Sztrehovszki Zsuzsa
"Az magyar nípnek"
Sylvester János Újszövetség-fordítása

Kevés olyan értékes könyve van a magyar irodalomnak, mint Sylvester János Újszövetség-fordítása. 1541-ben Sárváron készült, nem lehet tudni, hány példányban nyomtatták, ma 22 eredeti példány létezéséről tudunk. Tíz külföldön található, tizenkettő pedig Magyarországon, s az egyik éppen a szarvasi Vajda Péter Gimnázium könyvtárában. A korabeli évkönyvek, leltárak tanúsága szerint az 1856/57-es tanévben került az állományba Kollár János ügyvéd ajándékaként. Eddig nem sikerült kideríteni, honnan került az adományozóhoz. Talán a Tessedik hagyatékból? Egyébként a hosszú idő ugyancsak megviselte ezt a kötetet, de a 80-as években restaurálták. Sajnos, a fellelhető 22 kötetből csupán egy maradt meg épen, hiánytalanul, s ezt Bécsben őrzik. E ritka könyv becsét növeli szép, míves formája, bőrkötése, csaknem fél évezredes kora is, igazi értékét azonban az adja, hogy ez az első Magyarországon nyomtatott magyar nyelvű könyv.
Megjelenését a XVI. századi nemzeti felbuzdulás, a magyar nyelv tudatos ápolására való törekvés, végső soron a reformáció segítette. A magyarországi humanizmus világiasabb vonulatához ekkor egy keresztényibb irányzat is társult, mely Luther Mártont megelőzve hirdette, hogy a Bibliát minden népnek anyanyelvén kell olvasnia, tehát le kell fordítani. Ezt vallotta a németalföldi tudós, Erasmus, akinek Magyarországon is voltak hívei, s erasmista törekvéseknek köszönhető Sylvester művének megjelenése is. Óriási eredmény volt ez, hiszen nálunk a mohácsi csatavesztés után az irodalmi élet megbénult, nem volt nyomda, magyar nyelvű könyvek külföldön, általában Bécsben és Krakkóban jelentek meg.
Mint sok magyar diák, Sylvester János is Krakkóban tanult. Itt sajátította el a három szent nyelvet, a görögöt, a latint és a hébert, s már itt tanulmányozta Erasmus műveit, különösen az Új Testamentum latin nyelvű fordítását, melynek előszavában Erasmus kifejtette, hogy a Bibliának görögből latinra fordításával, s a két szöveg közzétételével megbízható forrást akar adni nemzeti nyelvű fordítások számára.
Krakkó után Wittenbergben folytatja tanulmányait Sylvester, s Melanchton Fülöppel, a reformáció nagy alakjával itt ismerkedik meg.
Hazatérése után 1534-ben Nádasdy Tamás szolgálatába lép mint iskolamester. A mecénás Nádasdy Tamás tehetős főúr volt, maga is humanista műveltségű, támogatta nemcsak Sylvestert, hanem Tinódi Lantos Sebestyént, Bornemisza Pétert és több neves írót. Birtokán Sárvár-Újszigeten nyomdát alapított. Itt nyomtatták az első magyar könyvet, a Sylvester által lefordított Új Testamentumot, "mely valóságos tárháza a XVI. században irodalmivá emelkedett magyar nyelv szókincsének, s egyik legfontosabb nyelv és stílustörténeti forrásunk" (Varjas Béla).
A fordítás í-ző nyelvjárásban készült, s Sylvester maga szerkesztett műveihez helyesírási rendszert, mely az akkori kiejtéshez igazodott.
Nemcsak Erasmus és Luther példája sarkallta a bibliafordításra, hanem nemzeti önérzete is. Egyik Nádasdyhoz írt levelében olvashatjuk:"...Melyik idegen nemzet nem csodálkoznék azon, hogy magyar nyelven a görögöt és rómait utánozva mindenfajta verset lehet írni!" Fordítás közben ismerte fel, hogy antik időmértékes formában is lehet verselni magyarul. És megszületett az első disztichonban írt magyar vers, az Újtestamentum fordításához írt ajánlás "Az magyar nípnek".
Hibátlan disztichonjait sokan méltatták már. Horváth János ezt írta: Az ajánlás "felmondása kész gyönyörűség; templomi szózatossága szinte énekként árad". Olvassuk el eredeti formájában, gyönyörködjünk benne!

Az magyar nípnek

Próféták által szólt rígen néked az isten,
Azkit igírt, ímé, végre megadta fiát.
Buzgó lílekvel szól most es néked ezáltal,
Kit hagya hogy hallgass, kit hagya hogy te kövess.
Néked azért ez lűn prófétád, doktorod ez lűn.
Mestered ez most es, melyet az isten ada.,
Ez próféta szavát hallgasd, mert tíged az isten
Elveszt, és nyomos itt nem lehet a te neved.
Itt ez írásban szól mostan es néked ezáltal,
Hitre hiú mind, hogy senki se mentse magát.
Azki zsidóul és görögül és vígre deákul
Szól vala rígen , szól néked az itt magyarul:
Minden nípnek az ű nyelvén, hogy minden az isten
Törvínyinn íljen, minden imádja nevít.
Itt vagyon az rejtek kincs, itt vagyon az kifolyó víz,
Itt vagyon az tudomány, mely örök íletet ad.
Lelki kenyér vagyon itt, melyben mikor íszel, örökké
Ílsz, melly az mennyből szálla, halálra mene.
Azki teremt tíged s megvált, örök íletet ess ad
Ez szent által: nincs több bizodalmad azírt.
Ennek azírt szolgálj mindenkor tiszta szüedvel,
Ennek mindenkor tígy igaz áldozatot.
Tígedet ez hozzá viszen és nem hágy, mikor ígymond:
Bódogok eljövetek, vesszetek el, gonoszok.

                                        1541