"Ne feledkezzetek meg vezetőitekről, akik az Isten igéjét hirdették nektek." ...

Demján Sándor
Történelmi pillanatok a Szarvasi Evangélikus Egyházközség múltjából

Bevezetés

Városunk újratelepítésének 275. évfordulóján, Isten kegyelméből visszatekinthetünk arra a múltra, amelyet a kezdetektől fogva napjainkig megéltek, alakítottak, építettek a saját jelenükben azok az emberek, akik bíztak abban, hogy jövője lesz egy város közösségének. Mennyi öröm, siker és mennyi küzdelem és kudarc adott formát a múltnak, hogy a jelennek arculata legyen.

Az első lakók teljes hittel és bizalommal jöttek egy elnéptelenedett területre, ahol reményeik szerint élhették az életüket, a hitüket minden korlátozás nélkül adhatták tovább gyermekeiknek, építhették fel otthonaikat, templomukat. Építhették a műveltséget adó iskolákat: Tessedik gazdasági iskoláját, a gimnáziumot, a tanítóképző iskolát. S azok az "el nem feledett vezetők, akik az Isten igéjét hirdették" otthon, mint családfők, az iskolákban tanítók és tanárok: Skolka, Molitórisz, Tatay, Koren, Vajda, Zsilinszky, Benka és a többiek, akik meggyőződött Istenbe vetett hittel tudtak jövőt felkínálni a felnövekvő nemzedéknek. Gyönyörű, patinás megfogalmazással Benka Gyula így bocsátotta el végzős tanulóit 1863-ban:"...hozzátok fordulok, szeretett tanulóink, kik nem sokára végleg elhagyjátok tanintézetünket, kik ez intézet gyümölcsös kertében, lassan, lassan a nyilvános élet számára megértetek. Mutassátok be tettel, példás jó magatok viseletével érettségeteket, bizonyítsátok be, hogy az elvetett mag bennetek jó földre talált, s százszoros gyümölcsöket terem, hogy így nyilvánvaló legyen a ti gyarapodásotok mindenek között! Most, midőn ma-holnap szabadszárnyra kelve be kellend bizonyítanotok, hogy egyházatok, - mely neveltetésetekre annyit áldozott, - hogy hazátoknak, - mely ápol s eltakar, - igaz hívei vagytok, mélyen véssétek szíveitekbe intézetünknek jóakaró tanácsát, - melyet Pál apostolnál következőleg találunk kifejezve: gondot viselj magadról és a tudományról, maradj meg ezekben: mert ha ezt mívelénded, mind te magadat megtartod, mind azokat kik téged hallgatandnak."

Ne feledkezzünk meg azokról a vezetőkről, akik a szószéken hirdették Isten igéjét. Az első nehézségekkel megküzdő Hrdina András, majd a népet összefogó Markovicz Mátyás, a polihisztor Tessedik Sámuel és a mellette szolgáló lelkészek sora, s a későbbiek, a közelmúlt küzdelmeiben helytálló Székács Sámuel, Kalavszky Kálmán, Kovács Pál, akik hirdették "alkalmas és alkalmatlan" időben Isten igéjét.

Ne feledkezzünk meg a gyülekezet tagjairól, presbitereiről, akik tántoríthatatlanul kiálltak Krisztus egyháza mellett a legínségesebb években. A sok nélkülözést átélő Kepenyes György, aki jó sáfára, motorja volt gyülekezetének, Dr. Csicsely Mihály, az egyház jogásza, Szarvas György, az egyház kántora, Lustyik János presbiter élték át a meghurcoltatásokat ártatlanul, s mégis hűek maradtak egyházukhoz. Ők és még sokan mások életükkel hirdették Isten igéjét.

"...az Isten temploma szent, és az a templom ti vagytok."

Szarvas első templomai

Szarvas város történelme szétválaszthatatlan a Szarvasi Evangélikus Egyház történetétől. 1722-ben a városalapítók egyben az egyházalapítók voltak. Hiszen báró Harruckern János György, aki a török kivonulása után III. Károlytól megkapta szolgálatai jutalmául Békés megyét és még más területeket, a vallás szabad gyakorlását ígérte és biztosította a letelepülőknek. Az 1722. július 23-án létrejött megállapodásban rögzítették még, hogy a templom építéséhez, valamint a letelepülők otthonainak megteremtéséhez ingyen fát biztosít. A szerződés aláírása után érkeztek a szlovák ajkú telepesek Zólyomból, Gömörből, Csabáról, Abaújból és Aszódról, s az év végére már háromszázan éltek e területen.

Hitükhöz való ragaszkodásukat, a szerződésben foglalt vallásszabadság és templomépítési szándék komolyságát bizonyítja, hogy már 1722-ben felépítették az első templomot. Nagy összefogást és szándékot kell feltételezni az első lakókról, hiszen az otthonteremtést és templomépítést egyidőben, párhuzamosan végezték. Ez a templom vályogból készült, torony nélkül. Belső nagysága a hívek számához igazodott, elképzelés szerint nem lehetett túl nagy. Az első evangélikus gyülekezet lelkésze Hrdina András, - előzőleg Bánkon és Domonyban szolgált - s a leírások alapján eléggé ellentmondásos személyiség volt. A 12 évi szolgálata alatt rokonságának teremtett városvezetői pozíciókat, s erőszakos magatartása miatt az egyre gyarapodó mezővárosban nem kedvelték. A babonás képzeteket magukkal hozó emberek feleségét boszorkánynak kiáltották ki, s ez volt a fő ok, hogy a városból kiebrudalták.

A második templomot is még Hrdina lelkész idején építette a gyülekezet: 1729-ben. Tehát hét évig állt az első templom. Két okkal magyarázható az új templom építése. Egyrészt, a vályogból készült falak már omladoztak, nem bírták tartani a tetőszerkezetet, másrészt, kicsinek bizonyult, hiszen a város betelepülésével folyamatosan nőtt a lakosság száma. Ebben a templomban kezdte meg szolgálatát a gyülekezet második lelkésze, Markovicz Mátyás 1734-ben. A nagy műveltségű lelkész a jénai egyetemen tanult 1731-től, s amikor hazatért, Szarvason kezdte lelkészi pályáját, s itt is fejezte be 1762-ben. Nemcsak a szarvasi gyülekezet pásztora volt, a pesti-békési egyházmegye esperesévé választották 1754-ben. Ő vezette be az anyakönyvezést, kidolgozta az egyházi és városi törvényeket, minden tekintetben a rendre törekedett. A városba költöző katolikusok nem tudták hitüket gyakorolni, ezért egy idő után az evangélikus istentiszteletekre jártak. Markoviczot emiatt feljelentette a bozóki plébános, s 1754-ben a megye katolikus püspöke canonica visitatiot tartott nála, ami ellen hevesen tiltakozott a lelkész. Talán ez a helytállása is hozzájárult esperessé választásához még ebben az évben. Ebben az időben építtetett a templomra egy fából készült tornyot, s a gyülekezet részére ő hozatta az első harangot Budáról.

1759-re a gyülekezet kinőtte templomát. A Markovicz által vezetett születési anyakönyvből kiderül a keresztelések ugrásszerű növekedése. Ez egyértelműen mutatja, hogy a város betelepülése még nem fejeződött be, újabb telepes családok érkeztek. Ezért szükség volt nagyobb lélekszám befogadására alkalmas templom építésére. A harmadik templom is torony nélkül épült. Később a templom elé, attól kissé távol készült el egy olyan torony, mely alkalmas volt tűzesetek figyelésére. Tessedik 1788-ban ehhez a toronyhoz építtette a templomot.

Markovicz Mátyás halála után a gyülekezet fiát, Jánost választotta meg lelkészének. Betegeskedése miatt nem tudott teljes értékű szolgálatot ellátni, s meghívta maga mellé Tessediket. Az erlangeni egyetemen együtt tanultak, jó barátság alakult ki közöttük. Tessedik a meghívásnak örömmel tett eleget, a nógrádi szolgálati helyétől nem volt túlzottan elragadtatva. Így került másodlelkésznek Szarvasra az a Tessedik Sámuel, aki munkásságával meghatározta a város későbbi sorsát.

Az Ótemplom története

Tessedik kezdeményezésével és irányításával indult el a negyedik templom építése 1786-ban. Nem egészen két év alatt épült fel az ország egyik legnagyobb evangélikus temploma. Tervének minden mozzanata ellenállásba ütközött, sem a városi vezetők, sem a gyülekezet nem hitte el, hogy többlet terhek nélkül megvalósítható az építkezés. Az épületfa beszerzése körül is viták alakultak ki. A lelkész a felvidékről hozatta a faanyagot, az olcsó szállítási megoldást választva, a tutajoknak összeácsolt rönköket a Tiszán, majd a Körösön úsztatta Szarvasig. Tessedik az Önéletírásában lejegyezte, hogy mennyivel olcsóbb szállítási mód volt ez, mint a hagyományos szekéren való szállítás:"...ami, ha 2000 kocsit számítunk és minden kocsira csak 10 garas fuvarbért veszünk, már 1000 frtot tesz. A szolnoki hídnál 700 frtot kellett volna fizetni, s tengelyen való szállításnál legalább 2000 ember kellett volna másfél napon át, s így összesen

Az oltár

300 napot töltöttek volna mellette. Szükség lett volna 800 ló, melyek másfél napig dolgoztak volna. Ez összesen 12 000 nap. A vízen való szállításnál az az 50 fiatal ember 236 frttal, néhány mázsa kenyérrel, 1 akó borral 5 nap alatt elvégezte az egész munkát."

Tessedik Kümnach Lajos pozsonyi építészt kérte fel a tervek elkészítésére és a kivitelezés munkájával is őt bízta meg. A mestert egy évvel később, 1787-ben a Teremtő Isten hazahívta, s a már félig elkészült templomot egy pesti evangélikus építész, Krausky fejezte be.

Leghitelesebben Kristóffy feljegyzéseiből tudunk képet alkotni a templom eredeti állapotáról:"...hosszúsága 22 öl, szélessége 10 öl, falainak vastagsága 1 öl. A belső térség szépen és rendesen van kialakítva, az oszlopok szubsztilisek, kőből vannak, amelyeken a fal menti boltozat nagyon szépen fekszik. A padok szépek és erősek, Dindrin asztalos készítette. A karzat körben a templomban duplák, a Körös felől a mesteremberek, keletről az uraságok számára. A tölgyfa gerendák világos festékkel vannak bevonva. Az oltár délnek áll puha fából mesterien megalkotva, vöröses-sárgás festékkel úgy van befestve, mintha márványból lenne. Közepén áll a szószék, jól járható." Amikor az oltár elkészült, csak az oltárképet helyezték el. Ezt a képet Zellinger osztrák művész festette, Jézus mennybemenetelét ábrázolja. Érdemes megfigyelni a mennybe emelkedő Jézus körüli égboltot. Nem kék színnel, hanem sárgás színárnyalatokkal ábrázolta a festő. Ezzel különböztette meg az ég és a menny közötti értelmi különbséget, tudniillik azt, hogy az ég a térben elhelyezkedő, látható valóság, a menny pedig létező állapot. 1791-ben elkészült az iskolaépület, ahogyan Kristóffy írja: "szerencsésen és nagy kiadással felépült." Az iskolaépület homlokzatára Tessedik Pestről hozatott két fából készült női alakot ábrázoló szobrot, s amikor azokat elhelyezte az épületen, a túri vásárról hazaérkező mesteremberek" ...vizsgaszemmel, talán illuminált fejjel kezdték nézni, azt kérdezték: Micsoda bálványok ezek? Máriák? Istenek ezek?" A szobrokat állandóan gúnyolták ,s pár év múlva levette az iskola homlokzatáról, és az oltárra helyezte azokat. Kristóffy Protocollumában, az általa készített vízfestményen így lehet látni az oltárt. 1817 után cserélték le a szobrokat, s arannyal díszített amforákat tettek a helyükre.

A keresztelőkút fából készült, rózsaszín árnyalatokkal márványutánzatúra festették. Eredetileg az oltár előtt középen állt, 1817-ben került az oltár keleti felére.

A szószék közepén bibliai témájú fából faragott relief látható. Jézus példázatát ábrázolja Lukács evangéliuma szerint a terméketlen fügefáról. "Egy embernek volt egy fügefája a szőlőjében, és kiment, hogy gyümölcsöt keressen rajta, de nem talált. Azt mondta erre a vincellérnek: íme, három éve, hogy idejárok gyümölcsöt keresni ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki, minek foglalja a földet hiába? De az így válaszolt neki: Uram, hagyd meg ebben az évben, míg körülásom és megtrágyázom, hátha terem jövőre, ha pedig nem, akkor vágd ki." (Lk. 13, 6-9) Ebben az értelemben hirdeti ez a kis dombormű azóta is Isten kegyelmét, s figyelmeztet a gyümölcstermő életre.

Kristóffy feljegyzéseiben leírja még, hogy a toronyban az órákon kívül a négy égtáj felé mutató harang van. A legnagyobb 17, a középső 10, a harmadik 3, és a negyedik harang, a cincilinka 1 mázsás. A középső haranggal minden nap délben és este harangoztak. Temetések alkalmával mind a négy harang megszólalt. A toronyban két harangozó számára rendelkezésre állt egy kis szobácska, melyet télen fűteni is lehetett. A harangozók közül egy mindig ott tartózkodott, a tűzőr feladatát látta el. Tűz esetén nappal zászlóval jelölték a tűz irányát, a harangot is félreverték, éjszaka a harang félreverése mellett trombitával is jeleztek.

Már 1788-ban orgona került a templom elsőemeleti karzatára. Keveset tudunk erről az első hangszerről. Kristóffy szerint 11 regiszteres volt, és 1805-ben a szarvasi gyülekezet a nagylaki új evangélikus gyülekezetnek ajándékozta. Az első hangszer lebontása után, még 1805-ben épült fel az új orgona. Herótek József pesti orgonaépítő mester 30 regiszteres hangszerrel rukkolt elő, két manuálműre és pedálműre osztva a regiszterek számát. A hangszert Hamaljár Márton püspök szentelte fel és a kiváló tanító, orgonista Kristóffy György szólaltatta meg. Valószínű, pénzhiány lehetett az oka, hogy a gyönyörű barokk orgonaszekrényt csak 9 évvel később festették be, s az aranyozást az orgonán és az oltáron is ekkor végezték el. Az aranyozáshoz 300 icce pálinkát használtak fel. A hangszert először a Rieger Testvérek cége alakította át, 1879-ben két regisztert cseréltek ki halkabb változatokra, Dankó Soma kántor irányításával. Az orgona belső átépítését, bővítését 1938-ban Borgulya Endre kántor elképzelése szerint végezte el a pécsi Angster orgonagyár. Az átépítés felügyeletét és a tervek jóváhagyását Peskó Zoltán, egyházunk kiváló orgonaművésze vállalta. Az átépítés során 6 új változattal bővült az orgona, a regisztereket három manuálra osztották el, ezzel megnövekedett a hangszer színgazdagsága. Az új három manuálos játékasztalt helybeli asztalosmesterek, Holub János és Roszjarovicz András készítették el. A legutóbbi nagyjavítás az orgonán 1990-ben és 1992-ben történt, a gyülekezet kántorának, Dr. Tamásy Mátyásnénak irányításával.

A templomot újrafestették az 50 éves fordulóra, padlóját kőlapokkal cserélték fel, és az orgonát - belső szerkezetét - kitisztították. Megható lehetett a jubileumi istentiszteleten, amikor az 50 éves házasságukat ünneplő hat házaspárt az istentiszteletet végző esperes megáldotta.

A százéves jubileum alkalmával, 1888-ban a gyülekezet presbiterei fedezték a renoválás költségeit. Ekkor került a templomba a jelenlegi középső csillár és a ma is oltáron lévő feszület Klimaj Mihály és Jansik Mihály presbiterek adományaként. A legátfogóbb felújítási munkát 1984-88 között végezte el a gyülekezet Nobik Erzsébet lelkész vezetésével.

Szarvas városa püspöki székhely: 1803-1806
Hamaljár Márton

A helyi történetírásban kevés szó esik arról, hogy a város gyülekezete 1803-ban lelkészének Hamaljár Márton püspököt hívta meg. Tudott dolog, hogy Tessedik lelkésztársa, Boczkó Dániel lemondott lelkészi állásáról. A megüresedett helyre kapott meghívást Hamaljár püspök.

A meghívás előzményeként röviden szót kell ejteni arról a nem egyszerű helyzetről, ami Tessedik és Boczkó Dániel között kialakult. A közöttük lévő fő ellentét az iskolák működtetésének és tantervének kérdése volt. Boczkó elvetette azt a tantervet, amelyet Tessedik már 1780-tól kialakított, egyáltalán elvetette a gazdasági iskola működésének létjogosultságát. Tessedik joggal ragaszkodott a jól működő, a parasztgyerekek számára munkára való felkészítést, de egyben műveltséget is biztosító iskolához. Boczkó elképzeléseiben csak a humán műveltséget adó iskolatípus létezett. Mindent elkövetett, hogy Tessedikre minél nagyobb nyomást gyakoroljon, felhasználva befolyásos személyeket. Tessedik a ránehezedő nyomás hatására 1803. április 25-én lemondott lelkészi állásáról. Lemondó levelét a selmecbányai püspöknek, Hamaljár Mártonnak küldte el. Mindketten jól ismerték egymást. Azért hangsúlyozom, mert több írásban is ismeretségük kezdetét 1798-ra teszik a szerzők, a szarvasi canonica visitatio alkalmára. Ismeretségük jóval előbbre datálódik. Az 1791. évi országgyűlésen alkotott törvény 26. cikkelye a vallásszabadságról, a "mindkét hitvallású evangélikusok" iskoláikról és még több más vallás szabad gyakorlását biztosító feltételek az evangélikus egyházban elindították azt a folyamatot, hogy a törvényt értelmezzék, s ennek alapján a megkapott szabadságot gyakorolják a gyülekezetekben. Még ebben az évben összehívták az egyház zsinatát. A zsinat előkészítő tárgyalására a Tiszán inneni egyházkerületek Pozsonyban gyűltek össze. Erre a megbeszélésre meghívást kapott Tessedik Sámuel is, aki magával vitte az elkészített oktatási tantervét, s meghívást kapott Hamaljár Márton, akkor még esperes, aki az addig bevezetett " utasításokkal" jelent meg. Ismeretségük innen ered. Mélyült a kapcsolatuk a zsinaton is, ahol mindketten foglalkoztak az iskolák tanterveivel is.

Ilyen előzmények után kapta kézhez a püspök Tessedik lemondó levelét. A püspök vizsgálatot rendelt el, s az esperesi vizsgálat Tessediket igazolta, Boczkó Dánielt pedig elmarasztalta. Ezek után megfordult a felmondás sorrendje, Boczkó távozott Szarvasról.

Valószínűnek tartom, hogy Tessedik fellépésére fogadta el a gyülekezet meghívását Hamaljár. Nem ismert, hogy mit tartalmazott a meghívólevél. Kristóffy György Protocollumában megmaradt Hamaljár válasza. Ebben nagy örömét fejezi ki, hogy Isten kegyelméből olyan gyülekezet lelkésze lehet, mint a nagyhírű szarvasi gyülekezet. A továbbiakban a lelkészi díjlevél feltételeivel foglalkozik.

Hámaljár Márton 1750. november 11-én született Hont megyében, Bál községben. Szülei istenfélelemre nevelték fiukat, s szegénységük ellenére iskoláztatására nagy gondot fordítottak. A középiskolát elvégző fiatalember 1774-ben a híres jénai egyetemen tanult teológiát, filozófiát és jogot. Itt kapta meg lelkészi oklevelét. 1777-ben tért haza, s egy előkelő családnál vállalt munkát, majd Selmecbányán kapott másodtanári állást. 1781-ben a nagykürtösi gyülekezet megválasztotta lelkészének. Három évvel később már Selmecbányán esperesként szolgált. Esperessége idején adta ki "utasításait" s az 1791. évi zsinatot követően ezek lettek alapjai az 1793. március 18-án létrejött Egyházi Alkotmánynak.

Munkásságához tartozik többek között a szlovák istentiszteleti rend (Ágenda) kiadása. Szarvasra kerülése előtt elküldte azokat az utasításokat, amit a gyülekezetektől elvárt. Az "Egyházi ügyrend a Szarvasi Evangélikus Egyházban" címmel ellátott utasításainak első, fő része az egyházi presbitérium összetételét, feladatát, jogait, kötelességeit, valamint a pénzkezelés módját tartalmazza. Meglepő, hogy a pénzeszközök kezelésére adott utasítása ma is megállná a helyét.

A második fő rész az egyház istentiszteleteinek rendjét sorolja fel. Tudni kell, hogy Szarvason mindennap volt istentisztelet, felváltva végezték a lelkészek, megbeszélés szerint. Hamaljár egységesítette a liturgiát. Valószínű, hogy Tessedik is és Boczkó is saját elgondolásuk szerint végezték az istentiszteleti szolgálatokat más-más liturgia szerint. A püspök még Szarvasra kerülése előtt elébe megy a dolgoknak, ezen a téren is rendet tesz.

"A vasárnapi és pedig a reggeli istentisztiszteletekről" című fejezetben nagy alapossággal tárgyalja az istentisztelet liturgiáját. A kezdő időpont reggel nyolc óra. Katekizációval kezdődik, ahol a gyermekeket egy éven keresztül ugyanaz a lelkész tanítja. Évenként váltják egymást a tanítás szolgálatában. A második harangozás után következett a gyónás és feloldozás, melyet az a lelkész végzett, amelyik nem prédikált. A harmadik harangozás után ugyanaz a lelkész folytatta az istentiszteletet az oltári szolgálattal, de végezhette mindkettő. A liturgia minden részét énekelték ebben az időben Szarvason, ezért meglepő az utasításban: "a textust lehet énekelni az oltár előtt, hangosan olvasni is, ma már nem kötelező énekelni, jobban hat, amikor hangosan olvassák". Az igeolvasás vagy éneklés után következett a kollekta, (rövid imádság) vagy helyette a hitvallás elmondása. Ami a mi számunkra szokatlan, az igehirdetés textusát is az oltár előtt olvasta vagy énekelte a lelkész, és a prédikáció előtti éneket javasolta elhagyni, mert " az főleg a jeles alkalmak és ünnepek esetén szokásos". A záró oltári szolgálat után, mely áldással fejeződött be, "a kántor kicsit vár amíg a hívek kiözönlenek a templomból", majd a lelkész, valamelyik, ahogyan megegyeztek, megszentelte a kenyeret és a bort az úrvacsorához, majd mindketten osztották.

Rendelkezésében arra is kitért, hogy meg kell rövidíteni az istentiszteletet, ha veszélyes vihar közeledik, "hogy a nép haza tudjon érni a vihar előtt".

Halotti anyakönyvi kivonat az Ótemplom irattárából Hamaljar püspök adataival (X)

A harmadik fő részben a "Szentségek szolgáltatása és a többi prédikátori munkára" adott utasításokat. A "Szent keresztség" bekezdésben szorgalmazta, hogy a keresztelés mindig istentiszteleten történjék, legyen akár a hétköznapi vecsernye is. A keresztelési beszéd rövidségére és tartalmára is felhívta a lelkészek figyelmét, majd a "...díszes, pompázatos, az Úr kárára minden jó szándékú keresztelést" kötelesek megakadályozni a lelkészek és a presbitérium is." Az úrvacsorát "...minden vasárnap kiszolgálják, kivéve júniust, júliust és augusztust, hogy a nagyszámú hívő ne legyen vallásosságában bizonyos vasárnapra korlátozva". Az úrvacsorát - ahogyan már említettem - két lelkész szolgáltatta, az egyik a megszentelt kenyeret, a másik a megszentelt bort adta, s közben a kántor úrvacsorai énekeket énekelt. Az úrvacsorázók számát a lelkésznek fel kellett írni egy táblára, s hetenként összesíteni kellett. Hamaljár kialakította az úrvacsorához járulás rendjét is. Ha a város "... egész neves hivatalnokai járulnak úrvacsorához, akkor a hívek nevében a lelkész a szószékről nyilvánosan fogadja őket. "Ugyanúgy bejelenti a lelkész a szószékről, ha maga is részesül az úrvacsora szentségében. A város elöljárói, a lelkész után következtek az iskolás fiatalok, majd a gyülekezet tagjai.

Részlet Hamaljár püspök renedeleteinek kéziratából

Ezek után már csak egy-két érdekesebb részt említek az utasításból, melyek ma már szokatlanok számunkra. Ilyen pl.: a temetések időpontját reggel 8 órára tette. Praktikus szempontokat vett figyelembe. Ekkor fejeződött be a reggeli könyörgés, a gyülekezetnek nem kellett újra elindulnia otthonról, egyenest mehettek a temetéses házhoz, együtt, jelezve a közösség fontosságát, a gyülekezethez való tartozást. Másrészt minden temetésen a gyülekezet többsége részt vett, így figyelembe vette a püspök a földeken dolgozó emberek "időkiesését" is. A temetési harangozás idejét lecsökkentette fél órára. Esküvői pároknak csak szombaton lehetett jelentkezni annál a lelkésznél, aki másnap prédikált. Ha a házasulandó felek közül valamelyik nem szarvasi volt, keresztlevelét be kellett mutatnia. Ha valaki özvegyként házasodott, bizonyítani kellett özvegységét. Tizennyolc év alatti férfit és tizenöt év alatti lányt nem lehetett esketésre bocsátani. Az esketés napját a hétfői és keddi napokra tette, s a menyasszonynak másnap fogadalmat kellett tennie. A fogadalom miatt tette hét elejére az esküvőket, és nem szombatra, nehogy fáradtan, gyűrötten jelenjék meg az ifjú asszony a vasárnapi istentiszteletre, a nagyszámú gyülekezet elé.

A röviden ismertetett utasítást Hamaljár 1803. szeptember 12-én írta meg és küldte el a szarvasi gyülekezetnek, s még ez év novemberében Szarvasra költözött.

Rövid szarvasi szolgálata alatt nemcsak egyházkerületi munkáját látta el, hanem a Szarvason tapasztalt hiányokat is megszüntette. Ez a hiány elsősorban az anyakönyv vezetésére vonatkozott. Egy anyakönyvet vezettek ekkor, elkülönítetten vezették be a keresztelési, esketési és halotti adatokat. Visszamenőleg pótolta a hiányokat, megjegyzéseket tett az anyakönyvben, s feljegyezte azt is, hogy milyen adatok szükségesek az anyakönyvvezetéshez. Az anyakönyv üres lapjaira megírta Szarvas történetét, utalva a török előtti időkre is. Szorgalmazta a tanítói egylet megalapítását, mely 1804-ben Testvéri Szövetkezet néven létrejött. Passiót és más gyülekezeti énekeket adott ki. A mezőberényi evangélikus gimnázium létrehozásának spiritus rectora volt - ez a gimnázium került át 1834-ben Szarvasra, Bolza gróf támogatásával - s nemcsak az evangélikus gyülekezetet mozgatta meg a gimnázium érdekében hanem "... klasszikus latin levelében" értesítette a tiszántúli református püspököt, az Alföld görögkeleti püspökeit, a szerb patriarchát a gimnázium megnyitásáról. 1803-ban megalapította a pozsonyi líceumban a szlovák nyelvi és irodalmi tanszéket. Ennek előzménye volt, hogy Pozsonyban Tabliccal és Palkoviccsal szlovák irodalmi kört szeretett volna létrehozni, de ez nem sikerült.

Fiatalon - 56 éves korában - agyvérzés érte, lebénult teste is, szolgálata is. 1812. augusztus 3-án hívta haza Ura, akitől kapta szolgálati megbízását. A mai Ótemetőn kívül temették el, s a Körös-gát megépítése után hosszú időn keresztül a temetőn kívül helyezkedett el sírja, közvetlenül a gát belső oldalában, fakerítéssel körbekerítve.

1936. december 6-án helyezték hamvait Tessedik Sámuel sírja mellé. Az újratemetésen szolgáló Kelló Gusztáv igazgató-lelkész ezekkel a szavakkal fejezte be igehirdetését: "A régen megdicsőült nagy lelki vezér hamvait most, íme a legméltóbb helyre - Szarvas legnagyobbjának - Tessedik Sámuel sírja mellé helyezzük el, hogy mint réges-régen éltükben egymás mellett, ezentúl halóporaikban is együtt hirdessék nekünk azokat az erényeket, amelyekkel ők Szarvast örök hálára kötelezve szolgálták népüket és hazájukat. Pihenjenek itt békén, mi pedig kövessük életük példáját."

Szarvas nagy tanítója és krónikása
Kristóffy György

Tessedik Sámuel gazdasági iskolája körüli legnagyobb vihar 1795-ben alakult ki, mely végül is az iskola bezárásához vezetett, s csak 1798-ban nyithatta ki újra kapuját. A zűrzavar kellős közepén érkezett, Szarvasra Kristóffy György kiváló tanító, orgonista és mint később kiderült, szorgalmas történetíró.

Gömör megyében, Nagyszlabos községben született 1767. áprilisában. Szülei egyszerű emberek voltak, kétkezi munkájukkal keresték meg kenyerüket. A gyermek György hétéves korában súlyosan megbetegedett, a leírások alapján valószínűleg izomsorvadásban szenvedett., s élete végéig sánta maradt. Szülei 1775-ben a nagyszlabosi iskolába íratták, itt a nagynevű Fabricius testvérek, Dániel és János tanították öt éven keresztül. Ezután szülei valamilyen könnyű kézipari szakmát képzeltek el testi fogyatékos gyermeküknek, de ő tanulni akart. Tanulmányait a gömörpanyiti gimnáziumban folytatta, majd Fabricius tanár úrral együtt mentek át az aszódi gimnáziumba. Később Dobsinán tanult költészetet és szónoklattant, s a német nyelvben szerzett jártasságot. Rövid ideig Rozsnyón segédtanítóként dolgozott, majd a pozsonyi líceumban tanult tovább. Itt évfolyamtársa volt Magda Pál - későbbi szarvasi tanár és Beke Márton, aki később keresztkomája lett. Pozsonyban filozófiát és teológiát tanult Sztrecskó Györgytől, Fábry Istvántól és Szábel Istvántól. Tanulmányai befejezése után Cegléden lévita-tanítóként dolgozott, majd 1791-ben Gömörpanyitra hívták tanári állásba. 1794-ben feleségül vette a helyi lelkész, Major Tamás lányát, Anna Zsuzsannát. Nem szívesen mozdult el szülőföldjéről, pedig több tanári és lelkészi állást kínáltak fel számára. Többek között Komlósra, Fazekasvarsándra. Visszautasította a felajánlott rimaszombati tanszéket is, melynek elfogadása biztos karriert jelentett volna. Szarvasról a meghívás 1795. februárjában érkezett hozzá, ennek a csábításnak nem tudott ellenállni, elfogadta a szarvasi gyülekezet meghívását.

Végleges költözését megelőzte egy vizsgaút. Tudjuk azt, hogy Tessedik Sámuel, mint az egyház igazgató-lelkésze az iskolák igazgatója is volt. Nemcsak a Szarvason működő iskolákat vezette, hanem a megye összes evangélikus iskoláját felügyelte. Minden meghívott, illetve jelentkező tanítónak vizsgát kellett tennie alkalmasságáról az igazgató előtt. Kristóffy később leírta az egész vizsga menetét, kérdéseit Protocollumában. Tessedik kérdéseinek többsége arra tért ki, hogyan látja a vizsgázó a gyakorlati iskola működését, szükségességét. Nyilvánvaló, hogy Tessedik az iskolájába szeretett volna olyan tanítót látni, aki teljes mértékben egyetért az elképzeléseivel, és kitart mellette. Kristóffy válaszait - de a leírás alapján inkább úgy lehetne megfogalmazni, hogy diplomatikus fejtegetések - Tessedik elfogadta. Ezután Szimonidesz János orosházi esperes és Sexti György komlósi lelkész jelenlétében került sor az éneklés és művészi orgonajáték meghallgatására. Ezenkívül meggyőződtek arról is, hogyan bánik a gyermekekkel tanítás közben, milyenek a nevelési módszerei. A sikeres vizsga és meghallgatás után a város vezetősége nyújtotta át Kristóffynak a végleges tanári híványt. Ezután hosszú hónapok teltek el, s végül 1795 telén költözött családjával Szarvasra.

Protocollumában leírta viszontagságos útját, a költözés nehézségeit, ahogyan a málhás szekerek elakadtak a Mátra aljában, s mennyi költségbe verte magát, míg a fagyos sárból 12 ökörrel kimentették őket. Ekkor már megszületett első gyermekük, s a pici leánykával való utazás még nehezebbé tette az utat. Benka Gyula a Kristóffy tanulmányában elsőszülöttként fiút említ. Valószínű nem tudott arról a levélről, melyet Kristóffy keresztkomája írt a halléi egyetemről 1796. április 9-én, Beke Márton a már említett volt iskolatárs. A levél végén ezt írja: "Mit tsinál Kedves Komám Asszony, és a Kis leánykátok?" Fia már Szarvason született, csecsemőkorától betegeskedett, kétéves korában halt meg. Született még egy leánygyermekük 1798-ban, és 1800-ban megszületett fia, aki 1823-tól a mezőberényi gimnáziumban tanított.

Amikor Szarvasra érkezett nagyon gyorsan átlátta a két lelkész között kialakult áldatlan helyzetet. Nem állt sem Tessedik, sem Boczkó pártjára, mindvégig semleges maradt. A reá bízott gyermekek tanításával foglalkozott, s mint fő tanítónak az ő osztályába jártak a legtöbben. Ebben az időben kezdte tanulmányozni a különböző evangélikus iskolák tanterveit, s ezeket mind lemásolta részleteiben vagy teljes terjedelemben. Így maradt meg Klaniczai János megyei felügyelő tanterve, a dekánusoknak (körlelkészek) az iskolákra vonatkozó határozatai, Boczkó Dániel iskolai szabályzata, ami tulajdonképpen megegyezik Klaniczay tervével, csak a szarvasi viszonyokat vette figyelembe. Így maradtak meg Tessedik tervei is, a késmárki líceum pedagógiai módszere és sok más iskolával kapcsolatos írás.

A Hamaljár fejezetben említést tettem a Testvéri Szövetkezet megalakulásáról. Az egylet elnökévé Skolka Andrást választották meg. Skolka Tessedik tanára volt a gazdasági iskolában. Nem sokáig végezte munkáját az egyletben és Tessedik mellett, hiszen a következő évben indult mezőberényi gimnázium első igazgatója ő lett. Kristóffy fogta át az egylet munkáját, mint jegyző. Nagy jelentősége volt a Testvéri Szövetkezetnek, hiszen ebben a munkában részt vett a megye összes evangélikus tanítója. Kristóffy írta a következőket: "...megvitatta az új tankönyvek értékét, a szokásos tanmódszerek s egyéb taneszközök helyességét, tájékozódás végett statisztikai adatokat gyűjtött a tartott vizsgákról, azok lefolyásáról, a tanítók hiványiról, anyagi javadalmaztatásuk minden módosításáról, s mind ezen a köztanítást és nevelés ügyének érdekeiben közös megállapodásra törekedett". Az egylet felkérte Tessediket, hogy tegye elérhetővé könyvtárát a tanítók számára, mely "kérelemnek nagy szolgálati kézséggel engedett". A tanítóegylet 1811-ig működött, Szimonidesz esperes feloszlatta, s helyette egy bizottságot nevezett ki, amely viszont csak a tanítók jogviszonyaival foglalkozott.

Halotti anyaönyvi kivonat, benne Kristoffy adatai (X)

Kristóffy György Protocollumában megtalálhatók a szlovák, magyar, latin, német nyelven leírt történelmi és egyháztörténelmi események széles skálája. Felsorolni is nehéz volna a krónikás feljegyzéseit.
Munkássága Isten dicsőségére, Szarvas város épülésére szolgált az utolsó szívdobbanásáig, 1831. február 15-én bekövetkezett haláláig.
(A szlovák anyagokat dr.Valent Júlia ny. intézeti tanár fordította.)

A szarvasi evangelikus egyháznál szolgáló lelkészek 1722-től

Hrdina András (1722-1734), Markovicz Mátyás (1734-1762), Markovicz János (1762-1767), Tessedik Sámuel (1767-1820), Sztankovicz Sámuel (3 évig), Járosi János (13 évig), Járos Pál (3 évig), Boczhó Dániel (1786-1803), Hamaljár Márton püspök (1803-1807), Sztanyák András (1808-1812), Machula Gábor (1812-1830), Simon Sámuel (1830-1843), Jancsovics István (1843-1871), Wolkó Sámuel s.l. (1843-1846), Placskó István (1846-1855), Haviár Dániel (1855-1867), Lányi Gusztáv (1855-1897), Sárkány János (1868-1895), Placskó István (1895-1924), Áchim Ádám (1871-1899), Scholtz Gyula (1900-1909), Kolló Gusztáv (1907-1945), Szelényi János (1924-1948), Bártfay Kelló Gusztáv (1949-1951), Székács Sámuel (1947-1982), Kalavszky Kálmán (1952-1965), Kovács Pál (1965-1980), Nobik Erzsébet (1981-), Demján Sándor lelkészhelyettes (1991- ), Kondor Péter (1996-)

Felhasznált irodalom

1. Az Ótemplom története (Kézirat) Protocollum 1.c/30 623-625.o. Ótemplomi levéltár (szlovák nyelvű.);
2. Hamaljár Márton válaszlevele a szarvasi gyülekezet meghívására (1803. okt. 6.) Protocollum 1.c/30 286-287.o. (szlovák);
3. Porádek Cyrkevny v Cyrkevy Szarvasszké Protocollum 1.c/30 451-454.o. (latin);
4. Kristóffy György életrajza. Protocollum 1.c/30 451-454.o. (latin);
5. Kristóffy Györgyhöz intézett levél Bekétől. Halle 1796. április 9. Levéltári szám: ad 632. Ótemplomi levéltár;
6. Szarvasi Közlöny, 1934. november 4.
7. Szarvasi Közlöny, 1936. december 13.
8. Szarvasi Hírlap, 1936. december 11.
9. Enciklopédia Slovenska; Martin Hamaliar - 1750. nov.
10. Adatok a szarvasi Ágostai Hitvallású Evangélikus Gymnasium százéves történetéhez. 1900/1901-es tanévi értesítő. Benka Gyula.
11. Szünnapokra távozó tanulóinkhoz ; 1863/64-es tanévi értesítő. Benka Gyula.
12. A Békés Vármegyei Régészeti és Művelődéstörténelmi Társulat Évkönyve; 1875/76 II. kötet; Gyula, 1876.