettek, rögtön nyomukba léptek a tanyai iskolák hívei; alig egy év alatt pótolták az összes elszedett harangot.

Az Újtemplom építése közben a lelkészek személyében is változások történtek. 1895-ben elhunyt Sárkány János, aki 27 esztendőn át volt a gyülekezet lelkipásztora. Utóda Placskó István ófalvi lelkész lett. (Édesapja 1855-ig szarvasi lelkész volt.)

Az Újtemplom elkészültével a lelkészi állást is meg kellett szervezni. 1897-ben ez is megtörtént. A lelkészi szolgálatra az egyház vezetősége meghívta Zvarinyi János csomádi lelkészt. Zvarinyi tizenhat évig szolgált a szarvasi újtemplomi gyülekezetben 1897-től 1913- ig.

Zvarinyi kiváló szervező, jó megjelenésű, barátságos, elismert igehirdető volt. Szívesen hallgatták prédikációit még az ótemplomi hívek is. Különösen szerették hallgatni vigasztalásait és az örök életre reménységet sugárzó temetési beszédeit.

Az újtemplomi gyülekezet Zvarinyi szolgálata alatt kezdte virágkorát élni. A gyülekezetnek nem voltak anyagi gondjai. A földműves ember megtalálta szorgalma jutalmát a boldognak emlegetett Ferenc József-i korban. Szívesen áldozott nemes célokra. Sokáig meg is telt a templom örvendező hívekkel, hogy aztán átadják helyüket az I. világháborúban meghalt férjeket, édesapákat sirató nőknek.
A templomkert megtervezése és beültetése Zvarinyi lelkész irányításával történt. Sajnos a növényzet nagy része a II. világháború alatt az ellenség megszállása következtében tönkrement.

(Vannak, akik emlékeznek Zvarinyi lelkész neves fiára: Zerinváry Szilárd szarvasi járásbíróra, aki diák korában nem egyszer szórakoztatta a templomba jövő híveket azzal, hogy a torony erkélyének korlátján kézállást csinált. Később, idősebb korában híressé lett a nemzeti ünnepeken tartott szuggesztív hazafias beszédeiről.)

A két világháború között

Az 1913-ban meghalt Zvarinyi helyére Bartos Pál került. A gyülekezetben 1914-42-ig munkálkodott. Az egyház szervezeti szabályzata szerint a három szarvasi lelkész (az ó- és újtemplomi) kétévenként váltotta egymást az igazgató-lelkészi, az iskolaszéki és az árvaházügyi teendők ellátásában.

Bartos Pál tevékenysége meghatározta a gyülekezet két világháború közötti történetét. (Munkásságáról a következő fejezetben szólunk.)

Már az I. világháború is súlyos terheket rótt a gyülekezetre anyagilag is, erkölcsiekben is. A férfiak többségét behívták katonának. Elsők között kapott behívót Bartos Pál lelkész.

Sorra vonultak be a szarvasi tanítók is, nem volt, aki tanítson. Négy polgárit végzett kislányok tanítottak sokszor száznál is több gyereket egy-egy iskolában.

Ennek ellenére a jótékonysági akciókban részt vett az egyház. A szószékről hívták fel a figyelmet a gyűjtésre. Pénzben, terményben és ruhaneműkben segítették a rászorulókat, és ez egész a háború végéig tartott. A hadikölcsön-jegyzéséből is kivették a részüket a hívek.

A háborúnál sokkal nagyobb és veszedelmesebb hatással lehetett volna az egyházra az 1918-19-ben bekövetkezett változás. Üdvözölni kellett az újonnan alakult Nemzeti Tanácsot, amelybe az egyház is delegált egy képviselőt. A Tanácsköztársaság idején az egyház vezetői tiltakoztak az iskolai vallásoktatás eltörlése ellen. Mindhiába, mert az 1919. április 21-én kiadott rendelet értelmében korlátozták az istentiszteletek megtartását, eltörölték a vallásoktatást.

A hívők kisebb-nagyobb atrocitásoknak voltak kitéve. A vasárnapi istentiszteletek alatt a templom előtt tüntető menet vonult el a Marseillest énekelve, a gyűléseken pedig a vallás ellen izgatták a népet. Mindezek ellenére zsúfolva voltak a templomok az istentiszteleteken. A román megszállás után kezdődhetett csak a háború következményeinek kiküszöbölése. Először a harangokat pótolták. (Erről egy korábbi fejezetben szóltunk.)

A reformáció 400 éves évfordulójára mindkét templomot renoválták.

A torony javítására 1926-ban került sor.

1910-ben megépítették a Központi Iskolát (ma Székely Mihály Szakmunkásképző és Szakközépiskola), 1921-ben felavatták az egyházközségi Luther Árvaházat (ma 2. Sz. Általános Iskola), 1929-ben tatarozták az összes tanyai iskolát
1937-ben Bartos Pál szerkesztésében megjelent a Szarvasi evangélikus énekeskönyv, amely három kiadást ért meg.

A II. világháború után

A második világháború idején Kiss György és Szepessi Károly szolgáltak az újtemplomi gyülekezetben.

A háború a lelkekben is nagy pusztítást végzett. Míg a kezdeti ijedtség hatására látszólag mélyült a hit, a templom megtelt könnyben, áhítatban mélyülő hívekkel. Később, ahogy teltek a háborús évek, kezdett a templom üresedni, a hit csüggedéssé, a vallás közönnyé válni. Erősen meglazultak az erkölcsök is. Lopták a fejfákat a temetőből (tüzelőnek kellett). A pénz elértéktelenedése folytán a fizetések semmivé váltak. Az újtemplomi lelkészek mezőgazdasági munkát vállaltak, hogy családjuk megélhetését biztosítsák.

A háború alatt az Újtemplom fala több helyen megsérült. A templomkertben gépkocsik állomásoztak, a kert fenyői - mintegy 60 darab - áldozatul estek a harckocsik lánctalpainak.
Mindkét temetőben teherautók sokasága vonult fel. Az októberi-novemberi esőktől fölázott a talaj, s a temetők egy része tönkrement.

1948-ban Kiss György lelkész Békéscsabára távozott. Helyére Pálfi István acsai lelkész került.
A II. világháború, különösen a MKP hatalomra jutása után megváltozott a szarvasi egyház képe és szervezete is. Az egyházi javak államosítása következtében az iskolákat, a jövedelmet nyújtó tulajdonait a szarvasi egyházközség is elvesztette. Ennek, valamint a diktatúra adminisztratív intézkedéseinek következtében megindult a lelkek eróziója is.

Az egykori jegyzőkönyvben a következőket olvashatjuk: "Vannak, akik örömest látogatják a templomot, de egy nagy része a híveknek megelégszik csupán az ünnepi istentiszteletekre való jövetellel, esetleg egy családi esemény (konfirmáció, esküvő, temetés) alkalmával vonulnak templomba. Különösen az ifjabb nemzedék lelkében kezd kihűlni a templom iránti szeretet. Ha el is vetődik olykor a templomba, , nincs már benne az ősök áhítata, a lélek tiszta vágya, mert az örökké való kincsek szeretete helyett a múlandók szeretete lépett. A fiatalság körében az élvezetek hajszolása, az italozás és a könnyelmű szórakozás vágya van jelen. Ennek oka legtöbbször a családi, vallásos nevelés hiánya. (...) Az intelligens osztályból is sokan hiányoznak, akiknek jó példát kellene mutatni. Az úrvacsorához is kevesen jönnek." Ezek a szavak ma is érvényesek.

A nagy szarvasi egyház két templomának megfelelően kettévált: ótemplomi és újtemplomi egyház lett. Ez a kettészakadás az ótemplomiaknak anyagilag kedvező volt, az újtemplomiak viszont anyagilag rosszul jártak. Ebben az időben az elszegényedett egyháztagok helyett a temetők jelentettek némi bevételt a legszükségesebb kiadásokra. (A sírhelyek ára, a kitermelt szerszám- és tűzifa ára, a temetésre fenntartott föld gazdasági hasznosítása.) Ezekhez járult még a hívek adománya az egyházi szertartások alkalmával. Az Ótemető az ótemplomiaké volt: 36 hold jó föld a temetésre, háztáji művelésre; a régi, eladható sírkövek. Az Újtemető viszont csak 15 hold vizes, vad föld, kevés fa. Az Újtemplomnak se imaterme, se gondnoki hivatala nem volt. A berendezéseket, a székeket, lócákat össze kellett kéregetni. Parókiája egy omladozó épület. (A Petőfi Sándor Általános Iskola új épületének építésekor lebontották.) Ezután a templom melletti paplak helyiségeiből alakították ki a ma is működő parókiát.

A '70-es, '80-as években egyre kevesebben jártak templomba. Ennek legfőbb oka a pártállam befolyása az emberek lelkére. Néhány beszédes adat jelzi a tendenciát. Az egyházi temetések száma 1960-ban 106, 1970-ben 111, 1980-ban 104, 1989-ben 120. Ugyanezekben az években az esketések száma 59, 40, 7, 13; a keresztelések száma 122, 114, 49, 82; a konfirmáltak száma 68, 60, 46, 31. (Az újtemplomi anyakönyv adatai.)

Az egyház számára a legnehezebb időszakot, az '50-es éveket Szepessi Károly és Pálfi István lelkészek irányításával vészelte át az egyházközség. 1960-ban Szepessi Károly váratlan halála után Aradi András, a budapesti szlovák gyülekezet lelkésze került Szarvasra. Működése alatt kezdődött meg a templom részleges felújítása. Felújították a lelkészlakást, imatermet alakítottak ki mellette, s itt van a gazdasági hivatal napjainkban is. Az 1986-ban Békéscsabára távozott Aradi András helyére helyettes lelkészeként Deme Zoltán Csabacsüdön szolgáló lelkész került az egyházközséghez. Egy év múlva - némi választási harc után - kinevezett lelkész lett.

Pálfi István 1980. december 31-én vonult nyugalomba. 1982-től Gede Erika segédlelkészként szolgált. Az ő nevéhez fűződik a gyermek- és ifjúsági bibliaórák beindítása. Gede Erika - Deme Zoltán felesége - időközben elvégezte a Teológiai Akadémiát, s a mai napig együtt szolgál férjével az újtemplomi gyülekezetben.

Az újtemplomi gyülekezet élete napjainkban

Az Újtemplomi Egyházközség a Déli Egyházkerület része. Püspöke dr.Harmati Béla, aki egyben egyházunk püspök-elnöke is. Lelkészei Deme Zoltán és Gede Erika. Gondnok: Molnár Pál, orgonista, egyben hitoktató: Janurikné Csonka Erika. A gyülekezet életét egy választott testület, a presbitérium irányítja.

A templom újabbkori történetének jelentős eseménye, hogy 1987-ben megkezdődött a leromlott állagú épület külső és belső rekonstrukciója, valamint a gyülekezeti terem és a lelkészlakás felújítása. A templom újraszentelésére 1988. augusztus 27-én került sor. Ekkor iktatták be lelkészi hivatalába Deme Zoltánné Gede Erikát.

A felújítási munkák összege 3 millió forintot tett ki. A rekonstrukciót a hívek adakozása, a Lutheránus Világszövetség a Gusztáv Adolf Segélyszolgálat (egymillió forint) valamint a Békés Megyei és a Szarvasi Városi Tanács segítette. Az összeg felét a gyülekezet Fekete Jánosné segítségével kapta.
Megszaporodtak a különböző alkalmak a gyülekezetben. Minden vasárnap délelőtt a főistentisztelettel párhuzamosan gyermek-istentiszteletet tartanak, majd konfirmáció-előkészítő óra következik. Délután a két bentlakásos szeretetotthonban van istentisztelet, este újra a templomban ill. télen a gyülekezeti teremben. Havonta tartanak istentiszteletet Kardoson - itt 1990-ben haranglábat szenteltek -, Örménykúton, Siratóban és Ezüstszőlőben. Szeretetvendégséggel egybekötött zenés ifjúsági istentiszteleteket is havonta rendeznek.

Hétfőtől péntekig 8-16-ig hivatalos órákat tartanak, ezután minden este gyülekezeti alkalmak következnek: hétfőn munkatársi majd főiskolai, kedden gyülekezeti, szerdán egyházi, pénteken serdülőknek, szombaton fiataloknak tartott bibliaóra, csütörtökön istentisztelet.

1990-től megkezdődött az iskolai hitoktatás. Ekkor 180 gyermek részesült hitoktatásban. Azóta ez a szám emelkedett. Egyházi iskola nem lévén, fakultatív hitoktatást végeznek az óvodákban, az általános iskolákban, a gimnáziumban és a főiskolán.

1990-ben Deme Zoltánt országgyűlési képviselővé választották Békés megye 5. számú választókerületében. Képviselői szolgálatát mellékfoglalkozásként látta el, főfoglalkozásban továbbra is a gyülekezet lelkésze volt. A hét első három napján parlamenti munkáját végezte (plenáris ülések, emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság, hivatalos külföldi utak), a hét nagyobbik részében gyülekezetében tartózkodott, ill. választókörzete ügyeit intézte. Kezdeményezte, hogy az egyházi ingatlanok rendezéséről szóló törvény már 1992-ben a Parlament elé kerüljön. Képviselői tevékenységét 1994-ig látta el.

Az újtemplomi gyülekezet visszakapott öt régi, leromlott állapotban lévő egykori iskolaépületet - kettőt a tanyavilágban - melyekből (felújítva) kettő bentlakásos szeretetotthonként, kettő az idősek szeretetotthonaként működik.

Közben megerősödött a gyülekezet ifjúsági élete és szolgálata. Olyanok is elkezdtek templomba járni, akik addig sohasem. Passió-előadásokkal, színdarabokkal szolgált az ifjúság SZIKLA /Szarvasi Keresztyén Lélekmentő Alap) csoportja különböző gyülekezetben és - kihasználva a képviselőigazolvány adta lehetőségeket - a börtönökben is. Rendszeres találkozásokra került sor az erdélyi testvéregyházzal Szilágysomlyón és Szarvason is.

Jelenleg több mint ezer ember fizet önkéntesen egyházfenntartási járulékot. 1996-ban az egyházi temetések száma 61, úrvacsorát vett 973 személy, konfirmált 26 gyermek, megkereszteltek 44 csecsemőt, kisgyermeket ill. fiatalt. A különféle alkalmakat 15.925 fő látogatta.

Az Újtemplomi Egyházközség 1997. július 6-án centenáriumi ünnepre készül: száz éve szentelték fel az Újtemplomot.

Zárszó

Hogy az újtemplomi egyházban a megpróbáltatások és átmeneti nézeteltérések ellenére mégis békesség uralkodott, és bizonyos eredményeket elérhetett, ezt annak tulajdoníthatjuk, hogy ügyeinket, bajainkat Isten elé vittük, az Ő segítségét kértük. Egymás véleményét, javaslatát szeretettel meghallgattuk, és ezután határoztunk.

Nekünk is megvan az Ágendánk, a Vezérkönyvünk: ez a Biblia. Csak ott lehet virágzó gyülekezeti élet, ahol az Ige szelleme hatja át a szíveket!

Az Újtemplom lelkészei

Zvarinyi János 1897-1913, Bartos Pál 1914-42, Kiss György 1942-43, Szepessi Károly 1941-60, Pálfi István 1949-81, Aradi András 1960-86, Deme Zoltánné Gede Erika 1982-, Deme Zoltán 1987-.

Felügyelők

Brózik Károly, Tomka Pál, Roszik János, Molnár Pál.

Templomi orgonisták

Az Újtemplom fennállása óta tartósabb ideig szolgáltak: Sinkovicz Pál, Brózik Károly, Borgulya Endre, ifj.Lipták Mihály, Rohoska Jenő, Kárpátfalvi Ilona, Rohoska Magda, Janurikné Csonka Erika.

Megjegyzés

A tanulmánynak a két világháború közötti, a II. világháború utáni és a mai helyzetről szóló fejezeteit Pálfi István kéziratos szövegéből, Gáspár Ildikó A szarvasi evangélikusok és az Újtemplom című, kéziratban lévő dolgozatának részleteiből, a Deme Zoltán és Deme Zoltánné lelkészek által közölt adatokból dr.Kutas Ferenc szerkesztette.

Forrásmunkák

Bartos Pál: Emlékkönyvem (Kéziratban, a család tulajdonában)
Bartos Pál: Az egyházközség évkönyve, 1916
Jegyzőkönyv: Kanonikai vizitáció, 1923
Dr.Neumann Jenő: Szarvas nagyközség története (Szarvas, 1922)
Gyimesi Károly: Evangélikus templomok (1912)
Gáspár Ildikó: A szarvasi evangélikusok és az Újtemplom (Kézirat)
Dr.Kemény Gábor: Tessedik élete és munkássága (Szarvas, 1918)